Sopronvármegye, 1927. augusztus (30. évfolyam, 172-194. szám)
1927-08-02 / 172. szám
kitl, Volvo, 172 nra, Ara 16 fillér. Kedd 1927 augusztus 2. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hónapra------------------280 pengő Negyedévre----------------- 800 pengő Vasárnapi szám 1 hónapra 10 pengő POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatali SOPRON Várkerület 117. (Szentgyörgy-utca 11.) Telefon 524. _ Fiókkiadóhivatal CSORNA, Erzsébet-ucca Mai számunk melléklete: Sopronvármegyei Sportújság. soproni színművészeti legújabb tragédiája. Nyár közepén éri Sopront a hír, hogy Faragó színigazgató mindössze hat hétre tervezi a soproni színházi szezont. Nyár közepén egész Sopron a löverekben pihen és aki még itthon vesztegel a városban, az is, mint valami kellemetlen, izzadtságot okozó téli köpenyt veti le magáról a soproni színház legújabb problémáját, messzire menekül tőle hűvösebb és gondtalanabb tájakra. De akik végigharcolták a soproni magyar színészet egész félszázad óta folyó háborúját vagy részt vettek nagy csatáiban vagy legkisebb ütközeteiben, azok nem tudnak színházunk legújabb bajai fölött napirendre térni és mert legbensőbb ügyük, keresik az utat, amely megoldáshoz vezetne. Faragó színigazgató öt város között osztja meg az évet és ebből hat hetet Sopronnak szán. Eszerint a színigazgatói terv szerint Sopronban idén már nem is lesz előadás a színházban, majd jövőre nagyböjt táján jön hozzánk a magyar Múzsa, de akkor is kénye ellenére, csak részvétlátogatásra ... Micsoda szégyen ez azok szemében, akik valamikor évtizedeken át veszekedtek, agitáltak, pénzt és hihetetlen energiát pazaroltak arra, hogy Sopron tíz hónapos magyar színházi szezonját megteremtsék! Nádasy Józsi az első tízhónapos soproni színigazgató bizonyára megfordul sírjában és maga elé mozog: „Marhák voltunk, öcsém, mindannyian, hogy annyira törtük magunkat, jön valami sokszoriutód és elront majd mindent! .. .** Sok mindenféle tette tönkre a soproni színészetet, sok mindenki rontott hajdani erején. Az általános gazdasági öszszeomlás, Sopron speciális gazdasági sorvadása (mióta elveszett a hinterland), a széles néprétegek elszegényedése voltak azok az elemi csapások, amelyek egyre jobban besorvasztották a soproni színház közönségét. A nagy pénztelenség évről-évre nagyobbra növelte az emberekben (akik örültek, ha ehettek) a színház iránt való részvételenséget és növelte ezt a részvétlenséget az állam s a hivatalos város közömbössége. Hányszor hallottuk tekintélyes emberek szájából, hogy az állam egyéb gondjai miatt nem adhat anyagi támogatást vidéki színháznak és micsoda lesújtó tény, hogy a város sohasem támogatta igazán komolyan anyagilag a színházat és örült, ha néhány millió feláldozásával szégyenszmre elutaztathatta a letört soproni színtársulatot! Németországban nem fordulhatnak elő ilyen lesújtó események a vidéki városok színészetében. A legnagyobb gazdasági válságban sem felejtkeztek meg a német városok egyik legféltettebb kincsükről, a színházi kultúráról és mindenkor a legnagyobb büszkeséggel segítették elő a német színművészet fejlődését. Van is Németországban olyan vidéki színművészet, amely a maga egyéni, a nagyvárosok színházi ízlésétől különböző ízlésével, nagy művészi értékű rendezésével és kiállításaival külön irányú színházi kultúra alapját veetette meg, amely méltó vetélytársa a négy milliós Berlin, a milliós Drezda és München színművészetének. Tájékozottak, a németországi városokat ismerő olvasóink erre bizonyára azt mondják, igen ám, csakhogy ezek a vidéki városok majdnem mind legalább is olyan népesek, mint Szeged és sokkalta gazdagabbak Debrecennél. Ez való igaz, de hogyha sikerülne Sopron színházi kultúráját csupán arányban a német városokéhoz felfejleszteni, úgy Sopron mai színháza olyan fényes korszakot élne, aminő eddig nem létezett a vidéki magyar színészet történetében. Bizonyos, hogy a soproni színház jelenlegi legnagyobb baja, akár szegénységből, akár kisigényűségből, akár túlzott igényekből ered, a közönség közömbössége. Csak, hogy ez a közömbösség anynyira mély gyökeret tudott verni, annak egyik fő oka, hogy amint egyszer már említettük, az állam és a város hivatalosan mindig a színházi kultúra harmadrangúságát hangsúlyozta és ezen az alapon szűkkeblűen megtagadott minden erkölcsi és komoly anyagi támogatást a soproni színtársulattól. Ha a soproni közönség látná, hogy a város áldoz színházára, a színházi kultúrának (van t. i. nagyobb színművészeti érték is, mint rossz és léha operettek előadása) fontosságot tulajdonít és nem még csak akkor ad kegyelemmorzsát, amikor (városi felfogás szerint hálistennek!) már menekül innen a színtársulat, akkor a soproni közönség a németországi vidéki közönséghez hasonlóan valami magasabb rangú hivatottságot látna a színház művészi működésében és sok gazdasági gondja ellenére is elmenne a jó soproni előadásokra. „De szép és derűs színházatok van Sopronban“, mondta egy izben Bródy Sándor, „félek, hogy a komor operaelőadások hangulatához bántó kontraszt ez a világos nézőtér“. Áldott emlékű nagy romancierünk t. i. csak egy vidéki magyar város színházi kultúráját, Budapest után a legelsőt, a kolozsvárit ismerte. Nagymagyarország fénykorában volt ott két évig újságíró, nagyon szerette az erdélyi mágnások fővárosát és mert Sopron patinás külseje nagyon is kincses Kolozsvárra emlékeztette, úgy hitte, hogy emögött a nagy kulturális külső mögött egy ugyanolyan fajsúlyú színházi kultúrának kellett kifejlődnie. Színház, amelyben operatársulat váltakozva játszik drámai testülettel.... Gondolatban önkénytelenül Bródy Sándor a kolozsvárihoz hasonló „nemzeti színház“ fajsúlyú színházat szánt Sopronnak, amely létezhetne és virulhatna a Petőfi téren, ha nem szállta volna meg a hivatalos és a nem hivatalos Sopront a közömbösség jéghidege, ha városháza és adófizető polgár nem tudnának olyan „talpraesetten“ minden problematikus színházi kérdésre gyors válasszal felelni... Soproni. A símbattelit ügyvédi kamara az ügyvédi nunerus claus allei Szombathely, augusztus 1. A szombathelyi ügyvédi kamara vasárnap tartott közgyűlésén állást foglalt az ügyvédi numerus clauzus ellen, mivel ez nem alkalmas az ügyvédség anyagi helyzetének gyökeres megjavítására. a soproni kereskedelmi és iparkamarai választások előkészítése. A megye négy alkerülete két kültagot választ. Mivel a soproni és kerületi kereskedelmi és iparkamara tagjainak mandátuma lejárt, a kereskedelmi miniszter felhívta a kamarát, hogy az új kamarai választások elrendelése és a választandó tandó kültagok létszámára nézve tegyen javaslatot. A kamara erre vonatkozó javaslatát megküldötte a kereskedelmi miniszternek. A javaslat szerint a választásokat a kerületnek alkerületekre való oszlásával ejtik rteg. Soprumi megyében ke alkerületet javasolt a kamara és pedig Csorna és Kapuvár székhellyel. A csornai kerület a csornai járást a kapuvári a kapuvári csepregi és soproni járásokat öleli fel. A kereskedelmi miniszter a soproni kereskedelmi és iparkamarának ezt a választásra vonatkozó javaslatát elfogadta. A Sopron, Moson, Vas és Zala vármegyékre kiterjedő soproni kamara újjáalakításának foganatosítása céljából a kamara területén községenként névjegyzéket állít össze a kamarai választókról. Ezeket a választói névjegyzékeket megküldik az illetékes törvényhatóságoknak. A törvényhatóságok központi választási bizottságokat alakítanak. Ezek a törvényhatóságonként megalakított központi bizottságok az illető törvényhatóságok (vármegyék) egy tisztviselőjéből, mint elnökből s a törvényhatóságok székhelyén lakó 3 iparosból és 3 kereskedőből, mint tagokból fognak állni. A központi bizottságok az alkerületek székhelyén (Sopron megyében Csornán és Kapuvárott) egy-egy albizottságot alakítanak, melynek elnöke egy hatósági tisztviselő tagjai 2 kereskedő és 2 iparos. A kamarától megküldött névjegyzéket a központi bizottság kiküldi az albizottságoknak. Az albizottságok a névjegyzékeket kiegészítik, illetve kiigazítják. A kiegészített névjegyzék azután az albizottságok, a szokásos kihirdetés mellett, nyolc napra közszemlére teszik ki. A nyolc nap leteltével újabb nyolc napon belül bármelyik iparosnak, vagy kereskedőnek jogában áll, hogy a névjegyzékre vonatkozó esetleges kifogásait írásban előadja, a névjegyzékben felvettek közül törlést, vagy kimaradt választó felvételét kérelmezze. A felszólalásokat a megyében az alispánhoz, Sopronban, mely külön alkerületet képez, a városi tanácshoz kell intézni. Ezek a hatóságok döntenek a felszólalások fölött s a névjegyzéket határozatuk értelmében kiigazítják. A választói névjegyzék ilyen elkészítése után a központi bizottság kitűzi a törvényhatóság területén foganatosítandó kamarai tagválasztások határnapját. A választásokat pedig az albizottságok foganatosítják. Úgy a beltagok, mint a kültagok választásánál az iparosok és kereskedők külön-külön szavaznak a kamarába küldendő iparos, illetve kereskedő jelöltekre. Sopron iparosai és kereskedői a törvény értelmében ifi—16 rendes és 8—8