Sopronvármegye, 1925. június (28. évfolyam, 123-144. szám)
1925-06-03 / 123. szám
2 Bajáról, amely a Duna balpartján fékezik, de igazán, a Dunántúl tőszomszédságában, úgyhogy ezt is nyugodtan oda számíthatnám a Dunántúli városok közé. Ha megnézem azokat a statisztikai adatokat, amelyek rendelkezésedre állanak, azt látom, hogy a legkulluristabb várost trónáztatnak megfosztanak a titkos szavazás jogától. Nem akarom azt mondani, hogy ez a lebecsülés szándékos, azt a kifejezést arra akarom használni, hogy a javaslat lefokoz vagy lebecsül, azonban tényez, hogy például Sopront méltóztatna és ebből a szempontból deklasszifikálni, holott Sopron az írás és olvasás tekintetében, amelyre oly nagy súlyt helyez a törvényjavaslat, az összes vármegyék és városok között, még Budapestet is beleszámítva, az első helyen vezet. Mert amíg Budapest azékesfővárosban a hét éven felüli egyének statisztikája szempontjából 947% az Írni és olvasni tudó, addig Sopron szabad királyi városban 961% az Írni és olvasni tudók száma Ugyanez vonatkozik Sopron vármegyére is, amely szintén vezet ezen a téren, mert 919, tehát majdnem 92% az Írni olvasni tudók száma, amelyet egyetlen egy más vármegye meg sem közelít. Azt kérdem a 1. jobboldaltól, hogyha ez a gondolat volt benne a miniszterelnök úr javaslatában, mert kétségtelenül ez volt benne, mikép lehetett akkor ezt a gondolatot ennyire diskreditálni. Nem szólván a dunántúl megyéknek és speciell Sopronnak egyéb kulturpatinájáról, részemről Rubinek István. képviselőtársamnak idevonatkozó javaslatát ötletszerűnek, igazságtalannak tartom és az ügyet előrevivőnek semmi körülmények között sem tartom. A titkosság és a demokrácia. A titkosságnak vannak hívei Itt is, ott is. Hiszen azulló oldaln is vannak nagyon tiszteletrei álló urak, akik a titkosság mellett foglalnak állást; pl. a Tisza-pirinak akárhány tagja van, akik ebben a kérdésben eltérőleg vélekednek és vannak azok között nagyon tekintélyes, igen tiszteletreméltó egyének, akik a változott viszonyoknál fogva az általános, egyenlő és titkos választójog hívei De legyen szabad nekem csak egy kérdést leszögeznem (Halljuk! Halljuk! a bal és szélső laboldison.) Ha csak egy kicsivé meg tudom ingatni e tekintetben a szociáldemokrata párt téves felfogását, ez nekem nagy elégtétel volna. Mi ez? (Halljuk! a bal és szítő baloldalon) A tutaságot úgy emlegetik, mint a demokrácia egyik fő kellékét. (Felkiáltások a szélső baiodalon: Úgyis van! — Priger Miklós: Úgy is van!) Hát ! Nemzetgyűlés, bocsánatot kérek, nincs így! (Pikter Emil: Halljuk! Kíváncsiak vagyunk erre!) Egy nemzet berendezkedése nem csupán a szavazás módjától függ, az legelsősorban függ az illető nemzetnek teljes — ha szabad magamat úgy kifejeznem — társadalmi, faji, egyéb berendezkedésétől, felfogásától és mentalitásától — nem akartam ugyan e szót használni, — ettől a gondolatmenetétől. Magyarország és a magyar faj egyáltalában nem demokratkus. (Nagy Emil: Senki sem demokrata Iratában!) Egy ország, ahol ilyen rang- és elmhajhászás van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Grieger Miklós: Mesterségesen táplálják!) ahol a szélsőbalon sem járnak jó példával elő; egy ország, ahol — amint a multkor Búza Barna o’ym jól megállapította — még az utolsó kocsis is arisztokrata akar lenni (Niky Emilt Parádés kocsi*!) egy faj amelyen annyira rajta van a Két képe; egy faj és egy ország, ameynek társadalmi berendezkedéséhez e tekintetben annyi iző fér, az azáltal hogy az általános, egyenlő és titkos választójogot törvénybe iktatja, demokratikusabbi nem lesz. Demokratikussá — ha ezt azt a nemes értelemben akarjuk használni és én medig így beszélek róla — a nevelés, az iskola, a tudás és a jellem tesz. (Pikler Emil: A titkos válsztójognak nevelő hatása van a népre!) Mit méltóztatnak ahhoz szólani, ha demokratikusnak és a demokrácia egyik főkellékének méltóztatnak azt a titkos választójogot kinyilvánítani, amikor pedig az önökkel lelki rokonságban lévő francia kamarában idevonatkozóiig egy nagyon különös eset történt a múlt esztendő december haviak 1- én? Pzinkvá volt akkor a francia kamara elnöke, aki kiváló matematikus és aki mint ilyen általános népszerűségnek örvendett, mégis mint politikus a saját pártjában is általános antiphiának örvendett és ennek folytán attól féltek, hogy meg fog bukni a legközelebbi elnökválasztás alkalmával, amely titkos lett volna. Hiszen olyan országgyűlést és nemzetgyűlést évtizedeken keresztül látnunk kellett, amelyeknél az általános, egyenlő és titkos választójog megvolt, de önök nem tudnak olyan parlamentet mondani ötven vagy hány esztendő óta, ahol az elnököt ne mindenkor titkosan választották volna. S amikor érezte Herriot e tekintetben a vesztét, mit csinált ? Indítványt terjesztett elő a francia kamarában, hogy a francia kamara elnökét a jövőben ne titkosan, hanem nyilvánosan válasszák. (Mozgás. Railinger Ferenc: Mi közöm hozzá? Siiger Miklós: Ugyanezt kívánták a francia forradalom jakobinusai, hogy Páriában nyíltan szavazzanak. Mindig azok ragaszkodnak a nyílt szavazóihoz, akik terrorizálni akarnak!) Úgy van, tehát a szavazás módja hatalmi kérdés. (Úgy van a szélsőbal oldalon.) A kötelező szavazás ellen. Van ennek a törvényjavaslatnak még egy pontja, amelyet magamévá tenni nem tudok. T. i. az, hogy nyilvános szavazás esetén is kötelezővé van téve a szavazás. Ez több, mint amit egy konzervatív politikus magának megengedhet. Hivatkoznak Tisza Istvánra, aki a következőket mondotta : «Nyilvános szavazás mellett nem lehet senkit szavazásra kötelezni, mert egyes emberekre vagy családjukra nagyon tragikus kérdéseket vethet fel ez, amire kényszeríteni honpolgárokat nem lehet, de titkos szavazásnál nem lévén konstatálható, hogy az illető kire szavazott, sőt kihúzhatja a jelölt nevét és senkire sem szívsz . Őt nem szabad megtűrni azt, hogy kényelemszerető társadalmi rétegek ezen honpolgári tötelességtől kivonják magukat.» Ezt Tisza István mondotta és ha Tisza István ilyen nyilatkozatra kényszerült a nyilvános szavazással kapcsolatban, akkor méltóztassanak elhinni, hogy a nyilvános szavazás kikényszerítése számos esetben terrort jelent, amely alól a választól ki kell vonni. Hogyan lehetne a titkosságot kiterjeszteni ? Szó esett a bizotságban — gondolom Ralsay Károly t. képviselőtársam részéről — arról, hogy milyen irányban lehetne a titkosságot kiterjeszteni. Én nem vagyok a titkos választójog híve, de előadtam azt, hogy husz eszte időn keresztül ebben az irányban mi történt ebben az országban és hogy mindig kompromisszumokkal óhajtották és igyekeztek megoldani ezt a nagy kérdést, tehát most sem maradhat egyéb hátra. Nem lehetne e ezt a kérdést esetleg úgy megoldani, hogy a megmaradó rendezett tanácsú városok közül legalább azokat ruházzuk fel a titkos szavazati jog boldogságával, amelyek legalább is annyi szavazatot reprezentálnak, mint a legkisebb törvényhatósági joggal felruházott város. A törvényhatósági joggal felruházott városok közül a legkisebb számú szavazatot Baja képviseli. Ha ennek figyelembevételével állapítom meg a több rendezett tanácsú városok minőségét, hogy vájjon alkalmasak volnának-e vagy sens ebből a szempontból, akkor már csak három rendezett tanácsú város maradna, nevezetesen Makó, Cegléd és Nyíregyháza. Bizonyos korrekcióra azonban szükség volna, mert pl. itt van Szombathely. Szombathelyen 13 750 szavazó van, de Szombathelyhez tartozik még három község is. Szombathely szintén nyugati kulturhely. Ha a két három község szavazatait leszámítom, akkor Szombathely kétségtelenül bekerül ezek közé a rendezett tanácsú városok közé, amelyeknek szavazati száma megüti a legkisebb törvényhatósági joggal felruházott városok szavazatainak számát. A konzervatív politika is áldozatkészséget kíván. .. Nemzetgyűlés! Voltam bátor arra hivatkozni, hogy a konzervatív politika áldozatkészséggel nemcsak anyagiakban, hanem szellemiekben, lelkiekben és politikai hatalom tekintetben is és az a konzervatív politika, amely meg tudja találni ide vonatkozólag a kellő pillanatot, azt a bizonyos pillanatot, amelyről megelőzőleg is szólottam és meg tudja találni azt az alkalmas psychologiai momentumot, amely erre alkalmasnak kínálkozik és át tud ruházni a maga politikai hatalmából annyit, amennyi átruházható anélkül, hogy a konzervatív gondolat, törekvés, politika és hatalom a maga valójából és lényegéből veszítene, az teszi tulajdonképen a legjobb szolgálatot a konzervatív politikának. Ezután még a választási perök lefolytatását nagy mértékben komplikáló és megnehezítő egyik szakasz ellen protestál és kompromisszumos javaslatának megszületését a képviselők és a pártok figyelmébe ajánlva zárja beszédét, melyet a nemzetgyűlés jelenlévő tagjai közül sokan élénk helyesléssel fogadtak. SOPRON VÁRMEGYE 1925. június 3. Itt választják meg Sopron város új plébánosát. Ki lesz dr. Zeherbauer örököse? Sopron város törvényhatósági bizottsága ma d. e. 11 órakor Simon Elemér dr. főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tart a városházán. A közgyűlésnek esik egy pontja van: a 42 róm. kath. vsilály városatyának választani kell, hogy a győri püspök négy jelöltje közül melyikre bízza Zeherbauer Ottó nemrég elhunyt városplébános örökségét, a soproni Szent Mihályplébániát s egyúttal a nagyszámú soproni katholikus hívők itaai vezetését. A Sopronvármegyének, mint ismeretes, addig volt határozott álláspontja ebben a nem kis jelentőségű kérdésben, amíg kilátás volt arra, hogy a soproni katolikusok megnyerhetik lelkipásztoruknak Grieger Miklóst, a magyar nemzetgyűlés és az egész magyar közéletnek egyik legtisztább és legtiszteletreméltóbb egyéniségét, akiben a szó ideális értelmében vett Krisztus-pap tulajdonságai szerencsés harmóniában egyesülnek a kiváló szónokkal, az elvekért, ideálokért harcoló meggyőződéses és gerinces politikussal, a demokrácia és a haladás igazi bajnokával. Sajnos e megoldási lehetőséget, mely sokat használhatott volna nemcsik a soproni plébániának, de felekezetkülönbség nélkül az egész soproni társadalomnak és közéletnek is, elvágta maga Siiger Miklós, mikor az erre kitűzött határidő lejártáig nem adott be pályázatot a győri püspöknél. Nekünk tehát most már körülbelül mindegy volna, hogy a győri püspök három jelöltje közül kire esik a mai közgyűlésen a város kegyúri választása, ám tudomásunkra jutott, hogy azutóbbi napok folyamán éppen olyanok részéről, akik ijedten és szemforgatva kezdtek Origer Miklóssal szemben politikai kifogásokat hangoztatni, politikai szempontoktól vezérelt akciók indultak meg egyik másik jelölt érdekében. Nem akarjuk itt pozitív adatainkat felsorakoztatni, de rá kell mutatnunk arra a feltűnő körülményre, hogy a választásra kerülő jelöltek között kettő is van olyan, akiket a soproni hívek túnyomó többsége nemcsak személyesen, de hírből is alig alig ismer, csupán azok az egészen szűkkörű kis klikkek, akik megválasztásukat forszírozzák. Sopron közönsége régi fradíció alap •9 KOLUMBUS” Prva"detektv-Büro Sopron, Várkerület 16