Sopronvármegye, 1926. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

3 szegülnének. A legtágabb érdeklődésre tarthat számot ez az önálló kiállításba kívánkozó sok szép kép, melyet a festő azt hiszem szívesen mutat meg minden érdeklődőnek. Meg kell nézni ezt a kollekciót és mindjárt eggyel kevesebb ok lesz frlamentálásra. Meg kell nézni és venni, venni, venni, ki. A RabaHiz líikfirdse és a Kisrába gát. Irta: Berg Tassilö báró. Még ez év március 11-én ugyanezen lap hasábjain rámutattam a Kisrába-gát kérdésének fontosságára és már akkor egy közelgő veszedelem beállására a hatóságok figyelmét próbáltam ráirányítani. Sajnos, még egy esztendő se múlt el, holott akkor még teljesen használható és jó állapotban volt a gát és máris szomorúan igazolva lettem. A Kisrába-gát elszakadt, a Rábaköz víz nélkül áll. A régi időkben azt tették elődeink és azért imádkoztak az Istenhez, ,hogy a víztől és tűztől mentse meg őket. És csakugyan, amikor ezt a mesterséges medret, a Kisrábát megcsinálták, mindkettőt megadták a Rábaköz lakosságának és Magyarország egyik legtermékenyebb területévé, igazán Isten áldott hellyé varázsolták a Rábaközt. Megóvták a víztől, mert szabályozták a Rábát és megóvták a tűztől, mert megadták nekik a Kisrábát. Máma azonban, midőn a Kisrába elszakadt, ma még az elmúltaknál is sokkal nagyobb veszedelem rejlik abban, hogy a Kisrába víz nélkül áll. Nem akarok azokra a vízierőre berendezett vállalatokra hivatkozni, amelyeknek a Kisrába adja és adta meg a kenyerét. Csak azt a 27 községet említem, amelyek víz nélkül maradtak, a Kisrába gát elszakadásával és amelyek tényleg ki vannak téve tűzi veszedelemnek és víz nélkül állanak. De még ha a téli idő elmúlik, nem bírom megfejteni a problémát, hogy honnan fogják az itató vizüket és fürdőjüket nyerni eme fent említett községek. Ez a községeknek és polgároknak mind önös érdeke, azonban talán ennél is nagyobb az az érdek, amely Csonkamagyarországot és annak termékeny Kánaánját, a Kisrábaközt ezzel nemzetgazdaságilag sújtja. És hogy eme óriási horderejű nemzetgazdasági kérdésből csak egyet ragadjak ki, a Hanyság, melyben sok tízezer hold van a Kisrába vizének öntözésére berendezve, szintén víz nélkül áll. Ez a nemzetgazdasági katasztrófa, amely a Kisrábaközt ezzel sújtja, azt hiszem végre-valahára a cselekvés fegyverét fogja az illetékes faktorok kezébe adni és remélni merem, hogy a 26-os esztendő meg fogja hozni mindnyájunk, kis rábaközi érdekelteknek azt a megnyugvást, amely eme odiózus kérdés k körül ma már csaknem egy irodalommá fejlődött és remélni merem, hogy a hatóságok hivatásuk magaslatára emelkednek és teljesen magukévá teszik a Kisrába gát kérdését. File Frigyes Várkerület Telefon 10. sz. Jóbarátainak, ismerőseinek és t. vevőközönségének Buéh. SOPRONVARMEGYE 1926. január 1. taárezredes és nemidegítési képviselt becsületsértési ügye a járásbíróságon. Tegnap délelőtt a soproni járásbíróság büntető osztályán politikai szó pikantéria ígérkezett. A beidézett vádlottak kifüggesztett névsorán ugyanis ott szerepelt Payer Károly nemzetgyűlési képviselőnek, a Friedrich- és Huszár-kormányok népjóléti miniszterének neve is. Becsületsértés miatt idézték meg a soproni járásbíróságra. A folyosón hamarosan kire futamodott, hogy mi a vád a volt miniszter ellen. Két évvel ezelőtt történt, hogy a szociáldemokraták nagy népgyűlést tartottak Brennberg-bányán, melyen részt vett Payer Károly is. Az exminiszter javában szónokolt, amikor hirtelen vörösre vált az arca, dühös villámok cikáztak a szemeiből, egy macskabajusza civilruhás úriemberre mutatott, aki a hallgatóság soraiban állt. Payer Károly magából kikelve kiáltozta: — Amint ezt az arcot meglátom, olyan düh fog el, hogy alig birok magammal, mert ez az ember a kormány kéme. Álljon három markos legény a háta mögé s ha közbe merne szólni, tapasszák be a száját. Az az úriember pedig, aki ilyen inparlamentáris kifejezésekre ragadtatta a volt népjóléti minisztert. Szegfy István huszárezredes volt, aki a soproni úritársaságoknak is ismert tagja. Szegfy ezredes nem privát kíváncsiságát akarta a brennbergi népgyűlésen kielégíteni, hanem a nemzetvédelmi intézmény megbízásából érdeklődött. Annak is volt persze oka, hogy Payer szemében miért volt vörösposztó az ezredesnek egyébként szerény, derűs, joviális arca. A brennbergi gyűlés előtt Payer egy másik bányában akart szónokolni, azonban Szegfy ezredes aki hivatalból volt ottis kirendelve, karhatalommal akadályozta meg Payer Károly szereplését. A tegnapi tárgyalás iránt nagy volt az érdeklődés, azonban a kitűzött időre csak Szegfy ezredes érkezett meg, míg Payer Károly táviratban jelentette, hogy betegsége miatt nem jelenhet meg. A bíróság a bejelentést tudomásul vette s a tárgyalást elnapolta, így csak januárban kerül ismét tárgyalásra a volt miniszter s a huszárezredes becsületsértési ügye. Véres tragédia Répcekőhalmán. Egy pékmester a korcsmai vendégek közé lőtt, aztán öngyilkos lett. Kismartoni tudósítónk jelenti: Vasárnap este, december 27-én, véres korcsmai tragédia színhelye volt Répcekőhalom burgenlandi falu. Stein Rezső pékmester több ismerősével a zsúfolásig megtelt Mayer vendéglőben borozott. Vitatkozás közben egy fiatal legény ártatlan megjegyzést tett, ami a boros pékmestert annyira felbőszítette, hogy hazarohant vadászfegyveréért és visszatérve a söréttel töltött puskát a vendégek közé sütötte. A lövés után borzalmas riadalom támadt a vendégszobában. Stein egyetlen lövéssel valóságos vérfürdőt rendezett. Hat ember feküdt vérében a földön, a sebesületlenek vadul menekültek a szobából. Három ember könnyen sebesült, hárman azonban — Hafner Rezső, Mayer Imre vendéglős és Loibl József — súlyos sebekkel borítva kerültek kórházba orvosi kezelés alá. A vérfürdő után a garázda pékmester fegyverestül hazarohant lakására, ahol felesége borzalmas küzdelemben el akarta tőle venni a puskát, mert Stein kijelentette, hogy öngyilkos lesz. A szerencsétlen asszony azonban nem tudta férjét a tett végrehajtásában megakadályozni. Stein a kertbe ment és két puskalövéssel végzett önmagával. Mire a felesége a közelébe férhetett, halott volt. Réz , vas- és kárpitosbútorok nagy választékban, elsőrangú kivitelben kaphatók Kopstein Lipót bútoráruházában Sopron, Várkerület 62. Isoiás: Fiál-gyár autócusisfent akar járatai Sopronban és környékén. Monopóliumot kér tíz évre a várostól. A napokban egy alacsony, sovány, olajbarna képű, nagy fekete szemű, betegesen mozgékony emberke rótta végig gyalogszerrel a soproni utcákat, lővereket, aztán egyik soproni ügyvéddel autóra ült, keresztül-kasul száguldozta a város egész környékét, jegyezgetett, térképeket rajzolt, számításokat csinált, aztán elutazott azzal, hogy hamarosan szenzációs ajánlattal tér vissza. A Sopron vármegye tudósítójának sikerült kinyomozni, hogy a kis fekete ember a világ legnagyobb, leghírnevesebb autógyárának, a Fiat-műveknek kiküldötte volt s nem kisebb járatban volt, minthogy tanulmányozza, milyen módokon lehetne Sopron teljes közúti közlekedését autóbuszokkal megoldani. Soproni tapasztalataival meg volt elégedve. Szerinte a város szinte predesztinálva van a legintenzívebb gépjáratok bevezetésére. Sopron közúti autóbusz-közlekedését a Fiáth-művek csinálnák meg. Ezt az ötletet a rossz konjunktúra csiholta ki a gyárból. A gépek nem kelnek, a munkások tömegei állnak munka nélkül Olaszországban is. A Fiáth-művek a krízist úgy akarja megúszni, hogy fölös produktumával néhány osztrák és magyar város közúti forgalmát látná el. Ausztriában azonban nem találtak megfelelő teret, mert a nagyobb városoknak saját közlekedési eszközeik vannak, a kisebb helyeken pedig nem fizetné ki magát a vállalkozás, így csak néhány nagyobb magyar város maradt hátra, köztük Sopron, a világ egyetlen helye, amely villamos közúti közlekedését beszüntette. Az olasz megbízott Sopron közúti közlekedését következőképpen véli megoldhatónak: A Fiat-művek a város területén emeletes autóbuszokat járatnának, rendszeres időközökben, a következő útvonalakon: a déli- és győri vasúti állomásokra minden érkező és induló vonathoz, az Erzsébet-kórházhoz, illetve a közvágóhídig, továbbá az Alsólövei utca végéig. Nagyobbfajta, de nem emeletes autóbuszt szintén naponta délelőtt és délután Bánfalván keresztül Brennbergbányába és vissza. A három nyári hónapban rendel napi járatokat a Városligetig és a Muckmagaslatig. Ezenkívülaz olasz vállalkozás tizenkét darab kistípusú autotaxit állítana be a közönség szolgálatára. Ezzel szemben a vállalkozás ingyen telket kér a várostól garázsépítésre és tíz évre monopóliumot kíván, ami annyit jelent, hogy 1937-ig a város sem a villamosvasutat meg nem indíthatja, sem más vállalkozóknak autóbuszjáratokra engedélyt nem adhat, a meglevő autóbuszvállalatokat pedig fejlődni nem engedi. Amint a vállalat soproni jogtanácsosától értesülünk, a fentebbi ajánlat a legközelebbi hetekben határozott formát öltve kerül a tanács elé. A 76 (Sopron, Várkerület 109. szám) tulajdonosa értesíti a nagyérdemű közönséget, hogy bélés külföldi kozmetikai, betegápolási és háztartási cikkeiből, dacára az olcsó áraknak, az állami tisztviselőknek még külön engedményt ad.