Sopronvármegye, 1926. március (29. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

2 SOPRONVÁRMEGYE _________ 1926. március 2. bornak köszönheti gyümölcsteán dekaden­ciáját. E sorok különben is nem akarnak bor­nemissza filippikaként a bormegisszák ellen hadra kelni. A soproniak ott hibázzák el a dolgot, hogy nem tudnak a kitűnő soproni borral élni, nem becsülik meg értéke sze­rint. Aki módjával élvezi, akinek nem vált betegségévé, hogy naponta leigya ma­gát, azt lelkesíteni, felemelni is tudja a soproni bor. Aki azonban rabszolgájává sülyed, minden estjét a soproni bormérések reménytelen tompaságában, mint részeg a részegek tömegében, tölti, az természetesen elveszett mindennek, amit kultúrának, tu­dománynak, művészetnek, lelkesítően szép­nek mondunk, vagyis minden számára, ami az embert felemelni tudja. Eredménytelenül végződött a győri rábaértekezlet. Nem akad gazdája a Kisrábagát megépítésének. A­­’tönkrement Kisrábagát közismert ügyében a változatosság okáért a napok­ban Győrben volt nagyszabású értekezlet, amely azonban éppen úgy eredménytelenül oszlott szét, mint a többi, amelyeket már évek óta itt ott tartottak az ódiózus ügy­ben. Egy dolog va­n ism­ét köztudottá, az t. i., hogy a Ribaszabályozási Társulat nem akarja teljesíteni törvényben előírt kö­telezettségét, mert mindenáron­­ki akar bújni a Kisrábagát építésének foganatosí­tása alól, amelyet pedig az 1904. évi tör­vénycikknek 39-ik szakasza kifejezetten is hatáskörébe utal. Az említett törvényszakaszt annak ide­jén néhai gróf Ciráky Béla okos előre­látására iktatták be, amely­­ megvédel­mezni akarta a sopronmegyei érdekeket. Hogy az idők mennyire igazolták a nemes gróf eme előrelátását, azt a mostani sajná­latos események és a Rábaszabályozási Társulat érthetetlen állásfoglalása teljesen igazolják. Mert miről van szó? A négy vármegyére kiterjedő rábaszabályozási mun­kálatok elkészítésének összes költségeihez Sopron vármegye földtulajdonosai teljes 60 százalékkal járultak hozzá. Ilyen hatalmas arányban vették ki részüket a sopron­­megyei földtulajdonosok ama aranymilliók­ból, amelyek befektetésének áldásait négy vármegye élvezi. A fentemlített törvény a társulatnak kötelezettségévé teszi nemcsak az összes szükséges védelmi művek elké­szítését, de kötelességévé teszi kifejezetten azoknak karbantartását is,­­így a társulat­nak a Kisrábagátat nem csak megépíttetni volt kötelessége, hanem gondoskodnia kell, hogy az örök időkig épségében fent marad­jon. Ehhez a Kisrábagáthoz hűtlennek lenni csak azért, mert annak hasznát első­sorban Sopron vármegye látja, sem nem jogos, sem nem erkölcsös, ez a Kisrábagát telje­sen olyan elbírálás alá esik, mint a Nagy­­rábának bármelyik gátszakasza, amelyet, ha pl. Vas vármegye vagy Ggőr vármegye terü­letén szakít át az áradás, nem kizárólag az érintett községek költségeire javítanak ki, vagy csinálnak újjá, hanem a társulat egye­temes pénztárának a terhére. Jogi szem­pontból tehát teljesen érthetetlen, hogy miért akar most a Rábaszabályozási Társu­lat kibújni a Kisrábagát megjavítása vagy újraépítése alól ? Már­pedig ezt akarja, amikor memorandumban fordult a kor­mányhoz, kérve, hogy az 1904. évi törvényt változtassa meg olyképpen, hogy feloldja a társulatot a Kisrábagátat illető terhek alól. Hogy azután a "parti érdekeltségek egy másik memorandumot nyújtottak be, amely­ben tiltakoznak Cziráky Bála gróf alkotá­sának megváltoztatása ellen, az csak ter­mészetes, hisz ezek az érdekeltségek ke­serves aranymilliókkal megfizették már a gát költségeit és fizetik állandóan a karban­tartási járulékot, így tehát teljesen méltány­talan és anyagilag elviselhetetlen volna rájuk nézve most újabb terhek vállalása és megfizetése. Ámde ezek a vitatkozások nem javít­ják meg a Kisrábagátat, amely napról-napra rohamosabban romlik és talán hetek, vagy hónapok kérdése, hogy teljesen össze is omlik. Ebben a katasztrófális esetben­­azu­tán szárazon maradnak a kisrábai molná­rok és aszály lepi el egyben a most tele­­vény földek ezer hó­djait, pusztulására sok szegény családnak és romlására a szegény Csonkaország jelentős nemzetvagyonának. E borzalmas perspektíva elgondolása vezette az érdekelt tényezőket, hogy Győrben­­újra megkíséreljék a kérdés megoldását, amely, miként már jeleztük, ismét csak nem si­került. Az értekezlet lefolyásáról az alábbi részletes tudósítást adjuk: A gyűlést Darányi Kálmán, Győr vár­megye főispánja vezette. Résztvett azon Sopron vármegye képviseletében dr. vitéz Simon Elemér főispán, dr. Hőgyészy Pál megyei főjegyző, a Rábaszabályozási Tár­sulat részéről Szodfriedt József ny. főispán elnök, Gillényi Sándor igazgató főmérnök és Baditz Lajos földbirtokos. A hercegi hitbizomány képviseletében Szolnoky Dezső kormánytanácsos, ott voltak még Ohiczy kapuvári főszólgabiró, báró Berg Tasziló, Baják Lajos, Velancsics Mihály, Kred­nyák Ferenc, Rajcs István, Nagy Sándor, dr. Pintér Lajos, dr. Nagy Tibor, Vámos Fe­renc, Ézsel Géza, Kaiser Pál, Szelestey Béla és még többen a győri érdekeltség köréből is" Az elnöklő főispán megnyitója után két kérdést tett fel: 1. Szükséges e a Kisrábagát sürgős megjavítása?. Amire az egyhangú válasz, igen volt. 2 Helyre lehet e állítani tatarozással, avagy csak teljes újjáépítéssel ? E kérdésre ugyancsak az volt az egyhangú felelet, hogy javításról többé S20 sem lehet, újra kell építeni a gátat. Ezután a Rábaszabályozó Társulat ex­ponensei megismételték ama álláspontju­kat, hogy a társulat anyagilag teljesen képteten a közel 1 millió arany­koronára rugó építési költségeket viselni, ezért kér­ték a kormánynál a vonatkozó törvény módosítását. Hajlandó azonban a társulat az építési munkálatokat vezetni a követ­kező feltételek mellett. Az építési költségek 50%-át viselte a Szili Vízierőt hasznosító Szövetkezet, mint amelynek mundatlanul szüksége van a gátra. 20 %--ot visel a Rá­baszabályozási Társulat, 9-et a Kisrába vízhasználatának tulajdonosai, 6 ot a Han­sági érdekeltség, 5-öt a Keszegér­d érdekelt­sége és végül 10 százalékot vállaljon az állam. A javaslathoz sorra szólaltak fel az érdekeltek és egyhangúan elutasítandónak találták és hangoztatták, hogy az 1904. évi törvény az érdekeltségeket megszün­tette, azok helyébe lépett a Rábaszabályo­zási Társulat, amely hosszú évtizedeken keresztül szedte és szedi most is a járu­lékokat, annak kell megcsináltatni a gátat. Erre felszólalt a Szili Szövetkezet kép­viseletében Szelestey Béla igazgató és ki­jelentette, hogy a szövetkezet hajlandó vál­lalni az 500/o-ot, sőt az összes építési költ­ségeket is, sőt a saját vezetésével megépít­teti a művet, de a költségekért álljon jót Győr megye, Sopron megye és Vas­vármegye, amelyeknek készpénzben egy fillérrel sem kell hozzájárulni, mert a Szili Szövetkezet pontosan fizetni tudja és fogja is az amortizációt. A javaslatot azonban­­ egyik vármegye képviselője sem találta el­fogadhatónak, egyik sem garantálta a jót­állás teljesítését. Most Baják Lajos mihályfi főjegyző állott fel­szólásra és az ügy állásának ala­pos ismeretére valló felszólalásában, a je­lenlévők zajos helyeslése­i között kifejtette ismét, hogy meddő minden disputálás, mert a földtulajdonosok, az érdekeltségek újabb terhet vállalni nem fognak, mert a mostani adók mellett azt fizetni nem tudják. Tilta­kozott a törvény tervbevett megváltoztatása ellen és azt követelte, hogy Rábaszabályo­zási Társulat alkossa meg a gátat olyan módszerrel, mint amilyennel az alapmun­kálatoknál dolgozott. Akkor is az állam előlegezte ama milliókat, amelyeket a társu­lat lassanként visszafizetett, kérjen tehát most is hasonló állami támogatást és gaz­dálkodjék úgy, hogy hosszú évek során, azt ismét visszafizethesse. Csak a jelenlevő főispánok fogadták kesernyés mosollyal a teljesen jogi alapon álló propozíciót, mert ismerve a közgazda­­sági viszonyokat, nem nagy reménységük volt ahhoz, hogy a kormánynál a megfelelő­­ államsegélyt ki tudnák eszközölni a Rába- I szabályozási Társulat részére. Ezek után még szó került a legutóbbi kapuvári megegyezésre, amely szerint a Kisrába vízhasználati jogtulajdonosai adják hamarosan össze azt a 36 milliót, amellyel egy évre biztosítani lehetne a gát össze­omlásának megakadályozását. Száz Száláréinál mielett Sopronban a m­áli szamunkások­ száma. A polgármester havi jelentéséhez most gyűjtik az adatokat. Ezek egyike meg­döbbentő képét nyújtja a munkanélküliség­nek, a soproni ipar pangásának, sőt ka­tasztrófális helyzetének. Az egész tél folya­mán átlag kétszáz ipari munkás állt kereset nélkül. Ezek elképzelhetlen nyomorban húzták ki a tejőt, reménykedve, hogy a tavasz meghozza a munkaalkalmat is. Nor­mális időkben így is történt s egyes ipar­ágakban, például a ruházati és bőriparban húsvét táján nagyobb volt a munkás­keres­let, mint a kínálat. Az idei tél még azonban olyan csalódást hozott, amely a hivatalos köröket is megdöbbentette. Amíg ugyanis a mezőgazdasági és napszámos-munkások száma örvendetesen megcsappant, a 200 mun­kanélküli ipari munkás helyett 400 kenyértelen szakmunkás ostromolja munkáért a hatósági munkaközvetítő hivatalt. Ez lü0°/6-os nö­vekedését jelenti a munkanélküliek létszá­mának. Amint a városházán mondják, em­beremlékezet óta nem volt ilyen óriási arányú a munkanélküliség a szakmunkás­ság körében. A százpercentes növekedés január hón­aban állt be, amikor több ipar­telep beszüntette üzemét. Ezek közül csak a vashordógyár száz emberrel növelte a munkanélküliek számát. S hamarosan lé­nyegesebb javulásra nincs kilátás, sőt csak további rosszabbodás várható, mert alig múlik el nap, hogy valamelyik ipartelep ne redukálja a munkáslétszámot s a szakmun­kásokat építési-, föld- és mezei­­munkára használni sem lehet. Egyelőre a segítésnek még csak a­­módját sem lehet sejteni. Maguk a szakmunkások is tisztában van­­­­nak ezzel s csoportosan szeretnének kül­­fődre, különösen Németországba kijutni. A rendőrség azonban csak akkor adhat nekik útlevelet, ha igazolják, hogy biztos mun­kára mennek. Csak helyeselhető ez az in­tézkedés, mert Németországban is nagy a munkanélküliség és a magyar munkásra odakint csak nyomor, lerongyolódás és­­ tolonc itt jut osztályrészül. A nagy ipari­­ munkanélküliség a város közigazgatási bi­­­­zottságának ülését fogja foglalkoztatni Príma fehér férfi Ing Menyasszonyi fátyol H­om­pr­i*mil K 141.000 Glace keztyük 1 Uwild kl­lb­ Príma frakking Álarcok * divatáruháza K 155.000 Koszorúk Sopron, Várkerület 43. Telefon 157. Selyemszövetek Csipkék

Next