Sopronvármegye, 1925. szeptember (28. évfolyam, 196-220. szám)

1925-09-01 / 196. szám

1025. szeptember 1. SOPRONVARMEGYE Barátságtalan, minduntalan permetező esős időben, dermesztő hideg vízben zaj­lott le a soproni Pannónia úszóversenye. Napokkal a verseny előtt színes nagy plakátok hirdették a városközi mérkőzést és a nagyszerű vízi kabarét. Az előző­ nedves széksorokon didergő közönség pedig vég­eredményben mindössze egy kis háziver­sennyé összezsugorodott mérkőzést nézhe­tett végig. A hirdetett és meghívott váro­sok nemcsak hogy elmaradtak, hanem az egy Esztergom kivételével még válaszra sem érdemesítették a meghívó soproni Pannóniát. Nem kutatjuk eme sportszerűtlen körülmény okait, csak leszögezzük a tényt, hogy valahol hiba történt, mely hiba ered­ményeként a soproni sportkedvelő közön­ség abban a hitben, hogy egy élvezetes nagy versenyben lesz része, alaposan be­ugrott. Annyit megjegyezhetünk, hogy a jövőben ilyen versenyeket talán gondosabb előkészületekkel kell megrendezni és pél­dául a meghívott idegen úszók kedvez­ményes vasúti jegyei iránt nem a verseny előtti napon kell intézkedni, amikor már ez késő, hanem jóval előbb. Valószínű, hogy ez is egyik oka volt a vendégek elmara­dásának. Mindenesetre belátjuk azonban, hogy ilyen nagy verseny megrendezéséhez egy ember nem elegendő és vagy köz­pontilag szabályozandó az ilyesmi, vagy pedig összefog az egész egyesület és valóban olyan versenyt rendez, amilyen kereteket a különben oly pompásan fejlődő magyar vidéki úszósport követel és meg­érdemel. Egyébként a Pannónia úszói mindent megtettek, hogy a kudarcon enyhítsenek, mely törekvéshez hozzájárult Várady és Szilvásy főiskolai A. F. C. tagok, valamint a Győrből kettesben lerándult Sághy Ilus és Koch Bözsi közreműködése. Az u. n. vizikabaré is sántikálva csat­lakozott a­­ befagyott versenyhez. De nem is vehető rossznéven senkitől, ha ilyen idő­ben, amikor a közönség is ülve bokázik, hogy meg ne fázzon a lába, hogy akkor a humor is a fagyos vízből vacogó ábrázatot mutat. ( Ki kell emelnünk azonban, hogy a Pannónia tehetséges úszói sok am­bícióval szépen működtek. Szalay, Kheim, Jäger, Dalcsek és Warscsrilkától még sokat várunk. Hammer és az­ alig 14 éves kis Weissenbeck Vilmos műugrásai pedig valóban gyönyörködtető látványt nyújtottak. A nagyon is gyéren képviselt hölgy­­úszógárdában Benkő Margit volt a legjobb, kinek ha a bátorsága is megjön, tehetségé­vel még sokat hallathat magáról. Strausz Tera a 100 méteres hátúszásban ha több ellenfele is lett volna, mint az egyetlen Koch Bözsi, valószínűleg akkor is megtar­totta volna első helyét. Egyébként Strausz Tera volt az uszoda legedzettebb verseny­zője. A jeges vízből vígan kibújva, aki csak ránézett, amint arasznyi rövidségre szanált kis fürdőkabátjában nyugodtan sétálgatott, a puszta ránézéstől is náthát kapott. Az alábbiakban a verseny részletes eredményét közöljük: 1. 50 m úszás az amatőr úszótanfolyam részére. 13—14 évesek:­­ Mollay János 52 mp. II. Németh Kálmán 1 p. 14­8 mp. 111. Höbaus Rezső. 12 évesek: I. Balogh Gyula 1 p. 3­2 mp. II. Mollay Károly 1 p. 4­6 mp. III. Fodor Ferenc 1 p. 8 mp. 11 évesek: I. Brück András 1 p. 37 mp. II. Lehner János 1 p. 40 mp. III. Heiszler Ferenc 1 p. 40 mp. Leányok I. Müll Erna 1 p. 24 mp. II. Gonda Mária 1 p. 26­2 mp. III. Müll Ilus 1 p. 40 mp. " 2. 200 m mellúszás: I. Galcsek Gyula 8 p. 242 mp. II. Kheim Sándor 3 p. 4­2 mp. III. Kammert Károly 3 p. 43­2 mp. 8. 100 m. hölgy-hátúszás: I. Straus Tera 1 p 53 mp. II. Koch Bözsi (Győr) 2 p. 85 mp. 4. ICO m ifj. gyorsúszás. Első Szűkíts Ede 1 p 34­5 mp, második Lackner István 1 p 88.8 mp, harmadik Wajdits Béla 1 p­­ 46 mp. 5. Bemutató műugrás. Indultak Ham­mer Péter, Weissenbeck Vilmos. 6. 50 m gyorsúszás.­­Első Szalay Béla 33 mp, második Warschilka János 33*4 mp, harmadik Váradi Tibor (Főisk. AC) 37 mp. 7. 50 m gyermek gyorsúszás. Első Weissenbeck Vilmos 424 mp, második Lasz Vilmos 43­6 mp, harmadik Holzschus­­ter Gyula 50 mp. 8. 200 m hátúszás. Első Jäger Ernő 3 p 20 mp, második Kammert Károly 4 p 14 mp, harmadik István 4 p 15 mp. 9. Groteszk műugrás. Indultak Ham­mer Péter, Wajdits Béla, Weissenbeck Vilmos. 10. 50 m hölgy gyorsúszás. Első Sághy Ilus (Győr) 1 p 89­4 mp. 11. 210 m gyorsúszás. Első Szalay Béla 3 p 122 mp, második Warschilka János 3 p 13 mp, harmadik Váradi Tibor (Főisk. AFC) 3 p 27 mp. 12. 100 m-es hölgymellúszás: I. Benkő Margit 1 p 40 mp, II. Strauss Tera 1 p 51*4 mp, III. Koch Bözsi (Győr) 2 p 5 mp. 12. 8X50 m-es vegyes staféta I. Kheim Jäger, Szalay 1 p. 55­ 8 mp, II. Kümmert, Galcsek, Warschilka 2 p 5­2 mp, III. Vá­radi, Kühne, Szilvássy (Főisk. AFC) 2 p. 17­2 mp. 14. Gyermekvizipoló. A) csapat (Holz­­schuster, Jäger, Bokor, Monsberger, Weis­senbeck), B) csapat (Lackner, Last, Frid­­rich, Wajdits, Gabnai). A verseny után kiosztották a díjakat a nyerteseknek, csinos kis sportérmeket és értékes könyveket az amatőr úszók ok­tatóinak. Il­re Jó ai, ha a mHilter vonata is kW Mégis csak van nálunk rend és de­mokrácia. A vonatkésések és vámmizériák kényelmetlensége és boszuságai alól néha a szalonkocsin utazó miniszter is ép oly kevéssé kivétel, mint mondjuk — Uram lcsáss a hasonlatért, a vonat legzsúfoltabb harmadik osztályú fülkéjében szorongó cu­korcsempész. Az a miniszter sem kivétel, aki az egész magas kormányból a legna­gyobb út a vasutak fölött. Tegnap reggel a kereskedelmi minisztert reggel 8 óra 40 perckor várták a Déli Vasút állomásán, s a vonat 10 óra 24 perckor, tehát gyönge egy és háromnegyedórai késéssel futott be Sopronba ! A késés hiteles története röviden az, hogy a reggeli kanizsai vonat, mely a mi­niszteri szalonkocsit hozta, Nagykanizsa és Szombathely között gyors, mert Nagykani­zsán maga mögé veszi a Belgrád—Zágráb —Szombathely—Győr—Pozsony­-­Prága út­vonalon közlekedő jugoszláv—csehszlovák korridor gyorsvonatot. Ez a vonat, melyet a kanizsa—soproni vonatnak okvetlen be kell várnia, még ha egy tucat miniszter van is az utasai között, Gyékényesen másfél órát volt kénytelen elbabrálni­­a drága idő­ből — vámvizsgálat miatt. Tehát nem a Déli Vasút volt hibás a tegnapi késésben s igy a kereskedelmi miniszter úrnak nem lesz oka szigorúbb mércével mérni, ha majd a Déli Vasút állami támogatásának rovatát kell legköze­lebb megint kitöltenie a költségvetésben. A vámügyek legfőbb patronátusa viszont a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik s igy legfeljebb azon sajnálkozhatunk, hogy a hétnegyedórás késéssel befutott tegnapi vonatban nem Bud fináncminiszter úr is­mételte meg a soproni kiállítás vizittjét. Mert a miniszternek hivatalból is igen okos embernek kell lennie, már­pedig nincs gyakorlatibb értékű magyar közmondás, hogy saját kárán tanul az okos. Emlékez­­hetü­nk, hogy az országúti határátlépés mizériák jelentékeny enyhülése is attól a naptól datálódik Sopronban, amikor a Vé­­leletlen különös kegyelméből egy magas minisztériumi funkcionáriusnak támadtak kellemetlenségei a Hubertus-lak tövében. Reméljük azért, hogy »hatáskör hiá­nyából« a tegnapi incidens sem veszett egészen kárba. A kereskedelmi minisztérium nincs olyan messze a pénzügyminisztérium­ 8 tól, hogy legszemélyesebb és legmagasabb tapasztalatból át ne származzék oda újabb fényes igazolása a régi soproni panasznak: minden magyar közgazdasági betegségnek, bajnak egyik főkutforrása a határátlépés és vámvizsgálat sok fölösleges mizériája. Nyilatkozatok helyett több üzleti szellemet! Hozzászólás a soproni kereskedők és alkalmazot­taik ünnepi munkaszünet-vitájához. Nem szívesen bocsájtkozunk polémiába nyílttéri nyilatkozatokkal, legkevesbbé ak­kor, ha azok a «Sopronvármegyé«-ben lát­nak napvilágot, de azt a különös kereske­­delmi szellemet, mely a keresztény alkal­mazott kereskedők és tisztviselők soproni csoportjának vasárnapi nyilatkozatából árad, még­sem hagyhatjuk szó nélkül. Először nagyon is homályos és értel­metlen a nyilatkozatnak az az állítása mintha a kereskedő a munkásai bérén akarna gaz­dagodni akkor, mikor szombatonként sze­retné egy órával tovább nyitva tartani az üzletét és szerette volna lefölözni a kon­junktúráját a dalosversennyel kapcsolatosan minden száz esztendőben egyszer adódó rendkívüli idegenforgalomnak, annak dacára, hogy a dalosverseny szombatja véletlenül szintén ünnepnapra esett. Az a kereskedő, aki augusztus 15-én egész nap nyitva tart­hatott volna és azáltal szokatlanul szép be­vételt ért volna el, bizonyára nem zárkó­zott volna el alkalmazottai méltányos ké­rése elől, hogy ünnepi pihenőjük feláldo­zásáért a busás jövedelemből nekik is jut­tasson valamit. Változatlanul azon az állás­ponton van a «Sopron vármegye« is, hogy végzetes hiba volt augusztus rendkívüli szombatján és rendkívüli vasárnapján teljes egészében fel nem függesztetni az üzletek vasárnapi és ünnepnapi munkaszünetét, de még a vasárnapi nyilatkozat elhangzása után sem vagyunk hajlandók elhinni, hogy az a végzetes hiba szociális szempontok miatt, vagyis csak azért követődött el, hogy a kereskedelmi alkalmazottak ünnepi pihe­nője meg ne rövidíttessék. A nyilatkozat másik részében pedig nyílt ellenmondás van. Ha a kereskedelmi alkalmazottak hivatalból kijelentik, hogy ők úgyis egész héten pihennek és hivatalból lemondanak a szombat esti szünetről, akkor miért fáj nekik, hogy egyes kereskedők némi keresettöbblet reményében szeretné­nek szombat esténként tovább nyitva tar­tani?! Hol van­­az a kereskedelmi alkalma­zott, aki nyugodt lelkiismerettel merné állí­tani, hogy Sopronban szombat este 7 és 8 óra között nem lehet üzleti forgalomra számítani? Mindenki legfeljebb a saját szakmájáról mondhat véleményt, de semmi esetre sem ítélhet még csak megközelítő pontossággal sem egy idegen szakma ke­reseti viszonyairól. És szabad-e végül egy kereskedelmi alkalmazottnak megfeledkezni arról, hogy a mai rendkívül ínséges viszo­nyok között az ő sorsa elválaszthatatlanul össze van forrva a főnöke sorsával, Sop­ronban ezerszer inkább mint valaha és valahol; neki is csak úgy javulhat a hely­zete, ha a főnöke többet keres. Annélkül tehát, hogy bele akarnánk szólni a legkevésbbé sem épületes vitába, kifejezést kell adnunk ama véleményünknek, hogy a kereskedők és alkalmazottaik ne nyilatkozzanak, ne paragrafusokon lovagol­janak, ne keressenek minden kákán csomót és egymás ténykedésében hibát, hanem vállvetve segítsenek egymásnak kihúzni a kátyúból a soproni kereskedelem meg­rekedt szekerét és ne hagyják a maguk két széke között pad alá esni a fehér hollónál is ritkább jó konjunktúrát, amilyent az elmúlt augusztus néhány nagy idegen­forgalmú napja röpített az ölükbe. Mert érthető az, ha a tengelyig kátyúba merült nehéz társzekér mellett fejüket lógatva szit­­­kozódnak a kocsisok, de ha pont akkor kezdenek hajba kapni, mikor inas, erős, friss paripák haladnak el a kocsi mellett befogódzásra, segítségre kínálkozón, az bi­zony szomorúan furcsa látvány s egy kicsit komikus is.

Next