Sporthirlap, 1918. január-június (9. évfolyam, 1-25. szám)
1918-01-07 / 1. szám
1. szám. l evetett. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Miután a Sporthírlap levelemet kommentár kíséretében hozta, indíttatva érzem magam, hogy a megjegyzésekre válaszoljak. Legelsőbben is kijelenem, hogy nem — az FTC táborának kívánsága szerint — kerestem fel soraimmal a Sporthírlapot. Levelemről az FTC-ben senki sem tudott és nem sugalmazásra íródott. Régi jó szokás, úgy látszik, ha a kék-fehér színeknek valamelyes cikk, levél, avagy cselekedete rosszul jön, a háttérben mindenkoron a felbujtót, az irányító szervet vagy kezet keresni, mert így volt ez a Wemberügyben, így van az én esetemben, és így lesz ez még nagyon sokszor. Másodsorban ne nagyon restelje a Sporthírlap azt a törvényszéki tárgyalást, mert sok, nagyon sok színtiszta igazság fog azon a tárgyaláson kiderülni. A Sporthírlap sem vonhatja kétségbe, hogy egy ítélet, amit Ő felsége a király nevében hoznak, ne az igazságot szolgálná és a hamiságot sújtaná, hát önként következő, miszerint ha —amint a Sporthírlap is írja — az MTK oldalán az igaz ügy, úgy őt fogja övezni a feltétlenül igazságos ítélet dicsfénye. De ha az igaz ügy sántít a Hungária után, akkor................... hát akkor van is mit rejteni ezen a peren. Harmadsorban félve állapítja meg a Sporthírlap, hogy — immáron — bíró előtt állítják egymást pellengérre a sportemberek, és a sportnak egészen idegen kezekbe teszik le a magyar sport becsületének ügyét. Erre csak az a válaszom, hogy pellengérre mindig csak az egyik félt lehet hurcolni, mert bíróság előtt csak vádló és vádlott áll. A vádlott ez esetben az Új Hírek, a per kezdeményezője az MTK. Pellengérre állítva tehát az Uj Hírek és rajta keresztül Rainer Béla van, akik igazán nem tehetnek róla, hogy az MTK sportügyeket bíróság elé vitt, mert ők csak szabad kritikát gyakoroltak és amint látjuk, ezért a kritikáért felelősséget vállalva, bizonyítani is óhajtanak és tudnak. Az Az Újság írta a múltkoriban, hogy rukkoljon el az FTC konkrét fáddal és ha abból az ő igaza derül ki, úgy örömmel csatlakozik az ő zászlaja alá. Nem lehetetlen, hogy most a törvényszéki tárgyakon elhangzó tanuvalomásokból kialakul a konkrét vád és ez esetben megmugodhatnak azok, akik a bíróság előtti szerepléstől féltik a magyar sportot, mert legalább világosság derül erre a tényleg átkozott ügyre és újból bebizonyult a régi mondás helyessége, hogy — a cél szentesíti az eszközt. És még egyet. A Sporthirlap az ellenem irányított nyilat az — ostobaság — szócskában kísérelte meg elrepíteni. Nos, ha valaki egy ostobaságot 56 soros kommentárral kisér, úgy az a valaki nagyon találva érezheti magát attól az ostobaságtól. Ez pedig pech, és én ezt igazán nem akartam. • Ennyiben óhajtottam reflektálni. Vagyok Szerkesztő urnak ezután is igaz hivesPégusz.“ »Pégusz« mester ismét megtisztelt bennünket soraival s mi ezúttal sem zárkózunk el levelének közreadásától. Zöld fehér színekben virit véguszt barátunknak ez újabb irodalmi termése is, hiába tiltakozik ellene De hiába akarja ránk húzni a kék fehér köntöst is, mi mégis szívesen állunk rendelkezésére. Elvünk: szót engedni mindenkinek, aki szót kér és meghallgatni mindenkit, akinek van mondanivalója A gondolatok kicserélése hasznosabb a néma hallgatásnál még akkor is, ha a szavak kissé keményebbek és szántóbbak is. Vihar után tisztul a levegő és mi kész örömmel álljuk a legnagyobb vihart is, mert hisszük, hogy követi a tisztulás, a megkönnyebbülés, a mindnyájunkat óhajtott megértés és békés munkálkodás. »Pégusz barátunkat talán követni fogják ; mások, akiknek több a mondanivalójuk és súlyosabb a szavuk. Követni fogják jobbról és italról, FTC éktől és MTK éktől s talán ha lapunk hasábjain összetalálkoznak, könnyebben me találják egymást, mint akár a törvényszéken, akár az MLSz-ben, vagy bárhol máshol. Tessék, vitatkozzanak egymással a nagy nyilvánosság előtt, örömmel hallgatjuk őket s ha az illetékeseké lesz a szó, talán elhallgat végre *Pagus?A master is kék-fehér gyűlölettel fűtött — okoskodásaival. Svájc—Ausztria 3:2. Az osztrák labdarúgó szövetség válogatott csapatának második svájci szereplését kudarc kisérte : 3 : 2 arányban vereséget szenvedett karácsony másodnapján Zürichben, a svájci válogatott csapattól. Az eredmény a baseli 1 : 0 arányos győzelem után tulajdonképpen meglepetés, mert az első mérkőzés gyenge eredményét az osztrák csapat 48 órás vasúti késése okozta. Az osztrák csapat és kísérői is, a vereség okát abban az arasznyi hóban látták, amely a mérkőzés napján a zürichi Grasshopper pályát beborította , amely talajon a fekete-sárga dresszes csapat finomabb technikai készültsége nem tudott kellően érvényesülni. Hozzájárult még a vereséghez, hogy az osztrák csapat meghandicapeltent állott fel. Diedrich útközben influenzában megbetegedett, úgy, hogy játék helyett az ágyat kellett őriznie ; helyét Studnicka foglalta el, ki tőle telhetőleg iparkodott a neki szokatlan helyen a lehető legjobbat nyújtani. A két csapat Zürichben az alábbi összeállításban szerepelt: Ausztria: Jockie Studnicka, Poppovich—Kohn, Brandstetter, Roupetz— Haist, Haimle, Neubauer, Bauer, Schmidt. Svájc: Kempf (Blue Star)—Fehlmann (Servette), Fank I. (Young Boys)—Schneebell (St. Galién), Neumeyer J. (St. Galién), Feterli (Brühl), Kait (Old Boys), Kaltenbach (Basel), Wyss (Etoile), Hans I. (Nordstern), Huber (Young Boys). A svájci csapat nem az eredeti felállításában szerepelt. Az első mérkőzés kudarca után összeült a svájci válogató bizottság s hajnali 4 óráig tartó tanácskozás után a második mérkőzésre olyan csapatot jelölt ki, amelyben csak négy olyan játékos játszott, si már az első mérkőzésen is részt vett. Az összeállításban eszközölt változtatás nem vált hátrányára a vörös dresszes, fehér keresztes csapatnak : 3 : 2-re legyőzték a legjobb osztrák csapatot. A mérkőzés vezető gólját Haas fejelte a mérkőzés 4. percében Kornerből. Svájc a vezetésnek nem sokáig örülhet, mert már egy perc múlva kiegyenlít Ausztria: mintaszerű összjáték után Bauer kiegyenlít. További eredményt ez a félidő nem hoz, noha mindkét félre számos kedvező alkalmat szalaszt el. Az osztrák csatársor szemmel láthatólag nehezen mozog a hóban , bár ügyesen kihasználja svájci fedezetsor tömörülését s szélsői így gyakran szabadon futnak le a kapuig, a síkos talajon kárba vész minden erőlködésük. Kornerarány 5 : 2 Svájc javára. A második félidő jobbára az osztrák telepen vegyünk. Budapest, Kiraly u. 53. Árjegyzék naiod-n hangs erről külön- külön kérendő csapat fölényét, mutatja, a belső csatárok erősen foglalkoztatják a svájci védelmet, mely végül is minden támadást leszerel. A 25. percben jut Svájc a második gólhoz. A Jockl által a Svájc jobbösszekötője elé dobott labdát ez kapásból a hálóba továbbítja. Váltakozó lesz ezután a játék, hol egyik, hol a másik kaput fenyegeti veszély, de minden labda a kapusok zsákmánya lesz. Hat perccel a befejezés előtt sikerül Ausztriának a kiegyenlítés : Haist centerét egy kapu előtti kavarodásból kifolyólag Neubauer a kapuba továbbítja. A mérkőzés már-már Ausztria javára látszik dőlni. Schmidt közvetlen közelből a kapu előtt elesett Kempfbe rúgja a labdát. A vezetést s ezzel együtt a győzelmet nem tudta Ausztria megszerezni, de sikerült ez Svájcnak. A következő pillanatban Ausztria kapuja előtt a labda : Neumayer lövését Jockl fogja, de a kezéből kiejtett labdát Huber védhetetlenül a hálóba továbbítja s ezzel megszerzi csapatának a győzelmet. A svájci szövetség hivatalos lapja igyik a mérkőzésről: Az osztrákokat, akik havas pályán kijelentésük szerint még nem játszottak, láthatólag befolyásolta a magas hó. Ennek ellenére is oly játékot mutattak be, mely bámulatba ejtette a svájci nézőket. Csapatukból jóformán, lehetetlen egyeseket kiemelni, mert az homogén egységet alkot. A legnagyobb munkát vitán felül a védelem végezte. Kitűnő volt a védelmi törő, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy Studnicka otthon centercsatárt, itt, pedig jobb hátvédet játszik. Épp oly jó volt a fedezetsor is, labdastoppolásuk és összjátékuk mintaszerű. Ugyanezt lehet a csatárról is mondani, amihez azonban még a hibátlan kombináció is járult. Csupán a lövőképességükben volt valami hiba, ennek okát is azonban a havas talajban kell keresni.Az Üdvözlet a frontról. Az illesztendő alkalmából üdvözletet küldtek a frontról : Rácz Nándor (H), Lantos Izsó (KAOE), Winkelsberg Leó ( MTK), Kasza György (BSE), Dittrich Ernő (Testvériség). Nem remélt viszontlátás. Drescher Manó hadnagy, a BEAC jeles békecsapatára ma Földessy dívnak, a BEAC football-osztály elnökének az o olasz frontról a következőket: »A csodák csodádra, ma találkoztam egy olasz hadifogoly főhadnagygyal, aki engem megismert. T. i. Milanóban az Umione Sportiva Milanesenek a tagja s az Arénában ellenünk játszott, örömében — őszintén szólva — megölelt s mutatta a közös fényképünket, amit az Arénában felvettek. Ő jobbszélsőt játszott. Persze megvendégeltem és megértem, hogy mihelyt Róma előtt állunk, meghívjuk a milánói csapatot rovánsra. A fű úgyszólván imádkozott, hogy bár csak sikerülne.aogy hisszük, ilyen találkozás sem esett meg még egy háborúban. PORTHIRLAP solnai. a Hegedűt, grammeoffont, harmonikát REMÉNYI MIHÁLY elsőrangú magyar hangszere