Sportélet, 1968 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
MSI (FOLYTATÁS) látjuk Vietnam esetében, hogy mit érnek a genfi egyezmény határozatai. Kambodzsa nehéz külpolitikai körülmények között nagyon okosan és bölcsen, de ugyanakkor a leghatározottabban védelmezi önálló állami létét és semlegességét. Kambodzsa esetében az állami lét és a semlegesség fogalma pontosan fedi egymást. Az a hatalom, amely ezek közül bármelyiket megsérti, már agresszor. A vietnami háború állandóan fokozódó kiszélesítése óta Kambodzsára hatalmas amerikai nyomás nehezedik. Csak egy évben — 1966-ban — 700-nál több amerikai fegyveres provokáció érte az országot s ebből 25 igen súlyos volt. Néhány héttel ezelőtt, november utolsó napjaiban a kambodzsai államfő kénytelen volt olyan utasítást adni a fegyveres erőknek: készüljenek fel arra a lehetőségre, hogy az Egyesült Államok megszállja Kambodzsa egy részét, mert a jelek arra mutatnak, hogy az amerikai sajtó a washingtoni kormányt „Kambodzsa meggyilkolására” buzdítja. „A buddhista szocializmus” Persze, aki közelebbről tanulmányozza Kambodzsa életét, rájön arra, hogy az amerikai kormány nemcsak a vietnami háború kiterjesztése érdekében fenyegeti Kambodzsát. Az amerikaiak nem tudják megbocsátani, hogy Kambodzsa belső berendezkedésében nem az amerikai utat követi. Szakértők szerint kialakulóban van egy sajátságos jellegű kambodzsai szocializmus — az amerikaiak ezt az irányzatot „buddhista szocializmusnak” nevezik —, amely nem riad vissza a sokszor radikális jellegű intézkedésektől sem. Természetesen sok minden hiányzik még ahhoz, hogy Kambodzsa szocialista állam legyen, hiszen ipara még most is alig van, így megfelelő létszámú és egységes szellemű munkásosztályról még nem lehet beszélni, a gumiültetvények legnagyobb részének a hasznát még most is a franciák fölözik le, de a rendelkezésre álló javak elosztása terén már sok rokonszenves vonást fedezhetünk fel. Egyes termékek szükséglet szerinti elosztásának az elve — ha nem is ideológiai meggondolásból, de a természet bőkezű adakozásából — már megvalósulhatott. Így a déligyümölcsök — különösen a banán és a narancs — alig pár fillérbe kerülnek és mindenki annyit fogyaszthat belőlük, amennyit éppen kíván. A rizstermés — bár az időjárás ezt még erősen befolyásolja és a rizs az ország egyik legfontosabb kiviteli cikke — szintén minden évben biztosítja az ország megfelelő színvonalú ellátását. És ott van az óriási halmennyiség. A gumi és a rizs után a hal a harmadik legfontosabb exportcikke Kambodzsának — volt olyan év, hogy az export az évi százezer tonnát is elérte —, de hazai fogyasztásra is marad hatalmas mennyiségben és igen bő választékban. A labdarúgó-élet____________________ De most térjünk rá a szorosan vett szakmai kérdésekre. Amikor elindultam e távoli országba, igen ellentmondásos elképzelések éltek bennem szakmai szempontból is. Az egyik kérdéscsoport, amely nagyon foglalkoztatott, az ázsiai labdarúgás általános színvonala volt. A tokiói olimpián kialakult vélemény szerint az ázsiai labdarúgás színvonala mélyen alatta marad az európainak. Erre a véleményre viszont alaposan rácáfolt a Koreai NDK angliai világbajnoki szereplése. Valamennyien jól emlékszünk rá, hogy a koreaiak a Chile elleni 1:1-as döntetlen után — az angliai világbajnokság legnagyobb meglepetéseként — 1:0-ra legyőzték Olaszországot, a világbajnoki cím egyik titkos esélyesét és bejutottak a nyolcas döntőbe. És itt közel álltak ahhoz, hogy még nagyobb meglepetést okozzanak: Portugália ellen az első félidő 25. percében már 3:0-ra vezettek és a portugáloknak, illetve jóformán egyedül Eusebiónak — aki négy gólt lőtt — csak nagy nehezen sikerült megfordítaniuk a mérkőzést és győzniük 5:3-ra. A második kérdéscsoport már szorosabban kapcsolódott munkámhoz és körülbelül ilyeneket ölelt fel: milyen a kambodzsai labdarúgás színvonala; milyen a kambodzsai bajnoki rendszer; milyen edzési viszonyok — pálya, felszerelés, segédeszközök stb. — mellett kell majd dolgoznunk; hogyan lehet majd az adott klimatikus viszonyok között alkalmazni a mi edzési rendszerünket; hogyan lehet megtalálni az ismeretlen trópusi klíma mellett a munka, a táplálkozás és a pihenés ritmusának helyes arányát. Az edző ugyanis csak akkor tudja jól végezni feladatát, ha a terhelési és formagörbe kialakításánál figyelembe veszi a fokozatosságot, a rendszerességet, a sokoldalú foglalkoztatottságot és a szükséges pihenők megtartását. Mindezekre a kérdésekre hamarosan megkaptam a választ és nagyon kedvező feltételek között kezdhettem el munkámat. Szerencsémre az 1966 decemberére kitűzött ázsiai Ganefo-játékok miatt a bajnokság szünetelt és csak annak befejezése után kezdődött újra. Az így rendelkezésemre álló időt arra használhattam fel, hogy egyrészt nyugodtan kísérletezzem, másrészt pedig hogy végignézzem az ázsiai játékok labdarúgótornáját. Edzésrendszer közben megtudtam a kambodzsai bajnokságról is azt, amire szükségem volt. Csapatom — a kambodzsai Nemzeti Bank együttese — az addig lejátszott öt mérkőzés után az ötödik helyen állt és a Nemzeti Bank vezetői azt várták munkámtól, hogy a csapat ennél lényegesen jobb helyezést érjen el. Közben arról is tudomást szereztem, hogy a jobb csapatoknál Kínában és az NDK- ban végzett khmer edzőkön kívül (khmerek a kambodzsai őslakosok) francia és koreai edzők dolgoznak és hogy a válogatottnak csehszlovák edzője van. Ez is bizonyítja tehát, hogy Kambodzsában erős nemzetközi edzőgárda dolgozik. A phnompenhi Olimpiai Stadion 22