Sopronvármegye, 1927. augusztus (30. évfolyam, 172-194. szám)

1927-08-02 / 172. szám

kitl, Volvo, 172 nra, Ara 16 fillér. Kedd 1927 augusztus 2. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hónapra------------------2­80 pengő Negyedévre----------------- 8­00 pengő Vasárnapi szám 1 hónapra 1­0 pengő POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatali SOPRON Várkerület 117. (Szentgyörgy-utca 11.) Telefon 524. _ Fiókkiadóhivatal CSORNA, Erzsébet-ucca Mai számunk melléklete: Sopronvármegyei Sportújság. ­ soproni színművészeti legújabb tragédiája. Nyár közepén éri Sopront a hír, hogy Faragó színigazgató mindössze hat hétre tervezi a soproni színházi szezont. Nyár közepén egész Sopron a löverekben pihen és aki még itthon vesztegel a városban, az is, mint valami kellemetlen, izzadtsá­got okozó téli köpenyt veti le magáról a soproni színház legújabb problémáját, messzire menekül tőle hűvösebb és gond­talanabb tájakra. De akik végigharcolták a soproni magyar színészet egész félszá­zad óta folyó háborúját vagy részt vettek nagy csatáiban­ vagy legkisebb ütköze­teiben, azok nem tudnak színházunk leg­újabb bajai fölött napirendre térni és mert legbensőbb ügyük, keresik az utat, amely megoldáshoz vezetne. Faragó színigazgató öt város között osztja meg az évet és ebből hat hetet Sop­ronnak szán. Eszerint a színigazgatói terv szerint Sopronban idén már nem is lesz előadás a színházban, majd jövőre nagy­böjt táján jön hozzánk a magyar Múzsa, de akkor is kénye ellenére, csak részvétlá­togatásra ... Micsoda szégyen ez azok szemében, akik valamikor évtizedeken át veszekedtek, agitáltak, pénzt és hihetetlen energiát pazaroltak arra, hogy Sopron tíz hónapos magyar színházi szezonját megte­remtsék! Nádasy Józsi az első tízhónapos soproni színigazgató bizonyára megfordul sírjában és maga elé mozog: „Marhák vol­tunk, öcsém, mindannyian, hogy annyira törtük magunkat, jön valami sokszori­­utód és elront majd mindent! .. .** Sok mindenféle tette tönkre a sop­roni színészetet, sok mindenki rontott haj­dani erején. Az általános gazdasági ösz­­szeomlás, Sopron speciális gazdasági sor­vadása (mióta elveszett a hinterland), a széles néprétegek elszegényedése voltak a­zok­ az elemi csapások, amelyek egyre jobban besorvasztották a soproni színház közönségét. A nagy pénztelenség évről-év­­re nagyobbra növelte az emberekben (a­kik örültek, ha ehettek) a színház iránt való részvételenséget és növelte ezt a rész­vétlenséget az állam s a hivatalos város közömbössége. Hányszor hallottuk tekin­télyes emberek szájából, hogy az állam egyéb gondjai miatt nem adhat anyagi tá­mogatást vidéki színháznak és micsoda le­sújtó tény, hogy a város sohasem támo­gatta igazán komolyan anyagilag a szín­házat és örült, ha néhány millió feláldo­zásával szégyenszmre elutaztathatta a le­tört soproni színtársulatot! Németországban nem fordulhatnak elő ilyen lesújtó események a vidéki váro­sok színészetében. A legnagyobb gazdasági válságban sem felejtkeztek meg a német városok egyik legféltettebb kincsükről, a színházi kultúráról és mindenkor a legna­gyobb büszkeséggel segítették elő a né­met színművészet fejlődését. Van is Né­metországban olyan vidéki színművészet, amely a maga egyéni, a nagyvárosok­ szín­házi ízlésétől különböző ízlésével, nagy művészi értékű rendezésével és kiállítá­saival külön irányú színházi kultúra alap­ját veetette meg, amely méltó vetélytár­­sa a négy milliós Berlin, a milliós Drezda és München színművészetének. Tájékozottak, a németországi városo­kat ismerő olvasóink erre bizonyára azt mondják, igen ám, csakhogy ezek a vidéki városok majdnem mind legalább is olyan népesek, mint Szeged és sokkalta gazda­gabbak Debrecennél. Ez való igaz, de hogyha sikerülne Sopron színházi kultú­ráját csupán arányban a német városoké­hoz felfejleszteni, úgy Sopron mai színhá­za olyan fényes korszakot élne, aminő ed­dig nem létezett a vidéki magyar színé­szet történetében. Bizonyos, hogy a soproni színház je­lenlegi legnagyobb baja, akár szegénység­ből, akár kisigényűségből, akár túlzott igényekből ered, a közönség közömbös­sége. Csak, hogy ez a közömbösség any­­nyira mély gyökeret tudott verni, annak egyik fő oka, hogy amint egyszer már em­lítettük, az állam és a város hivatalosan mindig a színházi kultúra harmadrangú­­ságát hangsúlyozta és ezen az alapon szűkkeblűen megtagadott minden erkölcsi és komoly anyagi támogatást a soproni színtársulattól. Ha a soproni közön­ség látná, hogy a város áldoz színházára, a színházi kultúrának (van t. i. nagyobb színművészeti érték is, mint rossz és léha operettek előadása) fontosságot tulajdonít és nem még csak akkor ad kegyelem­morzsát, amikor (városi felfogás szerint hálistennek!) már menekül innen a szín­­társulat, akkor a soproni közönség a né­metországi vidéki közönséghez hasonlóan valami magasabb rangú hivatottságot lát­na a színház művészi működésében és sok gazdasági gondja ellenére is elmenne a jó soproni előadásokra. „De szép és derűs színházatok van Sopronban“, mondta egy izben Bródy Sándor, „félek, hogy a komor operaelő­adások hangulatához bántó kontraszt ez a világos nézőtér“. Áldott emlékű nagy ro­­mancierünk t. i. csak egy vidéki magyar város színházi kultúráját, Budapest után a legelsőt, a kolozsvárit ismerte. Nagyma­­gyarország fénykorában volt ott két évig újságíró, nagyon szerette az erdélyi mág­nások fővárosát és mert Sopron patinás külseje nagyon is kincses Kolozsvárra em­lékeztette, úgy hitte, hogy emögött a nagy kulturális külső mögött egy ugyanolyan fajsúlyú színházi kultúrának kellett kifej­lődnie. Színház, amelyben operatársulat váltakozva játszik drámai testülettel.... Gondolatban önkénytelenül Bródy Sán­dor a kolozsvárihoz hasonló „nemzeti szín­ház“ fajsúlyú színházat szánt Sopronnak, amely létezhetne és virulhatna a Petőfi­ té­­ren, ha nem szállta volna meg a hivata­los és a nem hivatalos Sopront a közöm­bösség jéghidege, ha városháza és adófize­tő polgár nem tudnának olyan „talpra­esetten“ minden problematikus színházi kérdésre gyors válasszal felelni..­. Soproni. A sím­battelit ügyvédi kamara az ügy­védi nunerus claus allei Szombathely, augusztus 1. A szombathelyi ügyvédi kamara va­sárnap tartott közgyűlésén állást foglalt az ügyvédi numerus clauzus ellen, mivel ez nem alkalmas az ügyvédség anyagi helyze­tének gyökeres megjavítására. a soproni kereskedelmi és iparkamarai választások előkészítése. A megye négy alkerülete két kültagot választ. Mivel a soproni és kerületi kereske­delmi és iparkamara tagjainak mandá­tuma lejárt, a kereskedelmi miniszter fel­hívta a kamarát, hogy az új kamarai vá­lasztások elrendelése és a választandó tandó kültagok létszámára nézve tegyen javaslatot. A kamara erre vonatkozó ja­vaslatát megküldötte a kereskedelmi mi­niszternek. A javaslat szerint a választásokat a kerületnek alkerületekre való oszlásával ejtik rteg. Soprum­i megyében ke alkerü­­letet javasolt a kamara és pedig Csorna és Kapuvár székhellyel. A csornai kerü­let a csornai járást a kapuvári a kapuvári csepregi és soproni járásokat öleli fel. A kereskedelmi miniszter a soproni keres­kedelmi és iparkamarának ezt a válasz­tásra vonatkozó javaslatát elfogadta. A Sopron, Moson, Vas és Zala vár­­megyékre kiter­jedő soproni kamara újjá­alakításának foganatosítása céljából a ka­mara területén községenként­ névjegyzé­ket állít össze a kamarai választókról. Eze­ket a választói névjegyzékeket megküldik az illetékes törvényhatóságoknak. A tör­vényhatóságok központi választási bizott­ságokat alakítanak. Ezek a törvényható­ságonként megalakított központi b­izott­­ságok az illető törvényhatóságok (várme­gyék) egy tisztviselőjéből, mint elnökből s a törvényhatóságok székhelyén lakó 3 iparosból és 3 kereskedőből, mint tagok­ból fognak állni. A központi bizottságok az alkerületek székhelyén (Sopron megyében Csornán és Kapuvárott) egy-egy albizottságot alakí­tanak, melynek elnöke egy hatósági tiszt­viselő tagjai 2 kereskedő és 2 iparos. A kamarától megküldött névjegyzéket a központi bizottság kiküldi az albizott­ságoknak. Az albizottságok a névjegyzéke­­ket kiegészítik, illetve kiigazítják. A kiegé­szített névjegyzék azután az albizottsá­gok, a szokásos kihirdetés mellett, nyolc napra közszemlére teszik ki. A nyolc nap leteltével újabb nyolc napon belül bár­melyik iparosnak, vagy kereskedőnek jo­gában áll, hogy a névjegyzékre vonatkozó esetleges kifogásait írásban előadja, a névjegyzékben felvettek közül törlést, vagy kimaradt választó felvételét kérel­mezze. A felszólalásokat a megyében az alispánhoz, Sopronban, mely külön alke­­rületet képez, a városi tanácshoz kell in­tézni. Ezek a hatóságok döntenek a fel­szólalások fölött s a névjegyzéket határo­zatuk értelmében kiigazítják. A választói névjegyzék ilyen elkészí­tése után a központi bizottság kitűzi a törvényhatóság területén foganatosítandó kamarai tagválasztások határnapját. A vá­lasztásokat pedig az albizottságok fogana­tosítják. Úgy a beltagok, mint a kültagok vá­lasztásánál az iparosok és kereskedők külön-külön szavaznak a kamarába kül­dendő iparos, illetve kereskedő jelöltekre. Sopron iparosai és kereskedői a tör­vény értelmében ifi—16 rendes és 8—8

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék