Sopronvármegye, 1926. február (29. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

XXIX. évfolyam, 26 szim. Ára 3000 korona. Kedd, 1926. február 2. ELŐFIZETÉSI ÁRAK egy hónapra________ 35.000 korona Negyedévre ................ 100.000 korona hirdetések felvétetnek tarifán­y áron. RÁBAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Szerk­esztőség és kiadóhivatal: SOPRON Csentgyörgy-ucca 11. Telefon 624 és 446 Fiókkiadóhivatal éa a merkesztónél CSORNÁN, Ers­ébet-ncca. Elkészült a frankügy vádirata. Súlyos vádak Zadravetz ás Baross Gábor ellen.­­ Nádosyt hat rend­beli közokirathamisítással vádolják.­­ Bethlent is előre figyelmez­tették, de a miniszterelnök megtette kötelességét. Budapest, febr. 1. A frankügy legújabb nagy eseménye, hogy az ügyészség kiadta a tettesek és a gyanúsítottak ellen a vádiratot. A 78 gép- Írásos oldalra terjedő vádirat 21 letartózta­tott és a szabadlábon levő Zadravetz, Ba­ross Gábor, Ferdinándy László, Héder János és Mankovits Béla dr. magántiszt­viselők ellen emel vádat és több érdekes, új adatot tartalmaz. A vádirat szerint Windischgraetz her­ceg a tettes, Nádosy és a többi 20 letar­tóztatott bűnsegédi bűnrészes a pénzhami­sítás bűntettében. A herceg már 1923 ban kezdte meg a 28—30 ezer db. hamis ezer­­frankos előállítását a Gerő és Rába által Németországból és Ausztriából hozatott gépeken és papiroson. Windischgrötz — mondja a vádirat — 1925 szeptemberben az elkészült hamisítvá­nyokat a forgalombahozatal előkészítése céljából előbb Zadravetz tábori püspök la­kására, majd a saját lakására, onnan pe­dig a Nemzeti Szövetség helyiségébe szál­líttatta és e három helyen történt osztá­lyozás után osztotta fel azok között, akiket a forgalombahozatal céljaira kiszemelt. Nádosy a pénzhamisítás bűntettét szán­dékosan­­előmozdította és külön gyanús még hatrendbeli közokirathamisítás bűntet­tében, mert egy ismeretlen bizalmasát meg­vesztegetéssel rábírta, hogy hat hamis út­levelet készítsen. Zadravetz püspök a bűntettet szándé­kosan megkönnyítette azáltal, hogy a vád­lottak egy részétől a célt ismerve esküt vett ki, továbbá eltűrte, hogy a hamisítványok néhány napig az ő lakásán legyenek, ott megszámláltassanak és e munkálatokban maga is részt vett, végül jelen volt egy tanácskozáson, melyet Windischgrätz laká­sára a hamisítványok értékesítéséről tar­tottak. Baross Gábor Nádosy felhívására a postatakar­ékpénztári szabályok tiltó rendel­kezései dacára Mankovich Bélának 400 milló kölcsönt adott hogy a Tűzhely Bank­nál elhelyezett áruló hamisfrankos letét visszaváltható legyen. A vádirat indokolása szerint Windisch­grätz a hamisítások értékesítéséből várt anyagi eszközökkel ha­zfias célokat akart szolgálni. E tekintetben azonban a valódi tényállást még nem sikerült tisztázni. Egyébként az egész akciót a herceg nem­csak kezdeményezte, de finanszírozta is és kb. 10 m­illiárdot költött rá. Nádosy is arra hivatkozik, hogy hazája érdekeit vélte elő­mozdítani. Baross Gábor Kozma Miklós utján Bethlen István gróf miniszterelnöknek tudo­mására hozta, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségében hamis francia ezerfrankosok vannak és azokat föl is akarják használni. Ez körülbelül két nappal a miniszterelnök Genfbe való utazása elő­tt, tehát­­,1925. no­vember utolsó napjaiban történt A minisz­terelnök e hír vétele után levelet írt Peré­­nyi Zsigmond bárónak, a Nemzeti Szövet­ség elnökének, amelyben fölkérte, hogy ennek a dolognak nézzen utána és nyug­tassa őt meg, mert a kormány minden ilyen manipulációt a legszigorúbban ül­dözni fog. Perényi a miniszterelnök levelének tar­talmát közölte Szörtsey Józseffel, aki noha­­ tudomással bírt arról, hogy a Nemzeti­­ Szövetség helyiségében folyamatban van a bankjegyek osztályozása és csomagolása, Perényinek azt jelentette, hogy a Szövetség helyiségében nincsenek és nem is voltak hamisítványok és az egész dologról sem­mit sem tud. Szörtsey e kijelentéseit Perényi levélben közölte a miniszterelnökkel, aki azonban nem nyugodott meg­, hanem Ná­dosyt utasította Prónay államtitkár útján, hogy nézzen utána a dolognak és minden áron akadályozza meg. Nádosy tudomásul vette a miniszterelnök rendeletét, de annak­­ eleget nem tett. A vádirat szerint a hamisítványok szá­mát mindeddig megközelítő pontossággal­­ sem lehetett megállapítani.­ ­­ ­ Hivatalos jelentés Zadravetz István­­ felmentéséről. ‘^Budapest, febr. 1. Bécsi lapok már egy héttel ezelőtt megírták, hogy Zadravetz tábori püspököt fölmentették a honvédelmi minisztériumban viselt állásától. Ma kiadták erről Budapes­ten is a hivatalos jelentést, mely így szól: — A frankhamisítás bűnügyében a ki­rályi ügyészség által benyújtott vádirattal kapcsolatban illetékes helyen annak közlé­sére hatalmazták fel a Magyar Távirati Irodát, hogy Zadravetz István ügyosztályá­nak vezetése és a római katholikus tábori püspökséggel kapcsolatos teendők ellátása alól már jan. 14. felmentetett. Ezzel természete­sen nincs érintve Zadravecz István egyházi jurisdictiója, melyben kizárólag a római szentszék illetékes intézkedni. \ Kommunista röpiratokat csempésztek be Sopronon át Moszkvából. Budapest, febr. 1. Január elsejére bizalmas úton jelezték a főkapitányságnak, hogy Sopronon keresz­tül egy futár fog megjelenni Moszkvából Budapesten, aki az ifjú munkások körében terjesztendő röpiratokat hoz magával. A de­tektívek ezt a futárt Sopronban személy­leírás alapján felismerték, de nem fogták el. Figyelték és megállapították, hogy Kelen­földön kiszállt a vonatból, de nem jött be a fővárosba, hanem környékbeli községben tartózkodott. Megállapították azt is, hogy egy hatvan gépírásos oldalra terjedő propaganda-irato­t hozott, amelynek címe: «A Leninizmus alapelvek­. Négy embert fogtak le a röp­­iratok terjesztésével kapcsolatban; Juhász Jenőt, Laky Lászlót, Papp Istvánt és Ke­resztes Károlyt, mindannyian pestszent­­lőrinciek. Utánra halt az urának a feleség. Budapest, feb. 1. Kerekes Gyula magántisztviselő tegnap meghalt a Szent János kórházban. Feleségét annyira lesújtotta a férj halála, hogy ön­­gyilkosságot követett el : lakása ablakára függönyzsinórral felakasztotta magát. Mire rátaláltak, a szerencsétlen asszonyban már nem volt élet. Két kis árvája ma­rdt. Hogyan építhet pénz nélkül bérházakat Sopron városa. A «Sopronvármegye] megírta, hogy a város legutóbbi közgyűlésén is fölhangzott az óhaj, hogy a külföldi kölcsön milliárd­­jának megmaradó részéből a tűrhetetlen lakáshiány enyhítésére építtessen a város egy nagyobb, emeletes­­bérházat. A mér­nöki hivatal vezetője megjegyezte, hogy a nagyszabású bérház terve és költségvetése m­ár el is készült, ami arra vall, hogy az építkezéstől maga a tanács sem idegenke­dik. Ha közgyűlés elé kerülne a nagysza­bású bérház terve, aligha hangzana el az ellen egyetlen szó is. Csak az a kérdés, hogy a villanytelep, a gázgyár és vízveze­ték meg , illetve kiépítése után marad-e egyáltalán valami erre a célra. Hiszen egy­általán nem lehet még tudni, hogy annyiból meg lehet-e építeni a forgóáramos­ telepet, mint amennyit arra a város tavaly szánt. Hozzáértők szerint aligha, mert hiszen egy év óta jelentékenyen emelkedett a nyers­anyag ára és munkabér és a gépgyárak nem valószínű, hogy állják tavalyi ajánla­taikat. Viszont a vízvezetékre is több kell a tervbe vett hárommilliárdnál, mert a leg­utóbbi fertőzések tanulsága alapján védő­gátakkal és vízszűrőkészülékkel kell fölsze­relni a vízművet. Ez valószínűleg újabb egy-kétmilliárdot fog fölemészteni a kül­földi kölcsönből. Ismételjük, nagyon proble­matikus, hogy a milliárdokból jut-e bér­házra, sőt még az is, hogy a város rendel­kezésére álló összeg a villanytelepre, gáz­gyárra és vízvezetékre is elegendő lesz-e. Pedig a városi bérházat mindenáron meg kellene csinálni, mert ha bekövetkezik a lakás­felszabadítás fenyegető réme, az eddig is tűrhetetlen lakáshiány katasztrofá­lissá fog válni. Az egekig szökő lakbérek mellett a bérlők rendelkezésére még a mainál is jóval kevesebb lakás fog állni. Köztudomású, hogy a háztulajdonosok túl­nyomó része, amint mód lesz rá, a maguk terjeszkedésére és a családtagjaik, rokonságuk részére fognak lakrészeket fölmondani. A főváros nagymérvű állami és városi építke­zésekkel védekezik a lakásfölszabadulás eme holtbizonyos következményei ellen. A sop­roni közönség megvédésére még semmi intézkedés se történt. Pedig, még ha a kül­földi kölcsönből nem fúrná is, meg lehetne a módot találni nagyobbszabású városi bór­házak építésére. Ehhez az anyagi eszkö­­özöket a most folyamatban levő, illetve indokolatlanul elakadt földbirtokrendezés adhatná meg. Tudvalevő, hogy százan és százan igényeltek a várostól házhelyeket és mező­­gazdasági művelésre alkalmas területeket. A város — tudjuk — nem rokonszenvezik a földbirtokreformmal, nem akar ingatlanokat kiadni a kezéből s ez nagy akadálya a re­form gyors végrehajtásának. Pedig a város csak cserét csinálna. Ingatlanért ingatlant kaphatna. Tudniillik abban az esetben, ha a megváltási összegen — ami szintén mil­­liárdokra és milliárdokra fog menni — bér­házakat építtetne. Így segítve lenne egész sereg családon, akik vagy már most halál­­odúkban sorvadnak, vagy a lakásfelszaba­­dításnál fognak hajlék nélkül maradni. Ezenkívül a városi bérházak mérséklő ha­tással volnának a lakbérek kialakulására is. A megoldásnak ez a módja segítene a lakásínségen akként is, hogy — amint meg­írtuk — a földbirtokreform végrehajtása után megindulna többszáz családi ház épí­tése a várostól és magánosoktól igényelt

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék