Sopronvármegye, 1926. március (29. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-02 / 49. szám
2 SOPRONVÁRMEGYE _________ 1926. március 2. bornak köszönheti gyümölcsteán dekadenciáját. E sorok különben is nem akarnak bornemissza filippikaként a bormegisszák ellen hadra kelni. A soproniak ott hibázzák el a dolgot, hogy nem tudnak a kitűnő soproni borral élni, nem becsülik meg értéke szerint. Aki módjával élvezi, akinek nem vált betegségévé, hogy naponta leigya magát, azt lelkesíteni, felemelni is tudja a soproni bor. Aki azonban rabszolgájává sülyed, minden estjét a soproni bormérések reménytelen tompaságában, mint részeg a részegek tömegében, tölti, az természetesen elveszett mindennek, amit kultúrának, tudománynak, művészetnek, lelkesítően szépnek mondunk, vagyis minden számára, ami az embert felemelni tudja. Eredménytelenül végződött a győri rábaértekezlet. Nem akad gazdája a Kisrábagát megépítésének. A’tönkrement Kisrábagát közismert ügyében a változatosság okáért a napokban Győrben volt nagyszabású értekezlet, amely azonban éppen úgy eredménytelenül oszlott szét, mint a többi, amelyeket már évek óta itt ott tartottak az ódiózus ügyben. Egy dolog van ismét köztudottá, az t. i., hogy a Ribaszabályozási Társulat nem akarja teljesíteni törvényben előírt kötelezettségét, mert mindenáronki akar bújni a Kisrábagát építésének foganatosítása alól, amelyet pedig az 1904. évi törvénycikknek 39-ik szakasza kifejezetten is hatáskörébe utal. Az említett törvényszakaszt annak idején néhai gróf Ciráky Béla okos előrelátására iktatták be, amely megvédelmezni akarta a sopronmegyei érdekeket. Hogy az idők mennyire igazolták a nemes gróf eme előrelátását, azt a mostani sajnálatos események és a Rábaszabályozási Társulat érthetetlen állásfoglalása teljesen igazolják. Mert miről van szó? A négy vármegyére kiterjedő rábaszabályozási munkálatok elkészítésének összes költségeihez Sopron vármegye földtulajdonosai teljes 60 százalékkal járultak hozzá. Ilyen hatalmas arányban vették ki részüket a sopronmegyei földtulajdonosok ama aranymilliókból, amelyek befektetésének áldásait négy vármegye élvezi. A fentemlített törvény a társulatnak kötelezettségévé teszi nemcsak az összes szükséges védelmi művek elkészítését, de kötelességévé teszi kifejezetten azoknak karbantartását is,így a társulatnak a Kisrábagátat nem csak megépíttetni volt kötelessége, hanem gondoskodnia kell, hogy az örök időkig épségében fent maradjon. Ehhez a Kisrábagáthoz hűtlennek lenni csak azért, mert annak hasznát elsősorban Sopron vármegye látja, sem nem jogos, sem nem erkölcsös, ez a Kisrábagát teljesen olyan elbírálás alá esik, mint a Nagyrábának bármelyik gátszakasza, amelyet, ha pl. Vas vármegye vagy Ggőr vármegye területén szakít át az áradás, nem kizárólag az érintett községek költségeire javítanak ki, vagy csinálnak újjá, hanem a társulat egyetemes pénztárának a terhére. Jogi szempontból tehát teljesen érthetetlen, hogy miért akar most a Rábaszabályozási Társulat kibújni a Kisrábagát megjavítása vagy újraépítése alól ? Márpedig ezt akarja, amikor memorandumban fordult a kormányhoz, kérve, hogy az 1904. évi törvényt változtassa meg olyképpen, hogy feloldja a társulatot a Kisrábagátat illető terhek alól. Hogy azután a "parti érdekeltségek egy másik memorandumot nyújtottak be, amelyben tiltakoznak Cziráky Bála gróf alkotásának megváltoztatása ellen, az csak természetes, hisz ezek az érdekeltségek keserves aranymilliókkal megfizették már a gát költségeit és fizetik állandóan a karbantartási járulékot, így tehát teljesen méltánytalan és anyagilag elviselhetetlen volna rájuk nézve most újabb terhek vállalása és megfizetése. Ámde ezek a vitatkozások nem javítják meg a Kisrábagátat, amely napról-napra rohamosabban romlik és talán hetek, vagy hónapok kérdése, hogy teljesen össze is omlik. Ebben a katasztrófális esetbenazután szárazon maradnak a kisrábai molnárok és aszály lepi el egyben a most televény földek ezer hódjait, pusztulására sok szegény családnak és romlására a szegény Csonkaország jelentős nemzetvagyonának. E borzalmas perspektíva elgondolása vezette az érdekelt tényezőket, hogy Győrbenújra megkíséreljék a kérdés megoldását, amely, miként már jeleztük, ismét csak nem sikerült. Az értekezlet lefolyásáról az alábbi részletes tudósítást adjuk: A gyűlést Darányi Kálmán, Győr vármegye főispánja vezette. Résztvett azon Sopron vármegye képviseletében dr. vitéz Simon Elemér főispán, dr. Hőgyészy Pál megyei főjegyző, a Rábaszabályozási Társulat részéről Szodfriedt József ny. főispán elnök, Gillényi Sándor igazgató főmérnök és Baditz Lajos földbirtokos. A hercegi hitbizomány képviseletében Szolnoky Dezső kormánytanácsos, ott voltak még Ohiczy kapuvári főszólgabiró, báró Berg Tasziló, Baják Lajos, Velancsics Mihály, Krednyák Ferenc, Rajcs István, Nagy Sándor, dr. Pintér Lajos, dr. Nagy Tibor, Vámos Ferenc, Ézsel Géza, Kaiser Pál, Szelestey Béla és még többen a győri érdekeltség köréből is" Az elnöklő főispán megnyitója után két kérdést tett fel: 1. Szükséges e a Kisrábagát sürgős megjavítása?. Amire az egyhangú válasz, igen volt. 2 Helyre lehet e állítani tatarozással, avagy csak teljes újjáépítéssel ? E kérdésre ugyancsak az volt az egyhangú felelet, hogy javításról többé S20 sem lehet, újra kell építeni a gátat. Ezután a Rábaszabályozó Társulat exponensei megismételték ama álláspontjukat, hogy a társulat anyagilag teljesen képteten a közel 1 millió aranykoronára rugó építési költségeket viselni, ezért kérték a kormánynál a vonatkozó törvény módosítását. Hajlandó azonban a társulat az építési munkálatokat vezetni a következő feltételek mellett. Az építési költségek 50%-át viselte a Szili Vízierőt hasznosító Szövetkezet, mint amelynek mundatlanul szüksége van a gátra. 20 %--ot visel a Rábaszabályozási Társulat, 9-et a Kisrába vízhasználatának tulajdonosai, 6 ot a Hansági érdekeltség, 5-öt a Keszegérd érdekeltsége és végül 10 százalékot vállaljon az állam. A javaslathoz sorra szólaltak fel az érdekeltek és egyhangúan elutasítandónak találták és hangoztatták, hogy az 1904. évi törvény az érdekeltségeket megszüntette, azok helyébe lépett a Rábaszabályozási Társulat, amely hosszú évtizedeken keresztül szedte és szedi most is a járulékokat, annak kell megcsináltatni a gátat. Erre felszólalt a Szili Szövetkezet képviseletében Szelestey Béla igazgató és kijelentette, hogy a szövetkezet hajlandó vállalni az 500/o-ot, sőt az összes építési költségeket is, sőt a saját vezetésével megépítteti a művet, de a költségekért álljon jót Győr megye, Sopron megye és Vasvármegye, amelyeknek készpénzben egy fillérrel sem kell hozzájárulni, mert a Szili Szövetkezet pontosan fizetni tudja és fogja is az amortizációt. A javaslatot azonban egyik vármegye képviselője sem találta elfogadhatónak, egyik sem garantálta a jótállás teljesítését. Most Baják Lajos mihályfi főjegyző állott felszólásra és az ügy állásának alapos ismeretére valló felszólalásában, a jelenlévők zajos helyeslései között kifejtette ismét, hogy meddő minden disputálás, mert a földtulajdonosok, az érdekeltségek újabb terhet vállalni nem fognak, mert a mostani adók mellett azt fizetni nem tudják. Tiltakozott a törvény tervbevett megváltoztatása ellen és azt követelte, hogy Rábaszabályozási Társulat alkossa meg a gátat olyan módszerrel, mint amilyennel az alapmunkálatoknál dolgozott. Akkor is az állam előlegezte ama milliókat, amelyeket a társulat lassanként visszafizetett, kérjen tehát most is hasonló állami támogatást és gazdálkodjék úgy, hogy hosszú évek során, azt ismét visszafizethesse. Csak a jelenlevő főispánok fogadták kesernyés mosollyal a teljesen jogi alapon álló propozíciót, mert ismerve a közgazdasági viszonyokat, nem nagy reménységük volt ahhoz, hogy a kormánynál a megfelelő államsegélyt ki tudnák eszközölni a Rába- I szabályozási Társulat részére. Ezek után még szó került a legutóbbi kapuvári megegyezésre, amely szerint a Kisrába vízhasználati jogtulajdonosai adják hamarosan össze azt a 36 milliót, amellyel egy évre biztosítani lehetne a gát összeomlásának megakadályozását. Száz Száláréinál mielett Sopronban a máli szamunkások száma. A polgármester havi jelentéséhez most gyűjtik az adatokat. Ezek egyike megdöbbentő képét nyújtja a munkanélküliségnek, a soproni ipar pangásának, sőt katasztrófális helyzetének. Az egész tél folyamán átlag kétszáz ipari munkás állt kereset nélkül. Ezek elképzelhetlen nyomorban húzták ki a tejőt, reménykedve, hogy a tavasz meghozza a munkaalkalmat is. Normális időkben így is történt s egyes iparágakban, például a ruházati és bőriparban húsvét táján nagyobb volt a munkáskereslet, mint a kínálat. Az idei tél még azonban olyan csalódást hozott, amely a hivatalos köröket is megdöbbentette. Amíg ugyanis a mezőgazdasági és napszámos-munkások száma örvendetesen megcsappant, a 200 munkanélküli ipari munkás helyett 400 kenyértelen szakmunkás ostromolja munkáért a hatósági munkaközvetítő hivatalt. Ez lü0°/6-os növekedését jelenti a munkanélküliek létszámának. Amint a városházán mondják, emberemlékezet óta nem volt ilyen óriási arányú a munkanélküliség a szakmunkásság körében. A százpercentes növekedés január hónaban állt be, amikor több ipartelep beszüntette üzemét. Ezek közül csak a vashordógyár száz emberrel növelte a munkanélküliek számát. S hamarosan lényegesebb javulásra nincs kilátás, sőt csak további rosszabbodás várható, mert alig múlik el nap, hogy valamelyik ipartelep ne redukálja a munkáslétszámot s a szakmunkásokat építési-, föld- és mezeimunkára használni sem lehet. Egyelőre a segítésnek még csak amódját sem lehet sejteni. Maguk a szakmunkások is tisztában vannak ezzel s csoportosan szeretnének külfődre, különösen Németországba kijutni. A rendőrség azonban csak akkor adhat nekik útlevelet, ha igazolják, hogy biztos munkára mennek. Csak helyeselhető ez az intézkedés, mert Németországban is nagy a munkanélküliség és a magyar munkásra odakint csak nyomor, lerongyolódás és tolonc itt jut osztályrészül. A nagy ipari munkanélküliség a város közigazgatási bizottságának ülését fogja foglalkoztatni Príma fehér férfi Ing Menyasszonyi fátyol Hompri*mil K 141.000 Glace keztyük 1 Uwild kllb Príma frakking Álarcok * divatáruháza K 155.000 Koszorúk Sopron, Várkerület 43. Telefon 157. Selyemszövetek Csipkék