Sopronvármegye, 1924. július (27. évfolyam, 145-171. szám)
1924-07-01 / 145. szám
IXVII. 145 szám ELŐFIZETÉSI ÁRARI S*jr Hónapra..................... 35.000 korona. S*gy«d4vr«.................... 100.000 korona. •trdatánarc (átvételnek tarifális áron. RÁBAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP nAra 1500 k oror;a Kedd 1024 Julius 1 SOP RO NYÁR MEGYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: SOPRON Szentgyörgy-utca 11. Telefon 524 és 446. Fiókkiadóhivatal és szerkesztőségi CSORNÁN, Erzsébet-utca. XIP525 Grifih Híderváry Károly elnöki beszéde a Felfldunántúli ésezd gazdasági Kamara közgyűlésén. Sopron-, Vas-, Győr-, Moson megyék mezőgazdasági kamarájának közgyűlése vasárnap folyt le a győri vármegyeházán. Horváth Sándor (Szombathely) kisgazda alelnök a határozatképesség megállapítása után kegyeletes szavakkal emlékezik meg a múlt közgyűlés óta elhunyt kamarai tagokról: Gyapay Pál igazgatósági tag, Németh Vince apátképviselő, Kégl Lajos főtanácsos, Szabó Dénes kisgazda Veszprém,Klemensics Gyula kisgazda Kópháza, Sopronmegye, rendes tagok és Zierer Ernő mikoldpusztai szakosztályi tagokról. Felolvassa azok neveit, akik távolmaradásukat a közgyűlésről törvény szerint igazolták. A kamara törvény szerint ugyanis, aki 1 éven át a közgyűléseken igazolás nélkül nem jelenik meg, az a kamarai tagok közül törlendő. Ez alapon a közgyűlés a napirend utolsó pontja során törölte a kamara igazgatóválasztmányi tagjai sorából Szabó Géza uradalmi főszámvevőt Esztergom, Pammer Dénes kisgazdát Martonvásár, Csomay Imre kisgazdát Veszprém. Ezek helyébe Kubovics Ferenc Esztergom, Ruip Jenő a pápai gazdaszövetség elnöke Pápa és ifj. Kovács Antal Érd Fejér megye választotta be, az elhunyt Gyapay Pál helyébe pedig Mathiász Ernő főintéző, a győrvidéki gazdatiszti egyesület elnöke került be. Ormándy János igazgató a vámtarifa és kereskedelmi szerződések megkötése tárgyában határozati javaslatot terjesztett elő rövid és gondosan felépített indokolás kíséretében, amelyet többször helyeslés jelével kísért a közgyűlés. Szává Ferenc főkertész Kőszeg, mint a határszéli németajkú vidék képviselője, a határmenti szigorú tilalmak és forgalmi korlátozások enyhítését kéri politikai és közgazdasági tekintetekből. Ezzel a sok visszaélés is megszűnne. Jármy István Esztergom, a magyar borexport lehetőségének feltétlen biztosítás kéri. Az elnöklést itt átvette gróf Kftven Héderváry Károly. Elnöki megnyitójának bevezető része után kifejtette a kamara másféléves cukorrépaakciójának jelentőségét. Sikerült lényegesen fokozni a répával bevetett területeket, sikerült az előző évekénél lényegesen jobb répaár kifizetésére bírni a cukorgyárakat és nagyon enyhült a mezőgazdasági munkanélküliség súlyos problémája is. Pénzben alig lehet tehát felbecsülni ezen akció sikeres keresztülvitelének jelentőségét. Az összes agrárszervek megtették e téren kötelességüket, a gazdák szervezetlensége azonban nagyon megnehezítette az eredmény elérését. A kamara másik jelentős fáradozása a mezőgazdasági hitel kérdésének megoldására irányult. A kamarák kivívták a Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezetek megalkotását, de a cél elérése a végrehajtás hibái miatt nem következett be. A közeljövőben a bankok a saját intézményeiket s az ipart és kereskedelmet fogják és tudják majd alimentálni, tehát a gazdák hitelszervezetét feltétlenül ki kell forszírozni. Ehhez szükséges, hogy minden gazda számottevő jegyzéssel támogassa a gazdák hitelszervét és szükséges egy önálló szerv. Kellő saját tőke nélkül, amelynektöbb milliárdosnak kell tenni, a hitelszövetkezet jelentős hitelkeretre a Magyar Nemzeti Banktól nem számíthat. Megállapítja, hogy a külföldi tőke érdeklődésének középpontjában van ma a mezőgazdaság, mert a föld az egyedüli biztos aranyérték. Majd a pénzszűkének okaival foglalkozik s leszögezi, hogy bárha ellenmondás is van tulajdonkép a dologban, mégis most látja elérkezettnek az alkalmat, hogy a gazdák a gazdasági életben és a hiteléletben 10—20 évre megvessék pozíciójuk alapját. Ha az alkalmat most nem ragadjuk meg, az soha nem fog visszatérni. A Magyar Nemzeti Bank ügye mellett sok gazda közönyösen megy el, amit nagy hibának tart. A jegyzési idő rövidsége és a nyomdászsztrájk a szétszórt gazdatársadalom részvételét lényegesen hátráltatta, de 3 milliónál így is jóval többet jegyeztek. Közli, hogy a gazdák részére a Nemzeti Bank alaptőkéjének jegyzése még mindig nyitva van és elvárja, hogy e tekintetben mindenki saját jól felfogott érdekében megtegye kötelességét. A kamarai adóügyi osztály hivatását és praktikumát példák alapján ismerteti. Az adóügyi labirintusban enélkül a gazdák aligha tudnak eligazodni, éppen azért a kamara ezen osztálynak megyénként való szervezését szorgalmazza. Legújabban egy olyan kérdéssel foglalkozott behatóan a kamara, ammely egész nemzetgazdasági életünkre kihalással bír és ez a biztosítás kérdése. A külföldi vállalatok között szívós harc folyik e téren. A kamara célja, hogy mindenki lehetőleg arányban és teljes értékben biztosítson, de úgy hogy a kárkockázat a külföldi tőkére háríttassék át. Reméli, hogy a biztosítás tekintetében is a kamara igen nagy szolgálatokat fog tudni tenni a mezőgazdáknak. Ugyancsak a közeljövőt illető másik fontos törekvése a kamarának a hosszú lejáratú jelzáloghitel lehetővé tételének kivívása. A moratóriumi rendelet s az árverési tilalom megszüntetése adja meg a lehetőséget a jelzáloghitelezésre. Azonban 16®/- os kamatot a gazdaság nem bír el. Tovább kell keresnünk tehát és keressük is a megoldás gyakorlati lehetőségét. A kamara legközelebbi törekvéseiben főleg a pénzügyi kérdések dominálnak, mert ezek alkotják a mostani gazdasági életnek tengelyét. Beszédje befejező részében örömmel állapítja meg, hogy a kamara intézménye iránt egyrészt fokozódó érdeklődés tapasztalható. (Éljenzés és hosszan tartó taps.) Mille Géza titkár a kamara háromnegyedéves működési jelentését terjeszti elő, amely szorgalmas, sokoldalú és gazdag munkáról adott számot. Helyszűke miatt lehetetlen ebből részleteket közölni. A jelentés elismerő köszönetet szavaz meg a kerületi sajtónak, köztük a Sopron vármegyének is, a megértő magatartásért a mezőgazdák közérdekeivel szemben. Kiemeljük, hogy a Felsődunántúli Körzeti Mezőgazdasági Hitelszövetkezet teljesen elvált a kamarától s annak mikénti működése tőle független. Az évi jelentéshez Jármy István (Esztergom) szól hozzá, követelvén, hogy a járási és megyei mezőgazdasági bizottságok elnökei közös nagy értekezletre hivassanak össze, majd a közigazgatás ellen tesz konkrét panaszokat. Khuen-Héderváry elnök a kamara autonómiájának védelmét helyesli. Mille Géza titkár előterjesztésére betöltötte a közgyűlés a megüresedett tagsági helyeket. Kamarai rendes tagok lettek Végh József V. o. Tényő (Győrvm.), Vass József I. o. Devecser (Veszprémvm.), Németh József I. o. Zsira, Modrovics Károly V. o- Lébeny (Mosonvm.). Kamarai kültagok lettek lelkes éljenzés kiséretében : gróf Jankovics Bésán Endréné, a pápateszéri földmivesiskola igazgatója a páratlan nemesszivüségéről közismert népművelési apostol és férje gróf Jankovich Bésán Endre nemzetgyűlési képviselő, továbbáMányoky József tiszttartó Nagyszentjános (Győrvm.). A növénytermelési szakosztályba Bauer Ottó és Rupprecht Olivér, Sopronvármegye, verebi Végh Endre Fejérmegye, az állattenyésztési szakosztályba Holitscher Károly, Riup Jenő Veszprém megye, Kemény Géza Bábolna, Pintér László képviselő Mosonmegye választottak meg. Megjelent 44 kamarai tag. Igazolta elmaradását 12 kamarai tag, nem igazolta elmaradását 76 tag. Sopron megyéből jelen voltak: Cotifád Lajos városi gazdasági felügyelő Sopron, Fodor József Sopron, Takács János Bogyoszló. Igazolta elmaradását dr. Eötvös Lajos Gyóző, Losonczy Elemér Lajtos Pál. Nem igazolta távolmaradását Molnár Vince Farád, Rádli Ignác Hegykő, Tömböl Lajos Cser, Kaszler Antal Csapod, Bauer Ottó Csepreg, Soós Géza Kapuvár, Molnár László, Nemes Imre, Dorn Lajos, Reisch György és Dr. Zergényi Jenő Sopronból. ” L.:- J ' : ' nílus Kínát magyank ünnepe. Június az aratás, a búcsúk, az iskolai találkozók és évzárók, emlékleleplezések és jubileumok hónapja. Úgy fűződnek ezek a színes, tarka ünnepek a termékenység és áldott beteljesülés hónapja köré, mint a telt búzakalászokból, ékes és kedves paraszti virágokból, nemzetiszinü pántlikákból font aratókoszoru. A magyar nép és a magyar föld buja termőkedve, mindent bebiró élni akarása, egészsége és jókedve vizit nótázva, kacagva belőle. Szép és teljes pünkösdi rózsát illesztett ebbe az ékes ünnepkoszoruba elmúlt vasárnap Kópháza község három nyelvű, de szinmagyar szivü derék népe. A népszavazási nagy küzdelmek idején Kópháza és Szabadbáránd községekben — oh csodás ihlető varázsa a magyar rögnek! — irredenta dalok születtek, melyek a népi nyelv naivitásának hatalmas meggyőző erejével variálták tovább a magyar honszeretet fáklyás szózatát: »a nagyvilágon kívül, nincsen számodra hely«. És mikor a harc dicsőséges véget ért, a kópházi magyarság két lelkes vezére, ifj. Wilcsinszky Győző tanító és Unger Ferenc kópházi vendéglős vetette fel a gondolatot, hogy a kópházi népnek nem szabad elfeledkeznie és leszoknia a magyar dalról. 1923-ban megalakították a kópházi dalegyesületet, mely hatásos produkcióival egy csapásra népszerűvé és kedveltté tette magát Kópházán és vidékén. A dalosok rövidesen összeénekeltek egy gyönyörű fehér selyemzászlót, ennek volt vasárnap leleplező ünnepe. A zászló aranybetűs jeligéje: »Édes hazánk a mi dalunk, érte élünk, érte halunk«. Lehet ennél többet mondani egy kétharmadrészben horvát és német faluban ? Az ünnepélyre rengeteg ember gyülekezett össze s valamennyi a horvát nép természetében rejlő ragyogó színpompát viselte. A vasúti állomáson érkező soproni vendégeket, Simon főispánt, Thurner polgármestert, Ostor képviselőt, Szóka fő-