Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1943 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Gerlőtei Jenő: Egry József, a Balaton festője
214 GERLŐTEI JENŐ: EGRY JÓZSEF ben való folytonos gyarapodás és végül a mélyen átélt lényeg megtalálása és élettel teli, csodálatos kibontakoztatása? Egry előtt, amint a balatoni fények elömlését és visszaverődését figyelte a vízen, a parton és a fákon, világossá lett a tízes évek végén, hogy ez az élmény az ő legközvetlenebb, legbensőségesebb élménye. Hogy ebből az élményből kell jövendő művészetét kialakítania, mert ez törte át a gátat, melyet művészi kultúrája eléje vont. Fáradhatatlanul figyelte tehát a fény megvillanását a vízen, a távlat kialakulását és az egységet, melyet a vonalak ritmusa s a fények és színek egymásbalövelése a tájnak adott. Csodálatos volt az. A végtelenbe nyúlt, s amint szerető szeme a lágy vonalak mentén fényes ponttól fényes ponthoz siklott, a kép pillanatról pillanatra új lett előtte. Lelke magasra hevült, szeme nem révedezett részleteken, hanem a nagy összefüggéseket kereste. A ragyogó, nyugodt fény ziláltan ömlött el a vízen; a levegőben, a fákon reflexek futottak végig; a formák elmosódtak és eltorzultak. Benne a táj rejtélyes élete izzott. Ekkor látták őt Keszthely közelében divatos, gyorskezű festők: kinevették, amint elálldogált a parton és odanézett, ahol szerintük semmi sem volt figyelemreméltó. Nem is feltűnő látványok vonzották őt, hanem a táj testies és mégis áttetsző, eleven, de nyugalommal kiterülő, formulákba foghatatlan szerves élete. Majd fellángoló, majd elboruló lélekkel kereste tovább az útját látomásai kifejezéséhez. Látta, hogy el kell felednie mindazt, ami változó és külsőséges; jobbára azt, amit mestereitől és kortársaitól tanult. Az állandó és a lényeges szemlélete vitte célhoz: a törekvés, hogy a műalkotás zárt szerkezete dacára az élet képét adja. Szakított az impresszionizmussal, kiegészítő színei sémájával; a balatoni fények, fátyolos és meleg reflexek kiszámíthatatlan, közvetlen kifejezését kutatta. Ám nem valami új kifejezési rendszert keresett, amely a képek egész sorozatát új meglátások és elmélyedés nélkül tenné lehetővé. Arra törekedett, hogy alkotása egyre maradéktalanabbul fejezze ki lelki képeit, hogy a kifejezése ne legyen öncélú, hanem tűnjön el a bemutatott látvány mögött és hogy képe zárt szerkezete dacára oly spontán nyilatkozzék meg, mint a természet vagy a tűnő látomás. Úgy találta, hogy az olaj festék, ha azt még oly vékony rétegben keni is fel vásznára, festékhatású és nem eléggé áttetsző. Az olaj festék az ő képei megfestésére nem volt alkalmas. Hosszú kutatás után új festő eljárást alakított ki. Előbb híg olajfestékkel festett papírra vagy vászonra és a nedves képre pasztellel rakta fel a fényt, az áttetsző színeket és a reflexeket, így érte el a természetben csodált lágyságot, s képei lenyűgöző erejű szimfóniákká alakultak. Rajtuk megtört mély zöldek, határozatlan fehérek és sárgák uralkodtak és az ég, mint a végtelen, oly lágyan hajolt a tüneményes táj fölé. Egry sajátos látása meghozta a sajátos kifejezési módot, szerkezetet, az új forma- és színhatásokat. Képein a vonalak eltolódtak, a horizont többnyire a magasba szökik, s a hullámhegyek és völgyek játéka nagyszerűen alakul ki. A felülről látott csónak mozog és a víz titkos életet él. Azt mondják: Egry „expresszionista.“ Ha az, úgy az „expresszionista" jelző nem árt művészetének, az a legsajátosabb látásából fakad, heves és mégis fegyelmezett, diszkrét és csodálatosan tiszta. Majd minden képe új meglátás, új probléma és fejlődési fok. Látomásai végső kifejezése már kiegyensúlyozott új színt visz napjaink művészetébe; magányossága, forró, közvetlen természetélménye és képei lenyűgöző ereje a legnagyobb élő művészek közé emelik. GERLŐTEI JENŐ.