Sopronvármegye, 1927. január (30. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

Mai számunk melléklete: Sopronmegyei Gazdák Lapja. XXX. évfolyam, 1. szám. Ára 33 fillér. Szombat, 1927. január 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy hónaljra —------­------ 2­80 pengő Negyedévre-----------— — 8­00 pengő Hirdetések felvétetnek tarifális áron. •aagá—i m ír • ,ina;TMB^fir^i¥y7W»Tri1^^ UásAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SOPRON Várkerület 117. (Szentgyörgy-ucca 11.) Telefon 524 és 446. Fiókkiadóhivatal CSORNA, Erzsébet-ucca Az uj esztendő. Sejtelmes arcát még sű­rű fátyol fedi. Szilveszter-éjszakai sötétből ki­bontakozó alakján még minden ma­kulátlan, lázba ejtő, hófehér és uj. Ruhája suhogó selyme, lángot fa­kasztó szemei, mámoritó mosolya üd­vöt és gyönyört igér. A magyar his­tória nagy bálján minden szem őt nézi, minden ajk hozzá szól, minden szó-konfetti, muzsika, dal, imádság, fohász, könyörgés, vágy, sóhajtás csak feléje száll. Minden összecsengő po­hár-pár őt köszönti, minden harangszó neki zeng hozsannát Mámorba ejtő, mint egy mitológiai istennő, sejtelmes, mint egy szépséges bibliai titok... csak a kezei ne volnának kegyetlenek!... így jött a tavalyi démon is. Ilyen fátyolosan, suhogó selyemben, sokat ígérőn, igy megimádva s most hogy ördögi arca alá merült a múlt mély tengerébe, háromszázhatvanöt napos hosszú utját-uralmát letört remények, teljesületlen álmok, kielégítetlenül ma­radt vágyak, véres verejtékezések, kinek és keservek kálvária útja jelzi. Temető maradt utána, melyben Trianonban elhantolt történelmi jogaink sirhalmai, szárnya szegetten aláhulló nemzeti re­ményeink fejfáinak erdejei mutatják szivszakgatón a világtörténelem leg­nagyobb igazságtalanságát, tőrrel orozva ledöfött ezeréves nemzetünk sötét tra­gédiáját . .. Harangszó, ujjongó öröm, hozsanna, virág fogadta, mikor jött és soha annyi magyar szív nem csalódott, soha annyi verejtékgyöngyös homlokot nem felhozott de még a gazdasági gondok borítja, mint a most múlt évben. Lesz-e elég balzsama, tapasza, gyógy­ítja az új démonnak, hogy meggyó­gyítsa sajgó sebeinket, felszántsa köny­­nyeinket, kiengesztelje, felderítse bo­rongó lelkünket, avagy az uj esztendő is oly kegyetlen kézzel korbácsolja véresre hátunkat, mint királynői köntös­ben jött s meztelenre vetkőzve távozó elődje cselekedte a mártír magyarokkal ? Bármi szenvedést tartogasson is titokzatos tarsolyában az uj esztendő sejtelmes arcú démona, bennünket, ma­gyarokat, nem téríthet le esküdött utunkról. Ha százféle kínnal kövezett is utunk, ha véresre töri is talpunkat a göröngy, a mélységek aljáról, hova kilenc keserves évvel ezelőtt összetört testtel zuhantunk le történelmi trónu­sunkról, megyünk, tíz körmünkkel kapasz­kodunk felfelé a meredek hegyoldalon, fel a csúcs felé, hová világtörténelemi hi­vatásunk, ezeréves becsületünk és bá­torságunk jelölt helyet nemzetünknek. Csak vigyázzunk, ne lökdössü­k, tépdes­­sük egymást pártpolitikai párbajok vad viadalmaiban, mert összetört tagokkal fogunk visszabukni­­a mélység aljára. Az óra elütötte a tizenkettőt, megfog­tuk a malac fsilét és versenyre keltünk, hogy ki látja még az új esztendőre villanó új fényben elsőnek a szerencsehozó ké­ményseprőt. Mert­ a misztikus küszöbperc alatt, amíg sötétek maradtak a lámpák, senki sem szaladt a múlt tovatűnő sötét árnyai után, hanem a jövő rózsás reményei elé tárta szívének vágyó, piros karjait. Malacfül, kéményseprő, éjféli lámpa­oltás— egyszerű babonák ezek, de a mindig újat, jobbat akaró emberi vágya­kozás örökkévalóságában gyökereznek. Nekünk soproniaknak azonban 1926. és 1927. határmesgyéjén komolyabb, jelen­­valóbb és élőbb szimbólum a régi babo­náknál az, hogy tizenkettőt ütött az óra. A múlt esztendőnek voltak keserves csaló­dásai és fájdalmas veszteségei, de két­ségtelenül megállapíttható, hogy igen nagy lé­pésekkel haladt előre a konszolidáció. Ki­küszöbölődtek a bős /­­ ,.ji, felekezeti és társadalmi ellentétek, megnyertük képvise­lőnek a kormány egyik legbefolyásosabb és legtetterősebb tagjái é, munkaképes lett a városparlament. Minden program, akarás, iniciatíva, vállalkozási szellem és szerencsés ötlettermelés előterébe nyo­­mult a termelés, a lettekkel való jövő­építés nagy feladata. Ütött a tizenkettedik óra, ütött a cse­lekvések órája. Meg kell mutatnunk, hogy a béke talajának fáradságos megművelése és a szép programok kicirkalmazása nem a tehetetlenségünket áltató, feledtető, déli­­bábozó levegőbeszéd volt. Hogy a számnál maradjunk, most a tizenkettedik órában 12 pontba foglaljuk a jövőépítés nagy programját, melynek meg­valósítását Sopron közönsége, mely a múlt esztendőben annyi szép ígéretet kapott, joggal várja az újévtől. Az építés terhek­kel jár, az anyagi nehézségek nagyok, mégis szeretnénk mához egy évre leg­alább mind a tizenkét pont alapkőletételé­nek megtörténtéről beszámolni, ha a tető­­alá hozásig minden vonalon nem is ju­tunk el. 1. Jobb utakat! Magyarországon talán Sopronban van legrégebben várost jelentő utcakövezet. De többé nem elégedhetünk meg őseink érdemeinek leszögezésével és nem tűr­hetjük, hogy a Sopronból távozó idegen, talpát fájdítva, legtovább a borzalmas jár­dákat őrizze emlékezetében a helyi speci­alitások közül. A legdrágább tarifájú sop­roni bérautók kezéből ki kell ütni az ér­vet, hogy az soproni kövezet pusztítja a legtöbb autogummit. Kezdődjék meg a soproni utcák burkolatának fokozatos át­cserélése aszfaltra. Ahhoz majd könnyeb­ben és olcsóbban lesz megoldható a por­talanítás nehéz problémája is. Ez elsősor­ban a belvárosi utcákra szól, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a külső perifiák új utcáin egy két napos eső után ma még térdig jár a sárban az ember. A csatornahálózatnak ki kell épülnie a leg­szélső házakig. 2. A lakásprobléma egyetlen megoldása : a minél nagyobb lendületű lakásépítés. Az újév magával hozza a lakások teljes felszabadítását. Forradalmi szű katasztrófa lesz abból, ha a lakásforgalom felszaba­dításakor a felmondásban részesülő lakók százai csak a már ma is meglevő laká­sokban fognak válogathatni. Minden lehet­séges állami és városi kedvezményben és támogatásban kell részesíteni a magán­­építkezést, mely azonban még mindig oly drága lakásokat produkál, hogy a szeré­nyebb néposztályok számára elkerülhetet­lenül sürgőssé válik a középítkezés. A főváros az újévben több ezer kislakás építését kezdi meg; néhány száz, vagy néhány tucat erejéig módját ejtheti Sop­ron is a példa követésének. 3. Modern közlekedés. Az útproblémával elválaszthatatlanul összefügg a közforgalmi közlekedés prob­lémája. Mi még nem mondtunk le a villa­mosvasút feltámasztásáról, mint a város­háza hangadói. A megreformált és telje­sítőképességében megsokszorozódó vil­lanytelep új aktualitást kölcsönöz e kérdésnek. Ha máskép nem megy, kap­csoljuk a villanyos­ a brennbergi erőmű­telepek energiafölöslegébe. Ha pedig visz­­szavonhatatlanul mégis ócskavassá válnék az egész villanyosberendezés, győri min­tára akár közüzemben, akár magánvállal­kozásban meg kell csinálni a rendszeres autóbuszközlekedést. Minden azon fordul meg, hogy a forgalmi eszközök igénybe­vétele ne legyen luxus, hanem olcsó. Enélkül menthetetlenül megbukik minden köz- vagy magánvállalkozás. 4. A jj közlekedés feltétele hogy eltűnjenek, vagy áthidaltassanak azok az akadályok, melyek a közlekedés kiala­kult új irányainak útját állják. A város­rendészeti tervekben kijelölt új utcák meg­nyitása többnyire még a távolabbi jövő zenéje. De a Tschurl-átjáró lebontását és ezzel a Győri Vasúthoz vezető legrövidebb út megnyitását igazán meg lehetne már kezdeni a jövő évben. A Széchenyi-teret a vasúti­­állomással összekötő nyílegyenes utca folytatása lesz a volt Károly-laktanya köröl épülő új városrész felé a pályaudvar alatt vonuló alagút, melynek megépítése egyre közelebb rukkoló szükséglet. Addig is azonban, míg erre sor kerül, a vasútnak és a városnak feltétlenül meg kell építeni az Alsólővér­ utcai vasúti átjárók fölé a hidat. Mert lehetetlen állapot az, hogy az új városrész és a lővértelephez­ vezető legfontosabb útvonalat hosszú félórára el­torlaszolják a tolató Gysev­ kocsik és a fel s alá futkározó mozdonyok.­ ­ A nyaralóváros felé. Pinezich terve grandiózus és nagyon szép, de magánvillákkal és a csekély be­fogadóképességű egyetlen városligeti ven­déglővel és penzióval egyedül még nem lehet a csodaszép lővertelepből nagy idegenforgalmat csináló nyaralótelepet lé­tesíteni. Kell ide még egy-két szálloda vagy penzió és pedig valamivel közelebb a belső részekhez, valahol a lőveruszoda és az Erzsébet-kert között. Mert ne felejt­sük el, hogy a nyaraló rendszerint nagy­városi ember, aki a hamisítatlan természet élén is szereti a modern kényelmet. 6. Üdülőtelep. Villák, szállodák, esetleg egy modern berendezésű hidegvízgyógyintézet csábít­hatják ide az idegent, de arra is kell gon­dolni, hogy kispénzű soproniak, akik az év 11 hónapját idegölő kenyérrobotban. Mit vár Sopron az új esztendőtől ? A jövőépítés tizenkét pontja.

Next