Sopronvármegye, 1924. július (27. évfolyam, 145-171. szám)

1924-07-01 / 145. szám

IXVII. 145 szám ELŐFIZETÉSI ÁRARI S*jr Hónapra..................... 35.000 korona. S*gy«d4vr«.................... 100.000 korona. •trdatánarc (átvételnek tarifális áron. RÁBAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP nAra 1500 k oror;a Kedd 1024 Julius 1 SOP RO NYÁR MEGYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: SOPRON Szentgyörgy-utca 11. Telefon 524 és 446. Fiókkiadóhivatal és szerkesztőségi CSORNÁN, Erzsébet-utca.­ ­XIP525 Grif­ih Híderváry Károly elnöki beszéde a Felfldunántúli ésezd gazdasági Kamara közgyűlésén. Sopron-, Vas-, Győr-, Moson megyék mezőgazdasági kamarájának közgyűlése va­sárnap folyt le a győri vármegyeházán. Horváth Sándor (Szombathely) kisgazda alelnök a határozatképesség megállapítása után kegyeletes szavakkal emlékezik meg a múlt közgyűlés óta elhunyt kamarai tagok­ról: Gyapay Pál igazgatósági tag, Németh Vince apátképviselő, Kégl Lajos főtanácsos, Szabó Dénes kisgazda Veszprém,­­Klemen­­sics Gyula kisgazda Kópháza, Sopron­­m­egye, rendes tagok és Zierer Ernő mikold­­pusztai szakosztályi tagokról. Felolvassa azok neveit, akik távolmaradásukat a köz­gyűlésről törvény szerint igazolták. A ka­mara törvény szerint ugyanis, aki 1 éven át a közgyűléseken igazolás nélkül nem jelenik meg, az a kamarai tagok közül tör­lendő. Ez alapon a közgyűlés a napirend utolsó pontja során törölte a kamara igaz­gatóválasztmányi tagjai sorából Szabó Géza uradalmi főszámvevőt Esztergom, Pammer Dénes kisgazdát Martonvásár, Csomay Imre kisgazdát Veszprém. Ezek helyébe Kubo­­vics Ferenc Esztergom, Ruip Jenő a pápai gazdaszövetség elnöke Pápa és ifj. Kovács Antal Érd Fejér megye választotta be, az elhunyt Gyapay Pál helyébe pedig Mat­­hiász Ernő főintéző, a győrvidéki gazda­tiszti egyesület elnöke került be. Ormándy János igazgató a vámtarifa és kereskedelmi szerződések megkötése tárgyában határozati javaslatot terjesztett elő rövid és gondosan felépített indokolás kíséretében, amelyet többször helyeslés jelével kísért a közgyűlés. Szává Ferenc főkertész Kőszeg, mint a határszéli német­ajkú vidék képviselője, a határmenti szigorú tilalmak és forgalmi korlátozások enyhítését kéri politikai és közgazdasági tekintetekből. Ezzel a sok visszaélés is megszűnne. Jármy István Esztergom, a magyar borexport le­hetőségének feltétlen biztosítás kéri. Az elnöklést itt átvette gróf Kftven Héderváry Károly. Elnöki megnyitójának bevezető része után kifejtette a kamara másféléves cukorrépaakciójának jelentőségét. Sikerült lényegesen fokozni a répával be­vetett területeket, sikerült az előző évekénél lényegesen jobb répaár kifizetésére bírni a cukorgyárakat és nagyon enyhült a mező­­gazdasági munkanélküliség súlyos problé­mája is. Pénzben alig lehet tehát felbe­csülni ezen akció sikeres keresztülvitelének jelentőségét. Az összes agrárszervek meg­tették e téren kötelességüket, a gazdák szervezetlensége azonban nagyon megnehe­zítette az eredmény elérését. A kamara másik jelentős fáradozása a mezőgazdasági hitel kérdésének megoldására irányult. A kamarák kivívták a Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezetek megalkotását, de a cél elérése a végrehajtás hibái miatt nem kö­vetkezett be. A közeljövőben a bankok a saját intézményeiket s az ipart és kereske­delmet fogják és tudják majd alimentálni, tehát a gazdák hitelszervezetét feltétlenül ki kell forszírozni. Ehhez szükséges, hogy minden gazda számottevő jegyzéssel támo­gassa a gazdák hitelszervét és szükséges egy önálló szerv. Kellő saját tőke nélkül, amelynek­­több milliárdosnak kell tenni, a hitelszövetkezet jelentős hitelkeretre a Magyar Nemzeti Banktól nem számíthat. Megállapítja, hogy a külföldi tőke érdeklő­désének középpontjában van ma a mező­­gazdaság, mert a föld az egyedüli biztos aranyérték. Majd a pénzszűkének okaival foglalkozik s leszögezi, hogy bárha ellen­mondás is van tulajdonkép a dologban, mégis most látja elérkezettnek az alkalmat, hogy a gazdák a gazdasági életben és a hitel­életben 10—20 évre megvessék pozí­ciójuk alapját. Ha az alkalmat most nem ragadjuk meg, az soha nem fog visszatérni. A Magyar Nemzeti Bank ügye mellett sok gazda közönyösen megy el, amit nagy hi­bának tart. A jegyzési idő rövidsége és a nyomdászsztrájk a szétszórt gazdatársada­lom részvételét lényegesen hátráltatta, de 3 milliónál így is jóval többet jegyeztek. Közli, hogy a gazdák részére a Nemzeti Bank alaptőkéjének jegyzése még mindig nyitva van és elvárja, hogy e tekintetben mindenki saját jól felfogott érdekében meg­tegye kötelességét. A kamarai adóügyi osztály hivatását és praktikumát példák alapján ismerteti. Az adóügyi labirintusban enélkül a gazdák aligha tudnak eligazodni, éppen azért a kamara ezen osztálynak me­gyénként való szervezését szorgalmazza. Legújabban egy olyan kérdéssel foglalko­zott behatóan a kamara, ammely egész nem­zetgazdasági életünkre kihalással bír és ez a biztosítás kérdése. A külföldi vállalatok között szívós harc folyik e téren. A kamara célja, hogy mindenki lehetőleg arányban és teljes értékben biztosítson, de úgy hogy a kárkockázat a külföldi tőkére háríttassék át. Reméli, hogy a biztosítás tekintetében­ is a kamara igen nagy szolgálatokat fog tudni tenni a mezőgazdáknak. Ugyancsak a közeljövőt illető másik fontos törekvése a kamarának a hosszú lejáratú jelzáloghitel lehetővé tételének kivívása. A moratóriumi rendelet s az árverési tilalom megszünte­tése adja meg a lehetőséget a jelzálog­hitelezésre. Azonban 16®/- os kamatot a gazdaság nem bír el. Tovább kell keres­nünk tehát és keressük is a megoldás gyakorlati lehetőségét. A kamara legköze­lebbi törekvéseiben főleg a pénzügyi kér­dések dominálnak, mert ezek alkotják a mostani gazdasági életnek tengelyét. Be­szédje befejező részében örömmel állapítja meg, hogy a kamara intézménye iránt egyrészt fokozódó érdeklődés tapasztalható. (Éljenzés és hosszan tartó taps.) Mille Géza titkár a kamara háromne­gyedéves működési jelentését terjeszti elő, amely szorgalmas, sokoldalú és gazdag munkáról adott számot. Helyszűke miatt lehetetlen ebből részleteket közölni. A je­lentés elismerő köszönetet szavaz meg a kerületi sajtónak, köztük a Sopron várme­­gyének is, a megértő magatartásért a me­zőgazdák közérdekeivel szemben. Kiemel­jük, hogy a Felsődunántúli Körzeti Mező­­gazdasági Hitelszövetkezet teljesen elvált a kamarától s annak mikénti működése tőle független. Az évi jelentéshez Jármy István (Esztergom) szól hozzá, követelvén, hogy a járási és megyei mezőgazdasági bizottságok elnökei közös nagy értekezletre­ hivassanak össze, majd a közigazgatás ellen tesz kon­krét panaszokat. Khuen-Héderváry elnök a kamara autonómiájának védelmét helyesli. Mille Géza titkár előterjesztésére betöl­tötte a közgyűlés a megüresedett tagsági helyeket. Kamarai rendes tagok lettek Végh József V. o. Tényő (Győrvm.), Vass József I. o. Devecser (Veszprémvm.), Németh Jó­­zsef I. o. Zsira, Modrovics Károly V. o- Lébeny (Mosonvm.). Kamarai kültagok let­tek lelkes éljenzés kiséretében : gróf Jan­­kovics Bésán Endréné, a pápateszéri föld­­mivesiskola igazgatója a páratlan nemes­­szivüségéről közismert népművelési apostol és férje gróf Jankovich Bésán Endre nem­zetgyűlési képviselő, továbbá­­Mányoky Jó­zsef tiszttartó Nagyszentjános (Győrvm.). A növénytermelési szakosztályba Bauer Ottó és Rupprecht Olivér, Sopronvármegye, ve­­rebi Végh Endre Fejérmegye, az állatte­nyésztési szakosztályba Holitscher Károly, Riup Jenő Veszprém megye, Kemény Géza Bábolna, Pintér László képviselő Moson­­megye választottak meg. Megjelent 44 ka­marai tag. Igazolta elmaradását 12 kamarai tag, nem igazolta elmaradását 76 tag. Sopron megyéből jelen voltak: Cotifád Lajos városi gazdasági felügyelő Sopron, Fodor József Sopron, Takács János Bo­­gyoszló. Igazolta elmaradását dr. Eötvös Lajos Gyóző, Losonczy Elemér Lajtos Pál. Nem igazolta távolmaradását Molnár Vince Farád, Rádli Ignác Hegykő, Tömböl Lajos Cser, Kaszler Antal Csapod, Bauer Ottó Csepreg, Soós Géza Kapuvár, Molnár László, Nemes Imre, Dorn Lajos, Reisch György és Dr. Zergényi Jenő Sopronból. ” L.:- J ' : ' níl­u­s Kínát magyank ünnepe. Június az aratás, a búcsúk, az iskolai­­ találkozók és évzárók, emlékleleplezések és jubileumok hónapja. Úgy fűződnek ezek a színes, tarka ünnepek a termékenység és áldott beteljesülés hónapja köré, mint a telt búzakalászokból,­ ékes és kedves pa­raszti virágokból, nemzetiszinü pántlikákból font aratókoszoru. A magyar nép és a magyar föld buja termőkedve, mindent be­­biró élni akarása, egészsége és jókedve vizit nótázva, kacagva belőle. Szép és teljes pünkösdi rózsát illesz­tett ebbe az ékes ünnepkoszoruba elmúlt vasárnap Kópháza község három nyelvű, de szinmagyar szivü derék népe. A nép­­szavazási nagy küzdelmek idején Kópháza és Szabadbáránd községekben — oh cso­dás ihlető varázsa a magyar rögnek! — ir­redenta dalok születtek, melyek a népi nyelv naivitásának hatalmas meggyőző erejével variálták tovább a magyar hon­szeretet fáklyás szózatát: »a nagyvilágon­­ kívül, nincsen számodra hely«. És mi­kor a harc dicsőséges véget ért, a kópházi magyarság két lelkes vezére, ifj. Wil­­csinszky Győző tanító és Unger Ferenc kópházi vendéglős vetette fel a gondolatot, hogy a kópházi népnek nem szabad elfe­ledkeznie és leszoknia a magyar dalról. 1923-ban megalakították a kópházi dalegyesületet, mely hatásos produkcióival egy csapásra népszerűvé és kedveltté tette magát Kópházán és vidékén. A dalosok rövidesen összeénekeltek egy gyönyörű fehér selyemzászlót, ennek volt vasárnap leleplező ünnepe. A zászló aranybetűs jeligéje: »Édes hazánk a mi dalunk, érte élünk, érte halunk«. Lehet ennél többet mondani egy kétharmadrészben horvát és német faluban ? Az ünnepélyre rengeteg ember gyüle­kezett össze s valamennyi a horvát nép természetében rejlő ragyogó színpompát viselte. A vasúti állomáson érkező soproni vendégeket, Simon főispánt, Thurner pol­gármestert, Ostor képviselőt, Szóka fő-

Next