Sopronvármegye, 1926. április (29. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-01 / 74. szám
1926. április 1. SÖPRONVARMEOYE A ratstáfit már kina ifiatni a soproni mászárosok ellen A hentesek ellen nem indul eljárás. A Sopron vármegyemegírta, hogy a királyi ügyészség árdrágítás gyanúja címén megindította a bűnügyi eljárást az összes soproni mészárosmesterek ellen. Az ügyészség átirata tegnapelőtt érkezett meg a rendőrkapitányságra, amely azonnal megkezdte a nyomozást. Ez a munka néhány hetet fog igénybe venni, de a rendőrség a legszükségesebb adatokat már beszerezte, így hiteles megállapítást nyert, melyik hentes hány marhát és borjút vásárolt, mikor, milyen áron, milyen minőségben. Erre azért volt szükség, mert a mészárosok egy része állítólag elsőrendű hús helyett másod, harmad, sőt negyedrendű húst mér ki, vagy a minőségeket keveri. Vagyis egyik-másik mészáros vesz az állatvásáron tizenkétezer koronás marhát is, de vesz olyat is, melynek az élősúlyban kilója nem több négy—hatezer koronánál. Már most az olcsó marha húsának egy részét mint elsőrendű húst adja el, a többi részét pedig nyomtatókul, vagy kiegészítésül adja a valóban elsőrendű húshoz, így a négy vagy hatezer koronás marháért ugyanannyit vesz be, mint a tizenkétezer koronás valóban elsőrendű marháért. Ha aztán a bűnügyi hatóságok felelősségre vonják őket, méltatlankodva haboztatják, hogy áruuzsorát nem követtek el, a tizenkétezer koronás marhát olcsóbban nem adhatják, azt azonban óvatosan elhallgatják, hogy olcsóbb marhát is vesznek és azt is első rendű áruként értékesítik. Jónérzetesen lobogtatják a tizenkétezer koronás számlákat, de a bugyellárisban felejtik a selejtes marhák számláit. Most azonban, hogy a rendőrség az állatvásárpénztárnál elvitathatatlan adatokat szerzett be arra, hogy melyik mészáros milyen minőségű marhát vásárolt s ugyanakkor milyen árak voltak az üzletében a fentebbi védekezésre nem is kerülhet sor. Amint értesülünk, a nyomozati eljárás során újból tartanak próbavágást is s ennek során olyan szakértőkről gondoskodnak, akiknek sem szakértelméhez, sem érdektelenségéhez kétség nem férhet. Reméljük, hogy a vizsgálatnak ezzel a lelkiismeretes, erélyes módjával a hentesek zöme is meg van elégedve, mert rájuk sem közömbös, hogy évek óta állnak azon súlyos gyanú alatt, hogy a nehéz időket áruuzsorára használták ki. Ha vannak bűnösök, azoknak szigorúan kellakolni, ha nincsenek, akkor a legszigorúbb ügyészségi és rendőrségi eljárás és próbavágás sem állapíthat meg mást, minthogy a soproni mészárosok becsületesen sáfárkodnak s a közönség bőrére lelketlen uzsorát nem űznek. Itt említjük meg, hogy téves az egyik soproni lap tudósítása, mintha a hentesek ellen is folyna nyomozás. Sem a rendőrség, sem az ügyészség a hentesek ellen eljárást nem indított s ezidőszerint nincs is ok megtorló eljárás megindítására. A ne i-t is a soproni on Ne tessék azt hinni, hogykényszerülve vagyok a háborús naplómhoz nyúlni. Nem kérem, találok én anyagot a jelenben is. Nem okvetlen szükséges a múltat bolygatni s különben is, ha nem lennének meg azok a hiányos jegyzeteim, már elfelejtettem volna azt is, hogy katona voltam, mert minden olyant, ami nehéz és szomorú, jobb elfelejteni. Azonban amit most írok, azt most kell megírnom, mert — nekem — most aktuális. Anyáron lesz nyolc esztendeje, a zászlóaljunk Szkutariban pihent. Pihentünk, szétszórva szakaszonkint egy-egy ház udvarán. Az én lakásom egy kőfal tövében volt, fedél alá nem mentünk, nem volt érdemes, hisz annyira elszoktunk már minden fényűzéstől. A napi foglalkozásunk csak csendes íjcigarettázásból és egy-egy tábori levelezőlapnak a megírásából állott. Az unalmasságig menő nyugalmunkat csak az alábbi kis látnivaló törte meg. Az esti és a reggeli órákban, mikor a közeli muzulmán templom karcsú tornyából egy igazhivő elnyújtott, hosszú, vontatott énekléssel a Korán egy egy versével templomba hívta a mohamedánokat. Az utcák megelevenedtek és a mohamedán nők, lányok, asszonyok mentek imádkozni. Mindegyik egy összecsavart szőnyeget és még tudom isén mit vitt magával, a ruhájuk lila, kék, sárga, bordó selyem, pici lábukon apró papucs s csak lépegettek szaporán egymásután. Mi nagy érdeklődéssel és tisztes távolból néztük őket, az arcukat fátyol takarta, az alakjukból sem mutattak semmit, mert bő bugyogójuk leért egész bokáig. Én mindig közelebb merészkedtem hozzájuk, mert észrevettem, hogy egyik, az a zöld selyemruhás, aki mindig az utolsó szokott lenni, akár este, akár reggel, de mintha integetett volna felém. Nem ragadtattam el magam, de egyszer este pozitive meggyőződtem arról, hogy az a török hölgy flörtöt akar kezdeni velem. No rendben van — gondoltam magamban — én, ki nem vagyok semmi jónak sem az elrontója, a kíváncsiság is közrejátszott és külömben is «Katát nem nehéz a táncba vinni» — hát egy este mentema hölgy után. Utolértem s mivel fátyolon nem láttam keresztül, nem tudom barátságosan ő, de a kezét nyújtotta felém. Igen,azt az agyonápolt, puha, kicsi, dologtalan kezét. Nem tehetek róla — hogy is fejezzem ki magam ? — olyan rejtelmesnek tűnt fel az egész. Istenem, nem tudom az én helyzetemben más mit csinált volna, de én, én kérem, reszketve nyúltam a fátyol után. Nem tudtam leküzdeni az én alig húsz esztendős ifjúságom kíváncsiságát. Kérem, egy török nő, egy valódi, egy hamisítatlan (majdnem azt írtam, hogy békebeli) eszembe jutott a török hárem, Sztambul, a keret összes rejtelmeiről hallott ésösszeolvasott sok sok mese. Kérem, ne tessék semmi rosszat gondolni, hisz olyan fiatal voltam és a háború kérem, a háború, ott már mint érett férfi álltam a helyemet. Azonban, mikor azzal a lefátyolozott nővel állottam szemben, félretettem minden más mellékgondolatot és fellibbentettem azt a selyem valamit. Óh! Uram, Istenem, de kegyetlenül megbüntettél az én vétkemért. Egy förtelmes, rut, öreg persóna vigyorgott rám a fátyol alól és én hebegve csináltam meg életem legszégyenletesebb stratégiai terepfeladását, mert hisz akkor katona voltam és a katonának elszaladni nem szabad, csak taktikai okokból a terepet feladni. Azóta nyolc szomorú esztendőt kínlódtunk keresztül, itthon, civilben, békében. A soproni hölgyek nem mennek napjában kétszer templomba a müezzin hívó szavára, selyemben járnak, de nem bokáig érőben és nem takarják el magukat a profán szemek elől, de a fátyol, az a teoretikus sürü nehéz fátyol, amibe a selkük burkolva van, oh!, ha fellibben, igen, ha fellibben, mert fellibbenteni nagyon nehéz lenne, azért meg kell várni míg magától fellibben. Igen akkor is néha olyat lehet látni, mint ott, ott Szkutariban láttam ... és, és bizony nagyon sokszor kell a terepet hirtelen feladni. (Bősi.) íi iii.i i i.i i ri i i I I I I i i i i;i i i;i i i 111111 i i n i rí i i ri iii i m i i i i iii i m i i i ; i i i A megbízható minőségű, gyermek-, női- és férfi harisnya ha ezen védjeggyel van ellátva. Kapta csakis 11 Seidl Samunál Seprőn* Várkerület 61. § Alakíttatott 1872 Teiefen 255. lllllilll IlllI I I I I lll ll I IM IM IM I IM I M IM MIIIIMIII Ilii IIIIMI Ilii 3 Egy burgenlandi falusi legény karrierje Amerikában. Amerika már régen nem a beteljesülések földje. Már nincsenek ott aranybányák, rém olyan mesebeli folyók, amelyek vizeiből aranyat lehet mosni. Aki ma az általános európai nyomor elől Amerikába menekül és tőle remél minden gondjára gyógyírt, az többnyire keserűen csalódik. Délen Brazíliában, Argentiniában, Uruguayban az őserdők borzalma és rabszolgasors várja a kivándorlót (ahogy az újságok arról már számtalanszor beszámoltak), északon pedig a gyártelepek, a felhőkarcolók közt lezajló gépies élet ridegsége fogadja az Európából érkezőt. Csak az tud az Egyesült Államok óriási városaiban valahogyan megélni, aki acé izmokkal és szívós kitartással bírja a testi munkát. Ebből a proletári sorsból azonban csak ritkán tud valaki jobb pozícióba emelkedni és nagyon kevés európai bevándorlónak sikerül jómódra szert tennie. Vannak azonban kivételek is. Az északamerikaiaknak imponál a bluff, tetszik a komoly tudomány és mindenekelőtt megcsodálják azt, aki rendkívüli késpességek felett rendelkezik, így a feltalálót, a csodaorvost, a misztikus tudományok kutatóját stb. Ilyen kivételes ember volt Kropf Lajos egyszerű burgenlandi falusi legény, aki tizenhat évvel ezelőtt itthon még répát kapált. Egy szerencsés napon elhatározta, hogy mint annyi más falusi, ő is elmegy tengerentúlra szerencsét próbálni. Kropf Lajos Pitteburgban, Amerika acélvárosában állt munkába. Öt teljes évig rótta a munkát raktárakban, gyártelepek füstjében és piszokjában. Közbe éles szemmel figyelte az amerikai életet, megtanulta az angol nyelvet és rávetette magát a természetes gyógymódok tanulmányozására. Különösen Kneipp páter tudományának szentelte minden szabad óráját. Néhány , száz dollárral aztán üzletet nyitott, teaiféléket, gyógyfüveket árult. Néha tanáccsal is szolgált vevőinek. Ezek a tanácsok vetették meg jövőjének alapját. Kitűnt, hogy régi bajukból rövidesen kigyógyultak azok, akik Kropf tanácsát megfogadták. Kropf híte egyre gyarapodott, már szépen jövedelmezett az üzlete, ő azonban nem érte be ezzel az eredménnyel, megszerezte a pittsburgi egyetemen a természetes gyógytudományok , doktorátusát és rendelő szobát nyitott. Csakhamar dr. Kropf Lajos Pittsburg legkeresettebb gyógyáza és dúsgazdag ember lett. Ma két óriási palota tulajdonosa. Az egyikben vannak orvosi működéséhez szükséges helyiségei, laboratóriuma, továbbá egy spiritiszta összejövetelekhez szolgáló terem, mert dr. Kropf spiritiszta és az okkult tudományok híve, a pittsburgi spiritiszták népszerű vezére. Dr. Kropf Lajos óriási jövedelmének egy részét ínséges honfitársai támogatására fordítja, mert nem felejtette el, hogy 16 évvel ezelőtt még répát kapátt egy burgenlandi falucska határában és nem felejtette el azt sem, hogy milyen nehéz sor idegenben elhagyatva és szegényen új életet kezdeni. s -------- ,. . . —— Mától kezdve olcsóbb lett a posta Április 1-én életbe lép az új posta-, telefon- és távirótarifa. Egyelőre 4, 8, 16, 32 és 40 filléres postabélyegek kerülnek forgalomba. Párhuzamosan lesznek korona és pengőbélyegek. A posta levéldíja változatlan, a 20 gramos levél 1000 korona, vagyis 8 fillér, a levelezőlap olcsóbbodik, a helyiforgalomban 500 korona, azaz 4 fillér lesz. A távirati díj szavanként a belföldi forgalomban 900 koronáról 875 koronára csökkent. A távbeszélő alapdíja havi 125 ezer korona, azaz tíz pengő lesz. -----