Sopronvármegye, 1925. június (28. évfolyam, 123-144. szám)

1925-06-03 / 123. szám

2 Bajáról, amely a Duna balpartján fékezik, de igazán, a Dunántúl tőszomszédságában, úgy­hog­y ezt is nyugodtan oda számíthat­­nám a Dunántúli városok közé. Ha megné­zem azokat a statisztikai adatokat, amelyek rendelkezésedre állanak, azt látom, hogy a legkulluristabb várost trón­áztatnak meg­fosztanak a titkos szavazás jogától. Nem akarom azt mondani, hogy ez a lebecsülés szándékos, azt a kifejezést a­rra akarom használni, hogy a javaslat lefokoz vagy lebecsül, azonban tény­ez, hogy például Sopront méltóztatna és ebből a szempontból deklasszifikálni, holott Sopron az írás és olvasás tekintetében, amelyre oly nagy súlyt helyez a törvényjavaslat, az összes várme­gyék és városok között, még Budapestet is beleszámítva, az első helyen vezet. Mert amíg Budapest azékesfővárosban a hét éven felüli egyének statisztikája szempontjából 94­7% az Írni és olvasni tudó, addig Sop­ron szabad királyi városban 961% az Írni és olvasni tudók száma Ugyanez vonatko­zik Sopron vármegyére is, amely szintén vezet ezen a téren, mert 919, tehát majd­nem 92% az Írni olvasni tudók száma, amelyet egyetlen egy más vármegye meg sem közelít. Azt kérdem a 1. jobboldaltól, hogyha ez a gondolat volt benne a miniszterelnök úr javaslatában, mert kétségtelenül ez volt benne, mikép lehetett akkor ezt a gondola­tot ennyire diskreditálni. Nem szólván a dunántú­l megyéknek és speciell Sopronnak egyéb kulturpatiná­­járól, részemről Rubinek István­­. képviselő­­társamnak idevonatkozó javaslatát ötlet­szerűnek, igazságtalannak tartom és az ügyet előrevivőnek semmi körülmények között sem tartom. A titkosság és a demokrácia. A titkosságnak vannak hívei Itt is, ott is. Hiszen a­zulló olda­ln is vannak na­­gyon tiszteletrei álló urak, akik a titkosság mellett foglalnak állást; pl. a Tisza-pirinak akárhány tagja van, akik ebben a kérdésben eltérőleg vélekednek és vannak azok kö­zött nagyon tekintélyes, igen tiszteletre­méltó egyének, akik a változott viszonyok­nál fogva az általános, egyenlő és titkos választójog hívei De legyen szabad nekem csak egy kérdést leszögeznem (Halljuk! Halljuk! a bal és szélső laboldison.) Ha csak egy kicsivé­ meg tudo­m ingatni e tekintetben a szociáldemokrata párt téves felfogását, ez nekem nagy elégtétel volna. Mi ez? (Halljuk! a bal és szítő baloldalon) A tu­taságot úgy emlegetik, mint a demokrácia egyik fő kellékét. (Felkiáltások a szélső baio­dalon: Úgyis van! — Priger Miklós: Úgy is van!) Hát ! Nemzetgyűlés, bocsánatot kérek, nincs így! (Pikter Emil: Halljuk! Kíváncsiak vagyunk erre!) Egy nemzet berendezkedése nem csupán a sza­vazás módjától függ, az legelsősorban függ az illető nemzetnek teljes — ha szabad magamat úgy kifejeznem — társadalmi, faji, egyéb berendezkedésétől, felfogásától és mentalitásától — nem akartam ugyan e szót használni, — ettől a gondolatmenetétől. Magyarország és a magyar faj egyáltalában nem demokrat­kus. (Nagy Emil: Senki sem demokrata Iratában!) Egy ország, ahol ilyen rang- és elmhajhászás van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Grieger Miklós: Mesterségesen táplálják!) ahol a szélsőbalon sem járnak jó példával elő; egy ország, ahol — amint a multkor Búza Barna o’ym jól megállapította — még az utolsó kocsis is arisztokrata akar lenni (Niky Emilt Parádés kocsi*!) egy faj amelyen annyira rajta van a K­ét képe; egy faj és egy ország, ameynek társadalmi berendezkedé­séhez e tekintetben annyi iző fér, az azáltal hogy az általános, egyenlő és titkos választójogot törvénybe iktatja, demokra­tikusabbi nem lesz. Demokratikussá — ha ezt a­zt a nemes értelemben akarjuk használni és én medig így beszélek róla — a nevelés, az iskola, a tudás és a jellem tesz. (Pikler Emil: A titkos vá­lsztójognak nevelő hatása van a népre!) Mit méltóztatnak ahhoz szólani, ha demokratikusnak és a demokrácia egyik főkellékének méltóztatnak azt a titkos választójogot kinyilvánítani, amikor pedig az önökkel lelki rokonságban lévő francia kamarában idevonatkozóiig egy nagyon különös eset történt a múlt esztendő december havia­k 1- én? Pzinkvá volt akkor a francia kamara elnöke, aki kiváló matematikus és aki mint ilyen általános népszerűségnek örvendett, mégis mint politikus a saját pártjában is általános antiph­iának örvendett és ennek folytán attól féltek, hogy meg fog bukni a legközelebbi elnökválasztás alkalmával, amely titkos lett volna. Hiszen olyan országgyű­lést és nemzetgyűlést évtizedeken keresztül látnunk kellett, amelyeknél az általános, egyenlő és titkos választójog meg­volt, de önök nem tudnak olyan parlamentet mon­dani ötven vagy hány esztendő óta, ahol az elnököt ne mindenkor titkosan választották volna. S amikor érezte Herriot e tekintetben a vesztét, mit csinált ? Indítványt terjesztett elő a francia kamarában, hogy a francia kamara elnökét a jövőben ne titkosan, ha­nem nyilvánosan válasszák. (Mozgás. Rai­­linger Ferenc: Mi közöm hozzá? Siiger Miklós: Ugyanezt kívánták a francia forra­dalom jakobinusai, hogy Páriában nyíltan szavazzanak. Mindig azok ragaszkodnak a nyílt szavazóihoz, akik terrorizálni akarnak!) Úgy van, tehát a szavazás módja hatalmi kérdés. (Úgy van­ a szélsőbal oldalon.) A kötelező szavazás ellen. Van ennek a törvényjavaslatnak még egy pontja, amelyet magamévá tenni nem tudok. T. i. az, hogy nyilvános szavazás esetén is kötelezővé van téve a szavazás. Ez több, mint amit egy konzervatív politikus magának megengedhet. Hivatkoznak Tisza Istvánra, aki a következőket mondotta : «Nyilvános szavazás mellett nem lehet senkit szavazásra kötelezni, mert egyes emberekre vagy családjukra nagyon tragikus kérdéseket vethet fel ez, amire kényszeríteni honpolgárokat nem lehet, de titkos szava­zásnál nem lévén konstatálható, hogy az illető kire szavazott, sőt kihúzhatja a jelölt nevét és senkire sem szívsz . Őt nem szabad megtűrni azt, hogy kényel­emszerető társadalmi rétegek ezen honpolgári töteles­­ségtől kivonják magukat.» Ezt Tisza István mondotta és ha Tisza István ilyen nyilatkozatra kényszerült a nyilvános szavazással kapcsolatban, akkor méltóztassanak elhinni, hogy a nyilvános szavazás kikényszerítése számos esetben terrort jelent, amely alól a választól ki kell vonni. Hogyan lehetne a titkosságot ki­terjeszteni ? Szó esett a bizot­ságban — gondolom Ralsay Károly t. képviselőtársam részéről — arról, hogy milyen irányban lehetne a tit­kosságot kiterjeszteni. Én nem vagyok a titkos választójog híve, de előadtam azt, hogy husz eszte időn keresztül ebben az irányban mi történt ebben az országban és hogy mindig kompromisszumokkal óhaj­tották és igyekeztek megoldani ezt a nagy kérdést, tehát most sem maradhat egyéb hátra. Nem lehetne e ezt a kérdést esetleg úgy megoldani, hogy a megmaradó ren­dezett tanácsú városok közül legalább azokat ruházzuk fel a titkos szavazati jog boldogságával, amelyek legalább is annyi szavazatot reprezentálnak, mint a legkisebb törvényhatósági joggal felruházott város. A törvényhatósági joggal felruházott városok közül a legkisebb számú szavazatot Baja képviseli. Ha ennek figyelembevételével állapítom meg a több­ rendezett tanácsú városok minőségét, hogy vájjon alkalmasak volnának-e vagy sens ebből a szempontból, akkor már csak három rendezett tanácsú város maradna, nevezetesen Makó, Cegléd és Nyíregyháza. Bizonyos korrekcióra azon­ban szükség volna, mert pl. itt van Szom­bathely. Szombathelyen 13 750 szavazó van, de Szombathelyhez tartozik még három község is. Szombathely szintén nyugati kulturhely. Ha a két három község szava­zatait leszámítom, akkor Szombathely két­ségtelenül bekerül ezek közé a rendezett tanácsú városok közé, amelyeknek szava­zati­ száma megüti a legkisebb törvény­­hatósági joggal felruházott városok szava­zatainak számát. A konzervatív politika is áldozat­készséget kíván. .. Nemzetgyűlés! Voltam bátor arra hivatkozni, hogy a konzervatív politika ál­dozatkészséggel nemcsak anyagiakban, ha­nem szellemiekben, lelkiekben és politikai hatalom tekintetben is és az a konzervatív politika, amely meg tudja találni ide vonat­kozólag a kellő pillanatot, azt a bizonyos pillanatot, amelyről megelőzőleg is szólot­tam és meg tudja találni azt az alkalmas psychologiai momentumot, amely erre al­kalmasnak kínálkozik és át tud ruházni a maga politikai hatalmából annyit, amennyi átruházható anélkül, hogy a konzervatív gondolat, törekvés, politika és hatalom a maga valójából és lényegéből veszítene, az teszi tulajdonk­épen a legjobb szolgálatot a konzervatív politikának. Ezután még a választási perök lefoly­tatását nagy mértékben komplikáló és meg­nehezítő egyik szakasz ellen protestál és kompromisszumos javaslatának megszületé­sét a képviselők és a pártok figyelmébe ajánlva zárja beszédét, melyet a nemzet­gyűlés jelenlévő tagjai közül sokan élénk helyesléssel fogadtak. SOPRON VÁRMEGYE 1925. június 3. Itt választják meg Sopron város új plébánosát. Ki lesz dr. Zeherbauer örököse? Sopron város törvényhatósági bizott­sága ma d. e. 11 órakor Simon Elemér dr. főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyű­lést tart a városházán. A közgyűlésnek esik egy pontja van: a 42 róm. kath. vsilály városatyának választani kell, hogy a győri püspök négy jelöltje közül melyikre bízza Zeherbauer Ottó nemrég elhunyt város­plébános örökségét, a soproni Sz­ent Mihály­­plébániát s egyúttal a nagyszámú soproni katholikus hívők it­aai vezetését. A Sopronvármegyének, mint ismeretes, addig volt határozott álláspontja ebben a nem kis jelentőségű kérdésben, amíg kilá­tás volt arra, hogy a soproni katolikusok megnyerhetik lelkipásztoruknak Grieger Miklóst, a magyar nemzetgyűlés és az egész magyar közéletnek egyik legtisztább és legtiszteletreméltóbb egyéniségét, akiben a szó ideális értelmében vett Krisztus-pap tulajdonságai szerencsés harmóniában egye­sülnek a kiváló szónokkal, az elvekért, ideálokért harcoló meggyőződéses és ge­rinces politikussal, a demokrácia és a ha­ladás igazi bajnokával. Sajnos e megoldási lehetőséget, mely sokat használhatott volna nemcsik a sop­roni plébániának, de felekezetkü­lönbség nélkül az egész soproni társadalomnak és közéletnek is, elvágta maga Siiger Miklós, mikor az erre kitűzött határidő lejártáig nem adott be pályázatot a győri püspöknél. Nekünk tehát most már körülbelül mindegy volna, hogy a győri püspök három jelöltje közül kire esik a mai közgyűlésen a város kegyúri választása, ám tudomásunkra jutott, hogy az­­utóbbi napok folyamán éppen olyanok részéről, akik ijedten és szemfor­gatva kezdtek Origer Miklóssal szemben politikai kifogásokat hangoztatni, politikai szempontoktól vezérelt akciók indultak meg egyik másik jelölt érdekében. Nem akarjuk itt pozitív adatainkat fel­sorakoztatni, de rá kell mutatnunk arra a feltűnő körülményre, hogy a választásra kerülő jelöltek között kettő is van olyan, akiket a soproni hívek tú­nyomó többsége nemcsak személyesen, de hírből is alig alig ismer, csupán azok az egészen szűkkörű kis klikkek, akik megválasztásukat forszí­rozzák. Sopron közönsége régi fradíció alap­ •9 KOLUMBUS” Prva"detektv-Büro Sopron, Várkerület 16

Next