Sopronvármegye, 1925. október (28. évfolyam, 221-247. szám)
1925-10-01 / 221. szám
XXVIII. évfolyam, 221. szám. Ára 2000 korona. Csiköztök, 1925. október 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra..................... 35.000 korona Negyedévre .................... 100.000 korona Hirdetések felvétetnek tarifáng áron. RÁBAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SOPRON Szentgyörgy-ucca 11. Telefon 524 és 446 Fiókkiadóhivatal és szerkesztőség CSORNÁN, Erzsébet-ucca. A rendőrség nem bántalmazta az elfogott kommunistákat. Nádossy országos főkapitány Bethlen miniszterelnöknél Budapest, szept. 30. Nádossy Imre országos főkapitány délelőtt megjelent Bethlen miniszterelnöknél s részletes jelentést tett a Rákosi Mátyás-féle kommunista összeesküvés ügyében lefolytatott nyomozás egész eredményéről. A tanácskozás során szóba kerültek azok a táviratok is, amelyeket a Rote-Hilfe berlini expozitúrája, valamint a nemzetközi munkássegélyező értekezlet küldött a magyar kormánynak tiltakozásaként a magyar kommunisták elfogása és állítólagos bántalmazása ügyében. A kormánynak ezekkel a táviratokkal szemben elfoglalt álláspontját illetékes helyen a következőkben ismertették : Az elfogott bolsevistákat a rendőrségen nem bántalmazták. A rendőri hatóságoknak módot kell taláni arra, hogy a sajtó képviselői előtt szemléltető módon bebizonyítsák azoknak a híreknek valótlanságát, amelyek az elfogott kommunisták megkínzatásáról szólnak. Ami a kormányhoz érkezett tiltakozó táviratokat illeti, a kormány ezekre nem válaszolt, mert méltóságán alulinak tartja, hogy ezeket a förmedvényeket figyelemre méltassa. A főkapitányság a kommunista összeesküvés ügyében nagyjában már befejezte ugyan a nyomozást, de még mindig folyamatban van egyes részletek megállapítása. Ma délelőtt a főkapitányság őrizetbe vette Őrig István vasúti altisztet, akiről megállapították, hogy részt vett az agitációsskola budapesti tanfolyamainak előkészítődésében, sőt Bécsben is járt, ahol agitátorrá képezték őt ki. Ekkor kapcsolódott bele a Rákosi Mátyás féle kommunista szervezkedésbe. A miniszterelnöknél tegnap délelőtti konferencia volt ebben az ügyben, amelyen részt vett Rakovszky Iván belügyminiszter, Marinovich Jenő főkapitány és Hetényi Imre főkapitányhelyettes. Már akkor a miniszterelnök kezei közzött volt az a két sürgöny, melyet a Vörös Segély küldött Budapestre Ebben az ügyben Hetényi Imre főkapitányhelyettest ma több külföldi világlap tudósítója kereste fel. Hetényi főkapitányhelyettes a külföldi tudósítóknak éppúgy, mint a külföldi követségek tagjainak is megmutatta Rákosi Mátyást és társait, akik sértetlenül ■ jelentek meg a bemutatón. Hármas tragédia a szanatóriumban. Déva, szept. 80. Az algyógyi tüdőszanatóriumban Stanem Mária, az aradi állami tanítóképző intézet tanára a szanatórium egyik betegszószobájában agyonlőtte feleségét és halálosan megsebesítette felesége udvarlóját. Néhány nappal ezelőtt Algyógyról ismeretlen levélíró tudatta a férjjel, hogy felesége megcsalja a szanatórium gyógyszerészével. A férj azonnal Algyógyra utazott. Éjszaka 3 órakor érkezett meg a szanatóriumba. Felkettetette feleségét és felhivatta az asszony szobájába a gyógyszerészt is. A férj azt követelte a gyógyszerésztől, hogy írjon alá egy nyilatkozatot, amelyej szerint feleségét a válás kimondása után nőül veszi. A gyógszerész vonakodott a nyilatkozatot aláírni. A következő pillanatban a tanár revolvert rántott elő és három golyót röpített felesége mellébe, majd újból háromszor a gyógyszerészre lőtt. Az asszony nyomban kiszenvedett, míg a gyógyszerészt súlyos sebével a szanatóriumban vették ápolás alá. A gyilkos tanárt őrizetbe vették. Halálos ruhán is ejtőernyővel. Arad, szept. 30. A román Aero Clubtól távirat érkezett Sziklay Jenő aradi lakatos feleségéhez, hogy férje a varsói repülőtéren ejtőernyővel ugrás közben halálát lelte. Sziklay Jenő egyszerű lakatosmester volt Aradon, aki nemrégen nagy feltűnést keltett saját taálmánya, új típusú ejtőernyőjével. A szakértők az aradi magyar lakatos találmányát kitűnőnek találták és erre Sziklay a nyár folyamán maga mutatta be találmányát a bukaresti Repülőtéren. Kétszázezer ember szorongott ideges várakozással a bukaresti repülőtéren, amikor a román Aero Club repülőgépe megjelent és kétezer méter magasból Sziklai kivetette magát a repülőgépből. Hátán, mint két szárny függött az összecsukott hullóernyő. Néhány másodpercig összecsukódva maradt az ernyő s a közönség hallatlan izgalommal nézte, hogy a kétezer méter magasból, mint egy ledobott zsák zuhan lefelé a vakmerő ember. Három másodperc múlva azonban az ernyős kinyiltott és Sziklay 12.8 másodperc alatt simán leérkezett a földre. A közönség mámoros ünneplésben részesítette, a román hadügyminiszter személyesen gratulált a magyar föltalálónak. és Sziklay Jenőből egyszerre híres ember lett és a Román Aero Club szerződést kötött a szerény aradi iparossal, akinek tíz repülésért 2 millió lejt ajánlott fel. A Román Aero Club Sziklayt Varsóba rendelte. Húsz-ezer ember gyűlt össze vasárnap a varsói repülőtéren és Sziklay 120 méter magasból ugrott ki a repülőgépből. Az ernyő azonban ezúttal nem nyílt ki. A húszezer ember szeme láttára és jajveszékelése köz-ben Sziklay Jenő 1200 méter magasból szédítő gyorsasággal zuhant a földre, ahol felismerhetetlen ronccsá lett. Elfogtak egy 300 milliós siklóssztót Budapest, szept. 30. Még a múlt hónapban távirat érkezett a nagyváradi rendőrségtől a budapesti fő-kapitányságra, hogy Nagyváradról megszökött Friedmann Sándor, a «Fulgerol» nevű szállítmányozási rt. igazgatója. Friedmann Sándor különböző vállalatoktól és bankok-tól több, mint 300 millió korona értékű lett sikkasztott, azután Budapestre szökött. A budapesti rendőrségen Antal Géza dr. rendőrkapitány indította meg a nyomozzást ebben az ügyben és rövidesen meg is állapította, hogy a sikkasztó Budapesten bujkál. Tegnap este Szilágyi János dr. detektívfelügyelő kinyomozta Friedmann lakkását és előállította a főkapitányságra, ahol letartóztatták. A sikkasztó igazgatót át-kísérik az ügyészségre, mert a nagyváradi rendőrhatóságok lépéseket tettek kiadatására. ____________________________________ | irt inmiold it s ktgigslísí k hí tollí vijai Iwm és i megyÉrs A »Sopronvármegye« a megyegyűléssel kapcsolatban beszámolt már arról, hogy a kormány a betegálolási és gyermekvédelmi költségeket a törvényhatóságokra hárította. Mint váratlanul robbanó bomba hatott a kormánynak ez az intézkedése s mindenki úgy tárgyalta a dolgot, mintha az állam újabb terhekkel róná meg az amúgy is súlyos adók alatt nyögő közönséget. Pedig a dolog nem így áll. A közönség nem fog újabb terhet viselni, csupán az eddigi betegápolási és gyermekvédelmi díjakat fogják az állam helyett a megyék és városok szedni. A változás okáról és következményeiről illetékes helyen ezeket közölték a sopronvármegyei tudósítójával : — A népszövetségi főbiztos — diskrecionális jogájánál fogva — eltörölte az országos betegápolási pótadót. A kormány kínos helyzetbe került ezáltal. Alig kínálkozott mód arra, hogy a betegügy a csődöt elkerülje. A régi állapot visszaállítására, tudniillik, hogy az illetőségi helyek fizessék a betegápolási költségeket, több okból gondolni sem lehetett. Hiszen köztudomású tény, hogy a községek mindig ki akartak bújni a kórházi költségek viselése alól és sok helyen terrorral tartották vissza a szegényebb betegeket attól, hogy drága kórházi ápolást vegyenek igénybe. De akadtak helyek, ahol agyon is verték volna azt, aki a község terhére kórházba akart volna menni. Az előbbi helyzet áldatlan következményei a kórházakat is súlyos helyzetbe sodorták. A községek a betegápolási díjak fizetését esztendőkig elhúzták, sok esetben pedig nem lehetett a beteg illetőségi helyét megállapítani s a kórház elvesztette ezeknek az ápolási díjait. Nem csoda tehát, ha a legtöbb közkórház deficittel küzdött. A kormányt a legnagyobb dicséret illeti minden jólelkű emberbarát részéről, amiért nem a régi megoldást választotta, a szenvedő szegényebb néposztályt nem fosztotta meg a gyógykezeléstől snem járult hozzá a kórházak visszafejlesztéséhez, balkanizálódásához. Ezek a nagyfontosságú humánus és szociális célok lebegtek a kormány előtt, amikor úgy határozott, hogy a betegápolási költséget meghagyja kötelező, országos közterheknek, annyi változtatással, hogy ez jövőben nem állami, hanem megyei és városi pótadóként kezelendő. Tehát a törvényhatóságok adózó polgárságára nem hárult újabb teher, mert amennyivel többet fizetnek most megyei pótadóban, annyival kevesebbet kell leróniuk az állami adóknál. Igen ám — vetik közbe sokan — de most nyolcszor annyi betegápolást és gyermekvédelmi pótadót kell fizetni, mint eddig. Igaz. De ezt az erősen fölemelt pótadót fizetni kellett volna akkor is, ha az eddigi állapot marad érvényben, vagyis ha a betegápolás, adót az állam szedi. — Szükség volt a betegápolási és gyermekvédelmi adó emelésére azért, mert végre gyökeresen kell változtatni az ország szégyenletes betegápolási ügyén. Kórház, szanatórium a békében sem volt elegendő s a gyermekvédelem is hiányos volt, elmebetegek az utcán szaladgáltak, tüdővészesek környezetük életét, egészségét veszélyeztették. De még az a kevés egészségügyi intézmény is, ami a békében fönnállt, a háború és forradalmak alatt teljesen lerongyolódott. Még ma is vannak kórházak