Sopronvármegye, 1924. május (27. évfolyam, 97-121. szám)
1924-05-29 / 120. szám
1924. május 2b, SOPRON V A R MSCvF3 ni m,d ikdBfaiitt. Megnehezedet az idők járása a magyar ég alatt. A háború, az ország szétdarabolása, majd a forradalmi évek egész sereg egzisztenciát zökkentettek ki a rendes kerékvágásból Ezek persze más pályákra sodródtak. Egy részük jól is járt, soha nem álmodott vagyont gyűjtött. A másik rész még ma is küzködik a sorssal , s a legképtelenebb módon keresi a ke-nyerét. Az utazó énekes. Színész volt. Ércesen csengő hangja , sok meleg siker osztályosává tette. Talán már Caruso diadaláról álmodozott, amikor jöttek a világfölforgató viharok, amelyek a színészet berkeiben is nagy pusztítást vit-tek végbe. Egész sereg magyar színtársulat szűnt meg az elrablott országrészekben , és egész sereg magyar színész maradt hajjléktalanul, vált kenyértelenné. Az egyik be is állt banktisztviselőnek, a másik sikernek, a harmadik, a századik a jóisten tudja, hogy íj helyezkedett el. A mi tenoristánk fölült Sopronban a vonatra s Győrig kupéról- íj kupéra járva irredentadalokat énekelt. Szívben markolt az ének. A nóta hangjain emlékek elevenedtek meg, erőszakolt határok omlottak le s könnyes mosollyal intett a Hargita. ? A közönség a színész kopott, lukas kalapjját telegyömöszölte bankjegyekkel. Hónapok teltek el azóta, hogy a színész először vonatra szállt. S azóta szakajjditlanul Sopron és Győr közt utazik s folyton énekel. Ez a rendes foglalkozása. Az arca sem sápadt már, a kalapja sem lukas. Konszolidált viszonyok közt élő nyárspolgár benyomását kelti az örökké utazó művész, akit Sopron és Győr között ismer már mindenki, szeret mindenki s aki több igaz könnyet csal a szemekbe, mint a világ összes tenoristái, mikor a vonat zakatolását túlharsogva énekli: Csikországi fenyvesekben Elhervadtak mind a gyöngyvirágok ... Aki az apostolok lován jár. A másik örökös utazó magas, szikár idősebb ember. Az arcán ezer ránc, hajdan is fekete, paposszabásu ruháján ezer folt. Vállai leesettek, mintha súlyos keresztet is cipelnének. Monoton, fakó hangon kezd élettörténetébe. Látszik, hogy sokszor szokta elmondani. Nagyjövedelmű plébánia s javadalmasa volt Fehér megyében. Békéisben, bőségben élt mindaddig, míg be nem teljesedett Dániel próféta jóslata: trónok összeomlása, birodalmak megszűnése, for- rradalmak emésztő lángolása. A forradalom jj áradata magával ragadta a fehérmegyei ple- ji bánost is. Hol járt, mit tett, arról nem ij beszél. Csak arról számol be, hogy forra dalmi szerepléséért a szegedi Csillagkör- jstönben két évet ült, egyházi hatósága pedig a papi funkciók végzésétől eltiltotta, így természetesen a plébániáját is elvesztette s mikor a Csilagbörtönből kiszabadult, hajlék nélkül, kenyér nélkül állt. Még vonatra való 3 költsége se volt. Az apostolok lorán indult neki az országnak. A célja az volt, hogy a Sj rehabilitását kieszközölje. Természetesen itt a közben a könyörületes szivekhez kellett fordulnia, mert pénze sem volt. A sors- üldözött embert mindenki könyörületes szívvel fogadta. A plébánosnál ebédelt, a jegyzőnél vacsorázott, a tanítónál hált s pár ezer koronácskát is kapott mindenütt. Így ment a második, a harmadik községben is. S a hajdani plébános igy bejárta az egész országot. Minden hónapban más a megyét. A május 1 hónap Sopron megyében virradt rá, itt járja most gyalog a falvakat. Mindenütt bőséggel ellátják élelmiszerrel, pénzzel. Ruhát is kap, de ez az országutakon lerongyolódik, lekopik róla. Nagyon csinos summa már a megtakarított pénze, de szüksége is van rá, mert a téli hónapokban nem vándorol. A zord időket Székesfehérváron tölti s ilyenkor a sporot pénzéből él. S az első tavaszi fuvallatra újra kezébe veszi a vándorbotot s megy a kenyeret keresni. Mert a vándorlás neki már a rendes foglalkozása. Annyira megszokta, hogy pástétommal, mézeskaláccsal se lehet egy helyen két napra megmarasztani. S közben , várja a pápától a plébánosi székbe való visszaültetést, de arra nem gondol, hogy ha megjönne is Rómából a válasz, tíz futír se tudná vele megtalálni. Hisz minden éjjel más faluban hajtja álomra öreg fejét. S ha visszahelyeznék, a csöndes fehérmegyei parókiába is aligha tudna tovább megmaradni — egy napnál. Mica voll OreitesMsp. A háború óta nem volt oly makacs bérharc a magyar gazdasági életben, mint a most dúló bányászsztrájk. A munkások is és a bányaigazgatók szívósan ragaszkodnak a sztrájk megkezdésekor vallott álláspontjukhoz és így még a harcban állók között egy lépés közeledés nem történt. A brennbergi bányában csakúgy mint az ország nagy telepein a sztrájkban nincs változás. Brennbergben is csak oly értelemben történt változás, hogy a munkások kedden kijelentették, hogy nem végzik el többé a bányafenntartási munkálatokat sem, amelyet eddig elláttak. A munkásoknak ilyen elhatározásából végzetes következmények zúdulhatnak az egész bányaüzemre. A bányafenntartási munkálatok oly nélkülözhetetlen szükséglete a bánya testének, mint az emberre a lélegzés. A bányát szellőztetni kell, mert különben amérges gázok oly tömegben halmozódnak fel benne, hogy életveszély árán lehetne csak a bányába bejárni. A ácsolat kicserélések szünetelése folytán keresztvágatok és tárnák omlanak össze, a tárnák gerendaváza elkorhad és minden pillanatban rászakadhat a munkát újra felvevő bányászcsapatra is, így katasztrófás bányaszerencsétlenséget idézhetne elő. A szivattyúk megállása esetén víz önti el az egész bányát. Ilyen beláthatatlan katasztrófák keletkezhetnének a bányatartási munka beszüntetésénél. A munkások eme súlyos következményű lépésének következő előzménye volt. A bányagondnokság vasárnap plakátok útján közölte a munkásokkal, hogy hijján van a szénnek, mely a szükségmunkákhoz feltétlenül nélkülözhetetlen- Felszólította a munkásokat tehát, hogy saját érdekükben vegyék föl hétfőn reggel a munkát. A felhívásnak hétfőn reggel négy munkás eleget is tett. De egy «Schicht«-nél többre ők sem szálltak le a bányába. Erre a társaság az aknászokat rendelte ki széntermelési munkára. A munkások sérelmesnek találták, hogy a bányaaltisztek termelik a szükséges szenet és erre kijelentették, hogy beszüntetik a bányafenntartási munkálatokat is. A bányagondnokság a munkások e megdöbbentő és kollektív szerződést megszegő elhatározására azzal felelt, hogy megkereste a soproni bányamérnöki főiskola ifjúsági körét, hogy toborozzon a bányamérnökjelöltekből körülbelül 40 embert, akik napi teljes ellátás és 60 ezer korona munkabér ellenében hajlandók volnának a szükségmunkák elvégzésére. A főiskolán hamarosan rekrutálódott főleg idősebb hallgatókból álló csapat, hogy kiszálljon Brenbergbe. Erre azonban nem került sor, mert tegnap reggel a munkások szenvedélyes, elhamarkodott elhatározásuktól elálltak és ismét zavartalan mederben folynak a bányafentartás szükségmunkái. cigarettapapír és hüvely ■ GOBI Antinicotinhüvely Mindenütt kedvelik- Szabadlábra helyezték a 12 évi fegyházra itélt Sanál. Samu Vince, a 12 évi nehéz fegyházra itélt rab, újrafelvételi ügyében tegnap hozott döntést Ujlady-Kása-Bartha hármas büntetőtanács. Samu Vincét a kommunizmus bukása után való napokban jóformán a nászéjszakáján tartóztatták le és vitték el Csornáról, ahová azután a mai napig sem térhetett vissza fiatal feleségéhez, mert 1920 májusában a kommunista bűnügyek elbírálására alakult ötöstanács 12 évi fegyházbüntetésre ítélte, amiért ,mint egy csornai vörösőr osztag parancsnoka azt a parancsot adta a csornai ellenforradalom napján, 1918 jun. 6-án, hogy a menekülő Németh Lajos tiszthelyettest akár élve, akár halva hozzák eléje vissza. Németh Lajosból erre a parancsra vértanút csináltak a vörösőrök, fegyvert fogtak, utána lövöldöztek, míg végre Cser Ferenc — aki emiatt 15 évi fegyházat kapott — eltalálta. Samu Vincét Pentelényi ötös tanácsa ennek alapján gyilkosságra való felbujtás miatt 12 évi fegyházbüntetéssel sújtotta. Samu Vincét azóta fegyházról-fegyházra szállították nehéz rabláncok közt, 5 éve sínylődött nyirkos cella fenekén, de benne is és csornai hozzátartozóiban is élt folyton a hit, hogy az ítélet meg fog dőlni, mert a bíróság a kedvező tanúkat nem hallgatta ki, meg sem idézte a tárgyalásra, hanem a vádlott társak elfogult vallomása alapján hozott döntést. Végre megtudták azt is, hogy vádlott társai a soproni kir. ügyészségi fogházban összebeszéltek Samu Vince ellen, hogy belerántják a hínárba, őrá tolnak mindent, hogy ezáltal fedjék a maguk bűnét. Ennek és egyéb fontos adatoknak alapján aztán Samu Vince újrafelvételt kért, amit az Ujlady-tanács körülbelül egy hónappal ezelőtt el is rendelt. A fegyőrök közé állított Samu Vince tegnap éppen úgy adta elő vallomását, mint négy évvel ezelőtt a főtárgyaláson: nem volt sem jobb, sem rosszabb, mint a többi 25 vörösőr, akik valamennyien utána vetették magukat Németh Lajos tiszthelyettesnek és lőttek. Samunál puska nem volt. Parancsot nem adott, mert hiszen nem is volt parancsnok, mint ahogy azt a vádiat mondta az alaptárgyaláson és amit az alaptárgyaláson az ötöstanács is megállapított. Csak egyszerű vörösőr volt. Orosz Mihály, a kőhidai fegyintézet őrsparancsnoka nem tud semmit arról, mintha Samu Vince volt társai: Cser Ferenc, Csillag József, Horváth Peti József és Bödecs János összebeszéltek volna Samu Vince elveszejtésére. Utána Cser Ferenc 15 évre elitélt fegyencét hallgatta ki a bíróság. — Barkovits Pál csendőrtiszthelyettes volt a vámőrség parancsnoka — mondta — nem Samu Vince, így vallottam az alaptárgyaláson is. Ő adott parancsot Németh elfogatására, mire az összes vöröserök lődözni és futni kezdtek Németh után. Húsz lépés múlva el is hagytam Samu Vincét, aki erre állva maradt és többet nem vett részt az üldözésben. Ismétlem, hogy Samu Vince nem adott ki parancsot. Vagy kétszáz lövés dördült el, mindenki lőtt. Visi János csornai lábbelikészítő iparos elmondta a bíróság előtt szerényen, hogy Bogyoszlón, Németiben és a környékbeli falvakban a vértanúhalált halt Németh Lajos csendőrtiszthelyettessel voltfehér plakátokat osztogatni és ragasztani, hogy az ellenforradalmi kitörést siettessék. Mikor estefelé Csornára tértek, vissza, Németh elmaradt tőle, észrevették a vörösörök, lődözni és futni kezdtek utána. — A vörösőrök közt volta?) már akkor — folytatta Visi János — Samu Vince mellett állottam, vele együtt indultam én is a vörösőrök áradatában, de Samu Vince nemcsak hogy nem adott ki parancsot, hanem ellenkezőleg, azt kiáltozta: »Ne lőjj! Ne lőjjetek! Miért bántjátok. Ne lőjjetek! Samu Vincénél puska nem is volt. Amikor pedig Németh Lajos már halott volt, sajnálkozását fejezte ki Samu Vince. Azt mondta: »Kár volt. Miért tettétek? Nagy marhaság volt. Ebből baj lesz.« Cser Ferenc is megerősítette Visi vallomását.