Sporthirlap, 1919. július-december (10. évfolyam, 27-68. szám)

1919-07-07 / 27. szám

2. oldjai, SPORTHÍRLAP 27. szám, elletrt állni, amikor a nagyok ily irigylésreméltó jutalomban tudják „ üzemszemélyzetüket” része­síteni. Bármennyire át is tudjuk érezni azokat a lélektani motívumokat, amelyek a közhangulatot a Bécsben folyó dolgok ilyen irányú megítélésére bírják, mégis azt véljük, hogy kissé túl szigorú megrovásban részesíti a bécsi mulató kaland hőseit.* Elvégre rendkívüli időket élünk, rend­kívüli események forgatagában hányódunk, tehát az események és cselekedetek megítélésénél nem szabad a mindennapi, megszokott, a közönségesen alkalmazásra kerülő erkölcsi kódex diktálta mér­téket minden gondolkozás nélkül használni. Alig tagadta még valaki komolyan, hogy a fővárosban ma élni, nincs minden hiányérzet és kellemetlen­ség nélkül s így a vágy és törekvés, a távollétet lehetőleg meghosszabbítani, senkinek bűnül fel nem róható. Azután az önálló és még nem szabá­lyozott valuták is sok olyan kényszerhelyzetet teremtenek, amelyből a szabadulásra sokszor nincs más eszköz, mint amit valaki esetleg nem szívesen és talán jobb meggyőződése ellenére használ fel. Minden­esetre meg kell várni a vissza­térők mentségeit, mielőtt az objektív bírálat nyu­godt érzésével mondhatnánk véleményt a történ­tekről. .Annyi azonban kétségtelen — és ezt már most is teljes határozottsággal megállapíthatjuk, hogy a nagyfokú tapintatlanság vádja alól semmi esetre sem lehet a bécsi szép napokat élőket fel­menteni. Éppen a mai időkben és körülmények között kellene fokozott óvatosságot kifejteni, hogy a sportműködés módjában és formáiban senki kifogásolni valót ne találjon. Ma, annyi életbe vágó sportkérdés vajúdó krízisében, valósággal a sport egyetemes érdeke ellen vétkezik, aki kön­­­­nyelmű és meggondolatlan módon, csak impulsív érzéseire hallgatva demonstrálja, hogy mennyire­­lehet a sport nemes lobogójával is vissza­élni. lila igazán szánalmasan rövidlátó módon hagyja­­figyelmen kívül az itthoniak hangulatát,­­aki kétkedve mutatja, hogy az amatőr szempontból fakadó aggályokat fölényesen negligáló módon megszerzett anyagi eszközökre támaszkodva, mi­lyen göngyöletet tud élni, sportolás ürügye alatt. Minek ma szinte provokálóan a világgá kürtölni, hogy mégis csak legjobb a mostani berendezés, hogy amikor a kicsinyek kétségbeesetten küzköd­­nek a léttel, a nagy egyesületeknek bőven jut,­­hogy a végkimerülésig folytatva a produkciókat, lejárassák a magyar footballsportot ott, ahol eddig csak tisztelet és elismerés övezte. Buttkai Károly az FTC, régebben a KAOÉ. volt játékosa, aki mint pilóta teljesített katonai szolgálatot, a minap Kaposvárott lezuhant és ször­nyet halt. A H. a. oszt. ifjúsági bajnokságot szép küz­delem után a „Nemzeti SC.“ fiatal gárdája nyerte meg. 17 mérkőzésből 33 pontot szerzett, gólará­­nya 43—9. Játékerejét legjobban azok a győzelmek jellem­zik , a­melyeket az I. észt ifjúsági csapatok el­len ért el UTE 2:1, BTC 2:0, MTK 3:0, BEAC 4:3, III. Ker. TVE ellen 3:2 arányban győzött. Csapatösszeállítás : Galcovits—Rémay, Szedlák— Tímár III., Nagel, Hajdú—­Bellák I., Spitz, Schaffer, Címer, Bellák II. Hogy a fiatal együttes ilyen eredményesen sze­repelt, abban igen nagy érdeme van Steinkohl Bélának, az ifjúsági csapat intézőjének, Payer megrengsza­bályozása. Lapunk más­helyén bővebben számolunk be Payer bécsi sze­repléséről, ezúttal csupán az FTC Bécsben tar­tózkodó vezetőségének arról az elhatározásáról adunk hírt, mely szerint a csapat, a csapatkapi­tány és az ellenfél megsértéséért Payert büntetés­ből az FTC hátralevő bécsi mérkőzésein nem játszatja. A KAOE­ július 7-én (hétfőn) este fél hat órakor a Rőser iskolában rendes havi választmányi ülést tart A Miskolci Vasutas Sportklub Budapesten. Érdekes vendégszereplés színhelye volt vasárnap a lágymányosi pálya. A Miskolci Vasutas Sport­klub csapata, a­melynek Északmagyarországon most a legerősebb csapata van , legyőzte a Mis­kolci MTK-ét és a Diósgyőri Vasgyáriakat is, le­utazott Budapestre, hogy a csapatnak egyszer fővárosi csapattal is legyen alkalma összemérni az erejét. A miskolciak, bár 13 órás nehéz utazás volt a lábaikban, igen jól megállották a helyüket a BEAC csapatával szemben, amely szezonzáró mérkőzésül vendégül látta őket. A csapat három tartalékja ellenére végig lelkesen tartotta magát a BEAC-nak meglehetős lanyhán játszó csapata ellen és stílusos játékával nagy feltűnést keltett. A cégszövetség működéséről már hírt adtunk olvasóinknak. Az újra működő sportszövetség, mint értesülünk, nem törekszik arra, hogy a már meglévő sportanyagot elvonja az egyesületektől, hanem főként, új játékosanyag nevelés­re és ki­képzésére törekszik. A MLSz-el kötött egyezmény szerint ugyanis a cégszövetségnél a II, III osztályú egyesületek játékosai közül csak azok igazol­hatók le, akik az illető cégnél alkalmazva vannak, s nyilvános egyletüknek igazolásuk ellen kifogása nincs. A cégszövetség ilyen játékosnevelő műkö­dését tehát minden­ illetékes tényező támogatni fogja. Az osztályozás kérdéséhez. ír. Az osztályozásnak vajúdó nagy problémája elsősorban az I. osztály szempontjából érdekli a nagyközönséget. Hiszen minden szeretete, lelkese­dése és „drukkja" az övéké, a nagyoké, az I. osz­­tályúaké. Viszont azonban nem kevésbé érdekli a „kis egyesületeket", főként azokat, a­melyek a békeidőkben a III. és IV-ed osztályok harcosai voltak, de a háborúban felkerültek a „másodikba", hogy mi lesz velük, maradnak-e vagy pedig vissza­ru­kolnak régi helyükre. Lássuk most már, milyen volt a helyzet a II. osztályban s hogyan változott a háborúban. A békebeli II. osztály. Az utolsó I. osztályú békebajnokságért ez a 10 csapat játszott: MAFC, TTC, Főv.TKör, KAOE, FSC, BEAC, BTK, JAC, ESC és a FIÁK. A bajnokság befejeztével azonban nagy válto­zás állott be. Az MLSz megszüntette a pestkör­nyéki bajnokságot és annak három első helyezett­jét (1. ETC, 2. Kispesti AC, 3. URAK.) kiegészítve a III. osztály hét helyezettjével (1. Máv. Gépgyár, 2. OTE, 3. Testvériség, 4. Ékszerészek, 5. Zugló, 6. Pénzintézet, 7. Vasasok), húszra emelte fel a másodosztályú egyesületek számát, megalakítván a II. b. osztályt. A 11. a. osztályban maradt volna a fenti 10 csapat, de a MAFC helyén az I. osz­tályból kiesett NSC, a FIÁK helyén a IIi. osztályú győztes MÁV gépgyár. A FIÁK és a többiek a II. b.-ben foglaltak volna helyet. A háborús II. osztályú mérkőzések: A háború természetesen a IL osztályban is ke­resztülhúzta a számításokat. A kettős keret egy­­ideig felbomlott, de azért a II. osztály egy percig sem szű­nt meg, hanem szorosan simulva követte a hivatalosnak elismert I. osztályú mérkőzéseket. Az Auguszta serleg mellett kiírták a „II. osztályú Auguszta serleget", a ligabajnokság mellett a „II. észt bajnokságot" és így tovább s a kétfordulós rendszerre áttérés után visszaállították a kettős keretet is. A II. osztályú háborús mérkőzések résztvevői és vázlatos eredményei a következők: 1914 ősz. Auguszta serleg: 1. Főv.TKör 13 pont. 2. OTE 12 pont. 3. Zugló 11 pont, azután sorrend­ben URAK, NSC, FSC, BTK, Ékszerészek. 1915 tavasz. Ligabajnokság. 1. Vasasok 19 pont. 2. OTE 19 pont. 3. URAK 17 pont, azután sor­rendben Előre, Festők, Testvériség, Nyomdászok, Zugló, VÁC, BKVT, Droglisták és NSC. 1915 ősz. Hadimérkőzés: 1. Vasasok. 2. URAK, 3. Festők : részt vettek még a fenti csapatok az OTE és NSC kivételével, a­melyek a kárpáti ligáért játszottak. 1916— 17 szezon Hadimérkőzés. II. a. osztályban: 1. Máv. gépgyár 33 pont. 2. NSC 32 pont. 3. Test­vériség 25 pont, azután sorrendben OTE, ETC, TTC, Előre, BKVT, URAK, Festők, Nyomdászok, KAOE (feloszlott). 11. b. osztályban: 1. Zugló 24 pont. 2. UTSE 23 pont. 3. BSE 16 pont, azután sorrendben FIÁK, EMTK, MFC, BLK, Hofherr. Az EVTC, Bádogo­sok, VÁC és Droglisták visszaléptek. 1917— 18- szezon. Hadibajnokság. II. osztályban. 1. TTC 32 pont, 2. Testvériség 30 pont. 3. NSC 27 pont, azután sorrendben Főv.TKör, ETC, UTE, URAK, Megyer, Festők, Nyomdászok, Előre és BKVT. II. b. osztályban. 1. UTSE 40 pont, 2. BSE 31 pont, 3. EMTK 27 pont, azután sorrendben Zugló, UMTE, FIÁK, VÁC, MFC, BLK, NTC, ISC, Hof­herr. Az 1918—19 szezonban a résztvevők annyiban változtak, hogy a TTC helyére a Famunkások (később MTE) kerültek a II. a. osztályba, a fel­oszlott BLK és szünetelő Hofherr helyére pedig a Vérhalom és Wekerletelep jutottak a II. b. osz­tályba. A bajnokságokat ez évben, akárcsak az I. osz­tályban, itt sem lehetett befejezni. A II. b. osz­tályban ugyan nem kétes a helyezés sorrendje (1. VtSE. 2. Vérhalom. 3. BSE.), a II. a. osztályban azonban a NSC, Testvériség és Nyomdászok tel­jesen egyforma pontszámmal, 27—27 ponttal álla­nak az élen. Az I. osztály szempontjából tehát kritikus a helyzet. Nézzük azonban most az osz­tályozást a II. osztály szempontjából. A II. osztály aspiránsai. Azt hisszük, leghelyesebb, az I. osztálynál hasz­nált kategóriák fenntartása. Tehát Az utolsó békebajnokság, illetve az akkori osztá­lyozás alapján jogosultak a II. osztályba való visszahelyezése: TTC, Főv. TKör, KAOE, FSC, BEAC, BTK JAC, ESC, MÁV gépgyár, NSC.(II. a), ETC, Kis­pest, URAK, OTE, Testvériség, Ékszerészek, Zugló Pénzintézet, Vasasok és FIÁK (II. b). A háborús bajnokságok alapján bekerültek a II. osztályba : Nyomdászok, MTE (volt Famunkások), Előre, BKVT, VII. ker. (volt Festők) és Megyer (II. a), UTSE, Vérhalom, MFC, ISC (volt Ev.TC), BSE, VAv, EMTK, NTC (volt Bádogosok), UMTE, Wekerletelep (II. b). A háborúban a II. osztályban szerepeltek még, de közben megszüntették működésüket, a Dio­­guisták, BLK (feloszlott), Hofherr-Lehrantz SC. Az idei //­. osztályú bajnokság alapján, (amelyet­ szintén nem lehet befejezni) igényt tartanak a II. osztályra az ELAC (III. a) és a Húsiparosok, eset­leg a Globus (III. b). Megjegyzendő azonban, hogy az elősorolt 42 egyletből igen sok elesik, mert 1. többen jogosult aspiránsai az I. osztálynak is s igy a II. osztály­nál nem jönnek számításba; 2. mert a béke II. osztályúak közül és a műkö­désüket beszüntetett egyes esetek közül néhány még ma sem működik s igy aligha fog számításba jönni az osztályozásnál. De még a legjobb esetet is számítva, legalább 30 egyesület osztályozásáról kell majd döntenie a II. osztályban is az ötös bi­zottságnak, ami nem lesz könnyű feladat. (Befejezés következik.)­­. ­ Az osztályozás és az NSC. Hogy stílszerűen fejezzem ki magamat, a szer­zett* jogcímre való hivatkozással kérek helyet soraimnak az osztályozás —belátom — agyon­­csépelt, unalmas kérdésében. Úgy hiszem, mindenki elismeri, hogy az NSC sohasem tartozott a síró egyesületek közé. Nem sírt, amikor­ egymásután vitték széjjel kiváló, nála nevelődött játékosait, akik közül még ma is tizenkettő játszik különböző első osztályú egyesü­letek első csapatában; nem sirt a háború alatt, hanem működését egy pillanatra be nem szün­tetve küzködött, dolgozott, ahogyan erejéből tel­lett és nem sírt a mai napig az osztályozás kérdés® körül, amely ügyben idáig annyian elsírták bá­natukat, pedig merem állítani, hogy az NSC akármelyik jajgatónál hasonlíthatlanul több jog­gal szakíthatta volna fel ingét és mutogathatta volna sebeit. És ha már a sírásnál tartunk, en­gedtessék meg nekem, hadd sírjak egy kicsit én is. A Sporthírlap legutóbbi cikke a cikkíró szerint azért íródott, hogy az osztályozás kérdésében az adatok összegyűjtése által a bizottság mun­káját megkönnyítse és a közönséget tájékoztassa. Nagyon csodálkozom tehát, hogy míg pld. a BEAC-ra vonatkozó adatok olyan gyönyörűen ki vannak mutatva, hogy már-már magam is azt kezdtem hinni, hogy a BEAC-nak joga van az első osztályban­ helyet követelni, addig az NSC-re vonatkozó adatok részben el vannak földelve, ami pedig közölve van, az téves. A most abbanmaradt II. oszt. bajnokság élén ugyanis nem egyenlő pontszámmal áll az NSC, Nyomdász és Testvériség, hanem a lejátszatlan mérkőzések egyenlő száma mellett az NSC, a Testvériség előtt egy, a Nyomdászok előtt két ponttal vezet. Azután, ha jól tudom, az NSC a háború alatt megnyerte a Kárpáti Ligát, a Hadi Kupában a Győri ETC, a Törekvés és a 33 FC-on át elju­tott az elődöntőig, ahol az FTC csak megismételt mérkőzésen tudta 2 :1 arányban legyőzni, ugyan­ekkor legyőzte a DFC-t Prágában, a Cracoviát Krakóban, a Cesky Lew-et Pilsenben, utána két éven keresztül hajszál híja volt, hogy meg nem nyerte a II. osztályú bajnokságot, különösen az első évben, amikor ősszel 5 — 6 góllal verte ellen­feleit, tavasszal azután öt mérkőzése eldöntet­lenül végződött azért, mert a megítélt 11-est nem tudták góllá értékesíteni. Így is két ponttal befutott a MÁV előtt, amely azonban egy elvesz­tett mérkőzést óvás folytán újra játszotta, s az új mérkőzését megnyervén, jobb gólaránya alap­ján bajnok lett. Ezeket tulajdonképen csak annak kimutatása végett mondtam el, hogy volt a háborús eszten­dők között kettő, amikor az NSC diadalt diadalra halmozott, mert az NSC osztályozása szempont­jából igazán másodrangú szerepet játszanak a háborús eredmények. Az NSC jogai egészen má­sutt keresendők, amelyekről a Sporthírlap cikke szintén teljesen megfeledkezett. Ott akarják összetoldani a fonalat, ahol 1914-ben elszakadt, még­pedig úgy, hogy az első osztályú egyesületek létszámát szaporítják. És ha szaporítják, akkor — mint az a múltban már kétszer történt — első­sorban annak van joga a bennmaradáshoz, aki a szaporítás nélkül kiesett volna. így volt ez a MAC és a BTC esetében is. És felállíthatom így is a tételt. Ha a MAFC-nak, amely 1914-ben megnyerte a II. osztályú bajnokságot és a háború alatt nem szerepelt, föltétlen joga van a 10-ik helyhez, (már pedig a MAFC jogát senki sem vonja kétségbe) akkor az NSC-nek, amely 1914- ben kiesett és a háború alatt, ahogyan képes volt, folyton szerepelt, ugyanilyen feltétlen joga van a 11-ik helyhez. Akárhogy álljon is azonban a dolog, az NSC igényjogosultságát egy három hasábos cikkben nem lehet úgy elintézni, hogy egyforma igényt tarthat az I. oszt. sorozásra: NSC, Nyomdász, Testvériség, UTSE, még akkor sem, ha egyes berkekben ma úgy beszélnek az NSC-ről, hogy amit akar, az idén­ sem nyerte volna meg a bajnokságot­. Nos, én láttam már ennél nagyobb csudát, éppen akkor, mikor az NSC 1914-ben kiesett. Tessék csak visszaemlé­kezni, a III. kerület volt menthetetlenül elitélve, mert a mi 9 pontunkkal szemben 7 pontja és rosz­­szabb gólaránya volt és a bajnok MTK és az akkor óriási formában levő 3-ik helyezett Törek­vés volt a részére hátra. Aki azt merte volna ál­lítani, hogy a Vívó ezen a két marchen megszerzi a szükséges 3 pontot, azt a Lipótmezőre vitték­ volna,. Pedig megtörtént. .

Next