Sopronvármegye, 1925. december (28. évfolyam, 273-296. szám)

1925-12-01 / 273. szám

2 ként pedig meg vagyunk győződve, hogy­­ a soproni német színház ép oly kevéssé­­ fog prosperálni, mint a magyar,­­akár tény­­­­leg kultúrát hoz, akár a példán okulva »csak felnőtteknek« szánt malacságokat. Csak éppen enyhe csodálkozásunknak adunk kifejezést, hogy a német színháznak pont az a felsőbb hely csinálja az utat, amelyiket nem lehet meggyőzni arról, hogy Sopronban a magyar színház exisztenciája nemzeti ügy, melynek érdekében állami ál­dozatoktól sem szabadna visszariadni. De hát Bécs légvonalban is közelebb van Sop­ronhoz, mint Budapest, a vasúti közleke­dés is jobb és olcsóbb nyugat, mint kelet felé, a bécsi portéka és a csempészcukor is gyorsabban eljut ide, mint a pesti áru. Mégis csak megható, hogy most már minden eresztékében recsegő ropogó kul­túránkat­­is bécsújhelyi malterral akarják megrenoválni. A mi kulturdiplomáciánk útjai rejtélyesebbek és kifürkészhetetle­­nebbek, mint egy Metterniché. Omyiikos lett egy rendr­esos, mert karitnmimiislil félt. Az a nagy bizonytalanság, amely a státusrendezés folytán Damokles kardjaként függ a tisztviselők feje fölött, sajnálatos tragédiának vált okozójává. Lauschman János rendőrtanácsos, a magyaróvári rendőr­­kapitányság vezetője szombaton önkezével vetett véget életének. Ferenczy Tibor kerü­leti főkapitányt szombaton délután Sopron­ban érte a hiób-hir, amely városszerte mély megdöbbenést, őszinte részvétet keltett, mert az öngyikos rendőrtanácsos éveken át szolgált az időközben megszűnt soproni határrendőrségnél, szerény, szívélyes egyé­nisége sok barátot, tisztelőt szerzett a vá­rosban, melyhez felesége révén, aki Ujlady Béla táblabiró leánya, rokoni kötelékek is fűzik. Lauschman tanácsos Magyaróvárott is általános tiszteletnek, megbecsülésnek ör­vendett. Buzgó, kötelességteljesítő, szigorú, de mindenkor­i igazságos tisztviselő volt, aki nemcsak a törvény rideg, merev pa­ragrafusait alkalmazta, hanem a szivét sem némitotta el, ha a méltányosság úgy kí­vánta. Teljes erejét, minden képességét jó hi­­vatalának szentelte s igy egyike volt a szombathelyi rendőrkerület legjobban mi­nősített tisztviselőinek. Fölebbvalóit elisme­rését a legutóbbi időkben is többször ki­vívta. Ami kis szabadideje volt az idegőrlő szolgálat mellett, azt kedves, nagyművelt­­ségü hitvese s öt bájos gyermeke körében töltötte, akiket rajongásig szeretett. Egyébb szórakozásra, szereplésre csak akkor sza­kított időt, ha vezetőállásával járó reprezen­tációs kötelezettsége miatt ezek elől ki nem térhetett. Mindenki úgy tudta, hogy a kiegyen­súlyozott lelkek megelégedett, derűs világ­nézetű életét éli a negyven évet éz alig túl­haladott ember. Némi idegességet, nyugta­lanságot csak akkor tapasztaltak rajta, ami­kor hite járt, hogy a státusrendezés ismét a közalkalmazottak egész sorát szólítja el az aktív szolgálatból. Attól félt, hogy ő is C-listára kerül s családját nem tudja majd anyagi gondok nélkül eltartani a csekély nyugdíjból. Balsejtelmei teljesen alaptalanok voltak, de nyugtalansága annyira fokozó­dott, hogy leutazott Szombathelyre, kihall­gatásra jelentkezett a kerületi főkapitánynál és aggódva érdeklődött, milyen sorsot re­mélhet a státusrendezéstől. Dr. Ferenczy Tibor kerületi főkapitány, látva a szeren­csétlen ember zaklatott lelkiállapotát, igazán hízelgő módon iparkodott megnyugtatni: ■— Csak nem gondolod, hogy tőled, a legjobb tisztviselőnktől megválunk. Verd ki ezt a rögeszmét a fejedből. De az aggodalom csakugyan rögesz­mévé fokozódott már Lauschmanban. Ideig­­óráig úgy látszott, mintha idegessége le­higgadt volna, de otthon újra a remény­telenség lett rajta úrrá. A rendőrségi el­bocsátásokat még sehol az országban nem publikálták s emiatt Sopronban és másutt nagy a nyugtalanság,­­ de a magyaróvári rendőrkapitányság vezetője a legrosszabb következtetést vonta le magára a hosszúra nyúló hivatalos titkolózásból. Kimerült idegei nem győzték tovább a túlfeszült­séget, a várakozást. Lauschman tanácsos szombaton részt vett Frigyes főherceg hegyeshalmi uradalmának hajtóvadászatán. Vadásztársai különösebbet nem vettek észre, megszokták, hogy az utóbbi időkben állan­dóan levert volt s ismerték ennek az okát is, mert többször jelentette ki bizalmas körben, hogy nem birja el sokáig a bi­zonytalanságot. De hogy oly közeli volna a döbbenetes tragédia, senki sem sejtette. A vadászat végig a megszokott rendben folyt le. Már az utolsó kör folyt, amikor Lauschman tanácsos a vadászfegyvert ma­gára irányította s mielőtt a körülötte állók közbelépésre gondolhattak volna, elsütötte. A következő pillanatban hangtalanul össze­­roskadt. Mire a rémülettől fölocsúdott em­berek hozzásiettek, már halott volt. Ezúttal is hiba nélkül, pontosan végzett. Magyar­óvárott városszerte nagy megdöbbenést váltott ki a tragikus eset, melynek részle­teiről Ferenczy Tibor dr. főkapitánynak a soproni rendőrségre adtak kimerítő telefon­jelentést Magyaróvárról. A boldogtalan véget ért tanácsos végtisztességtételén az összes rendőrkerületek küldöttségileg vesznek részt. A soproni rendőrkapitányság koszorúját Pammer György rendőrtanácsos fogja a ravatalra helyezni. Perl Jenő Tájékoz­tató árai: rtel és gyermekfelöltő áruháza Győr, Baross-ut 9. (Baross Ut és Kazinczy G u. sarok.) Nagyon jó minőségű szö­vet­kabát szőrme­gallérral ................................. 820 ezer Szövetkabát szőrmeimitációval 675 ezer Veleur kabát szép kiállításban 750 ezer Veleur kabát biberett szőrme gat, 1500 ezer Szőrme boa........................... .... 250 ezer Szőrme banda...........................2900 ezer Gyapjú szövetruha ................ 350 ezer Blousok, aljak, kötött áruk óriási választékban. SOPRONVÁRMEGYE 1025 december 1. Heimbacl Moll vasárnap óta a soproni ügyészség foglya. Érdekes új lakója van vasárnap óta a soproni ügyészség fogházának. Valamikor nagy, befolyásos úr volt a vasárnap érke­zett vendég Sopronban, a merészen indult karrier végül is egy szenzációs, többszáz milliós panamában bicsaklott meg. Heim­­bach Adolfnak, mert a többszáz milliós lisztpanamával kapcsolatban kiről is eshet­nék szó, ha nem őróla, menekülni kellett a törvény üldözése elől hol járt, merre járt a szökése után, azt nehéz lenne meg­állapítani. Ő maga azt állítja, hogy az egész idő alatt Budapesten tartózkodott, szabadon járt kelt, senki nem kérdezte tőle indiszkré­tül, kicsoda, micsoda. Tény az, hogy Heim­­bach Adolfot, a soproni városi lisztüzem nagystílű panamistáját egy teljesen más bűnüggyel kapcsolatban, séta közben tar­tóztatták le Budapesten a detektívek — a soproni futás után két esztendőre. A buda­pesti ügészség először Heimbach másik ügyét kérte tőle számon. Az ügy most be­fejezést nyert, még­pedig felmentő ítélettel, így már semmi akadálya nem volt annak, hogy Heimbach Adolf a budapesti ügyész­ség fogházából a soproniba kerüljön — egyelőre mint vizsgálati fogoly. Megköny­­nyebbülést is jelenthet ez a tény sok vo­natkozásban, mert így most korlátlan lehe­tősége tárult fel annak, hogy a Heimbach­­ügynek nevezett üszkös rák és a kapcsolatos fekete gyanúsítások, jobbra-balra pislogatá­­sok, sunyi mosolyok végleg kioperáltassanak Sopron testéből. A bűnügy hatalmas anyag­halmazának feldolgozását a soproni ügyész­ség már régebben megkezdte. A főtárgya­lást is meg lehet majd tartani, a vádlott most már jó­ helyen van. Annyi biztos, hogy ez évben erre már nem kerül sor. És így nem kerül sor azokra az izgalmakra sem, amelyek ez évben a »nagy pörök« Róbacsanak­ szerepe a modern állat­tenyésztésben Nem helyi, nem is vármegyei, hanem országos­­jelentőségű agrikultur esemény színhelye volt múlt vasárnap Rábacsanak nagyközség, amely méltán lehet büszke, hogy az országban első helyen áll,­­ahol a gazdák szarvasmarhaállományának hivatalos törzskönyvezése megtörtént. Megírtuk annak idején, hogy a földmi­­velésügyi minisztérium kezdeményezésére a vármegyei gazdasági felügyelőségek in­tenzív akciókat indítottak a kisgazdák szarvasmarhatenyésztésének tökéletessé té­telére. Az akció célja az, hogy a kisgazdák okszerűen neveljék a szarvasmarhaállomá­nyukat, amelyeknek tejelőképességében és külalakban való feljavítása egyként magán- és nemzeti közgazdasági érdek. A mi vármegyénk gazdasági felügyelősége tehát, amikor bekapcsolódott a rendkívül nagy jelentőségű mozgalomba, mint első lépést, a próbafejések bevezetését szervezte meg azokban a községekben, amelyeknek állat­­tenyésztése eddig is a legvirágzóbb volt. A cél ugyanis az volt, hogy legelsősorban mindegyik járásban néhány község állat­­tenyésztése szerveztessék meg tudományos alapon, amelyeknek gyors eredménye azután, mint buzdító példa, kihat a környező köz­ségek kisgazdáira is. Így esett a választás többek között Rábacsanak nagyközségre, ahol ezelőtt félévvel a hivatalos mezőgaz­dasági faktorok meg is szervezték a kis­gazdák között a próbafejések bevezetését. Dicséretére szolgál a rábacsanaki gaz­dáknak, hogy a próbafejést, akik arra vál­lalkoztak, a legprecízebben teljesítették is, pontos nyilvántartásokat vezetve azok eredményeiről. így vált lehetővé, hogy szombaton megtörténhetett az akció máso­dik lépése, a próbafejésben résztvett szarvasmarhák törzskönyvezése, amelynek jelentőségét emeli az a körülmény is, hogy az országban Rábacsanak nagyközség az első, ahol erre alkalmassá vált a kiváltó szarvasmarhaállomány. Hogy mennyire nagyjelentőségű állat­­tenyésztési esemény folyt le múlt szomba­ton Rábacsanakon, azt semmi sem bizo­nyítja eklatánsabban, mint az, hogy az állattenyésztés legkiválóbb magyar szakér­tője, Wellemann Oszkár, az állatorvosi fő­iskola tanára, az ország nemes állattenyész­tésének legfőbb propagálója személyesen is megjelent és kívüle érdemesnek tartották még a következő szakkapacitások is a rész­vételt. Ott voltak­ Szentandrássy György tanár, az országos tejelemzés miniszteri biztosa, Paplovics András székesfehérvári gazda­felügyelő, a győri mezőgazdasági kamara képviseletében Hangai Szabó Barna főtitkár, a sopron megyei Gazdasági Egye­sület részéről Losonczy Elemér elnök és Rajz Pál titkár, továbbá dr. Molnár Elemér főszolgabíró, Kövy József soproni, Halászy József, Pazán Miklós győri, Berzsenyi György soproni és Ujj János csornai gaz­dasági felügyelők, Sárkány Zsigmond ka­puvári, Zitterbarth Ödön, Földes Simon csornai, Morvay Antal szanyi és Főző József szili állatorvosok, továbbá a járás­i gazdatársadalmából Tóth Ferenc szanyi püspöki jószágfelügyelő, Stangl Ernő rába- i pordányi tiszttartó és még nagyon sok tárgyalásnak idején már néhányszor végig­­karikáztak a soproni közönség idegein. Hogy a Heimbach ügy tárgyalása erős intenzitású izgalmaknak lesz a reservoirja, azt előre sejtteti az a pillanatnyi felfigyelés, amelyet az az egyszerű tény váltott ki az emberekből, hogy a százmilliós lisztpanama vádlottját vasárnap a soproni ügyészség fogházába szállították.

Next