Sopronvármegye, 1927. július (30. évfolyam, 146-171. szám)

1927-07-01 / 146. szám

­1XIX értelfmm, 146 ula. Ára 16 fillér. Péntek, 1927, Julius I. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: egy hónapra------------------2*80 pangfi Negyedévre------------------8*00 pengő Vasárnapi szám 1 hónapra 1-1 pengő POLITIKAI NAPILAP Szerkesztősig és kiadóhivatalt SOPRON IfArkarOlet Ifj. (Szentgyörgy-acca 11.) Telefon 524. Fiókkiadóhivatal CSORNA, Erzébet-acca A soproni‘piac forgalma Trianon előtt és*után.‘ Trianon előtt Sopron derűsen mo­solygó város volt Kelet és Nyugat között. Rajongó szeretettel nézett a Rábaköz felé, amelynek gazdagsága, zónáinak aránya táplálta és ugyanazzal a szeretettel fordult a mai Burgenland hegyes-völgyes vidéke felé, amelynek népe beözönlött falai közé és behordta ide fáradságos munkájának eredményét. Sopron a különböző struktú­rájú két kicsi országrész között e két or­szágrész népének találkozó helyévé vált. A síkvidék Rábaköz idehozta gabonáját, az uborkát, a dinnyét, a kukoricát és a káposztát és a híres, nagybőségű soproni hetivásárokon beváltotta pénzre földjének kifogyhatatlan gazdagságát. Ugyanakkor a nyugati dombvidék lakosai gyümölccsel látták el a soroni pi­acot fát, rozsét, nádat, mézet és háziszer­számot hoztak a soproni vásárlóknak. Mindezt a töménytelen árut azonban nem egyedül a soproniak vették meg. A Rábaköz búzát rozsot, kukoricát, vajat, tojást, baromfit és paradicsomot termel, de nincsen fája, nádja, sok egyéb holmija, amit a most már burgenlandiaktól vettek a rábaköziek a soproni piacon. Viszont a burgenlandiaknak nincsen búzájuk, a rá­baközinél szegényebb földjük aránylag csak kevés gabonát termel, a rábaközi bú­zából, rozsból sütött cipó sokkal jobban ízlett nekik a hazai gabonából valónál s igy Sopronba jöttek lisztet vásárolni. A nyugati vidék népe, határszéli nép lévén, felismerte a Sopronba özönlő rábaközi termények kifogyhatatlan gazdagságát, beállott közvetítő árusnak, összevásárolta a soproni piac anyagát és bőséges ha­szonnal Bácsnek továbbította. A „péntek“ volt Sopronnak igazi ün­nepnapja, a hétvégén lezajló hetivásár a soproni kereskedők iparosok, vendéglő­sök eldorádója, minden remény betelje­sülése. Kelet és Nyugat hetenkint egyszer la­komát csapott Sopronban, amelyen mind­kettő megjelent boldog gazdagságában és ebből a gazdagságból bőséggel hullatott Sopron népének. A péntek hatványozott, fejedelmi mása pedig a messze földön hí­res állatvásárral kapcsolatos négy soproni országos vásár volt, amelyeken sok ezri­­vel özönlött a nép a vidékről Sopronba és amelyen egész belvárosában, de főként a Várkerületen, Ikvahidon, Halpiacon, Óga­­bonatéren ötvös- és Magyar-utcában, a vásártéren és a Széna téren lépni sem le­hetett a sok vidékitől. Aki abban az idő­ben nem volt Sopronban, annak a mai csöndes, melanchólikus hajlandóságú, in­kább sorvadó mint viruló Sopron szeme­­láttán sejtelme sincs arról, hogy minő gaz­dasági mozgalom központja volt hajdan ez a város. Aki pedig ismerte ezt a nem is olyan régi (IS esztendő előtti) Sopront an­nak könnyel telik meg a szeme, mert mind­az, amit itt felsoroltunk, az , amit Tri­anon óta a Hinterland elvesztésének ne­vezünk. Sokszor, sokféleképen elmondott, mégis mindig még aktuális, mert fájó tények ezek amikről most azért emlékezünk, mert éppen a nyarat bevezető Péter Pál napja volt az a múltban, amellyel megkezdődött a hires soproni hetivásárok hosszú sora, mígnem karácsony felé megcsappant ere­jük a tél terméketlensége folytán. Különö­sen az augusztus végi aratási vásár és a no­vemberi, a szüretet nyomon követő Er­zsébet-vásár olyan óriási tömegekben von­zották az idegeneket Sopronba, hogy a ke­reskedőknek ugyancsak hónapokra meg­telt ezeken a napokon a pénzesládájuk és még féltékenykedniök sem kellett a bécsi árusokra, akik pedig az egész Várkerület dupla sorát beültették a maguk fabódéival és vászonsátraikkal. Ennek a rengeteg gazdasági jónak a pótlására, amely egyelőre a Hinterland el­vesztésével teljesen összeomlott, ma Sop­ron fiai új gazdasági lehetőségek teremté­sén fáradoznak. Szárazföldi kikötőt, fürdő- és üdülőtelepet, játékbankot, strandfürdőt, filmvárost és művésztelepet akarnak létesí­teni. Nem csoda ha ennyi ötlet és eszme megvalósításán fáradoznak! Mert ha mind­ez a sok kitűnő terv megvalósulna, akkor is csak részben tudná azt pótolni, amit Sopron népe azzal veszített, hogy meg­szűnt közvetítő tényező, találkozó hely Ke­let és Nyugat közt lenni. Sok esztendő fog elmúlni, rengeteg energia felőrlődni, mi­re Sopron ugyanaz a mosolygó város lesz, aminő hajdan a Rábaköz és a nyugati dombvidék közt volt. És mégis, Sopron és az ország egyetlen hű polgárának sem szabad nyugodnia addig, míg ezt a bol­dog derűt újra oda nem varázsolják Sop­ron bágyadt, szomorú arcára!... Megalakult a Soproni Takarék­­pénztár új igazgatósága. A Soproni Takarékpénztár e hó 3- án tartott rendkívüli közgyűlésén az igazgató­ság tagjává megválasztottak gróf Széchenyi Bertalan (elnök), Conrad Ottó a Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Bank ügyv. igazgatója, Kelényi Géza h. államtitkár (alelnökök) és Baán Jenő esperesplébános, a felsőház tag­ja, Chernel Antal a felsőház tagja, Fábián Henrik Frischmann Dávid, ifj. Hacker Lipót, Hering Zsigmond a soproni ügyvédi kamara elnöke, Mesterházy Ernő, dr. Pá­­lovich István, Patzenhofer Rudolf, a Nagy­cenki cukorgyárak vezérigazgatója, Prikler János a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank soproni fiókjának főnöke, Rupprecht An­tal, Schleiffer Richárd, Soós Géza hercegi jószágkormányzó, Spitzer József, Újhelyi Kálmán cs. kir. kamarás, dr. Vogel József, a Sopron megyei Első Takarékpénztár el­nöke, Weisz Mór, a Vas megyei Ált. Taka­rékpénztár ügyv. igazgatója. Ezzel jutott kifejezésre az, hogy az intézetnél többségi érdekeltséget vállalt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és ezál­tal irányító befolyást nyert az intézet ve­zetésére és tőkével kellő mértékben fogja ellátni Sopronnak ezt az érdemes, régi ta­karékpénztárát, amely most megerősödésé­nek­­és fejlődésének új korszakába jutott. A Pesti Kereskedelmi Bank ezzel Csonka- Magyarország nyugati végén oly közgaz­dasági feladatot vállalt, melynek teljesíté­sével Sopron és körzete gazdasági helyzeté­nek tehet majd nagy szolgálatot. A Soproni Takarékpénztár orszá­gunk legnagyobb pénzinéretével áll most szoros üzleti kapcsolatban és az üzleti hoz­záértésnek, valamint tőkében való erőnek oly mértékét biztosította magának, hogy bi­zonyára kielégíthet majd minden jogos hi­teligényt és oly bizalmat érdemel, melyre új helyzetében nagy mértékben méltó. ­Öreg diákok találkozója a líceumban. Péter Pál napjának reggelén a líceum vakációs csendjét ünneplőbe öltözött férfi­ak jókedvű beszélgetésének zaja törte meg Az ősi iskolának 10, 20, 25, 30 35 és... bizony 59 évvel ezelőtt érettségizett diák­jai jöttek össze e napon, hogy felújítsák egymás közt diákpályájuk sok kedves em­lékét. Szép számmal gyűltek össze az egy­kori iskolatársak, de sokan is hiányoztak, a Hiányzók közül azonban soknak a hősi halottak emléktábláján olvasható a neve, ott az iskola kapujánál. A találkozón a következő öreg diá­kok vettek részt: Az ötvenkilenc évvel ez­előtt érettségizettek közül Berecz Ábel soproni és Boschán Gyula zalaegerszegi ügyvédek. A harmincöt éve érettségizettek közül dr. Miklós Endre járásorvos Győr­­szentmárton, Fehér Géza áll. leánygim­náziumi igazgató Mezőtúr, Schrödl Hugó állomásfőnök Pásztó, Both Gyula főisk. ta­nár Sopron, Kenedi Sándor műv. felügyelő Szombathely, Röser Alfréd felső keresk. isk. igazgató Budapest, dr. Dukovics Vil­mos táblai tanácselnök Győr, dr. Kirchner Viktor kúriai bíró Budapest, Geistlinger Pál alesperes Felsőőr, dr. Schreiner Emil ny. konzul Sopron, Kovács János gimná­ziumi tanár Budapest, dr. Petőcz Károly ügyvéd Győr. A harminc évvel ezelőtt érettségizettek közül Kapi Béla püspök Szombathely, dr. Miklós István körorvos Lovászpatona, Köhler Jenő törvsz, tanács­elnök Székesfehérvár, Németh Sámuel b­e­­tanár Sopron, dr. Wallner Emil orvos Veszprém, Dancz Ferenc kir. végrehajtó Békéscsaba, Horváth Béla ev. lelkész Csikvánd, Doktorics Jenő áll. gépgyári fel­ügyelő Budapest, dr. Heimler Károly vá­rosi főjegyző Sopron, dr. Kund Vilmos városi tiszti orvos Sopron, Zaga Nándor városi erdőmester Sopron, dr. Schreiner Kálmán ügyvéd Sopron, Böhm Sándor p. v. min. számtanácsos Budapest, dr. Ozorai Frigyes középisk. főigazgató Bpest, Stigler Gusztáv számv. tanácsos Sopron, Bárdosi Gyula műv. felügyelő Celömölk, Liptay Jenő gyárigazgató Salgótarján. A huszon­öt évvel ezelőtt érettségizettek közül dr. Hartman Jenő Gysev. •felügyelő Sopron, dr Csemez Béla főbíró Győr, Tóth Béla pt. fel­ügyelő Bpest, dr. Lukácsi Jenő p. v. taná­csos Sopron, Kiss Gyula vm. orvsz. ülnök Szombathely, Novák Elek ev. lelkész Kő­vágóőrs, dr. Doborovits Aladár ügyvéd Bu­dapest, Rupprecht Imre várm. másodfő­jegyző Szombathely, dr. Brunner János ügyvéd Kismarton, Mesterházy Samu ny. jegyző Lőcs, Dávid Ferenc ny. körjegyző Őriszentpéter, dr. Schmidt Ferenc városi tanácsos Sopron, Lagler Aladár cukorgyári tisztviselő Bük. A húsz éve érettségizettek közül Bojtos László ev. lelkész Vadosfa, Fiedler Károly ev. lelkész Locsmánd, Fer­­ihéncz Sándor közs. főjegyző Hévizgyörk, Hajtó Nándor Gy.ev. főintéző Sopron, Hanny Sándor urad. intéző Füles, Hering János ev. lelkész Veszprém, dr. Hoffmann István ügyvéd Barcs, dr. Horváth Aladár ügyvéd Gyöngyös, dr. Kiss Ernő máv. tit­kár Budapest, Koltay Antal jegyző Tüske­vár, Ladányi Géza postai számvizsgáló Budapest, Maninger Jenő Felsőrajk, Nagy István ev. lelkész, Zalaistvánd, Nyirő Ká­roly gazd. felügyelő Gödöllő, Renner Já­nos gimn.­tanár Bpest, Saródi József föld­­birtokos Terestyénrákfa, Szabó Kálmán

Next