Sopronvármegye, 1924. augusztus (27. évfolyam, 172-196. szám)

1924-08-01 / 172. szám

2 SOPRONVARIVEOY 1 1924 augusztus 1. től. Kívánja továbbá, hogy a villanyárakat legalább a szomszéd városok árszabásainak nívójára szállítsák le, a tisztviselők kedvez­ményét azonban a tanács javaslatához ké­pest ő is csak fokozatosan kívánja meg­vonni. Schindler és Thurner megvédik a várost. Schindler dr. energikus hangon figyel­mezteti a felszólalókat, hogy a tanács és a felügyelő bizottság tant­emjének megállapí­­­­tása nem a tanács kezdeményezése, hanem egyhangú közgyűlési határozattal történt, melynek meghozatalában a felszólaló bizott­sági tagok is részt vettek. Csodálja tehát, hogy éppen ők és nem olyanok, akik a tavalyi közgyűlésnek nem voltak tagjai, pengetnek most olyan húrokat, melyek ze­néjéből most egy kis rosszhiszeműséggel panama­vádakat lehet a tanács fejére ol­vasni. Thurner polgármester reflektál ezután az elhangzott felszólalásokra. Annak, hogy a számadásokat nem tudta a tanács koráb­ban a közgyűlés elé terjeszteni, technikai és személyi akadályai voltak. A villanytelep megváltását annak idején elsőrangú köz­érdek követelte. A telepnek, mikor átvették, semminemű tőketartalékja nem volt, ezért kell most a nyereség minden nélkülözhető fölöslegét tartalékolásra fordítani, hogy a város ne kerüljön többé abba a helyzetbe, mint tavaly, hogy a legkisebb beruházási szükséglett­ is csak nehezen szerzett állami hitelekből lehessen fedezni. Ő is leszögezi, mint az előbb Schind­ler, hogy a tanácsnak és a felügyelőbizott­ságnak juttatott »ajándékot* a közgyűlés szavazta meg, még pedig ellenvetés nélkül, mint a »megajándékozottak* külön munká­jának ellenszolgáltatását. Méltánytalanság tehát úgy beállítani a dolgot, mintha a ta­nács sajátította volna ki magának villany­telep jövedelmének egy részét. Való igaz, hogy a vízmű, a gázgyár és a villanytelep erősen leromlott állapotban kerültek a város kezére. De a múltak hibái­ért a város mai vezetőségét felelőssé tenni nem lehet. Meg kell azonban állapítani, hogy a villanytelepnek forgó áramrend­szerre való átépítését már a város, a mos­tani vezetőség közvetlen elődei részéről akadályozták meg. A­ gázgyár a szénbeszer­zési lehetőségek nehézsége és a fogyasztás csekélysége miatt volt kénytelen üzemét beszüntetni, abban azonban nincs igaza Meiszner Ernőnek, hogy a gázgyá­rt csak úgy lehet rentábilissá­­tenni, ha ismét vilá­gításra is berendezkedik. A külföldi tanul­mányúton járt soproni kiküldöttek más tapasztalatokat szereztek. A villanyosvasút kocsianyaga és sinei oly állapotban vannak, hogy budapesti szakértők hivatalos meg­állapítása szerint annak újbóli üzembe­helyezésére alapos reformok nélkül még gondolni se lehet. Azt azért mégsem lehet állítani, hogy a villany­telep csupa ócskavas, mert van ott ócskaréz is, ami igen nagy értéket képvisel s a villanytelep közeli át­építése alkalmával kitűnően értékesít­hető lesz. Tiltakozik a polgármester a vád ellen, hogy a város a villanyárak megszabásával a közönség kiuzsorázására törekszik. Akik a közönséget a hangzatos beállítással izgat­ják, hogy ime itt van a határban a város szénbányája s a város még sem tud ol­csóbb villanyt produkálni, azok megfeled­keznek arról, hogy a város a bányának nem diktálhat, vele szemben hosszú lejá­ratú szerződés köti s az egykori szénbi­zottságnál minden ki­­ncselés és könyörgés dacára is csak igen ritkán sikerült Sopron számára engedményeket kicsikarni. Ma azonban, mikor a pénzünk stabili­zálódni kezd, az ország szénellátása jelen­tékenyen megjavult és már megint ott tar­tunk, hogy a bányák kínálják a portékáju­kat, biztató kilátás van rá, hogy a helyzet e tekintetűn­és hamarosan enyhülni fog. Addig azonban, míg a villanytermelés fel­tételei olcsóbbak nem lesznek, a villany árát sem lehet leszállítani. Az összehason­lítás a szomszéd városokkal nem helytálló, hiszen köztudomású, hogy Győr és Szom­bathely is kedvezőbb feltételek mellett és gazdaságosabb eszközökkel állítják elő a villanyt, mint mi. Végül ami az »elegáns gesztusra* való célzást illeti, hozzájárul a polgármester a Weiler-féle indítványhoz, hogy 1924. év végével szűnjenek meg a városi tanácsnak és a felügyelő bizottságnak juttatott »aján­dékok*. Az Ur adta, az Ur elvette — vegye vissza a közgyűlés azt, amit a maga spontán határozatából adott. De a közgyű­lés tagjai legyenek következetesebbek az általuk hozott határozatokhoz, mint pl. Meiszner dr., aki annak idején, mikor a közgyűlés a villanytelepnél tapasztalt le­romlott anyagi állapotok leplezetlen feltá­rása után is egyhangúlag elhatározta a villany­telep megváltását, még külön köszö­netet szavazott ezért a tanácsnak, míg most a megváltást terhébe rója fel. (Derültség.) A többi felszólalás: Meiszner dr.,­ akit szemmel látható za­varba hozott a­­ polgármester ez ügyes riposztja, válaszolni próbált, azonban csak itt-ott hallatszik ki egy-egy szava az általá­nos derültségből, amely a polgármesteri be­széd hatásos befejezése után keletkezett a közgyűlési teremben. Az a kívánsága azon­ban teljesült, hogy a közgyűlés nyilvános­sága pontos adatokat kapjon a szerződés­ből, mely Koch igazgató valóban impozáns fizetését biztosítja. (10000 K törzsfizetés, 80% drágasági pótlék, a nyers üzemi nye­reségnek 4—5%-a), ami azonban évi 14000 K-nál kisebb összeg nem lehet, továbbá ingyenes lakás, fűtés és világítás, végül 1000 K életbiztosítási díj — mindez termé­szetesen arányban.) Steiner Jenő Sajnálja, hogy a tanács sértőnek találta magára nézve a felszólalá­sokat, ami pedig nem volt egyéb, mint nyilvános kritika, mit a Sopron nyomasztó gazdasági helyzete fölötti elkeseredés vál­tott ki az emberekből. Sopronban minden pang­ás érthető, hogy akiket ez a pangás érint, a baj okait keresik. Iparosok, akik a villanytelepről kapják az áramot, a drága áramot okolják, melynek költségeit nem tudják bekalkulálni. A kereskedők a villa­nyos szünetelését okolják azért, hogy Sop­ronból más városokba terelődik az áru­forgalom s ide egyre kevesebb vevő jön. Kéri a tanácsot, hogy tegye mégegyszer konszideráció tárgyáv­á az ipar és keres­kedelmi kamara kérelmét és próbálja meg, hogy hátha legalább részben ismét vissza lehetne állítani a villanyos forgalmat, hogy legalább a vonatokról jövő utazó közön­ség kényelmét előmozdítsuk. Ha ez az áldozat is meghaladná a város anyagi erejét, próbálkozzék idegen tőkével, anél­kül, hogy a majoritást azért kiengedné a kezéből. Weiler dr.: A pénzügyi diktátor szere­pét, mely vaskézzel őrködik most az ország min­den fillére felett, Sopronban a köz­gyűlésnek kell betöltenie. Azt az ominózus tavalyi közgyűlési határozatot, melynek meg­hozatalában egyébbként ő is bűnösnek érzi magát, okvetlenül hatályon kívül kell he­lyezni és azt sem lehet tovább engedni, hogy egyes társadalmi rétegeknek adott kedvezmények terhét semmivel sem jobb helyzetben levő elemek viseljenek. Javas­latait, annak kijelentése mellett, hogy a tanácsot ő sem akarta alaptalan vádakkal illetni, teljes terjedelmében fenntartja. Thurner polgármester újabb adatokat sorol fel, hogy miért nem lehet a villanyos megindításáról beszélni. A villanyműnek idegen tőke segítségével ismét részvény­­társasági alapra való helyezését szintén nem tartja helyesnek, mert a tőke mindig nyereségéhes s megint csak a közérdek szenvedne kárt. Azért, hogy nincs pénzünk, nem Sopron felelős, hanem az általános gazdasági helyzet; hiszi azonban, hogy amint a korona stabilizációjával megjavul­nak a hitelviszonyok, Sopron város, mely­nek tulajdona oly kimeríthetetlen érték, elsősorban fog korlátlan hitelhez jutni. A határozat. Miután így a két ellentétes álláspont közel jött egymáshoz, a szavazásnál a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadta a Weiler féle indítványokkal módosított tanácsi javaslatot és 20 szó ellenében nagy többséggel meg­szavazta Weiler azon indítványát is, hogy a közalkalmazottaknak és Nyukosz tagok­nak adott 50%-os villanykedvezmény már augusztus elsején egészen megszűnik. Boór Gusztáv kérelmére vonatkozólag, mely mint ismeretes, 12 új lakóház építéséhez kért ingyen­ telket és nyersanyagot a várostól, azt az elvi hatá­rozatot hozta a közgyűlés, hogy a lehető­ség határáig szívesen támogat a város min­denkit olcsó telekkel és olcsó építkezési anyaggal olyan építkezésnél, melytől tény­leg a lakásínség enyhülése és nem a telek és házspekuláció hizlalása várható. Boór Gusztávot szólítja fel a tanács, hogy ez irányban pozitívabb javaslatot tegyen. Incidens Rares fogorvos illetőségi díja körül. A tárgysorozat végén illetőségi ügyekre került a sor. Schverák Rossrucker Lipót, Bohátka Ferenc és dr. Rares Sámuel a múlt közgyűlésen rájuk rótt községi felvételi díj mérséklését kérték. A tanács mind a három esetben mérsékelte is a díjakat, azonban a közgyűlés egy része ezt is sokallotta, mire Schwerák Rossruckerét és Bohátkáét egy­hangúlag még lejebb szállították, ellenben dr. Baresét nem. Illetve tizenegy szavazat esett a tanácsi javaslatra is, amely a felvé­teli díjat 400 aranykoronában szabta meg és tizenegy szavazat az ellenzéki indítványra is, amely 100 aranykoronát javasolt. Erre az elnöklő főispánra szállt a döntés joga, aki a tanácsi javaslat mellett foglalt állást. Már a következő pontot kezdték tárgyalni, amikor többen észrevették, hogy a szava­zatok megszámlálásánál hiba történt, ameny­­nyiben szerintük egy szavazattal több esett a száz aranykoronás javaslatra, mint a ta­nácséra. Követelték tehát, hogy az ered­ményt ennek megfelelően korrigálják. Az elnöklő főispán azonban kijelentette, hogy a határozat megtörtént s azon vitatkozni nem lehet. Dr. Berczeller Miksa erre indu­latosan jegyezte meg, hogy mégsem járja, hogy éppen egy intellektuális pályán levő kérelmezővel tesznek kivételt. Az elnök a határozat kritizálásáért Berczellert rendre utasította. Ezzel a méla akorddal ért véget a városi parlament utolsó nyári közgyűlése. Készíti a soproni ródlipálya. A legközelebbi városi közgyűlésnek programjába már bele­kerül a soproni ródlipálya felépítésének a kérdése is, amely ma már igen előrehaladott stádiumban van. Lelkes soproni sportbarátok és mindazok a jó lokálpatrióták, akik igazán törődnek ennek a romlástól , osztráktól beárnyé­­kozott városnak a jövőjével és sportjával, annyira vitték már az ügyet, hogy holtbi­zonyos lett a roclipálya dolga. Mint értesülünk, Hatvan Ferenc, a soproni felsőkereskedelmi iskola nyugalma­zott igazgatójának agilitása folytán egy bécsi mérnök már itt tartózkodik Sopron­ban, aki trasszíroz, már, számít és költség­­vetést állít össze. A ródlipálya sok pénzbe kerül, de ez nem rettenti vissza azokat, akik a dologgal foglalkoznak. Informátorunk szerint­­a ródlipálya a Károly-magaslat lejtőjén lesz a most épült erdészlakig. — Milyen hosszú lesz? — Kétezer méter. — A télen már funkcionál? — Feltétlenül. A télen már versenye­ket rendezünk. — Mennyibe kerül a ródlipálya? — Még nem tudjuk. A mérnök most állítja össze a költségvetést. — De van e már önöknek pénzük? — Még nincs, de lesz. — Honnan? — Hatvan igazgató úr részjegyek ki-­­ bocsátásának a gondolatával foglalkozik,­­ aminek egészen bizonyosan lesz eredménye. A footballpálya felállításával egy idő­­­ben tehát egy második sportpálya is épül Sopronban, ami nagy dolog azoknak a­­ nem-vakoknak a szemében, akik látják é.

Next