Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1943 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Féja Géza: Tolnai Lajos ébresztése
TOLNAI LAJOS ÉBRESZTÉSE. Zilahy Károlynak, Gyulai Pál korán elhunyt kitűnő ellenfelének ravatala mellett Tolnai Lajos mondotta a búcsúzóbeszédet. A Nemzeti Színház előtt szomorkodott a ravatal, a színház lépcsőjén pedig Gyulai Pál állott és nevetett. Ez a kép kísérte az ifjú Tolnait irodalmi életünkbe. Zilahy műveit barátai adták ki, köztük Dömötör János és Tolnai Lajos. Megvolt a triász: Dömötör, Tolnai és Zilahy talán kiforgathatták volna sarkaiból az 1849 után „leülepedő" szellemi életet. Ám Zilahy fiatalon halt meg, Dömötör öngyilkos lett, Tolnai magányos ordas maradt Hatalmas szervezete ugyan eléggé soká bírta, alkotó szenvedélyén pedig minden csapás megtört. Állta az egész irodalmi harcot, míg a földön járt, a végén azonban ismét Gyulai Pál nevetett: a halott Tolnai roppant örökségét egykettőre elnyelte az irodalmi süllyesztő. Halála után mindössze két regénye jelent meg újra, gyűjteményes kiadásra, vagy folyóiratokban porladó munkáinak közrebocsátására senki sem gondolt Az Ady-nemzedékből egyedül Ady ismerte és becsülte, maga a Nyugat éppen olyan kevéssé törődött a legújabb irodalom úttörőivel, mint általában irodalmi hagyományunkkal. Az irodalomtörténet torzképet festett Tolnairól, amiért többek között Mikszáth a felelős. Mikszáth írt A báróné ténsasszony új kiadása elé bevezető tanulmányt, tökéletes formájú írást, mely éppen ezért veszedelmes, az igazmondás látszatát kelti, holott nem annyira Mikszáthnak, az írónak, mint inkább az irodalompolitikusnak, az agyafúrt „helyezkedőnek" a műve. Mikszáth ,,jól induló“, de rossz emberi természettel megvert írónak festi Tolnait s arra az időpontra teszi hanyatlásának kezdetét, midőn igazán kibontakozott. Ezenfelül Tolnai ,,szelídebb" regényeire tereli a figyelmet, a többitől gondosan elriasztja az olvasót. Pintér Jenő már tovább megy: indulatos torzképfestőnek bélyegzi Tolnait. Kortársai nem tudták elviselni írói egyéniségét, „szellemi világunk" pedig csaknem félszázaddal halála után sem bírja el igazságait. Tolnai művei közül legjobban Sötét világ c. önéletrajzát hallgatták el, pedig ez az írás kulcs nemcsak műveihez, hanem korához is, többek között: Gyulai Pál irodalmi diktatúrájának újjáértékeléséhez. Az ember húsz esztendős koráig végigéli életének döntő élményeit. Tolnai gyermekkora és ifjúsága egy családi összeomlás közepette és a Bach-korszakban történt, ez a két nagy élmény befolyásolja egész írói működését. Családjának tagjai és ifjú éveinek ismerősei már régen porrá lettek, mégis vérbő arccal jártak tábort Tolnai körül. A Bach-korszak már alaposan elrejtezett, minden mérgével egyetemben a magyarság szervezetének mélyebb vidékeire szívódott, az élet felszíne már változó képet mutatott, Tolnai azonban a mélységbe szívódott mérgek jelenvalóságát hirdette. Hiába öltözködött szellemi díszmagyarba, retorikába és más effélékbe a millenium felé döcögő ország, Tolnai konokul és következetesen a páváskodó társadalom arcába vágta, hogy miből keletkezett. A társadalmi praedestinációban hitt, művei a társadalmi praedestináltság művészi megnyilatkozásai. A családi tragédiában, mely már gyermekkorában ránehezedett, egy osztály végzete látható. Apjában, az öreg Hagymássyban (ez volt a csa láj kiadása : Athenaeum, 1942.