Sopronvármegye, 1925. augusztus (28. évfolyam, 172-195. szám)

1925-08-01 / 172. szám

1925. augusztus 1. SOPRON VÁRMEGYE ságival, írja, nagy nyereséggel való keres­kedést indíthathatnának, melyhez ha ő Nagyságoknak (ez volt a fejedelem címe) kedve lenne, minden esztendőben elvenné­nek húsz és több ezer számú jó ökröket, oly áron, hogy ő Nagyságoknak nem lenne káros.« És mert akkor is divatban volt a kenés, az ügyvivőhöz e szavakkal fordul: »Kegyelmedet nagy szeretettel kérem, mint kedves atyámfiát, fáradjon szívesen ezen dologban. Ha ezt elvégezi az ő Nagyságok contentumával (megelégedéssel), pro hono­­rario leszen Kegyelmednek ötszáz aranya.« Az ügy lassan indult neki. Az erdélyiek úgy látszik nem akartak belemenni a nagy­szabású vállalatba. 1657-ben újra megsür­geti az ügyvivőnél a végleges választ. Hiszen Zrínyi nem szorul az erdélyi ökörre, de neki a fejedelem nevére lévén szüksége, kéri ismételten a vállalatban való részvételét. Az ügyvivőt ismét ígéretekkel kecsegteti, bár nem remélhető, hogy a fe­jedelem a maga egészében hozzájáruljon a tervhez. »Kegyelmednek pedig annyival tartoznak, mintha kívánságunk szerint lett volna effectuatioja az alázatos kérésünknek.« A tárgyalás menetére világot vet a levél egyik érdekes része: »Ha pedig lenne ő Nagyságoknak kedvek bizonyos szám­mal, bizonyos áron hajtatni, nem kételke­dem, ő Nagyságok az én kegyelmes uraim­mal nem úgy mint bécsi mészárosokkal fog végezni, hanem mint magok tulajdo­nival és szolgáival, hogy ő Nagyságoknak sem leszen káros s uraim is haszontalanul nem fognak fáradozni. Hogy a közbiztonság mennyire gyenge lábon állt ekkor, jellemző, hogy török nem lakta területen is fegyveres őrökkel utazott az, akinek magának nem voltak kisérő ka­tonái.­­Az ország harmadrésze meg török kézen volt, rabló csapatok gyakran beka­landozták a magyar széleket. De a határon belül sem védelmezte nagyon a jog a kereskedelmet. Épen az a Vitnyédy, aki egy ilyen hatalmas tervet ki­főzött az agyában, lábbal tapodta a keres­kedelmi jog legelemibb követelményeit. Az esetet maga írja le a kancellárnak: »Nekem mindenkor kegyelmes Uram! Panaszkodtam ezelőtt is Nagyságodnak, hogy az én árosom­ krakkói Vilkovics Sztaniszló, elfelejtkezvén az én vele való jó cselekedeteimről és maga obligatiojáról, boraim árát hogy meg nem adta, az elmúlt esztendőben megtartóztattam bátyja Vilko­vics János, egy Latoppa, Krauss, Schmidt és Lemes nevű ugyan krakói áros emberek szekereit az itt való harmincadon (vám), kiket midőn el nem akarok bocsátanom, az har­­mincados előtt azt fogadták, még az elmúlt Szt. Mihály napjára magok procurálják adósságomat és megfizettetik; ha nem, első kijövetelek korán (esetében), szabadon meg­tartóztatván őket, megvehessen­ rajtok. Mind azulta csak egy sem volt itt közülök, hogy elmúlt szent Mihály napja, hanem most vagyon itten Latoppának az társa, ki 24 szekér bort akar elvinni. Biztatja magát azzal, ő fölségétül vagyon passzusa, mely őneki mint használhasson, ki magát adóssá tette. Nagyságod bölcs és kegyelmes ítéle­tére hagyom. És mivel azon adósság meg­fizetésének halogatása mindnyájunknak, kik­nek Isten egyéb más médiumot (segítséget) nem adott boraink eladásánál, nagy ká­runkra vagyon megtartóztatom őket és mint maga fogadásából való adósomat compellálom (kényszerítem) az megfizetésre.« Bizony ez a módszer nagy felháboro­dást keltett Lengyelországban, honnan ez­után óvakodtak is a kereskedők Vitnyédy portájának, Sopronnak a tájékára kerülni. Maga a kárvallott város pedig pörbe fogta a tüzes ügyvédet Az olasz-magyar csereüzlet nem jött létre. Erdély hamarosan belegabalyodott a lengyel konfliktusba s török, tatár néhány­szor végigpusztitotta s a nagy Rákóczi vagyon is recsegett-ropogott. Viszont Zrínyinek is akadt háborúja úgy balkézről a törökkel, majd pedig az ország meg­bízásából. De úgy látszik, ahogy nem igaz, hogy a múzsák hallgatnak a háborúban, a kereskedés sem áll meg. S­zitnyédy még a harc hevében is felkeresi megbízóját üz­leti híreivel: »Az mi kereskedésünk felől, az mint Nagyságod reám bízta, szorgalmatosan értekeztem : minemü válaszom jött Bécsbül, ime Nagyságodnak küldöm. Az ilyen le­szen a bőr, notabilis haszna leszen Nagy­ságodnak ez aránt. Az gyapjú felől tovább is értekezem és ha békességünk lehet, ez őszre eleget szerezhetünk. Az salétrom Morvábul és máshonnend igen drágán jutna kezünkbe, kértem ahoz is jóakaróimat, mi válaszom leszen, tudtára adom Nagy­ságodnak.» (1663). Egy év múlva a vadkan megöli Zrí­nyit s ügyvédje mintha eszét vesztette volna, beles­ól a politikába, összeesküvést sző, vakmerő tervet eszel ki, el akarja Bécs­­ből raboltatni a királyt. Ez a Wesselényi féle összeesküvés volt s Vitnyédyt csak a hirtelen halál mentette meg a földi igazság­szolgáltatástól. Áldásos tervek kovácsolá­sához mégis csak jobban értett, mint kard­hoz, vérhez, politikához. . . Csatkai Endre. Férjek, ha bevásárolnak... (vagy: amíg a pesti barack eljut eddig ...) Egyik soproni bankigazgató feleségé­nek háztartáskörüli feljegyzései felett tréfál­koznak a család barátjai: Tíz kg. barack , 150.000 mondja a kis notesz... Tizenötezer korona egy kiló barack ? .. . Őrület! ... maga kis huncut! . .. — hallik a meglepődések, a csodálkozások hangja mindenfelől... Őnagysága dallamos csacsogásba kezd: Ohó uraim, csak lassan az ítélettel ... Vár­ják be a védekezést előbb. Hát — fordul felém ravasz mosolyt véve a háziasszony — ez a barack valóban szégyentétel az én noticomban, de a tör­ténete is szégyen és szélesen beszél az én uram keleti kényelemszeretetéről. Tudja, akkor 12.000 korona volt a barack kilója Sopronban és az uram Pestre készülődött, ahol a lapok és egyéb hírek szerint is már akkor 5000 koronáért mérték a barack kiló­ját. Mi sem természetesebb hát, minthogy megdolgoztam az uramat: hozzon magával vagy tíz kg. barackot egyéb csomagjai mellett. Az én barackjaim aztán az uram­mal együtt, annak háta mögött egy külön e célra akceptált hordár karjain meg is ér­keztek. A hordár láttán már sejtettem, hogy az én pesti barackjaimra szépen ráfizetek majd. Sejtésem aztán a hordár távozásával olyan kalkulusokban vált előttem valóra, hogy aznap csaknem megbillent gazdasági egyensúlyom. Az uram ugyanis az alábbi el­számolást mellékelte a barackos zacskóban . Összesen: 150.000 íme az 5000 koronás barack regénye Budapesttől Sopronig. Őnagysága nagy lendülettel egy haragos végszóval akarta befejezni a magyarázkodást, de a férj a rutinir­ozott bankigazgató üzleti, száraz hangján közbevágott: Ugyan kérlek mit csodálkozol ezen annyit. 50.000 korona tőke kamatjaival, forgalmi jutalékával, keze­lési díjával és költségeivel­ Budapesttől Sopronig 150.000 kor, olcsóbban ezt az átutalást még a legüzletéhesebb bank sem eszközölheti. Úgy, — hát az lehetséges, jegyezte meg epésen a háziasszony — de az is biz­­­zonyos, ha még a legüzletéhesebb bank igazgatój­a­­ dolgozik 200 százalékra, ha jól akar ,. .­­ »a saját konyháján« . .. Ugyan Kinek van itt igaza?... (~cs.) 10 kg. barack : 500 - 50.000 Villamos a szállótól 3.0­0 Kosár a csomagoláshoz 20.000 Kocsi a szállóhoz vissza 30.00­ Kocsi a vasúthoz 3 .000 Hordár Sopronban 10.000 Borravalók 7.000 3 HÍRROVAT. Fetser püspök felhívása a sop­roni kath. napon való részvételre. Fetser Antal megyéspüspök most adta ki pásztorlevelét, amelyben felhívja papságát arra, hogy híveiket buzdítsák a katholikus napon való részvételre. A főpásztori felhí­vás a következő: «Az Országos Katholikus Szövetség a soproni katholikus táradalom­mal folyó évi aug. hó 8—­ én Sopronban katholikus napot rendez, melyhez augusztus 10-én eucharisztikus kongresszus kapcso­lódik. Ámbár a nyugati végek katholikus társadalmának e nagyszabású megmozdu­lásra a felhívást úgy a rendezőség, mint az Orsz. Katholikus Szövetség a tisztelendő papságnak megküldötte és megküldi, ma­gam is főpásztori szivem egész benső örömével lelkesítem, hogy híveiket minden kínálkozó alkalommal buzdítsák a minél nagyobb tömegek részvételének biztosítá­sára, hogy a katholikus erős meggyőződés e hitvalló megnyilatkozása bensőségében és külső alakjában is minél nagyobbszerű le­gyen. Az utazási kedvezményeket és egyéb részleteket illetőleg az Orsz. Kath.Szövetséggel együtt gondoskodott és gondoskodik a szük­séges irányítások­ és tájékoztatásokról. A katholikus hithűség és hazafiság e fel­emelő ünnepségeit, melyek nagy hatással koronázzák be a »Civitas Fidelissima« jövő augusztus havi egyéb ünnepségeit, neve­zetesen : az országos iparkiállítást és az országos dalosversenyt, Magyarország Nagy­asszonyának, a szeplőtelenül fogantatott boldogságos Szűz Máriának anyai oltalmába imádságos lélekkel ajánlom. Kugler Mihály 80 éves. Kugler Mihály főmérnök, aki csodálatos agilitással és páratlanul álló önzetlenséggel fáradozik azon, hogy szülővárosát, a halódó Sopront életre ébressze, s ma, augusztus elsején tölti be születésének nyolcvanadik évfor­dulóját. Akik a példátlan munkabírású, fürge embert már hónapok óta látják Sop­ron és Budapest közt utazgatni, éjszakákat fülledt vasúti kocsikban tölteni, Budapesten minisztériumok lépcsőit szaladgálni, agi­tálni, tárgyalni s itthon Sopronban fiatalos lelkesültséggel a közöny fölrázásán fára­dozni, mindent azért, hogy Sopront meg­mentse, és bizonyára csodálkozva olvassák, hogy életének nyolcvanadik útjelzőéhez ért. Kugler Mihályt ez alkalomból a szerencse kivánatok özönével árasztják el Sopronból is. Mi nem tudunk neki szive szerint va­lóbbat kívánni, hogy a mai fiatalosságával érje meg a Játékbank fölállítását, a soproni fürdőváros kiépítését, Sopron gazdasági föllendülését s egyébk önzetlen terveinek valóra válását. Halálozás. Müllner Pál piaristarendű aranymi­sés áldozópap, nyugalmazott fő­gimnáziumi igazgató, 8­1 éves korában Ma­gyaróvárott elhunyt. Temetése tegnapelőtt impozáns részvét mellett ment végbe. Óvónő választás. A Soproni Ma­gyar Kisdedóvó Egyesület választmánya tegnap töltötte be a Thülm­er Júlia lemon­dása folytán megüresedett óvónői állást dr. Scheffer Oszkárné elnöknő bemutatta mind a 15 pályázó kérvényét, felolvasta neveiket s közölte, hogy a pályázók mind­egyike mind oklevele, mind pedig egyéb követelmények tekintetében méltó arra, hogy az állásra megválasztassék. A választ­mány ezek után titkos szavazással megej­tette a választást, melynek összeszámlálá­­sakor kitűnt, hogy az állásra abszolút több­séggel egy soproni hadiárvát, Baldauf Er­zsébetet választották meg, aki nemcsak soproni leány, de oklevele is a legkitűnőbb az összes pályázók között. A h­ét­pácai templom tudományos felderítése. Kevesen tudják Sopronban, hogy a közeli Horpács nevezetes műem­lékkel dicsekedhet, mely jelentőségben kö­zel áll a jáki templomhoz. A nehezen meg­közelíthető falu templomának díszes ro­ 19KOLUMBUS” ££££&­ Sopron, Várkerület 16

Next