Sopronvármegye, 1927. február (30. évfolyam, 25-48. szám)

1927-02-01 / 25. szám

évfolyam, 21. szám. Ára 16 fillér. Kedd, 1927. február 1. SOPRONVÁRMEGYE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1Egy hónapra — — — — — 2*00 pengő ■'Negyedévre — — — — — 8­00 pengő Hirdetések felvételnek tar­iás áron. RÁMKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI N­APILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SOPRON Várkerület 117. (Szentgyörgy-ucca 11.) Telefon 524 és 446. Fiókkin­dfihivatal CSORNA, Erzsébet-ucca Város fegyveres összeütközés Somfalván a keres­z­tényszocialisták és szociáldemokraták között. — Négy halott és sok súlyos sebesült. — A véres vasárnap története. — Fegyverropogásos, halálsikolyos, véres vasárnapja volt tegnapelőtt a Soprontól alig egy órajárásnyira fekvő Somfalva burgen­landi községnek. Azok a halálos gyűlöletig elfajuló ellentétek, melyek a burgenlandi frontharcosok és szociáldemokraták között vannak, valóságos véres, ö­röklő csatában robbantak ki ennek a vasárnapnak a dél­utánján, csatában, amelyre nem volt még példa, mióta a frontharcosok és a szociál­demokraták elkeseredett harca folyik Ausz­triában. Eddig négy halottja és számos súlyos sebesültje van a somfalvi véres vasár­napnak. Még többen vannak azonban azok, akik könnyebb sebekkel tudtak elme­nekülni a háborúság színhelyéről. A vérengzésről jelentést adott ki úgy a szociáldemokrata párt, mint a fronthar­cosok egyesülete. A két jelentés homlok­­egyenest ellentmond egymásnak a kezde­ményezésre vonatkozóan, abban­­azonban megegyezik, hogy a lövések a frontharco­sok részéről estek n­em ezek szerint ön­védelemből, a szocialisták szerint előre megfontolt szándékból. Állandó véres verekedések Burgen­landiján a frontharcosok és szo­­cialisták közt. Az utóbbi időben a »Sopronvármegye« kismartoni tudósítója több alkalommal szá­molt be véres verekedésekről, amelyek a burgenlandi frontharcosok és a szocialisták között folytak le. Szinte hétről-hétre meg­ismétlődtek ezek az összeütközések a leg­különbözőbb burgenlandi községekben. Leg­utóbb mint megírtuk, a nagymartoni állo­máson került komolyabb összecsapásra a sor, amely már több súlyos sebesüléssel végződött. Ezek a verekedések attól az időtől kezdve kerültek napirendre,, mióta a leg­szélsőségesebb és legharciasabb osztrák jobboldali szervezet, Hildl ezredes focistái, a frontharcosok agitációjukkal rávetették magukat Burgenlandra, hogy a szociá­de­mokraták erős pozícióját megdöntsék. A frontharcos agitáció megtalálta az utat a legutolsó faluba is. Egész Burgen­­landot teleszórták »Alarma című röpiratok­­kal, melyben a gyűlölet féktelen hangján becsmérlik a szocialistákat. Sok helyen ered­ménnyel is járt. Megalakultak a frontharcos helyi szervezetek. Tagjaikat fegyverekkel látják el. Vasárnap délutánokon katonás jellegű gyakorlatokat tartottak. A szocialisták a frontharcosok foko­zott tevékenységét eleinte nagy nyugtalan­sággal ugyan, de tétlenül nézték, de az­után osztrák mintára Burgenlandban is meg­szervezték hadviselt tagjaikból biztosítási alakulataikat, az úgynevezett «Schutzbünd­ler»-eket. Mint két ellenséges front nézett azóta szemközt egymással a magyar ura­lom alatt oly békés burgenlandi községek­ben a «Frontkämpfer« és »Schutzbünd­­lerek» frontja. E két front véres összecsapá­sának volt színhelye vasárnap délután a magyar határtól pár percnyire fekvő Som­falva község és a lépesfalvi állomás. Egy nap rendeznek gyűlést a szocialisták és a királypártiak. Már hetek óta izgatottan beszéltek, várták egész Burgenlandban, hogy január 30-án, vasárnap rendkívüli dolgok fognak lejátszódni Somfalván. Úgy tudták, hogy a burgenlandi frontharcosok és szocialisták nyilvános erőpróbája lesz ez a nap, ame­lyen valami történni fog. Egy délutánra hirdetett gyűlést Somfalván a szociáldemo­kraták és a »királypártiak«, ahogy a front­harcosokat a burgenlandi határ mentén ne­vezik. Erre a gyűlésre nemcsak a somfalvi lakosság királypárti és szocialista érzelmű része készülődött, hanem egész észak Bur­genland, sőt a bécsi központi pártszerve­zetek is feszült figyelemmel néztek a va­sárnap elé. A szocialisták mozgósították egész Burgenland területéről a »Schutz­­bundler« eiket, hogy gyűlésük zavartalan megtartását biztosítsák. A gyűlés referen­séül egyik legjobb és legmérsékeltebb han­gú szónokukat, Hoffman Frigyes bécsi főhadnagyot, a »Schutzbund« elnökét küld­ték le Somfalvára. Bécsi frontharcosok Somfalván A frontharcosok sem maradtak mögöt­tük az előkészületekben. Hogy mennyire fontosnak tartották a somfalvi gyű­ést, ki­tűnik abból, hogy már előtte va­d nap egy felfegyverkezett frontharcos detachement ér­kezett Somfalvára­ Bécsből. Vasárnap pedig a külömböző burgenlandi szervezetek tagjai érkeztek meg gyalogosan, kocsin, vasúton, de mind felfegyverkezve, nagyobb részük re­volverekkel. Bot, bunkó azonban mind­egyiknél volt. Délután, mikor a szociálde­mokraták­­-ülése már megkezdődött, meg­érkezett maga az osztrák frontharcosok ve­zére, Hildl ezredes is a lépesfalvai állo­másra nagyszámú hívei élén. Az osztrák fascisták vezére kirakta összes katonai ki­tüntetéseit, melyek teljesen elborították a mellét, hisz az egész osztrá­­-magyar had­seregnek egyik legszebben dekorált tisztje volt Hi­ll. Előcsatározások a somfalvi korcsma előtt. Mikor mindkét sereg így elvégezte had­mozdulatait a burgenlandi fronton, minden ember elfoglalta kadéllá­­t, a szociálde­mokraták meg akarták kezdeni gyűlésüket. Mielőtt azonban a gyűlés megkezdődött volna, Tscharmann József somfalvi korcs­­máros vendéglőjéből, amelyben a fronthar­cosok somfalvi fészke volt — a vendéglős és két fia szintén lelkes frontharcos, — a gyűlésre tartó »Schutzbünd­er«-ekre és a közönségre több lövés esett. A lövések már jelezték, hogy mi fog még ma itt le­játszódni. Óriási izgalom támadt rögtön a szocialista gyűlés hallgatósága között. Hoff­mann főhadnagy és Grafi, Somfalva pol­gármestere csak nehezen tudták lecsitítani a felizgatott tömeget. Teljes megnyugvás csak akkor következett be, mikor somfalvi csendőrparancsnok kijelentette, hogy garan­tálja a gyűlés sima­ lefolyását és több lö­völdözés nem lesz 30 éles lövés, 2 halott,­­ egy sereg sebesült. Ezzel a gyűlés megkezdődött. Hoff­mann a politikai helyzetet ismertette. Ez körülbelül egy óra hosszat tartott. A gyű­lést bezárták. A résztvevők zárt csoportok­ban indultak ki az utcára a helyiségből, melyben a gyűlést megtartották. Amikor a menet vége majdnem elhagyta a Techar­­mann féle vendéglőt, hirtelen valóságos sor­­tüzet adtak le a gyűlésről távozó tömegre. Az eddigi megá­lapítások szerint legalább harminc éles lövés dördült el a Tschar­­mann-féle vendéglő udvaráról. Borzalmas ítéletnap­ pánik támadt erre a meglepett, a sortűznek védtelenül kitett tömegben. Itt is, ott is velőtrázó sajtok, sikolyok szakadtak fel. Emberek vér­től habzó szájjal, összeroncsolt fejjel buktak a megfagyott országútra. A vendéglő előtti árok szélén egy kiváncsi nyolcéves fiúcska Bressing József, egy somfalvi vasutascsa­lád egyetlen fia nézte az elvonuló tömeget. Mikor a golyók süvíteni kezdtek a leve­gőben, az imént még ártatlanul mosolygó fiúcska megtántorodott és hangtalanul le­­vágódott az árokba. Egy gyilkos golyó a nyolc éves gyermek szívét ütötte át. Ettől a helytől nem messze egy Sma­rtc Mátyás nevű kelénpataki hadirokkant maradt holtan az országúton. Smartcnak a háborúban egy gránítszilánk a szemét vágta ki. Ezen a véres somfalvi délutánon a frontharcosok golyója hátul a koponyá­jába szaladt be. Ő is hangtalanul rogyott a halálba. Felesége és egyetlen gyermeke már csak holtan kapja vissza a somfalvi gyűlésről. Rajtuk kívül életveszélyesen sebesült még meg: Schmiedl Lajos és Wagner Jó­zsef mezőgazdasági munkások Darázsfal­­váról, Strommer Jakab és Bressing Márton somfalvi kőművesek és Haring József 6 éves fiú. A súlyos sebesültek közül tegnap reg­gelre ismét meghaltak ketten úgy hogy a véres Incidensnek immár négy halottja van. A többi életveszélyesen sebesült változatlanul élet­halál között lebeg. Menekülnek a frontharcosok , újabb összecsapás a lépesfalvi állomáson. A szocialista tömeg dühe az öldöklés után elemi erővel fordult a lövöldöző front­harcosok ellen. Mivel a s­chutzbündlerek­­nél is fegyver nem volt, kövekkel karókkal indultak a frontharcosok állása ellen. Mi­előtt azonban a szocialisták a vendéglő udvarát ellephették volna, a frontharcosok már szétszéledtek a mezőkön, a kertek alj­a és lehetőleg Lépesfalva felé igyekeztek, ahol ebben az időben kellett megérkeznie Hiltl ezredesnek újabb bécsi segélycsa­patok élén. A frontharcosok jól sejtették, Hiltler csakugyan megérkezett. Az állomá­son már vártái­ a lépesfalvai frontharcosok, akikhez csatlakoztak a menekülő somfal­viak is. Hiltl ép kiszállt a vonatból és hall­gatta alvezérei jelentését, mikor váratlanul megrohamozta az állomást a Schutzbund­­lerek csapata a hozzájuk csatlakozott szo­cialista érzelmű munkásokkal. Megverik a frontharcosok vezérét. A frontharcosokat a roham sokkal vá­ratlanabbá érte semhogy egyszerre véde­kezésre gondolhattak volna. A Schutzbund­­lerek leszorították őket a vasúti állomásról Lépesfalva felé, közben lövések dördültek, kövek hullottak, husángok suhogtak. A frontharcosok vérző homlokkal, bevert fej­jel igyekeztek a szocialista rohamcsapatot

Next