Sorakozó, 1939 (1. évfolyam, 2-46. szám)

1939-07-28 / 24. szám

Az áruhitel központok közgazdasági jelentősége és őrségváltása A legutóbbi időkig sem nyert tisztázást a nem mindennapi gondot okozó hitelközvetítőközpontok dzsungeljében vergődő adósok és a szakértelem hiányában magas árakon kiszolgáló kötelékes cégek között fennálló központilag irányított bevásárlási szervezetek eliminálási kérdése. Foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy tulajdonképpen mi előnye származik egy helyesen irányított hitelközponti tagvásárlónak (legyen az bár magán-, vagy köztisztviselő), ha a számla hitelét nem közvetlen külön-külön az egyes cégektől, hanem valamely nemzeti célokat is szolgáló hitelközvetítő központ útján igényli azt. Vájjon ily módon az egyre hangoztatott eladósítás és árdrágítás megakadályozható-e ? Az áruhitel-központ feladata Tudjuk azt, hogy a családos tisztviselőtársadalomnak számlahitelre feltétlenül szüksége van, hogy minden szükségletét társadalmi igényeihez mérten idejében beszerezhesse és karban tarthassa. Világos az, hogyha valaki különféle üzletekben önfegyelmezés hiányában egyéni számlahiteleket élvez, úgy egy sajátos lélektani megnyilatkozás folytán a legtöbb esetben a kínálkozó alkalom miatt az adósságra vásárló könnyen erején felül költekezik. Eltérőleg ettől, a hitelközvető központi rendszer a vásárlót megszabott keretek közé szorítja, miután a központi hitelközvetítő szerv adós tagjai, a hitelezőkkel kötött kereskedői köteléki bázis alapján a legnagyobb gonddal őrködik. Ugyanezt a módszert egyéni cégek hiteleket igénybe vevő vásárlóikkal szemben, sem etikai, sem lélektani szempontból eredményesen nem gyakorolhatják kénytelenek az így beálló magasabb kockázati kulcs miatt meghitelezéseknél magasabb árakat számolni üzleti haszonkulcsuknak biztosítása szempontjából. Gyakorlati megállapás az is, hogy egy alapos átrendezés nélkül meghitelezett áruhitelközvetítő központi tagok, az egyes hitelközvetítő központoknál eltitkolhatják a másiktól nyert hitelkeretüket. Az így helytelenül beszervezett tagok, a hivatali megbízottiak útján beszervezettektől eltérőleg, az alább közölt új rendszer bevezetése előtt, több hitelkeret élvezetéhez is hozzájuthatnak. Tulajdonképpen ennek a kinövéses körülménynek helyes irányba való terelése az, ami a magán és köztisztviselők panaszainak szempontjából elsősorban rendezést kíván s melynek egyetlen megoldása az alább közölt mód. A hitelközvetítő központokat igénybevevőkre vonatkozólag tényként leszögezhetjük, hogy sokkal előnyösebben járnak, mert vásárlásaikat kényelmesebben, fizetési kötelezettségeiket egyszerre, egy helyen eszközölhetik, míg a különböző egyéni cégeknél történő bevásárlások mellett a folyószámlák tömkelegének igénybevételével a rendszer nélküli, ötletszerű számla-meghiteleztetések az adósok feje fölé tornyosítják a sokszor meglepetésszerűen megnövekedett tartozásaikat. Az ily módon szerencsétlenné vált delikvens az elsejei fizetéséből azt sem tudja, melyik hitelező cégjéhez rohanjon számláját rendezni. Ezzel szemben a helyesen működő hitelközvetítő központoktól élvezett hitelkereteken belül, az adós tervszerűen vásárol, állandóan tisztában van azzal, hogy mivel tartozik, meglepetések nem érhetik, a számla kiegyenlítése pedig fáradtságtól és gondoktól kíméli meg az érdekeltet, miután összes vásárlásai után egyetlen hely a hitelközvetítő központi iroda az ,ahol az elszámolást megejtheti. A kereskedők előnyei A hitelezőket illetőleg a gyakorlat azt mutatja, hogy hitelközvetítő központi szervezetekbe nem tartozó cégek - mint azt már tzsiintebb kifejtettük - kénytelenek magasabb kockázati kulccsal drágább árakon árusítani. Ezek azok a cégek, amelyek részleteladásra be vannak rendezkedve , miután tisztában vannak azzal, hogy az áruhitelközvetítő központokba való belépésükkel csak nyernek, így könnyebben beszervezhetők ily központok kötelékébe. Az újonnan alakult hitelközvetítő központi szervezeteknek magától értetődően a legegyszerűbb mód volt az ilyen cégeket megszervezni, saját szervezeteik kötelékébe, mert míg a részletüzletekhez nem szokott, csupán készpénzeladásokra berendezkedett cégek megnyerése hosszadalmasabb tárgyalások és megállapodások után válik eredményessé, addig a nagyobb rizikóval számoló és már ily irányban működő cégek üzleti előnyhöz juthatván, minden további gondolkodás nélkül a hitelközvetítő központi szervezethez való csatlakozásukkal leegyszerűsítik üzletvitelüket és automatikusan előnyösebb üzleti lehetőséghez jutnak. Nem kétséges, hogy az ilyen áruhitelközvetítő központi ,vállalatoknak mentalitása nem a szociális nemzetgazdasági szempontok jobbrafordulására törekszik és minden más nemes közcél szolgálatát háttérbe szorítva, elsősorban saját anyagi helyzetének gyors előrejutását kívánja megvalósítani és ezen céljuk előnyére a szerződő cégekkel kötött megállapodásaik arra nem alkalmasak, hogy az előnyösebb helyzetbe kerülő szerződéses cégeknél az árakat kellő nívóra leszállíttathassák. Az is tapasztalható, hogy az ilyen áruhitelközvetítő kötelékbe tartozó cégek hiteleznek gyakrabban egyéni számlára és az áruhitelközvetítő központi tagok számlájára is, ami által a nagyobb rizikó esélye folytán kénytelenek a kereskedői etikai szempontok miatt a kisebb rizikójú eladásoknál ugyanazokat az árakat tartani, mint az előbbieknél. Világosan rámutattunk tehát azokra a kulisszatitkokra, amelyekből tisztességes gondolkodó, s a mai időkre beilleszkedő, szociálisan érző vállalat már nem tarthat fenn üzletpolitikát. Világosan rámutattunk arra is, hogy a vásárlók szempontjából is nagy szükség van a fentebb közölt okok miatt hitelközvetítő központi szervezetekre. Ai utakon A korábbi idők szellemének megfelelt volna egy biztosító intézetek felügyeleti hatósága mintájára alakított központi felügyeleti szerv, amely hivatva lett volna a kötelékébe tömörülő áruhitel közvetítő központokat egyöntetű üzletpolitikára szorítani és azok felett az ellenőrzést gyakorolni. A bekövetkezett idők gyors változása folytán az egyöntetű rendszer bevezetése mellett egy hatalmas társadalmi összefogás az, amely magyar keresztény nemzeti szempontból átütő erejű és célravezető szociális üzletpolitikát tudna teremteni — e fenti kérdésben. .Alakulóban van a m. kir. szab. bíróságon szerzőjogon bejelentett kiviteli tervek alapján olyan keresztény áruhitel közvetítő központ felállítása, amely beállításánál fogva, racionálisait és a mai időknek minden tekintetben leginkább megfelelő módon a keresztény magyar kereskedő, nagy- és kisiparos, termelő és vásárló érdekeit kiegyensúlyozni képes. Hivatva van a magyar nemzetgazdasági szempontok követelményeinek megfelelő egyetlen célravezető új kor szellemében eredményes teremtő munka elvégzésére és a keresztény magyar kereskedelem őrségváltásának hathatós megkönnyítésére is ez az igazán magyar nemzeti szempontokat célkitűző vállalkozás! Nem kétséges, hogy egy a fenti formában alapított céltudatos szervezet úgy a vásárló társadalmak, mint a keresztény kereskedő, iparos és termelő társadalomnak teljesen újszerű előnyöket biztosíthat. Fentiekből kitűnik az is, hogy a jelenleg működő áruhitelközvetítő központoknál sokszor emlegetett, előnytelennek látszó tünetek, tervszerű összefogással kiküszöbölhetők. Láthatjuk, hogy a vásárlók eladósítása és a cégek magas árakon való árusítása nem az áruhitelközvetítő rendszer alaphibájából erednek, hanem ez az elhamarkodottan és szociális szempontokat háttérbe szorító, az érdekelt felek érdekei szempontjait kevés lelkiismeretességgel mérlegelő szervezetek munkájának a következménye. Szervezési munkánk egy az eddigi rendszerektől eltérő, szociális alapokon, saját üzletpolitikánk keretein belül sokkal kevésbbé elzárkózott jellegű s annak előnyeit országunk széles rétegei fogják élvezhetni, így igen előnyösen, a mai idők következményeinek teljesen megfelelő vásárlási feltételeket biztosíthatunk a középosztályú vásárló társadalomnak, amely értékelni tudja egy, az előnyeit biztosítani akaró társadalmi alapon is alátámasztott áruhitelközvetítő szövetkezeti szervezet rendkívül sok előnyt magában foglaló fontosságát saját érdekeinek szempontjából! Felhívásainkkal csatlakozásra szólítunk fel tehát minden a keresztért a magyar kereskedelem morúshódását szívén viselő Testvérünket a „Kaláka” kötelékében alakuló Magyar Közjóléti Áruforgalom Elszámoló Szövetkezeti Központ akciójához. Ifj. Gál Ferenc, a Gazdasági Osztály vezetője 1039 28. ....ITHO—IBIWiíHH'Hi mii nn*iniilpli*<Mli||lirmfijf— luden limner und inure fiáén ám iiiritt! a pozsonyi pefsilosi névist Szilvinek ezekkel a szavakka hótolni a magyar-ósi naráti viszony emélyítésének hatszáz rongy«» ’anköteles gyermek iskola nélkül! Pozsonyligetfalu Pozsonynak, az ősi magyar koronázó városnak elővárosa, mint ismeretes, bár lakossága túlnyomó részben magyar, „a történelmi véletlen” folytán nem hozzánk került a Felvidék felszabadulásakor, hanem Németországhoz csatoltatott, amelynek pedig a történelem folyamán sohasem volt része, sem földrajzi, sem néprajzi, sem pedig történelmi jog alapján nem tartozhatván oda. A felszabadulás mámorában a pozsonyligetfalusi magyar lakosság is lobogódíszben várta a magyar honvédcsapatok bevonulását a múlt év október 10-én, azonban sajnos, az öröm korainak bizonyult, mert két nap múlva be kellett vonni a zászlókat. Úgy, ahogy az országnak új Adyja sem bir már betörni Dévénynél „új időknek új dalaival" többé, mert az is a németeké lett, bizony Pozsonyligetfalu is márólholnapra a Harmadik Birodalom integráns része lett, annak ellenére, hogy az 1931-iki cseh népszámlálás adatai szerint 9000 volt a magyar lakossága száma a 3000 német lakossal szemben. Bezárták a magyar iskolákat, kultúrintézményeket Mikor a „magyarbarátság” elkezdett dolgozni Ligetfalun, ennek legelső eredményei közé kell számítanunk azt, hogy a Ligetfalu, Erzsébetfalva és Zabos községek egyesítéséből keletkezett nagyközség négy magyar elemi iskoláját (4—G osztállyal), valamint az egyetlen magyar polgári fiú- és leányiskolát egyszerűen betiltották, a tanítókat minden végkielégítés nélkül elbocsájtották, kiüldözték az összes magyar hivatalnokokat a azon a cíen, hogy a cseh közjogi törvények alapján alkotott egyesületi alapszabályokat nem ismerik el, bezárták az összes magyar kultúrintézményeket, többek kökönyvet számláló községi magyar közkönyvtárt is, amelynek az anyaga jelenleg a községháza padlásán hever, az idők minden viszontagságának kitéve. Úgy látszik,, szintén a „német-magyar” fegyverbarátság jegyében történt az is, hogy jött a több, mint 3000 közet magyar a német szervezetek bojkott alá vették a magyar kereskedőket és iparosokat, megtiltva a német lakosságnak, hogy ezeknél vásároljanak. Illetve, hogy náluk megrendeléseket tegyenek. Bezárták a község két legnagyobb vendéglőjét, melyeknek tulajdonosai: Végh Pál és Berecz József gerinces, bátor magatartásukról voltak ismertek már a cseh uralom alatt is, amikor a csehek hosszabb időre elvonták italmérési engedélyüket és iparigazolványukat. Tudni kell, hogy ez a két nagyvendéglő volt a magyarság találkozóhelye, ahol még úgy, ahogy a magyar nemzeti szel- Zsidók, cigányok, magyarok... lemet ápolhatták és reménykedhettek a magyar felszabadulás örömünnepében. Hát bizony nagyot csalódtak ... Igen sok olyan intézményen, ahol német szervezetek ütötték föl a sátorfájukat (nota bene: a megszálló németek minden üres lakásban irodát nyitottak), ott díszeleg ez a jelmondat: Zsidóknak, cigányoknak és, magyaroknak tilos a belépés! Csak így! Ilyen egyszerűen! És ilyen megható sorrendszerű felsorolásban. Előbb a zsidók, aztán a cigányok és végül a magyarok. Még igazán szép, hogy a kutyákat is nem vették bele ebbe az üde felsorolásba. Mert igazán még csak ez hiányzott. A pozsonyi gesfalusi birtokosok kártalanítása Mindezek teljesen hihetetlennek tetsző dolgok, de sajnos, száz százalékra megfelelnek a valóságnak. Sőt már a magyar kormánynak is tudomással kell bírni róla, hiszen a felvidéki minisztérium útján a miniszterelnökséghez került az a memorandum, amelyben a ligetújfalusi menekültek kérik az ott lakó magyarság sérelmeinek orvoslását, a magyar iskolák és magyar kultúrintézmények működésének visszaadását, mert jelenleg az a helyzet, a magyarokat, ami már abból a szempontból is igen üdvös volna, hogy a német határszélen erős faji öntudatú lakosság állna ellen minden pángermán terjeszkedésnek. Ezt annál nagyobb megértéssel vállalhatnák a pozsonyligetfalusi közigazgatási intéző körök, mert ha valamelyik magyar lakos a községházára bemegy valamilyen ügyes-bajos dolgával, azzal utasítják el: — Wir sprechen nicht ungarisch! A nettiesen va^ittakok kellett a földUfa \utiaiaU mappae f*at05tUsá$ testével kell kifyúlnunk süt$'ás esMMtatiseppet a ma^atsói Magnat-vonatát hogy 600 magyar iskolaköteles van már egy esztendő óta iskolázás nélkül s a német hatóságok még azt a kedvezményt is 100 e- százezer ember aliija Hajdúszoboszló csodás hatású gyógyvíz, t. am he. U£ IftÜViV u í,oV>n koztak na)'1 í rvi ,1”* AVU'IZ őri'1 ombr. beszüntették, hogy a magyar gyermekek határátlépési igazolvánnyal magyar területen járhassanak iskolába. Másik sérelem, aminek szükséges orvoslására a szóbanforgó memorandum rámutat, hogy a ligetfalusi magyarok nagy számban voltak kénytelenek átmenekülni az rnyeorsárba és most azt krik a kormánytól, hogy itt lakó és a magyar viszonyokkal elégedetlen svábokat telepítsenek át a kiüldözött magyarok helyébe és ezeknek birtokával kártalanítsák Németország Romániával szoros gazdasági kapcsok tehát teremtett Németország megkezdi Románia mezőgazdasági megorganizálását az 1039 március 23-án kötött szerződés alapján. Magvakat, tenyészállatokat, gépeket küld. Olajmagvak termelését, állattenyésztés fokozását segíti elő, hogy minél több fölösleget vásárolhasson. Szállít Romániának gépeket, berendezéseket. Fokozott elhelyezést nyet a román vágóállat, bő’, teiterov’.Tifaj, olaj sagvak, gyümölcs, pr P ' '■* Ki■■-•I: t-77’nk, hogy ez a sok romi’ eljig nem kereszttk-et Erdély arcáról a remény mosolyát.. .1 sz. k.