Sopronvármegye, 1925. december (28. évfolyam, 273-296. szám)
1925-12-01 / 273. szám
2 ként pedig meg vagyunk győződve, hogy a soproni német színház ép oly kevéssé fog prosperálni, mint a magyar,akár tényleg kultúrát hoz, akár a példán okulva »csak felnőtteknek« szánt malacságokat. Csak éppen enyhe csodálkozásunknak adunk kifejezést, hogy a német színháznak pont az a felsőbb hely csinálja az utat, amelyiket nem lehet meggyőzni arról, hogy Sopronban a magyar színház exisztenciája nemzeti ügy, melynek érdekében állami áldozatoktól sem szabadna visszariadni. De hát Bécs légvonalban is közelebb van Sopronhoz, mint Budapest, a vasúti közlekedés is jobb és olcsóbb nyugat, mint kelet felé, a bécsi portéka és a csempészcukor is gyorsabban eljut ide, mint a pesti áru. Mégis csak megható, hogy most már minden eresztékében recsegő ropogó kultúránkatis bécsújhelyi malterral akarják megrenoválni. A mi kulturdiplomáciánk útjai rejtélyesebbek és kifürkészhetetlenebbek, mint egy Metterniché. Omyiikos lett egy rendresos, mert karitnmimiislil félt. Az a nagy bizonytalanság, amely a státusrendezés folytán Damokles kardjaként függ a tisztviselők feje fölött, sajnálatos tragédiának vált okozójává. Lauschman János rendőrtanácsos, a magyaróvári rendőrkapitányság vezetője szombaton önkezével vetett véget életének. Ferenczy Tibor kerületi főkapitányt szombaton délután Sopronban érte a hiób-hir, amely városszerte mély megdöbbenést, őszinte részvétet keltett, mert az öngyikos rendőrtanácsos éveken át szolgált az időközben megszűnt soproni határrendőrségnél, szerény, szívélyes egyénisége sok barátot, tisztelőt szerzett a városban, melyhez felesége révén, aki Ujlady Béla táblabiró leánya, rokoni kötelékek is fűzik. Lauschman tanácsos Magyaróvárott is általános tiszteletnek, megbecsülésnek örvendett. Buzgó, kötelességteljesítő, szigorú, de mindenkori igazságos tisztviselő volt, aki nemcsak a törvény rideg, merev paragrafusait alkalmazta, hanem a szivét sem némitotta el, ha a méltányosság úgy kívánta. Teljes erejét, minden képességét jó hivatalának szentelte s igy egyike volt a szombathelyi rendőrkerület legjobban minősített tisztviselőinek. Fölebbvalóit elismerését a legutóbbi időkben is többször kivívta. Ami kis szabadideje volt az idegőrlő szolgálat mellett, azt kedves, nagyműveltségü hitvese s öt bájos gyermeke körében töltötte, akiket rajongásig szeretett. Egyébb szórakozásra, szereplésre csak akkor szakított időt, ha vezetőállásával járó reprezentációs kötelezettsége miatt ezek elől ki nem térhetett. Mindenki úgy tudta, hogy a kiegyensúlyozott lelkek megelégedett, derűs világnézetű életét éli a negyven évet éz alig túlhaladott ember. Némi idegességet, nyugtalanságot csak akkor tapasztaltak rajta, amikor hite járt, hogy a státusrendezés ismét a közalkalmazottak egész sorát szólítja el az aktív szolgálatból. Attól félt, hogy ő is C-listára kerül s családját nem tudja majd anyagi gondok nélkül eltartani a csekély nyugdíjból. Balsejtelmei teljesen alaptalanok voltak, de nyugtalansága annyira fokozódott, hogy leutazott Szombathelyre, kihallgatásra jelentkezett a kerületi főkapitánynál és aggódva érdeklődött, milyen sorsot remélhet a státusrendezéstől. Dr. Ferenczy Tibor kerületi főkapitány, látva a szerencsétlen ember zaklatott lelkiállapotát, igazán hízelgő módon iparkodott megnyugtatni: ■— Csak nem gondolod, hogy tőled, a legjobb tisztviselőnktől megválunk. Verd ki ezt a rögeszmét a fejedből. De az aggodalom csakugyan rögeszmévé fokozódott már Lauschmanban. Ideigóráig úgy látszott, mintha idegessége lehiggadt volna, de otthon újra a reménytelenség lett rajta úrrá. A rendőrségi elbocsátásokat még sehol az országban nem publikálták s emiatt Sopronban és másutt nagy a nyugtalanság, de a magyaróvári rendőrkapitányság vezetője a legrosszabb következtetést vonta le magára a hosszúra nyúló hivatalos titkolózásból. Kimerült idegei nem győzték tovább a túlfeszültséget, a várakozást. Lauschman tanácsos szombaton részt vett Frigyes főherceg hegyeshalmi uradalmának hajtóvadászatán. Vadásztársai különösebbet nem vettek észre, megszokták, hogy az utóbbi időkben állandóan levert volt s ismerték ennek az okát is, mert többször jelentette ki bizalmas körben, hogy nem birja el sokáig a bizonytalanságot. De hogy oly közeli volna a döbbenetes tragédia, senki sem sejtette. A vadászat végig a megszokott rendben folyt le. Már az utolsó kör folyt, amikor Lauschman tanácsos a vadászfegyvert magára irányította s mielőtt a körülötte állók közbelépésre gondolhattak volna, elsütötte. A következő pillanatban hangtalanul összeroskadt. Mire a rémülettől fölocsúdott emberek hozzásiettek, már halott volt. Ezúttal is hiba nélkül, pontosan végzett. Magyaróvárott városszerte nagy megdöbbenést váltott ki a tragikus eset, melynek részleteiről Ferenczy Tibor dr. főkapitánynak a soproni rendőrségre adtak kimerítő telefonjelentést Magyaróvárról. A boldogtalan véget ért tanácsos végtisztességtételén az összes rendőrkerületek küldöttségileg vesznek részt. A soproni rendőrkapitányság koszorúját Pammer György rendőrtanácsos fogja a ravatalra helyezni. Perl Jenő Tájékoztató árai: rtel és gyermekfelöltő áruháza Győr, Baross-ut 9. (Baross Ut és Kazinczy G u. sarok.) Nagyon jó minőségű szövetkabát szőrmegallérral ................................. 820 ezer Szövetkabát szőrmeimitációval 675 ezer Veleur kabát szép kiállításban 750 ezer Veleur kabát biberett szőrme gat, 1500 ezer Szőrme boa........................... .... 250 ezer Szőrme banda...........................2900 ezer Gyapjú szövetruha ................ 350 ezer Blousok, aljak, kötött áruk óriási választékban. SOPRONVÁRMEGYE 1025 december 1. Heimbacl Moll vasárnap óta a soproni ügyészség foglya. Érdekes új lakója van vasárnap óta a soproni ügyészség fogházának. Valamikor nagy, befolyásos úr volt a vasárnap érkezett vendég Sopronban, a merészen indult karrier végül is egy szenzációs, többszáz milliós panamában bicsaklott meg. Heimbach Adolfnak, mert a többszáz milliós lisztpanamával kapcsolatban kiről is eshetnék szó, ha nem őróla, menekülni kellett a törvény üldözése elől hol járt, merre járt a szökése után, azt nehéz lenne megállapítani. Ő maga azt állítja, hogy az egész idő alatt Budapesten tartózkodott, szabadon járt kelt, senki nem kérdezte tőle indiszkrétül, kicsoda, micsoda. Tény az, hogy Heimbach Adolfot, a soproni városi lisztüzem nagystílű panamistáját egy teljesen más bűnüggyel kapcsolatban, séta közben tartóztatták le Budapesten a detektívek — a soproni futás után két esztendőre. A budapesti ügészség először Heimbach másik ügyét kérte tőle számon. Az ügy most befejezést nyert, mégpedig felmentő ítélettel, így már semmi akadálya nem volt annak, hogy Heimbach Adolf a budapesti ügyészség fogházából a soproniba kerüljön — egyelőre mint vizsgálati fogoly. Megkönynyebbülést is jelenthet ez a tény sok vonatkozásban, mert így most korlátlan lehetősége tárult fel annak, hogy a Heimbachügynek nevezett üszkös rák és a kapcsolatos fekete gyanúsítások, jobbra-balra pislogatások, sunyi mosolyok végleg kioperáltassanak Sopron testéből. A bűnügy hatalmas anyaghalmazának feldolgozását a soproni ügyészség már régebben megkezdte. A főtárgyalást is meg lehet majd tartani, a vádlott most már jó helyen van. Annyi biztos, hogy ez évben erre már nem kerül sor. És így nem kerül sor azokra az izgalmakra sem, amelyek ez évben a »nagy pörök« Róbacsanak szerepe a modern állattenyésztésben Nem helyi, nem is vármegyei, hanem országosjelentőségű agrikultur esemény színhelye volt múlt vasárnap Rábacsanak nagyközség, amely méltán lehet büszke, hogy az országban első helyen áll,ahol a gazdák szarvasmarhaállományának hivatalos törzskönyvezése megtörtént. Megírtuk annak idején, hogy a földmivelésügyi minisztérium kezdeményezésére a vármegyei gazdasági felügyelőségek intenzív akciókat indítottak a kisgazdák szarvasmarhatenyésztésének tökéletessé tételére. Az akció célja az, hogy a kisgazdák okszerűen neveljék a szarvasmarhaállományukat, amelyeknek tejelőképességében és külalakban való feljavítása egyként magán- és nemzeti közgazdasági érdek. A mi vármegyénk gazdasági felügyelősége tehát, amikor bekapcsolódott a rendkívül nagy jelentőségű mozgalomba, mint első lépést, a próbafejések bevezetését szervezte meg azokban a községekben, amelyeknek állattenyésztése eddig is a legvirágzóbb volt. A cél ugyanis az volt, hogy legelsősorban mindegyik járásban néhány község állattenyésztése szerveztessék meg tudományos alapon, amelyeknek gyors eredménye azután, mint buzdító példa, kihat a környező községek kisgazdáira is. Így esett a választás többek között Rábacsanak nagyközségre, ahol ezelőtt félévvel a hivatalos mezőgazdasági faktorok meg is szervezték a kisgazdák között a próbafejések bevezetését. Dicséretére szolgál a rábacsanaki gazdáknak, hogy a próbafejést, akik arra vállalkoztak, a legprecízebben teljesítették is, pontos nyilvántartásokat vezetve azok eredményeiről. így vált lehetővé, hogy szombaton megtörténhetett az akció második lépése, a próbafejésben résztvett szarvasmarhák törzskönyvezése, amelynek jelentőségét emeli az a körülmény is, hogy az országban Rábacsanak nagyközség az első, ahol erre alkalmassá vált a kiváltó szarvasmarhaállomány. Hogy mennyire nagyjelentőségű állattenyésztési esemény folyt le múlt szombaton Rábacsanakon, azt semmi sem bizonyítja eklatánsabban, mint az, hogy az állattenyésztés legkiválóbb magyar szakértője, Wellemann Oszkár, az állatorvosi főiskola tanára, az ország nemes állattenyésztésének legfőbb propagálója személyesen is megjelent és kívüle érdemesnek tartották még a következő szakkapacitások is a részvételt. Ott voltak Szentandrássy György tanár, az országos tejelemzés miniszteri biztosa, Paplovics András székesfehérvári gazdafelügyelő, a győri mezőgazdasági kamara képviseletében Hangai Szabó Barna főtitkár, a sopron megyei Gazdasági Egyesület részéről Losonczy Elemér elnök és Rajz Pál titkár, továbbá dr. Molnár Elemér főszolgabíró, Kövy József soproni, Halászy József, Pazán Miklós győri, Berzsenyi György soproni és Ujj János csornai gazdasági felügyelők, Sárkány Zsigmond kapuvári, Zitterbarth Ödön, Földes Simon csornai, Morvay Antal szanyi és Főző József szili állatorvosok, továbbá a járási gazdatársadalmából Tóth Ferenc szanyi püspöki jószágfelügyelő, Stangl Ernő rába- i pordányi tiszttartó és még nagyon sok tárgyalásnak idején már néhányszor végigkarikáztak a soproni közönség idegein. Hogy a Heimbach ügy tárgyalása erős intenzitású izgalmaknak lesz a reservoirja, azt előre sejtteti az a pillanatnyi felfigyelés, amelyet az az egyszerű tény váltott ki az emberekből, hogy a százmilliós lisztpanama vádlottját vasárnap a soproni ügyészség fogházába szállították.