Sopronvármegye, 1925. szeptember (28. évfolyam, 196-220. szám)
1925-09-01 / 196. szám
1025. szeptember 1. SOPRONVARMEGYE Barátságtalan, minduntalan permetező esős időben, dermesztő hideg vízben zajlott le a soproni Pannónia úszóversenye. Napokkal a verseny előtt színes nagy plakátok hirdették a városközi mérkőzést és a nagyszerű vízi kabarét. Az előző nedves széksorokon didergő közönség pedig végeredményben mindössze egy kis háziversennyé összezsugorodott mérkőzést nézhetett végig. A hirdetett és meghívott városok nemcsak hogy elmaradtak, hanem az egy Esztergom kivételével még válaszra sem érdemesítették a meghívó soproni Pannóniát. Nem kutatjuk eme sportszerűtlen körülmény okait, csak leszögezzük a tényt, hogy valahol hiba történt, mely hiba eredményeként a soproni sportkedvelő közönség abban a hitben, hogy egy élvezetes nagy versenyben lesz része, alaposan beugrott. Annyit megjegyezhetünk, hogy a jövőben ilyen versenyeket talán gondosabb előkészületekkel kell megrendezni és például a meghívott idegen úszók kedvezményes vasúti jegyei iránt nem a verseny előtti napon kell intézkedni, amikor már ez késő, hanem jóval előbb. Valószínű, hogy ez is egyik oka volt a vendégek elmaradásának. Mindenesetre belátjuk azonban, hogy ilyen nagy verseny megrendezéséhez egy ember nem elegendő és vagy központilag szabályozandó az ilyesmi, vagy pedig összefog az egész egyesület és valóban olyan versenyt rendez, amilyen kereteket a különben oly pompásan fejlődő magyar vidéki úszósport követel és megérdemel. Egyébként a Pannónia úszói mindent megtettek, hogy a kudarcon enyhítsenek, mely törekvéshez hozzájárult Várady és Szilvásy főiskolai A. F. C. tagok, valamint a Győrből kettesben lerándult Sághy Ilus és Koch Bözsi közreműködése. Az u. n. vizikabaré is sántikálva csatlakozott a befagyott versenyhez. De nem is vehető rossznéven senkitől, ha ilyen időben, amikor a közönség is ülve bokázik, hogy meg ne fázzon a lába, hogy akkor a humor is a fagyos vízből vacogó ábrázatot mutat. ( Ki kell emelnünk azonban, hogy a Pannónia tehetséges úszói sok ambícióval szépen működtek. Szalay, Kheim, Jäger, Dalcsek és Warscsrilkától még sokat várunk. Hammer és az alig 14 éves kis Weissenbeck Vilmos műugrásai pedig valóban gyönyörködtető látványt nyújtottak. A nagyon is gyéren képviselt hölgyúszógárdában Benkő Margit volt a legjobb, kinek ha a bátorsága is megjön, tehetségével még sokat hallathat magáról. Strausz Tera a 100 méteres hátúszásban ha több ellenfele is lett volna, mint az egyetlen Koch Bözsi, valószínűleg akkor is megtartotta volna első helyét. Egyébként Strausz Tera volt az uszoda legedzettebb versenyzője. A jeges vízből vígan kibújva, aki csak ránézett, amint arasznyi rövidségre szanált kis fürdőkabátjában nyugodtan sétálgatott, a puszta ránézéstől is náthát kapott. Az alábbiakban a verseny részletes eredményét közöljük: 1. 50 m úszás az amatőr úszótanfolyam részére. 13—14 évesek: Mollay János 52 mp. II. Németh Kálmán 1 p. 148 mp. 111. Höbaus Rezső. 12 évesek: I. Balogh Gyula 1 p. 32 mp. II. Mollay Károly 1 p. 46 mp. III. Fodor Ferenc 1 p. 8 mp. 11 évesek: I. Brück András 1 p. 37 mp. II. Lehner János 1 p. 40 mp. III. Heiszler Ferenc 1 p. 40 mp. Leányok I. Müll Erna 1 p. 24 mp. II. Gonda Mária 1 p. 262 mp. III. Müll Ilus 1 p. 40 mp. " 2. 200 m mellúszás: I. Galcsek Gyula 8 p. 242 mp. II. Kheim Sándor 3 p. 42 mp. III. Kammert Károly 3 p. 432 mp. 8. 100 m. hölgy-hátúszás: I. Straus Tera 1 p 53 mp. II. Koch Bözsi (Győr) 2 p. 85 mp. 4. ICO m ifj. gyorsúszás. Első Szűkíts Ede 1 p 345 mp, második Lackner István 1 p 88.8 mp, harmadik Wajdits Béla 1 p 46 mp. 5. Bemutató műugrás. Indultak Hammer Péter, Weissenbeck Vilmos. 6. 50 m gyorsúszás.Első Szalay Béla 33 mp, második Warschilka János 33*4 mp, harmadik Váradi Tibor (Főisk. AC) 37 mp. 7. 50 m gyermek gyorsúszás. Első Weissenbeck Vilmos 424 mp, második Lasz Vilmos 436 mp, harmadik Holzschuster Gyula 50 mp. 8. 200 m hátúszás. Első Jäger Ernő 3 p 20 mp, második Kammert Károly 4 p 14 mp, harmadik István 4 p 15 mp. 9. Groteszk műugrás. Indultak Hammer Péter, Wajdits Béla, Weissenbeck Vilmos. 10. 50 m hölgy gyorsúszás. Első Sághy Ilus (Győr) 1 p 894 mp. 11. 210 m gyorsúszás. Első Szalay Béla 3 p 122 mp, második Warschilka János 3 p 13 mp, harmadik Váradi Tibor (Főisk. AFC) 3 p 27 mp. 12. 100 m-es hölgymellúszás: I. Benkő Margit 1 p 40 mp, II. Strauss Tera 1 p 51*4 mp, III. Koch Bözsi (Győr) 2 p 5 mp. 12. 8X50 m-es vegyes staféta I. Kheim Jäger, Szalay 1 p. 55 8 mp, II. Kümmert, Galcsek, Warschilka 2 p 52 mp, III. Váradi, Kühne, Szilvássy (Főisk. AFC) 2 p. 172 mp. 14. Gyermekvizipoló. A) csapat (Holzschuster, Jäger, Bokor, Monsberger, Weissenbeck), B) csapat (Lackner, Last, Fridrich, Wajdits, Gabnai). A verseny után kiosztották a díjakat a nyerteseknek, csinos kis sportérmeket és értékes könyveket az amatőr úszók oktatóinak. Ilre Jó ai, ha a mHilter vonata is kW Mégis csak van nálunk rend és demokrácia. A vonatkésések és vámmizériák kényelmetlensége és boszuságai alól néha a szalonkocsin utazó miniszter is ép oly kevéssé kivétel, mint mondjuk — Uram lcsáss a hasonlatért, a vonat legzsúfoltabb harmadik osztályú fülkéjében szorongó cukorcsempész. Az a miniszter sem kivétel, aki az egész magas kormányból a legnagyobb út a vasutak fölött. Tegnap reggel a kereskedelmi minisztert reggel 8 óra 40 perckor várták a Déli Vasút állomásán, s a vonat 10 óra 24 perckor, tehát gyönge egy és háromnegyedórai késéssel futott be Sopronba ! A késés hiteles története röviden az, hogy a reggeli kanizsai vonat, mely a miniszteri szalonkocsit hozta, Nagykanizsa és Szombathely között gyors, mert Nagykanizsán maga mögé veszi a Belgrád—Zágráb —Szombathely—Győr—Pozsony-Prága útvonalon közlekedő jugoszláv—csehszlovák korridor gyorsvonatot. Ez a vonat, melyet a kanizsa—soproni vonatnak okvetlen be kell várnia, még ha egy tucat miniszter van is az utasai között, Gyékényesen másfél órát volt kénytelen elbabrálnia drága időből — vámvizsgálat miatt. Tehát nem a Déli Vasút volt hibás a tegnapi késésben s igy a kereskedelmi miniszter úrnak nem lesz oka szigorúbb mércével mérni, ha majd a Déli Vasút állami támogatásának rovatát kell legközelebb megint kitöltenie a költségvetésben. A vámügyek legfőbb patronátusa viszont a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik s igy legfeljebb azon sajnálkozhatunk, hogy a hétnegyedórás késéssel befutott tegnapi vonatban nem Bud fináncminiszter úr ismételte meg a soproni kiállítás vizittjét. Mert a miniszternek hivatalból is igen okos embernek kell lennie, márpedig nincs gyakorlatibb értékű magyar közmondás, hogy saját kárán tanul az okos. Emlékezhetünk, hogy az országúti határátlépés mizériák jelentékeny enyhülése is attól a naptól datálódik Sopronban, amikor a Véleletlen különös kegyelméből egy magas minisztériumi funkcionáriusnak támadtak kellemetlenségei a Hubertus-lak tövében. Reméljük azért, hogy »hatáskör hiányából« a tegnapi incidens sem veszett egészen kárba. A kereskedelmi minisztérium nincs olyan messze a pénzügyminisztérium 8 tól, hogy legszemélyesebb és legmagasabb tapasztalatból át ne származzék oda újabb fényes igazolása a régi soproni panasznak: minden magyar közgazdasági betegségnek, bajnak egyik főkutforrása a határátlépés és vámvizsgálat sok fölösleges mizériája. Nyilatkozatok helyett több üzleti szellemet! Hozzászólás a soproni kereskedők és alkalmazottaik ünnepi munkaszünet-vitájához. Nem szívesen bocsájtkozunk polémiába nyílttéri nyilatkozatokkal, legkevesbbé akkor, ha azok a «Sopronvármegyé«-ben látnak napvilágot, de azt a különös kereskedelmi szellemet, mely a keresztény alkalmazott kereskedők és tisztviselők soproni csoportjának vasárnapi nyilatkozatából árad, mégsem hagyhatjuk szó nélkül. Először nagyon is homályos és értelmetlen a nyilatkozatnak az az állítása mintha a kereskedő a munkásai bérén akarna gazdagodni akkor, mikor szombatonként szeretné egy órával tovább nyitva tartani az üzletét és szerette volna lefölözni a konjunktúráját a dalosversennyel kapcsolatosan minden száz esztendőben egyszer adódó rendkívüli idegenforgalomnak, annak dacára, hogy a dalosverseny szombatja véletlenül szintén ünnepnapra esett. Az a kereskedő, aki augusztus 15-én egész nap nyitva tarthatott volna és azáltal szokatlanul szép bevételt ért volna el, bizonyára nem zárkózott volna el alkalmazottai méltányos kérése elől, hogy ünnepi pihenőjük feláldozásáért a busás jövedelemből nekik is juttasson valamit. Változatlanul azon az állásponton van a «Sopron vármegye« is, hogy végzetes hiba volt augusztus rendkívüli szombatján és rendkívüli vasárnapján teljes egészében fel nem függesztetni az üzletek vasárnapi és ünnepnapi munkaszünetét, de még a vasárnapi nyilatkozat elhangzása után sem vagyunk hajlandók elhinni, hogy az a végzetes hiba szociális szempontok miatt, vagyis csak azért követődött el, hogy a kereskedelmi alkalmazottak ünnepi pihenője meg ne rövidíttessék. A nyilatkozat másik részében pedig nyílt ellenmondás van. Ha a kereskedelmi alkalmazottak hivatalból kijelentik, hogy ők úgyis egész héten pihennek és hivatalból lemondanak a szombat esti szünetről, akkor miért fáj nekik, hogy egyes kereskedők némi keresettöbblet reményében szeretnének szombat esténként tovább nyitva tartani?! Hol vanaz a kereskedelmi alkalmazott, aki nyugodt lelkiismerettel merné állítani, hogy Sopronban szombat este 7 és 8 óra között nem lehet üzleti forgalomra számítani? Mindenki legfeljebb a saját szakmájáról mondhat véleményt, de semmi esetre sem ítélhet még csak megközelítő pontossággal sem egy idegen szakma kereseti viszonyairól. És szabad-e végül egy kereskedelmi alkalmazottnak megfeledkezni arról, hogy a mai rendkívül ínséges viszonyok között az ő sorsa elválaszthatatlanul össze van forrva a főnöke sorsával, Sopronban ezerszer inkább mint valaha és valahol; neki is csak úgy javulhat a helyzete, ha a főnöke többet keres. Annélkül tehát, hogy bele akarnánk szólni a legkevésbbé sem épületes vitába, kifejezést kell adnunk ama véleményünknek, hogy a kereskedők és alkalmazottaik ne nyilatkozzanak, ne paragrafusokon lovagoljanak, ne keressenek minden kákán csomót és egymás ténykedésében hibát, hanem vállvetve segítsenek egymásnak kihúzni a kátyúból a soproni kereskedelem megrekedt szekerét és ne hagyják a maguk két széke között pad alá esni a fehér hollónál is ritkább jó konjunktúrát, amilyent az elmúlt augusztus néhány nagy idegenforgalmú napja röpített az ölükbe. Mert érthető az, ha a tengelyig kátyúba merült nehéz társzekér mellett fejüket lógatva szitkozódnak a kocsisok, de ha pont akkor kezdenek hajba kapni, mikor inas, erős, friss paripák haladnak el a kocsi mellett befogódzásra, segítségre kínálkozón, az bizony szomorúan furcsa látvány s egy kicsit komikus is.