Sopronvármegye, 1926. február (29. évfolyam, 26-48. szám)
1926-02-02 / 26. szám
1926. február 2. SOPRONVARMEGYE hátha jobban járt így. Ilyennek gondolja Hein dr. azt a harmonikus érzést, amit egy tragédia kivált az emberből. Mi azt hisszük, hogy aki csak sírni és kezet tördelni tud a fiatal leány tragikus sorsán és nem hajlandó megnyugtató magyarázatot keresni, az is maradéktalanul megérezheti benne a tragédiát. E tragikum elmélet kifejtése után Harsányi Kálmán nagy figyelmet keltett hun tragédiáját, az »Ellák«-ot ismertette az előadó és felvonásról felvonásra menve mutatott rá benne a tragikum mesteri felépítéseinek állomásaira. Az elmélyedő tanulmány lelkes tárrgyszereteteivel, ha nem is tudta mindenütt meggyőzni, lekötötte hallgatói érdeklődését, akik hangos tapssal jutalmazták a szép készültségű előadót. sz. I. Sopron Európában a 4-ik váras, a bal Dalusonyi „larana bunaória“-ját előadják. A Soproni Zeneegyesület készül a márciusi nagy hangversenyre. A Soproni Zeneegyesület a legnagyobb odaadással nem kímélve fáradságot, költséget, az idei zeneévadra magas színvonalú hangverseny programmal lépett a soproni közönség elé. Az egyesület mindenek felett pregnánsan akarja tanújelét adni annak, hogy teljes erejével és tudásával a magyar művészetet karolja fel és rendelkezésre álló eszközeivel a magyar zenét propagálja. Hogy hazafias munkájának eredménye is legyen — ennek a sikernek a kulcsa azután már teljesen a soproni közönség kezében van. A Zeneegyesület mindent megtesz, fáradhatatlan karnagyával Zwinz Károllyal az élén — a közönségen múlik, hogy ő is tanújelét kívánja e adni annak, hogy Sopron megérdemli-e ma is a »zeneváros« büszke epitetonját, hogy hasonló hazafiassággal pártolja e a magyar művészetet, mint ezt a Zeneegyesület teszi. A Zenegyesület következő nagyszabású rendezése, immár Sopronban az ötödik az idén, március 8-ra esik. Ez alkalommal a modern zeneszerzők művei első ízben kerülnek bemutatásra. Ennek az előadásnak kimagasló részei: Pfitzner »Karácsony tündére« opera nyitánya, Mahler »Egy vándorlegény dalai« c. zenekari előadása, Anday Piroska operaénekesnő fellépte és Korngold »Sok hűhó semmiért« c. pompás zenekari suitja. Külön érdemel említést ennek a fővárosi színvonalú hangversenynek egy másik büszkesége: Dohnányi »Ruralia hungarica« c. nagy zenekari műve. Ez a mű Dohnányinak legutolsó alkotása és ennek előadása annál nagyobb zenei esemény Sopronban, mert Bécsen, Prágán és Budapesten kívül még sehol sem adták elő. Sopron tehát ebben a 4-ik helyen szerepel, mint vidéki város pedig nálunk adják elő először Dohnányinak ezt az impozánsan szép szerzeményét. Ennek a »Ruralia hungarica«-nak nem minden részlete lesz mindazonáltal a soproni zeneértő közönség előtt ismeretlen, mert Dohnányi legutóbbi soproni fellépése alkalmával ,e művéből egyes részleteket zongorán már eljátszott. Ennek az igazán nagystílű hangversenynek még az a rendkívüli érdekessége is meglesz, hogy minden zenekari játékában a modern hangszerelés minden hangszere fog szerepelni. Így: a hárfa, a coeleszta, melyről még a zenészek közül is kevesen hallottak, az angol kurt és a xelophon. Minden zenekari műtehát eredeti hang-szerelésében kerül bemutatásra. Rendkívül nagy érdeklődés előzi meg már most a Zeneegyesület ezt a nagyszabású rendezését, melyről bizonyára remél- ] hető, hogy a közönség részéről Sopron zenekultúrájához méltó pártfogásban is fog részesülni. ([-) Bányászgyűlés Brennbergben. Peyer Károly nemzetgyűlési képviselő beszédet tartott. A soproni fajvédőlap valótlan híradása a brennbergi bányászok templomellenes mozgalmáról Három órára hirdették a gyűlést. De már két órakor felkeltek a vasárnapi ebéd mellől a brennbergi bányászok. Emberrajók türemtettek a sárba lottyant utcákon. Nemcsak férfiak, de asszonyon is sokan. Régen nem vártak bányászok gyűlést oly nyugtalanító érdeklődéssel, mint vasárnap délután. Nem a politikai aktualitások miatt. Az életükben régóta gazdátlanul heverő probléma megoldásáról fog beszélni Peyer képviselő, a bányászok titkárja. A bányatársládákról. Három órára megtelt a nagy kocsmaterem, senki nem fért be többé. Az emberek lélegzetéből sürű gőzfelhő fátyolosodon a korcsmaszobában, úgyhogy a szónokot is alig lehet látni. Emelvényről beszél Peyer Károly. A bányászok vigyázva hallgatják. Minden szava beléjük esik. A bányatársládák reformja és a nehéz gazdasági viszonyok kerülnek csak szóba. A frankhamisításra csak futó megjegyzés fordítja a figyelmet. Politika nem volt a beszédben, úgyhogy a szónok háborítatlanul mondhatta el jómásfélórás beszédét. A bányatársláda eddigi embertelen berendezésének megreformálásáról szóló részeket hallgatják a legnagyobb figyelemmel. A bányatársládák mai formája rabszolgává köti a bányászt. Minden hónapban bevonják keresetük hat százalékát, ami a bánya társláda pénztárába folyik. A társláda tagja jogot nyer ahhoz, hogy nyugdíjat élvezzen megrokkanása esetére. Ha azonban a munkás valamely okból elkívánkozik munkahelyéről s más társaság bányájába tér dolgozni, elveszti «éveit«, azaz nyugdíjjogosultságát. Befizetett illetékei elvesznek. Így a legtöbb bányászt röghöz kötötte az attól való félelem, hogy öreg korára kenyér nélkül marad, ha a bányát elhagyja és máshol vállal munkát. A társláda reform ezt a sérelmet megszünteti, amennyiben az ország valamennyi társládáját egy központba kapcsolja. A munkás, ha öt évig egy helyben dolgozott, megkapja nyugdíját, ha más helyre is megy dolgozni. A hozzájárulási költségek egy részét a vállalatokra hárítják át. Ezentúl a munkások csak 3% ot fognak fizetni, amennyiben 3°/o-ot a vállalatok is fizetnek. A munkások megelégedéssel hallgatták a srársláda reformról szóló fejtegetéseket, mert úgy látják, hogy a reform százados rabszolgaságból való szabadulásukat jelenti. Más tárgysorozata nem volt a gyűlésnek, amely teljes rendben ért véget öt órakor. A helyi fajvédő újság ugyan azt írta, hogy a gyűlést azért rendezték az »isten télén« bányászok, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy Brennbergben templomot építsenek. Ezt a fantasztikus híradást a gyűlés tárgysorozata is megcáfolta. Érdeklődésünkre elmondták, hogy nem is voltszánadékukban a gyűlés elé hozni a templomi építés ügyét. Kijelentették a munkások vezetői azt is, hogy csak elvakult és elvadult pártgyűlölet nevezheti őket »istentelenek«-nek, nincsenek ellene a templomépítésnek, sőt ennek céljaira ádozatot is hajlandók hozni. Ők csak az ellen tiltakoztak, hogy minden előzetes bejelentés nélkül, minden munkástól 10 ezer koronát vontak le a legutóbbi kifizetésnél. Innen származhatott a fajvédő újság hóbortos híre. Angol úri szabóság! Legfinomabb kész úri ruhák nagy választékban t oo Fővárosi szabászat I oo. Onád szévairakikas osxixast kfilföldi ssvöwessMlotti Bőrkabátok, szőrmekabátok, bundák, esőköppenyek,priedgersnadrágok stb. állandóan raktáron idéki megrendelések pontosan rdeklődésekre azonnal válaszolok .Jogsi Úri Szabáság, Szombathely, Kőszegi u 9. ». Cégtulajdonos : Stern Imre. Jó éjszakát, kritikusaim... — No hallod barátom, ilyen szédületes valamit, amit legutoljára irtál, ez borzasztó. Én mondom neked, aki igaz barátod és legőszintébb kritikusod vagyok, — rossz volt. Tudod mi az a rossz? Ugye tudod, nahát öregem emeld ködre és az eredmény egyenlő azzal a micsodával. — Meglehet, hogy igazad van de hát édes Istenem, értsd meg Gyuluskám, neked elárulom, nem tudtam jobbat írni, majd máskor talán jobban sikerül. Utóvégre mi vagyok én? — Ugye Te tudod legjobban. — Na, de hát miért nem kérdezed az embert, hisz én is értek valamit az ilyesmihez és tanáccsal mindig szívesen szolgálok Ezt mondta az egyik — úgy délelőtt tiz óra tájban. — Ellenben más valaki ugyanaznap délben, csak úgy ebéd közben a következő véleményt adta : — Böli! — igy ő. — Parancsoljon — igy én. — Megígéri, hogy nem bízza el magát ? — Ugyan kérem, hát tudnék én elbizakodott lenni ? Hisz én vagyok a megtestesült szerénység. — Csak azért mondom — és én rám ám hallgathat, — amit utoljára olvastam magától a »Sopronvármegyé«-ben, — tudja, megmondom magának, az eddigiek közül az volt a legjobb. — Hogy tetszett mondani ? — s közbe egy falat valami a torkomon akadt. — Azt mondom, hogy az az egy ért valamit, a többi egy fabatkát sem s csak folytassa egy barátom, meglássa, rövid időn belül nemcsak én, hanem más is fogja olvasni azokat a krokikat. Egyébként biztosíthatom róla, hogy nálamnál őszintébb kritikusa nincs a föld kerekségén, illetve Sopronban. — Ön is? ... de kérem ... — Semmi »de kérem« — jó volt és punktum. Ne hallja!? — hát azért, hogy nem pályáztam meg a Frankenburgiékat, azért értek ám én az irodalomhoz. Most pedig megengedem, hogy elkísérjen hazáig, de siessen azzal a lekváros buktával, mert még a nyakára szárad. — A nyakamra!? . . . — Ne, ne ijedezzen, csak azt akarom mondani, hogy siessen, adja fel a kabátomat és menjünk. — Szóval azért jó volt ? — ezer köszönet érte . . . — Semmi köszönet, süt a nap és én az utcán akarok lenni, így volt valahogy. Most pedig éjjel van és én fájós foggal fekszem az ágyamban, nem tudok elaludni a világért sem. Kínomban szívom a Maxi bácsitól kapott rosszul varrott cigarettákat és ez mind nem elég, még az a gondolat is gyötör, hogy jó volt-e az, amit utoljára írtam, vagy nem. Kinek van igaza Ő neki vagy a Gyulának. Őt nagyon nagyra becsülöm, hisz Ő is olyan »csendes« munkatársa a »Sopron vármegyének, aki olyan szép cikkeket szokott írni, hogy a szedők sírva szedik. A Gyula pedig? igaz, hogy ő inkább muzsikus, de azért mégis jó feje van és egy kicsit igaza is lehet. Rossz volt, vagy jó volt? ez a kérdés úgy nehezedik a lelkemre, mintha agyon 3 Győződjék meg mindenki arról, Roth Izidor órás és ékszerész hegy, arany-, ezüst- és nikkel karórák, 14 kar. arany fülbevalók, nyakláncok, Sopron, Várkerület 44. gyűrűk és más mindennemű órák és ékszerek olcsóbbak mint bárhol. (a tűzoltóság mellett.) ai2i