Sopronvármegye, 1927. november (30. évfolyam, 244-268. szám)

1927-11-01 / 244. szám

XXX. évfolyam, 244. szám Ára 24 fillér Kedd, 1927 november 1. előfizetési Árak : Egy hónapra-----------------------2­80 pengő Negyedévre------------------- 8­00 pengő Vasárnapi szám 1 hónapra 1­0 pengő POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatalt SOPRON Várkerület 117. (Szentgyörgy-ucca 11.) Telefon 524. Fiókkiadóhivatal CSORNA, Erzsébet-ucca Bécsújhely is Sopron ellen fordul Interpelláció a bécsi parlamentben a Sopron-Bur­genlandi autóbuszjáratok miatt. Sopron évek óta szívós küzdelmet folytat abban az irányban, hogy elveszített llinterlandját gazdaságilag újból magá­hoz kapcsolja és legújabban a Sopron— Burgenlandi autójáratok létesítésével igyekszik Sopron és Burgenland közt élénk személyforgalmat teremteni. Sop­ronniak ezt a törekvését nem mindenki nézi Ausztriában jó szemmel és különö­sen Bécsújhely féltékenykedik, hogy Sop­ron megint elhódítja tőle azokat a burgen­landi fogyasztókat, akik hajdan Sopron­ban, Trianon és főként a Bécsújhely— Burgenlandi autójáratok létesítése óta Bécsújhelyben vásárolnak. Bécsújhely érdekét (amint a Sopron­­vármegye a minap jelentette) a bécsi „Der Tag“ című napilap karolta fel; he­ves kirohanást intézett Sopron ellen, de egyben Schürff dr. osztrák kereskedelmi miniszter ellen is, akinek meg kellene ad­nia a Sopron—Burgenlandi kapcsolat burgenlandi részére az engedélyt. A­­.Der Tage nyiltan gazdasági veszedelmet lát Ausztria számára abban, ha Burgenland népét autóbuszok szállítják Sopronba. De a ,,Der Tag“ kirohanása, úgy látszik, nem lelte meg a kívánt hatást az osztrák­ keres­­ked­elmi ministériumban e így most Bécs­újhely néhány képviselőt mozgósított a maga gazdasági érdekeinek megóvására és a soproni terv elgáncsolására. Csak úgy, mint a ,,Der Tag“, az inter­pelláló képvselők is gazdasági okokat em­legetnek, m­íg a burgenlandi sajtó politikai veszedelmet sejt a soproni autóbuszok mögött és „magyar politikai agitátorok“ beözönlésétől félti Burgenlandot. Az ösz­­szes Sopron ellen irányuló akcók célja természetesen marad a régi: Sopron ro­vására és Bécsújhely gazdasági előnyére meg kell akadályozni a Sopron—Burgen­landi autóvonal létrejöttét. Hangzik pedig az az interpelláció amely a bécsi parlamentben Sopron ellen hangzott el, a következőképen: „Még élénken emlékszünk arra, hogy minő nehézségeket okozott a kereskedel­mi minisztérium Bécsújhely városi taná­csának akkor, amikor auóforgalmat akart Burgenland felé létesíteni. Mielőtt m­ég Bécsújhely a burgenlandi autóvona­lakat megteremtette, Burgenland forgalmi lehetőségei Ausztria irányában a lehető legrosszabbak voltak. A vasútvonalak elégtelenek voltak, Burgenlandnak tehát valósággal megváltás számba ment, ami­kor Bécsújhely megteremtette az autó­­kapcsolatokat.­ Utóbb a postahivatal is megmozdult, de ez akkor volt­ amikor Bécsújhely Burgenland fővárosát s bele­kapcsolta a forgalmi hálózatba. Azóta Bécsújhely az autóbuszforgal­­m­at még tovább fejlesztette. Burgenland lakossága, mely ezelőtt Sopronhoz volt kötve, most már gazdaságilag egyre szo­rosabban Ausztriához kapcsolódott. Sopron város emiatt panasszal for­dult képviselőjéhez, aki véletlenül Magyar­ország kereskedelmi minisztere. A­ keres­kedelmi miniszter azóta abban fáradozik, hogy Burgenland gazdasági köreit ismét Sopronhoz láncolja. Úgy akarja ezt a célt elérni, hogy Sopron és Burgenland közt autóbuszforgalmat létesít. Sopron város egy osztrák céggel egyetemben egy olyan autókapcsolat létesítésére törekszik amely Sopronból Kismartonon át Mödlingig ve­zetne. Sopron a magyar tervek szerint ismét Burgenland gazdasági központjává váljon. A magyar kereskedelmi miniszter máris megadta az autóvállalatnak a ma­gyar területre szóló koncessziót és úgy­­látszik egyik kijelentése szerint, amit mos­tanában Sopronban tett, erősen bízik ab­ban, hogy az osztrák kormány megadja az osztrák részen is a koncessziót. A cég, amely a forgalmat lebonyolítaná, a Lü­beck cég, még­pedig olyan cég, amely mö­gött német nacionalista körök lappan­­ganak. A magyar vállalat támogatásának az volna az eredménye, hogy Burgenland részben Ausztria számára gazdaságilag el­veszne; hogy az új vállalatnak ez a célja, azt a magyar kereskedelmi miniszter sop­roni beszédében nyíltan bevallotta. Nem lehet osztrák minisztériumok feladata, hogy magyar expanziós törekvé­seket Burgenland területén támogasson. Épp ezért kérdezzük a szövetséges kormánytól: Hajlandó a szövetséges kormány ar­ról gondoskodni, hogy meghiúsuljanak azok a magyar tervek, amelyek Burgen­landnak Sopron felől való gazdasági meg­hódítását tűzte ki célul ?“ .1. Ebből a bécsi parlamenthez benyúj­tott interpellációból is kitűnik, hogy Sop­ron ellenfelei szívósak a Sopron ellen folytatott harcban és hogy még nagyon kétséges, hogy a bécsi kormány megadja-e a koncessziót az osztrák fenhatóság alá tartozó területen. Kétségessé különösen azzal vált, mert a kismartoni kormán­y­­palota most rendezett munkásünnepén dr. Schürff kereskedelmi minisztert ,,Bur­genland legjobb barátjaként“ ünnepelték, úgy, hogy Schürff miniszter a koncesszió megadásától a maga burgenlandi népsze­rűségét félti. Egyelőre biztos, hogy a mödtingi Lo- I­beck cég kérvénye még sokáig fog a mi-­­­niszteri íróasztal fiókjában áporodni. Egy soproni egyetemi hallgató élményei a grenoblei egyetemen A francia középiskolákban azt tanítják, hogy a ma­gyarok még mindig felszedik a falvaikat és ván­dorolnak. Grenoble francia egyetemi város öreg falai között minden nyáron összetalálko­zik néhány száz diák a földgolyó minden részéről, egyetemi hallgatók mind az öt világrészből, akik a híres francia főiskola négyhónapos nyári tanfolyamán, a Coins de vacance-on tökélete­sítik francia nyelv­tudásukat. Az idei nyáron háromszáz diák verődött össze ezen a nyári tanfoyamon: magyarok, angolok, németek amerikaiak, olaszok, macedónok, japánok, kínaiak, siamiak stb. A harminc tagból álló magyar csoport­ban ott volt Bethlen István gróf miniszter­­elnök fia is és egy soproni egyetemi hall­gató, ifj. Horváth István, Horváth István soproni szabómester fia, aki a napokban tért vissza a 4 hónapos karnisról Gre­­nobleból, ahonnét nagyon érdekes élmé­nyeket hozott magával arról a négy hó­napról, amelyet 15—20 nemzet fiainak a társaságában töltött. Nem Horváth István­nak, hanem a magyar egyetemi hallgató­nak az impressziói érdekesek ebből a Grenobleben töltött négy hónapból, aki megdöbbenve vette tudomásul, hogy a vi­lág nemzetei milyen szomorúan keveset s azt is mennyire torz alakban, tudnak Ma­gyarországról. Egyetemi hallgatók a mű­velt nyugat nemzetéből, akik 1—2 év múlva nemzeteik szellemi vezetői lesz­nek, akik hites világtörténelmet, kultúr­­ismereteket tanulnak, nem tudnak a ma­gyarokról úgyszólván semmit. Erre vonatkozóan, hogy a különböző nemzetek hogyan ismernek, illetve nem ismernek bennünket, igen érdekes epizó­dokat mondott el nekünk a Grenobletx il hazajött soproni egyetemi hallgató azok­ból a beszélgetésekből, amelyeket ott a kü­lönböző nemzetiségű egyetemi hallgatók­kal Magyarországról, a magyarokról foly­tatott. Mit tanítanak a magyarokról a francia középiskolákban ? — Megdöbbentő volt hallanom — mondja a Grenobleban járt soproni egye­temi hallgató, — azokat a megjegyzéseket idegen kollégáim részéről, amelyekkel a magyarok iránti legsötétebb tudatlanságo­kat árulták el. Egy francia egyetemi tanár például nem tudta azt, mielőtt fel nem vi­lágosítottam, hogy a világháború befeje­zése óta már nem tartozunk az osztrák­­magyar monarchiához. Olvastam a fran­cia középiskolákban most használatos történelemkönyvet, ebből azt tanulják a francia diákok, hogy a magyarok falvai sátrakból vannak, s ha egy helyütt meg­unták, felszedik a falvaikat és tovább ván­dorolnak a Duna menti síkságokon. A magyar történelem alakjai­­ közül csak Kossuth Lajost és­­Tisza Istvánt ismeri a külföld. A Grenobleban összegyűlt különféle nemzetiségű egyetemi hallgatók közük a németeket és olaszokat kivéve, a magyar történelemből három alakot ismernek: Kossuth Lajost, Széchenyit és Tisza Ist­vánt, Tiszáról is inkább csak az angolok tudnak. Az angolok Tisza Istvánt tartják az egyetlen magyar, illetve osztrák-magyar politikusnak aki e­llenezte a világháborút. A többi nemzetek semmi mást nem tudnak Magyarország múltjáról, mint a Kossuth Lajos személyével összekapcso­lódó 1848-as eseményeket. Az ország je­lenéről, hogy mi lett Magyarországgal a háború után, semmit sem tudnak. Kossuth Lajos beszédeit ta­nulják a kínai egyetemein. Kínai és japán diákokkal is beszélt Horváth István Grenobleban, akik, mikor megmondta, hogy magyar, nagy lelkese­déssel beszéltek mindjárt­­,Koszorúdról, ahogy Kossuth nevét kiejtették. Elmond­ták, hogy amióta egy híres kínai történet­­tudós Long-Yan-Kung kínai nyelvre le­fordította Kossuth Lajos beszéd­ét, azóta Kina intelligenciája elismeréssel és hódo

Next