Sportélet, 1968 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

MSI (FOLYTATÁS) látjuk Vietnam esetében, hogy mit érnek a genfi egyezmény határoza­tai. Kambodzsa nehéz külpolitikai körülmények között nagyon okosan és bölcsen, de ugyanakkor a legha­tározottabban védelmezi önálló ál­lami létét és semlegességét. Kam­bodzsa esetében az állami lét és a semlegesség fogalma pontosan fedi egymást. Az a hatalom, amely ezek közül bármelyiket megsérti, már agresszor. A vietnami háború állan­dóan fokozódó kiszélesítése óta Kambodzsára hatalmas amerikai nyomás nehezedik. Csak egy évben — 1966-ban — 700-nál több ameri­kai fegyveres provokáció érte az or­szágot s ebből 25 igen súlyos volt. Néhány héttel ezelőtt, november utolsó napjaiban a kambodzsai ál­lamfő kénytelen volt olyan utasítást adni a fegyveres erőknek: készülje­nek fel arra a lehetőségre, hogy az Egyesült Államok megszállja Kam­bodzsa egy részét, mert a jelek arra mutatnak, hogy az amerikai sajtó a washingtoni kormányt „Kambodzsa meggyilkolására” buzdítja. „A buddhista szocializmus” Persze, aki közelebbről tanulmá­nyozza Kambodzsa életét, rájön ar­ra, hogy az amerikai kormány nem­csak a vietnami háború kiterjesztése érdekében fenyegeti Kambodzsát. Az amerikaiak nem tudják megbo­csátani, hogy Kambodzsa belső be­rendezkedésében nem az amerikai utat követi. Szakértők szerint kiala­kulóban van egy sajátságos jellegű kambodzsai szocializmus — az ame­rikaiak ezt az irányzatot „buddhista szocializmusnak” nevezik —, amely nem riad vissza a sokszor radikális jellegű intézkedésektől sem. Természetesen sok minden hiány­zik még ahhoz, hogy Kambodzsa szocialista állam legyen, hiszen ipara még most is alig van, így meg­felelő létszámú és egységes szellemű munkásosztályról még nem lehet beszélni, a gumi­ültetvények legna­gyobb részének a hasznát még most is a franciák fölözik le, de a rendel­kezésre álló javak elosztása terén már sok rokonszenves vonást fedez­hetünk fel. Egyes termékek szükséglet szerinti elosztásának az elve — ha nem is ideológiai meggondolásból, de a ter­mészet bőkezű adakozásából — már megvalósulhatott. Így a déligyümöl­csök — különösen a banán és a na­rancs — alig pár fillérbe kerülnek és mindenki annyit fogyaszthat be­lőlük, amennyit éppen kíván. A rizs­termés — bár az időjárás ezt még erősen befolyásolja és a rizs az or­szág egyik legfontosabb kiviteli cik­ke — szintén minden évben bizto­sítja az ország megfelelő színvonalú ellátását. És ott van az óriási hal­mennyiség. A gumi és a rizs után a hal a harmadik legfontosabb export­cikke Kambodzsának — volt olyan év, hogy az export az évi százezer tonnát is elérte —, de hazai fo­gyasztásra is marad hatalmas men­­­nyiségben és igen bő választékban. A labdarúgó-élet____________________ De most térjünk rá a szorosan vett szakmai kérdésekre. Amikor el­indultam e távoli országba, igen ellentmondásos elképzelések éltek bennem szakmai szempontból is. Az egyik kérdéscsoport, amely nagyon foglalkoztatott, az ázsiai labdarúgás általános színvonala volt. A tokiói olimpián kialakult vélemény szerint az ázsiai labdarúgás színvonala mé­lyen alatta marad az európainak. Erre a véleményre viszont alaposan rácáfolt a Koreai NDK angliai vi­lágbajnoki szereplése. Valamen­­­nyien jól emlékszünk rá, hogy a ko­reaiak a Chile elleni 1:1-as döntet­len után — az angliai világbajnok­ság legnagyobb meglepetéseként — 1:0-ra legyőzték Olaszországot, a vi­lágbajnoki cím egyik titkos esélye­sét és bejutottak a nyolcas döntőbe. És itt közel álltak ahhoz, hogy még nagyobb meglepetést okozzanak: Portugália ellen az első félidő 25. percében már 3:0-ra vezettek és a portugáloknak, illetve jóformán egyedül Eusebiónak — aki négy gólt lőtt — csak nagy nehezen sikerült megfordítani­uk a mérkőzést és győz­niük 5:3-ra. A második kérdéscsoport már szo­rosabban kapcsolódott munkámhoz és körülbelül ilyeneket ölelt fel: mi­lyen a kambodzsai labdarúgás szín­vonala; milyen a kambodzsai baj­noki rendszer; milyen edzési viszo­nyok — pálya, felszerelés, segédesz­közök stb. — mellett kell majd dol­goznunk; hogyan lehet majd az adott klimatikus viszonyok között alkalmazni a mi edzési rendszerün­ket; hogyan lehet megtalálni az is­meretlen trópusi klíma mellett a munka, a táplálkozás és a pihenés ritmusának helyes arányát. Az edző ugyanis csak akkor tudja jól végezni feladatát, ha a terhelési és forma­görbe kialakításánál figyelembe ve­szi a fokozatosságot, a rendszeres­séget, a sokoldalú foglalkoztatott­ságot és a szükséges pihenők meg­tartását. Mindezekre a kérdésekre hama­rosan megkaptam a választ és na­gyon kedvező feltételek között kezd­hettem el munkámat. Szerencsémre az 1966 decemberére kitűzött ázsiai Ganefo-játékok miatt a bajnokság szünetelt és csak annak befejezése után kezdődött újra. Az így rendel­kezésemre álló időt arra használ­hattam fel, hogy egyrészt nyugod­tan kísérletezzem, másrészt pedig hogy végignézzem az ázsiai játékok labdarúgótornáját. Edzésrendszer közben megtudtam a kambodzsai bajnokságról is azt, amire szüksé­gem volt. Csapatom — a kambod­zsai Nemzeti Bank együttese — az addig lejátszott öt mérkőzés után az ötödik helyen állt és a Nemzeti Bank vezetői azt várták munkámtól, hogy a csapat ennél lényegesen jobb helyezést érjen el. Közben arról is tudomást szereztem, hogy a jobb csapatoknál Kínában és az NDK- ban végzett khmer edzőkön kívül (khmerek a kambodzsai őslakosok) francia és koreai edzők dolgoznak és hogy a válogatottnak csehszlovák edzője van. Ez is bizonyítja tehát, hogy Kambodzsában erős nemzet­közi edzőgárda dolgozik. A phnom­penhi Olimpiai Stadion 22

Next