Sopronvármegye, 1924. augusztus (27. évfolyam, 172-196. szám)

1924-08-01 / 172. szám

XXVII. 172. szán. Ára 1500 korona. Péntek, 1924. augusztus 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra .... 35 000 korona. Negyedévre. . . . . 100.000 korona. Hirdetések felvételnek tarifális áron. RÁBAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SOPRON Szentgyörgy­ utca 11. Telefon 524 és 446. Fiókkiadóhivatal és szerkesztőségi CSORNÁN, Erzsébet­ utca. Hjan Midi kölcsönre van kilátás. Budapest, júl. 31. Az Építő­iparosok Szövetsége dr. Kál­mán László vezetésével ma eljárt Smith főbiztosnál, akit arra kértek, hogy a költ­ségvetésnek a közmunkákra előirányzott 12 millió aranykorona összegét egyszerre és ne havi részletekben bocsássa a kormány rendelkezésére. Az eddig teljesített, de be nem fejezett építési munkákat pedig ne vegyék a közmunkák keretébe és kérték, hogy a 12 millió aranykoronát emeljék fel. Smith főbiztos megértéssel hallgatta a kül­döttség kérését, de azt hangoztatta, hogy nem áll módjában a 12 millió aranykorona összeget felemelni. Reméli azonban, hogy ez akkor lesz lehetséges, mikor a külföldi tőke bizalmából, Magyarország újabb köl­csönösszeghez fog jutni. A ZSEISIdi kölcsön 82 széza­­lékát kapjuk kézhez. Budapest, júl. 31. Schober Béla, a Nemzeti Bank vezér­­igazgatója cikket írt a Prager Tagesblatt­­ban. A cikk szerint Magyarország a költ­ségek leszámítása után a külföldi kölcsön 82 százalékát fogja kézhez kapni. ajtós lépés a ssacaöld­gam­ felé. Budapest, júl. 31. Ma délben fontos tanácskozások vol­tak a földmivelésügyi minisztériumban, me­lyen Walko, Bud és Nagyatádi miniszterek vettek részt. A tárgyalások után Nagyatádi ezeket mondta: — A közel jövőben újból több cikk szabadul fel a behozatali tilalom alól. Tár­gyaltunk még a gabonaőrlés feltételeiről, az őrlés kikészítéséről, bár eddig én min­dig ellene voltam, a rossz termés miatt én is az őrlési forgalomnak újra életbelépte­tése mellett foglaltam állást. A közmunkák közül jelenleg az ármentesítési munkálatok kerülhetnek elősször számba, ezért 2 milliárdot bocsát a kormány az ármen­­tesítő társulatok céljaira. A kormány elha­tározta ezenkívül, hogy azokon a vidéke­ken, hol nem volt termés, kölcsönt és elő­leget bocsátanak a termelők rendelkezésére, 20 fizézetérios kamatot haj­­latsdók fizetni a bankok a bűtétekért. Korányi pénzügyminiszter ma a bankok vezetőit értekezletre hívta össze. A pénz­ügyminiszter kifejtette, hogy a drága felté­telek mellett a hitelélet pang, ezért jobb feltételek szabását kéri a bankoktól. A nagybankok részéről kijelentették, hogy nem áll rendelkezésükre megfelelő összeg, mivel a betétek összege igen kevés és az olland pénzeket újabban nem a bankokban, hanem más irányban helyezik el. ■ Korányi orvoslást ígér és a bankokat kéri, hogy a betétek fellendülése érdekében fizessenek magasabb kamatlábat A nagybankok ki­jelentették, hogy a betétekért hajlandók 15—16%-os kamatot fizetni, a középbankok még többet ígértek, 20%-os kamatot is fizetnek, 24—26 százalékért pedig hajlan­dók a kereskedőknek és iparosoknak hitelt nyújtani. Az aranykorona dollár­­árfolyama. Az aranykorona árfolyama dollár ala­pon átszámítva 15,94774 papírkorona. A városi villanyüzem kritikája a közgyűlésen. A törvényhatósági bizottság megszüntette a tanü­emeket és az összes kedvezményeket. — Nem indul meg a villanyolvasút. Sopron város törvényhatósági bizott­sága tegnap egészen szokatlan mérvű ér­deklődés mellett tartotta meg júliusi rendes közgyűlését. A termet csaknem egészen megtöltő városatyák között számos olyan arcot láttunk, melyhez még alig volt sze­rencsénk a városházán. Az érdeklődés a villanytelep körüli számadásoknak, tervek­nek és várható viharoknak szólott és tény­leg, alig hogy Simon főispán megnyitotta a közgyűlést, elparentálta az időközben el­hunyt Weinberger Gusztáv volt városi főszámvevőt, Unger Mihály és Steiner Albert volt városi bizottsági tagokat és ke­vés szóval elintéztek néhány jelentéktele­nebb ügyet, ráterelődött a szó a »nagy témára« és csaknem két óra hosszat vette igénybe a közgyűlés idejét. A villanymű tavalyi zárszámadása. Schindler András dr. h. polgármester jelenti, hogy a városi villanymű 1923. évi­ zárszámadása 365 millió korona bruttó nyereséget, a tartalékok, illetmények invesztálások stb. levonása után majdnem 17 millió­­ tiszta nyereséggel zárult. A tanács javasolja, hogy ebből az összegből 15 t milliót fizessenek be a város pénztá­rába, a fennmaradó csaknem 2 milliót pe­dig vigyék át az idei költségvetésbe. A közalkalmazottaknak, nyugdíjasoknak, vasu­tasoknak nyújtott 50%-os áramszolgálta­tási kedvezményt aug. 1-től dec. végéig havi 10 százalékonként szüntessék meg, e helyett inkább a nappali iparáram fogyasz­tókat részesítsék nagyobb kedvezmények­ben. Kilátásba helyezi továbbá a jelentés, hogy a legközelebbi közgyűlésnek alkalma lesz már foglalkoznia a villanytelep forgó­árammá való átszerelését tervező javaslattal, mivel a mai berendezés mellett a teleppel gazdaságosan tovább dolgozni nem tudunk és rövidesen sor kerül a már régóta szü­netelő gázgyár felélesztésére, előbb azon­ban végre kell hajtani a gázüzemnek, a technika mai vívmányainak megfelelő átala­kítását. Erre vonatkozólag is a kiküldött városi szakértők által Salzburgban szerzett tapasztalatok alapján készült pozitív javaslat kerül a legközelebbi városi közgyűlés elé. A múlt év június hava óta szünetelő villanyos vasut­ újra megindítása iránt is itt fekszik egy ipar és keresk. kamarai előter­jesztés a közgyűlés előtt, a tanácsnak azon­ban az a sajnálatos tapasztalata, hogy az okok, melyek akkoriban elkerülhetetlenné tették a villanyos vasút forgalmának be­szüntetését, ma is fennforognak, a kamara kérelmét tehát nem lehet teljesíteni. Weiler dr. kritikája a város villany­gazdálkodásáról. Az első felszólaló Weiler Béla dr., aki mindenekelőtt azt kifogásolja, hogy a város a villany­telep 1923. évi zárszámadását csak 1924. július havában terjeszti a közgyűlés elé, vagyis amikor már a közben történ­tekből sok mindent többé visszacsinálni nem lehet. Nem akar foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy helyes vagy helytelen volt e üzleti szempontból a villanytelepnek a vá­­ros részéről történt megváltása. Egy ilyen üzemet nem szabad kereskedelmi vállalat­nak tekinteni, hanem olyannak, melynek áldozatok árán is a közönség érdekeit kell szolgálnia. Éz ezért nem szabad a villanymű jövedelméből olyan ajándékokat osztogatni, mely a megajándékozottakat arra ösztönzi, hogy a közérdek szolgálata helyett minél nagyobb nyereség elérésére törekedjenek. Ilyen ajándéknak minősíti Weiler dr. az igazgató magas haszonrészesedését, továbbá azt, hogy egy tavalyi közgyűlési határozat értelmében a tanáccsal kibővített felügyelő­­bizottság tagjai ingyen áramot és az­­üzemi eredményből« 10 százalékot kapnak s mi­vel ez a bizottság éppen a közérdek figye­lembe vételének ellenőrzésére van hivatva, ez a részesedés bizony szépséghibának is mondható. Ott van továbbá az egyes in­dokolatlanul favorizált társadalmi rétegek­nek juttatott 50 százalékos kedvezmény. Ezeknek az ajándékoknak összege 80—100 millióra rúg egy évben, ilyen fényűzést pedig nem engedhet meg magának egy vállalat, mely deficitjeinek kiküszöbölése végett kénytelen volt a gázgyártást és villa­­nyosvasutat beszüntetni és előfizetőinek az ország legdrágább villanyos áramárát szol­gáltatja. (Úgy van!) Nem tudjuk továbbá, hogy mily szem­pontból történik a sok általányozás, ami szintén kárára van a városnak, mert köz­tudomás szerint ezekben a pausálés, no meg az ingyen villanylámpákban folyik a legnagyobb áram,pocsékolás. Javasolja mind­ezek alapján, hogy a város a villany­telep részéről szolgáltatott mindezen ajándékokat 1924. év végével szüntesse be, az 50 l/c-os kedvezményt már most augusztus elsejével teljes egészében szüntesse meg s ugyan­csak az év végével helyezze hatályon kivül a tanács és a felügyelő bizottság haszon­­részesedését megállapító tavalyi közgyűlési határozatot. (Helyeslés.) Meiszner Ernő dr., a következő felszólaló annak örül, hogy Weller felszólalásában szerinte a többség részéről is jelentkezik végre az első ko­moly kísérlet, komoly kritikában részesíteni a város gazdasági politikáját. Weiler dr. panaszait azonban, melyekből helyes kö­vetkeztetéseit levonta, nem teszi minden­ben magáévá. Nevezetesen kifejezést ad ama véleményének, hogy a város az ilyen üzem megváltását mindig a legszerencsétlenebb körülmények között és a legelőnytelenebbül eszközölte, amikor az már nyereséghajhászó részvénytársaságok gazdálkodása következ­tében úgyszólván ócskavassá vált, így volt ez a vízműveknél, a villanytelepnél, a villa­nyos vasútnál és a gázgyárnál is. Ez utóbbi tervbe vett felújítása elé különös bizalmat­lansággal néz, mert nem hiszi, hogy az rentábilissá válhatnék a gázvilágítás egy­idejű felújítása nélkül. Kifogásolja azután, hogy nálunk a legdrágább a villany az egész országban, holott egy városnak sincs talán annyira kéznél a szénbányája, mint Sopronnak. A zárszámadásban kimutatott bruttó nyereség elenyésző összeg a terve­zett invesztíciókhoz szükséges milliárdokkal szemben, annál kevésbbé lehet tehát abból jutalmakat osztogatni. Hozzájárul Weiler dr. javaslatához, hogy a tanácsnak és a fel­ügyelőbizottságnak jutott részesedést szün­tessék be, bár — úgymond — jobban sze­rette volna, ha a tanács egy előkelő gesz­tussal maga mond le e haszonrészesedés­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék