Sporthirlap, 1918. január-június (9. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-07 / 1. szám

1. szám. l­ ­evetett.­­ Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Miután a Sporthírlap levelemet kommen­tár kíséretében hozta, indíttatva érzem ma­gam, hogy a megjegyzésekre válaszoljak. Legelsőbben is kijelen­em, hogy nem — az FTC táborának kívánsága szerint — keres­tem fel soraimmal a Sporthírlapot. Levelem­ről az FTC-ben senki sem tudott és nem su­­galmazásra íródott. Régi jó szokás, úgy látszik, ha a kék-fehér színeknek valamelyes cikk, levél, avagy cse­lekedet­e rosszul jön­, a háttérben minden­koron a felbujtót, az irányító szervet vagy kezet keresni, mert így volt ez a Wem­ber­­ügyben, így van az én esetemben, és így lesz ez még nagyon sokszor. Másodsorban ne nagyon restelje a Sport­­hírlap azt a törvényszéki tárgyalást, mert sok, nagyon sok színtiszta igazság fog azon a tárgyaláson kiderülni. A Sporthírlap sem vonhatja kétségbe, hogy egy ítélet, a­mit Ő felsége a király nevében hoznak, ne az igazságot szolgálná és a ham­iságot sújtaná, hát önként következ­ő, miszerint ha —amint a Sporthírlap is írja — az MTK oldalán az igaz ügy, úgy őt fogja övezni a feltétlenül igazságos ítélet dicsfénye. De ha az igaz ügy sántít a Hungária után, akkor................... hát akkor van is mit rejte­ni ezen a peren. Harmadsorban félve állapítja meg a Sport­­hírlap, hogy — immáron — bíró előtt állít­ják egymást pellengérre a sportemberek, és a sportnak egészen idegen kezekbe teszik le a magyar sport becsületének ügyét. Erre csak az a válaszom, hogy pellengérre mindig csak az egyik félt lehet hurcolni, mert bíróság előtt csak vádló és vádlott áll. A vádlott ez eset­ben az Új Hírek, a per kezdeményezője az MTK. Pellengérre állítva tehát az Uj Hírek és rajta keresztül Rainer Béla van, akik igazán nem tehetnek róla, hogy az MTK sportügye­ket bíróság elé vitt, mert ők csak szabad kritikát gyakoroltak és a­mint látjuk, ezért a kritikáért felelősséget vállalva, bizonyítani is óhajtanak és tudnak.­­ Az Az Újság írta a múltkoriban, hogy ruk­koljon e­l az FTC konkrét fáddal és ha abból az ő igaza derül ki, úgy örömmel csatlakozik az ő zászlaja alá. Nem lehetetlen, hogy most a törvényszéki tárgya­k­on elhangzó tanuva­lomásokból ki­alakul a konkrét vád és ez esetben megm­u­­godha­tnak azok, a­kik a bíróság előtti sze­repléstől féltik a magyar sportot, mert leg­alább világosság de­rül erre a tényleg átko­zott ügyre és újból bebizonyult a régi mon­dás helyessége, hogy — a cél szentesíti az eszközt. És még egyet. A Sporthirlap az ellenem irányított nyilat az — ostobaság — szócská­ban kísérelte meg elrepíteni. Nos, ha valaki egy ostobaságot 56 soros kommentárral ki­sér, úgy az a valaki nagyon találva érezheti magát attól az ostobaságtól. Ez pedig pech, és én ezt igazán nem akartam. • Ennyiben óhajtottam reflektálni. Vagyok Szerkesztő urnak ezután is igaz hive­sPégusz.“ »Pégusz« mester ismét megtisztelt ben­nünket soraival s mi ezúttal sem zárkózunk el levelének közreadásától. Zöld fehér színek­ben virit v­éguszt barátunknak ez újabb irodalmi termése is, hiába tiltakozik ellene De hiába akarja ránk húzni a kék fehér kön­töst is, mi mégis szívesen állunk rendelke­zésére. Elvünk: szót engedni mindenkinek, aki szót kér és meghallgatni mindenkit, aki­nek van mondani­valója A gondolatok ki­cserélése hasznosabb a néma hallgatásnál még akkor is, ha a szavak kissé keményeb­bek és szántóbbak is. Vihar után tisztul a le­vegő és mi kész örömmel álljuk a legnagyobb vihart is, mert hisszük, hogy követi a tisztu­lás, a megkönnyebbülés, a mindnyájunkat óhajtott megértés és békés munkálkodás­­. »Pégusz­ barátunkat talán követni fogják ; mások, akiknek több a mondanivalójuk és súlyosabb a szavuk. Követni fogják jobbról és italról, FTC éktől és MTK éktől s talán ha lapunk hasábjain összetalálkoznak, könnyeb­ben me találják egymást, mint akár a tör­vényszéken, akár az MLSz-ben, vagy bárhol máshol. Tessék, vitatkozzanak egymással a nagy nyilvánosság előtt, örömmel hallgat­juk őket s ha az illetékeseké lesz a szó, talán el­hallgat vég­re *Pagus?A master is kék-fehér gyűlölettel fűtött — okoskodásaival. Svájc­—Ausztria 3:2. Az osztrák labdarúgó szövetség válo­gatott csapatának második svájci szerep­lését kudarc kisérte : 3 : 2 arányban vere­séget szenvedett karácsony másodnapján Zürichben, a svájci válogatott csapattól. Az eredmény a baseli 1 : 0 arányos győzelem után tulajdonképpen meglepetés, mert az első mérkőzés gyenge eredményét az oszt­rák csapat 48 órás vasúti késése okozta. Az osztrák csapat és kísérői is, a vereség okát abban az arasznyi hóban látták, amely a mérkőzés napján a zürichi Grass­­hopper pályát beborította , amely talajon a fekete-sárga dresszes csapat finomabb technikai készültsége nem tudott kellően érvényesülni. Hozzájárult még a vereség­hez, hogy az osztrák csapat meghandi­­capeltent állott fel. Died­rich útközben in­fluenzában megbetegedett, úgy, hogy já­ték helyett az ágyat kellett őriznie ; helyét Studnicka foglalta el, ki tőle telhető­leg iparkodott a neki szokatlan helyen a le­hető legjobbat nyújtani. A két csapat Zürichben az alábbi össze­állításban szerepelt: Ausztria: Jocki­e Studnicka, Poppovich—Kohn, Brand­­stetter, Roupetz— Haist, Haimle, Neu­­bauer, Bauer, Schmidt. Svájc:­ Kempf (Blue Star)—Fehlmann (Servette), Fank I. (Young Bo­ys)—Schneebell (St. Galién), Neumeyer J. (St. Galién), Feterli (Brühl), Kait (Old Boys), Kaltenbach (Basel), Wyss (Etoile), Hans I. (Nordstern), Huber (Young Boys). A svájci csapat nem az eredeti felállí­tásában szerepelt. Az első mérkőzés ku­darca után összeült a svájci válogató bizott­ság s hajnali 4 óráig t­artó tanácskozás után a második mérkőzésre olyan csapatot jelölt ki, amelyben csak négy olyan játékos játszott, s­i már az első mérkőzésen is részt vett. Az összeállításban eszközölt változ­tatás nem vált hátrányára a vörös dresszes, fehér keresztes csapatnak : 3 : 2-re legyőz­ték a legjobb osztrák csapatot. A mérkőzés vezető gólját Haas fejelte a mérkőzés 4. percében Kornerből. Svájc a vezetésnek nem sokáig örülhet, mert már egy perc múlva kiegyenlít Ausztria: mintaszerű összjáték után Bauer kiegyen­lít. További eredményt ez a félidő nem hoz, noha mindkét félre számos kedvező alkalmat szalaszt el. Az osztrák csatársor szemmel láthatólag nehezen mozog a­ hó­ban , bár ügyesen kihasználja svájci fede­zetsor tömörülését s szélsői így gyakran szabadon futnak le a kapuig, a síkos tala­jon kárba vész minden erőlködésük. Kor­­nerarány 5 : 2 Svájc javára. A második félidő jobbára az osztrák telepen vegyünk. Budapest, Kiraly­ u. 53. Árjegyzék naiod-n hangs erről külön- külön kérendő­ csapat fölényét, mutatja, a belső csatárok erősen foglalkoztatják a svájci védelmet, mely végül is minden támadást leszerel. A 25. percben jut Svájc a második gólhoz. A Jockl által a Svájc jobbösszekötője elé dobott labdát ez kapásból a hálóba továb­­bítja. Váltakozó lesz ezután a játék, hol egyik, hol a másik kaput fenyegeti ve­szély, de minden labda a kapusok zsák­mánya lesz. Hat perccel a befejezés előtt sikerül Ausztriának a kiegyenlítés : Haist centerét egy kapu előtti kavarodásból kifolyólag Neubauer a kapuba továbbítja. A mérkőzés már-már Ausztria javára lát­szik dőlni. Schmidt közvetlen közelből a kapu előtt elesett Kempfbe rúgja a labdát. A vezetést s ezzel együtt a győzelmet nem tudta Ausztria megszerezni, de sikerült ez Svájcnak. A következő pillanatban Ausztria kapuja előtt a labda : Neuma­yer lövését Jockl fogja, de a kezéből kiejtett labdát Huber védhetetlenül a hálóba to­vábbítja s ezzel megszerzi csapatának a győzelmet. A svájci szövetség hivatalos lapja igy­ik­ a mérkőzésről: Az osztrákokat, akik havas pályán kijelentésük szerint még nem játszottak, láthatólag befolyásolta a magas hó. Ennek ellenére is oly játékot mutattak be, mely bámulatba ejtette a svájci nézőket. Csapatukból jóformán, le­hetetlen egyeseket kiemelni, mert az h­omo­­gén egységet alkot. A legnagyobb mun­kát vitán felül a védelem végezte. Kitűnő volt a védelmi törő, különösen, ha tekin­tetbe vesszük, hogy Studnicka otthon centercsatárt, itt, p­edig jobb hátvédet játszik. Épp oly jó volt a fedezetsor is, labdastoppolásuk és összjátékuk minta­szerű. Ugyanezt lehet a csatárról is mon­dani, amihez azonban még a hibátlan kombináció is járult. Csupán a lövőképessé­­gü­k­ben volt valami hiba, ennek okát is azonban a havas talajban kell keresni.Az Üdvözlet a frontról. Az illesztendő alkalmából üdvözletet küldtek a frontról : Rácz Nándor (H­), Lantos Izsó (KAOE), Winkelsberg Leó ( MTK), Kasza György (BSE), Dittrich Ernő (Testvériség). Nem remélt viszontlátás. Drescher Manó had­nagy, a BEAC jeles békecsapatára m­a Földessy dívnak, a BEAC football-osztály elnökének az o olasz frontról a következőket: »A csodák cso­dádra, ma találkoztam egy olasz hadifogoly főhadnagygyal, a­ki engem megismert. T. i. Milanóban az Umione Sportiva Milanesenek a tagja s az Arénában ellenünk játszott, örömé­ben — őszintén szólva — megölelt s mutatta a közös fényképünket, a­mit az Arénában fel­vettek. Ő jobbszélsőt játszott. Persze megven­dégeltem és meg­­értem, hogy mihelyt Róma előtt állunk, meghívjuk a milánói csapatot ro­­vánsra. A fű úgyszólván imádkozott, hogy bár csak sikerülne.a­ogy hisszük, ilyen találkozás sem esett meg még egy háborúban. ­PORTHIRLAP s­­olnai. a Hegedűt, grammeoffont, harmonikát REMÉNYI MIHÁLY elsőrangú magy­ar hangszere

Next