Sporthistória, 2003 (1. évfolyam, 1-10. szám)
2003-03-01 / 1. szám
KOSZONTO családok érthető aggodalommal, nagy reményekkel várják az újszülöttek érkezését. Mindezt, mint gyakorló szülő, sőt, nagyszülő állíthatom szerény tapasztaltaim alapján, hiszen Gréta lányomnak köszönhetően már az ötödik unokát várjuk. Mindez persze személyes, családi ügy - mondhatná bárki. Az viszont már nem magánügy, hogy a magyar olimpiai család hasonló figyelemmel kíséri a hazai sportsajtó legfrissebb újszülöttjének, a SportHistória című havilap világrajöttét. Már csak azért sem, mert a „szülők" felkérésére eleget tehetek annak a megtisztelő feladatnak, hogy az olimpiai család nevében köszöntsem a magazin olvasóit. Őszinte elismerésem az úttörőnek tekinthető vállalkozásért, mely a sport, ezen belül a magyar sport és a magyar olimpiai mozgalom történetével kíván foglalkozni. Fehér foltok feltárását, eddig kevésbé, vagy alig ismert tények felkutatását, egyes sportágak, szövetségek, klubok történetének megismertetését, s nem utolsó sorban a ma már többé-kevésbé elfelejtett, a maguk idejében viszont nemzetközi tekintélynek örvendett személyiségek életútjának bemutatását tűzték zászlójukra. A magyar olimpiai mozgalom, a Magyar Olimpiai Bizottság történetét illetően is sok az ilyen értelmű tennivaló. A SportHistória magazin a múlt tárgyilagos elemzésével hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy a múltat pontosan megismerjük, s a hagyományokat tisztelettel ápolva bízzunk a jövőben. A történelem - a római korból vett idézettel - az élet tanítómestere. Nos, a SportHistória ilyen értelemben az olimpiai család, s egyben a jövő nemzedékének tanítómestere lehet. Olimpiai bajnokainkat a Magyar Olimpiai Akadémia és az Olimpiai Bajnokok Klubja hagyományőrző munkásságának köszönhetően többé-kevésbé ismerik a magyar sport barátai. Az egykori sportvezetők tevékenységéről azonban még a tájékozott többség is nagyon keveset tud. A teljesség igénye nélkül hadd említsem meg Földvári Tibor és Szent-Györgyi Imre nevét, akik az 1890-es évek végén a műkorcsolyázás nemzetközi szabályait kidolgozták; dr. Nagy Béla nevét, aki a nemzetközi vívósport első tételes szabálykönyvét összeállította; dr. Donáth Leó nevét, a Nemzetközi Úszó-szövetség, a FINA egykori magyar főtitkárát, aki az úszó Európa-bajnokságot több mint hetvenöt éve létrehozta; Stankovits Szilárd nevét, a Nemzetközi Atlétikai-szövetség, az IAAF egykori alapítóját, az atlétikai Európa-bajnokság szülőatyját; Fischer Mór nevét, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA alelnökét. A nevek ma már nem nagyon ismertek, tevékenységükről még kevesebbet tudunk. A sort folytathatnánk, hiszen mi magyarok nem csak a küzdőtereken és sportcsarnokokban öregbítettük hazánk hírnevét, hanem a nemzetközi sportéletben is vezető szerepet játszottunk. Éppen ezért szolgál valamennyiünk örömére, hogy a SportHistória első számában emléket állítanak a húsz éve váratlanul elhunyt dr. Csanádi Árpádnak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottsága tagjának, a sportigazgatónak, ahogyan halálakor fogalmaztak, az olimpiai mozgalom egyik legfontosabb emberének, hiszen az a rendkívüli megtiszteltetés ért, hogy örökébe léphettem, és a NOB tagjai sorába fogadtak. E gondolatok jegyében köszöntöm a magazin olvasóit, a lap szerkesztőinek és munkatársainak pedig eredményes munkát kívánok. Kívánom, hogy a valamennyiünk által érdeklődéssel várt SportHistória hosszú életű legyen, mindannyiunk megelégedésére. Schmitt Pál a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke §: Daewoo Gyulai SportHistória 1