Sopronvármegye, 1925. július (28. évfolyam, 145-171. szám)

1925-07-01 / 145. szám

2 COPROM­ARMICYI 1025. július 1. befedett udvarán táncmulatság következett, amely siker tekintetében méltóan illeszke­dett az egész nap harmonikus lefolyásá­hoz. A közönség minden zugot zsúfolásig megtöltött és míg a fiatalság hangulatosan ropta a táncot, addig az Öregebb generá­­ció ismételten alkalmat vett rangénak, hogy a dalárda vezetőségét ünnepelje így első­sorban Tó­h József elnököt és Enretw­rh karmestert, akiknek lelkesí­t­lse és fáradsá­got nem ismerő agh­éftis teremhette meg a zászlóalapot és tette lehetővé, hogy a jö­vőben a cső ruk is méltóképpen, díszes zászló alatt jelenhetik meg a nyilvánoság előtt. De bőven kijutott az ovációból Ro­zsos Bélánaak, Marttacsevics Károlyn­é Payr Gusztávnak és Pipa Gézának is, akik bár maguk nem akti­­dailidhiák, de mint minden szép és pethas közügynek, lelkes­­harcosai ezúttal is kivették részüket a ren­dezés nehéz és fáradságos munkájából és így méltán osztozhatnak abban az érdem­ben, amely létrehozta a feledhetetlenül szép csornai kultúrnapot. 72 versenybiciklista száguldott vasárnap Sopron keresztül. A háromnapos verseny győztese Jerzsabek Károly,­­ Sopronig Megyes Ferenc vezetett. Vasárnap futottak keresztül Sopronon a dunántúli országos kerekpirverseny részt­vevői, komikus félmeztelen poros dressza, de vidám eszű biciklisták. És Sopron megye vasárnap ismét Ucu jelét adta sportszereté­sének. Az elismerést idegenektől, 3'aguk*ől a versenyzőktől hallattuk, akik v*tte ment­en néhány percnyi soproni tartó ttkodíguk alatt is, nem győzték eléggé kifejezni örömüket és báb­jukat a* előzékenységéért, melyben részük volt attól a perctől fogva, midőn megáénk területére léptek. Minden útelága­zásnál, erdőben községe­n, valamint Sopron város utcáin végtől végig gyors, fentkabá­t nélküli útbaigazítást kaptak a v isenyzők, az elérendő következő célok távolságát, az útirányt, az időt, az útviszonyokat sstb-t illetőleg. A kiváló rendezés sikerének oroszlán­­része a soproni Sempronia f kerékpáregyleté, de külön ki kell emelnünk a honvédség közreműködését, amit példás rendfontsztó sorfalait Waldherr v. k. t. ezredes állo­­másparancsnok előzékenysége és sportsze­­retete bocsájtotta a versenyrendezőség szol­gálatára. Kár, hogy a katonazene épp akkor vonult el a Petőfi térről, amikor annak já­téka leidőszerűbb lett volna, i. 1. a ver­senyzők beérkezésekor. A versenyzőket pedig gátolta a hagyományos soproni szél, hogy a várt időben érkezzenek Sopronba. Már 10 én­kor hatalmas tarka tömeg hullámzott a Széchenyi­ téren, a kaszinó kertbdlys­égének Iskola utca felőli bejáratáig a frissítő és ellenőrző állomásig. Percről percre nőtt az érdeklődje. Mindenki kíván­csian nyújtogat ,vár a nyakát — lassacs­kán már a türelmetlenebbek egy egy mali­­ciózus megjegyzése hangzott el itt ott ismét a rosszmájú soproni »szellőre«, mely már többször volt oka a látványosságra éhes soproniak megvárakozist asártak sőt teljes felültetésének (emlékezzünk a várostoronyi halálugrás is) Végre 11 óra felé megérkeztek az első hírek. Általános sajnálkozást fejtett ki az egyik nagyreményű soproni versenyző, Takács Gyula tanáraik a szombathely­ pechje. E törölt a gépe és kénytelen vt­t a további versenyt feladni. Ellenben a másik­­két soproni Simproni- tag, Tölt József és Scheer Ignác útban vannak. 11 óra 80 perckor befutott az első ellenőrző autó, a verseny rendezőséggel. A Budai Kerékpár­­egylet titkára meleg szavakkal köszönte meg Schindler dr. polgármesterhelyettesnek a verseny könnyítése és elősegítése körüli szép r­am­silítésest. Schindher dr. viszont köszönetét fejezte ki azért, hogy ezen nagy­szabású verseny keretébe Sopront is bele­foglalták. Később azután Csornán tisztelgett ■-a versenyrendezőség az ottan tartózkodó főispán és alispán előtt. Kévénél fél 12 után élénk u mozgóló­­dás jelezte a versenyzők közeledtét. Pistáni sikerült a telem lóverseit. A közönség tomboló ovációja köze­pette futott be az eső csoport. Röviddel ezután különböző időközökben követte őket a többi az alábbi sorrendben : 1. Rudovszky Mihály MTK 11 óra 32’ 13” 2. Horváth Dezső MTK 11 ó. 32’ 14”. 3. Ladányi Miklós MTK 11 ó 32’ 15”. 4. Horváth Lajos job. KK 11 ó. 32’ 16”. 5. Megyei Ferenc postás KK 11 ó 40’ 20”. 6 Jerzsabak Dezső MTK 11 ó. 40’ 25”. 7. Reicher Károly job. KK 11 ó. 40’ 25”. 8. Klmár András TTC 11 ó. 40’ 25”. 9. Kozdany Gyula job. KK 11 ó. 40’ 25”. 10. Domán Árpád KAC 11 ó. 40’ 25” 11. Gitscher Béla VSE 11 ó. 40’ 25”. 12. Mes­ter István Csillag 11 ó. 40’ 27”. 13. Dit­­scher Ferenc Hung. KSE 11 ó. 40’ 27”. 14 Przemsky Mihály MTK 11 ó 42’ 50”. 15 Schmidt Sebestény VII. KK 14 ó. 44’ 15” 16 Eszes Sándor job. KK 11 ó. 44’ 16”. 17. Nagy János SzKE 11 ó. 47’ 45”. Ezek voltak a legjobbak. Tekintettel az aránylag rossz útirányokra ás a kemény ellenszálre — jó teljesítmény. Szombathely­ről indítás 8 ó 10 p-kor vette kezdetét, csoportonként 10 peces időközökben. A közönség sajnálattal vette tudomásul, hogy a honvéd rpar járőrcsapatai Scoarb&th*iyen eltértek és Pipa felé vet­ék útjukat. Sop­ront nem érinthették a Kőszeg—Sopron közé eső csu­rák útszakasz matt. Sopronba befutott 72 versenyző. Budapestről 156 an indultak, tehát a versenyzők több mint fele már az első szakaszon lemaradt — a postás K. K.-beli Migyes Ferenc érte el a legjobb eredményt, aki az 58 kra.-es igazán nehéz útszakaszt 2 ó. 30 p. és 20 nap. alatt tette meg. A kaszinókertben felállított pszar fris­sítő állomáson látták el a versenyzőket üdítő italakkal és étetekkel. Az. ellenőrző ívet aláírva, rövid percek múlva folytatták Útjukat Győr felé, Csornán keresztül. Csornán a megye előkelősége , mint a legfrissebb falvakban is a város lakossága éli sorfalat a versenyzőknek, akik a hatalmas szélvihar és annak el­enére, hogy már 260 km. van a lábukban, meg­lepően friss kondícióban iparkodnak a to­vábbi it még nagy fáradalmai­val meg­küzdeni. Vasárnap este 10 órakor megeredt az eső és veszélyeztette a verseny harmadik napját. Csakhamar kiderült azonban és pompás hátszéllel folyik a verseny, melyben az utolsó napon érték el a legjobb eredmé­nyeket Senki sem, számított arra, hogy a versenyzők egy kb 386 km es táv után 29 km-es átlagsebességet lesznek képesek ki­fejteni A táv utolsó szakaszán Jerzsabek min­den erejét megfeszítve a verseny végleges győzelmét vívta ki, legerősebb ellenfelével Ladányival szemben. Budapestre beérkezett 71 versenyző. Az első 10 helyezett a következő­: 1. Jerzsabek Károly (MTK) 22 óra 10 perc 36 mp. 2. Ladányi Miklós (MTK) 22 óra 16 perc 31 mp. 3 Bouska József (Jó­barát KK) 22 6. 31 p. 09 mp. 4. Horváth Lajos (Jóbarát KK) 22 ó. 34 p. 05 mp. 5. Megyes Ferenc (Postások) 22 ó. 39 p. 15 mp. 6. Schmidt Sebestyén (Vll. KK) 22 ó. 54 p. 39 mp. 7. Steiner Ferenc (Csillag KK) 23 ó. 11 p. 22 mp. 8 Kozdony Gyula (Ju­harát KK) 23 ó. 29 p. 56 mp. 9. Prezent­zy Mihály (MTK) 23 ó. 48 p. 24 mp. 10 An­al N­ájodor (MTK) 23 ó. 59 p. 27 mp. Scher Ignác, az egyetlen soproni ver­senyző, aki végigcsinálta az egész túrát, 51. érkezett be és ezüst­érmet nyert. A katonai járőrcsapatok a polgári ver­senyzőkkel egyidejűen szintén befejezték a versenyt. Mint külön érdekességet meg kell em­lítenünk, hogy Generális főhadnagy parancs­noksága alatt álló járőr egy tagja gépet törvén, a járőr tagjai a gépet széjjelszedték és a gép nélkül maradt bajtársukat a pod­­gyászirtóra ültetve Győrbe vitték. A katonik közül: első 5 ik (jászbe­rényi­ zászlós!) 28 ó. 58 p., második 6 ik ziaz­óslj 29 ó. 18 p., harmadik 1 i5 zászló­sij 31 ó. 11 p., negyedik 7-ik zászlóalj 31 ó. 14 p. Kitűnő lovak. — Látványos versenyek. Fényes közönség. — Kiküldött tudósítónktól.­­A Beled­ Move Sportegyesület égisze alatt múlt vasárnap olyan jelentőségteljes sportesemény színhelye volt Beled határa, amely nem szorítkozhatik kizárólag a sport szférájára, ham­m azon átemelkedve, a vár­megyei lótenyésztés fejlődésének egyik fi­gyelemre méltó előfeltételét kell abban látni. A beled s­­portegyesület egy lóver­senyt rendezett, amelyben nem luxus­ovak vitték a főszerepet, hanem a rendezőség a vármegyei gazdaközönséget szólította fel, hogy lovait nevezze be, amelyeket nem csak gyóntatás szempontjából, hanem az anyakancákat szépség és kolalak, va­lmint fajiság tekintetéből is elbírálták és jelentős tiszteletdíjakkal honorálták. És mert a sport­­egyesület kitn­ázba helyezte, hogy ezt a ló­versennyel összekötött lődíjazást állandó­sítani fogja és évről-évre megrendezi, ezzel előrelátható­an egy olyan társadalmi injek­ciót ad a vármegyei lótenyésztésnek, amely­nek áldásos és serkentő hatása a kisgazda lótenyésztőkre el­ém maradhat. Ha­­ a kisgazda azt írja, hogy nem­csak a márványvélgűs istállók luxusparipái, hanem az ő verejtékes gondjaival felnevelt lovai is erkölcsi és anyagi honorálásban részesülnek, akkor ez ambicionálni fogja Ló államányának fejlesztésére és iparkodni fog olyan diferenciálódott egyedeket ne­velni, amelyek dicsőséget hoznak neki és értékben anyagi vagyonosodáséhoz is ve­zetnek. Elismeréssel kell mindjárt az első alkalommal adóznunk a vármegye nagy­birtokosainak, akik erkölcs­ súlyukkal és anyagi támogatásaikkal felkarolták a beled! sportegyessel nagyszerű célkitűzését és a rendezésből olyan impozánsan vették ki a részüket, amely a gazdaközönség soraiban rág tapasztalt jóérzést és méltánylást vál­tott ki velük szemben. A beled! „turf“ külső képe. A verseny külső képe teljesen turf­­szerű. A rendezés ebben a tekintetben ki­tűnő. A célszerűen megválasztott terep ott a vásártér közelében, teljesen megfelelő szép gyep, amelyet korlátok határolnak a nézőtér felől. Van tribün, padsor, birói páholy, büffé, cigányzene stb. Hatalmas a kocsi- és autópark, amely már az érkezés­kor elárulja,­ hogy együtt a vármegye nagy­birtokossága. És fénytig ott álluk a tribün előtt­ térségen Simon Elemér főispánt, Lévay Volt alispánt, Losonci? Elemért, a gazdasági egyesület elnökit, Somogyi osz­tályvezetőt, a Győri Mezőgazdasági Kamara képviseletében. Gróf Cziráky György, Dőry és Újhelyi cs. és kir. kstermnck Bauer Ottó, Bübb Gyula, dr. Mesterhásy Ernő, Ruprecht O­ivér, dr. Ajkay István, Papp Szabó ezredes, df­. Badits Lajos, a Fiáth és Mészáros családok, dr. Lánczy Gyula, Ma­­rniczer Jegő Mester László, Gu­­czy és Polyonffy fő­szolgabirók, dr. Kovács Le­vente és Rakovszky Tibor főjegyzők a vár­megyétől, tűnnek hamarosan szemünkbe és még nagyon sokan a megyei nevek közül, akiket nem jegyezhetünk mind fel, mert a figyelmet leköti (legyünk csak őszinték),­­ szép asszonyoknak és leányoknak az a tömege, amely pompás toilettekben pará­dézik a beled­­iu­fon. Az időjárás ebből a szempontból különösen kedvez, mert bűvös lévén, a nyári színekben gazdag ruhák fölé vagy a karukra odakerülhetnek a divatos köpenyek és az értékes prémek is. A kala­pok költeményszámba mennek, noha né­hány bubi-frizurát autósapka szerít, de a jövőre bizonnyára azok el fognak tűnni, annyira fővárosiasan parádés volt a többi. A „lómustra“ és az olcsó büffé. Az első versenyt két óra helyett 3 óra­kor futották le, a másodikat fél hatkor, a többi hamarosan következett. Az első két szára előtt azért volt olyan nagy a pauza, mert a zsűri akkor ítélkezett a lószép­ek fe­lett. Annyira figyelmesen, annyira körülte­kintően, hogy csaknem ölbevették a tava­kat, úgy nézték és mustrálták azokat. Éhez

Next