Sporthistória, 2003 (1. évfolyam, 1-10. szám)

2003-03-01 / 1. szám

KOSZONTO családok érthető aggodalommal, nagy reményekkel várják az újszülöttek érkezését. Mindezt, mint gyakorló szülő, sőt, nagyszülő állíthatom szerény tapasztaltaim alapján, hiszen Gréta lányomnak köszönhetően már az ötö­dik unokát várjuk. Mindez persze személyes, családi ügy - mondhatná bárki. Az viszont már nem magánügy, hogy a magyar olimpiai család ha­sonló figyelemmel kíséri a hazai sportsajtó legfrissebb újszülöttjének, a SportHistória című havilap világ­raj­öttét. Már csak azért sem, mert a „szülők" felkérésére eleget tehetek annak a megtisztelő feladatnak, hogy az olimpiai család nevében köszönt­sem a magazin olvasóit. Őszinte elismerésem az úttörőnek tekinthető vállalkozásért, mely a sport, ezen belül a magyar sport és a magyar olimpiai mozgalom történetével kíván foglalkozni. Fehér foltok feltárását, eddig kevésbé, vagy alig ismert tények felkutatását, egyes sportágak, szövetsé­gek, klubok történetének megismertetését, s nem utolsó sorban a ma már többé-kevésbé elfelejtett, a maguk idejében viszont nemzetközi tekintélynek örvendett személyiségek élet­útjának bemutatását tűzték zászlójukra. A magyar olimpiai mozgalom, a Magyar Olimpiai Bizottság történetét illetően is sok az ilyen értelmű tennivaló. A SportHistória magazin a múlt tárgyilagos elemzésével hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy a múltat pontosan megis­merjük, s a hagyományokat tisztelettel ápolva bízzunk a jövőben. A történelem - a római korból vett idézettel - az élet tanítómestere. Nos, a SportHistória ilyen értelemben az olimpi­ai család, s egyben a jövő nemzedékének tanítómestere lehet. Olimpiai bajnokainkat a Magyar Olimpiai Akadémia és az Olimpiai Bajnokok Klubja hagyományőrző munkásságának köszönhetően többé-kevésbé ismerik a magyar sport ba­rátai. Az egykori sportvezetők tevékenységéről azonban még a tájékozott többség is nagyon keveset tud. A teljesség igénye nélkül hadd említsem meg Földvári Tibor és Szent-Györgyi Imre nevét, akik az 1890-es évek végén a műkorcsolyázás nemzetközi szabályait kidolgoz­ták; dr. Nagy Béla nevét, aki a nemzetközi vívósport első tételes szabálykönyvét összeállítot­ta; dr. Donáth Leó nevét, a Nemzetközi Úszó-szövetség, a FINA egykori magyar főtitkárát, aki az úszó Európa-bajnokságot több mint hetvenöt éve létrehozta; Stankovits Szilárd nevét, a Nemzetközi Atlétikai-szövetség, az IAAF egykori alapítóját, az atlétikai Európa-bajnokság szülőatyját; Fischer Mór nevét, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA alelnökét. A nevek ma már nem nagyon ismertek, tevékenységükről még kevesebbet tudunk. A sort folytathatnánk, hiszen mi magyarok nem csak a küzdőtereken és sportcsarnokokban öreg­bítettük hazánk hírnevét, hanem a nemzetközi sportéletben is vezető szerepet játszottunk. Éppen ezért szolgál valamennyiünk örömére, hogy a SportHistória első számában emlé­ket állítanak a húsz éve váratlanul elhunyt dr. Csanádi Árpádnak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottsága tagjának, a sportigazgatónak, ahogyan halálakor fogalmaz­tak, az olimpiai mozgalom egyik legfontosabb emberének, hiszen az a rendkívüli megtisz­teltetés ért, hogy örökébe léphettem, és a NOB tagjai sorába fogadtak. E gondolatok jegyében köszöntöm a magazin olvasóit, a lap szerkesztőinek és munkatár­sainak pedig eredményes munkát kívánok. Kívánom, hogy a valamennyiünk által érdeklő­déssel várt SportHistória hosszú életű legyen, mindannyiunk megelégedésére. Schmitt Pál a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke­ ­§: Daewoo Gyulai SportHistória 1

Next