Sporthirlap, 1920. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1920-07-15 / 57. szám

ć, ’ 1 Jui 1 K,­ V é jf Jf , M fjM V, $ —“I Szerkesztőség: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 8­97. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 908. I ELŐFIZETÉSI ÁR: I . . .. MEGJELENIK ! Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban, IV., Sar-Egész évre ...««.••• , 200 kor, HETI­ŐN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN kantyus-u. 3., valamint a hirdetőirodákban, Ausztria Fu­­turs * ’ * * ' mp * REGGEL. részére Mosse Rudolfnál, Wien, I., Seilerstatte 2. „ .. , ——-------— —— ------ Németország részére August Scherfnél, Berlin, Negyedévre...................................................50 „ Egyes SZáiB­ara Wsenben 3 K Zimmerstrasse 37—41. FUTBALL Végig győzött az MTK. Sok dicső­séggel megrakodva, győzelmektől éke­sen jön haz­ig a szabad Helvécia föld­jéről a Magyar Testgyakorlók Köre nagyszerű csapata. Vasárnap este még más hír járta. Egy hiób­lik­ fekete árnyéka szegte be a futball­­égboltot, tragikus ízt' 'adva az FTC* és az MTK középeurópai túrájának. A téves hír szerint — amit egyébként a Magyar Távirati Iroda röpített v­ilággá — az MTK-t ugyanaz a sors érte utól túrájának utolsó állomásán. Bőseiben, ami dicsőségben és hírnév­ben egyformán osztályos társát, a külföldön­­ csak olyan ismert és rette­gett FTC-t sújtotta. A M. T. I. téve­désen alapuló hieb-kire szerencsére csak egy esténk ünnepi hangulatát rontotta el, mert hétfő reggelre már megérkezett Baselból a hiteles sür­gőny­, amely szerint az MT­K szom­baton az FC Nordstern csapatát győzte le' 2: 1' re, vasárnap pedig az FC Basel fölött aratott diadalt 3 : 1 arány­ban. A­ bázeli sürgöny azt is közölte az aggódó, kétkedő s az első hír ellenére is reménykedő közönséggel, hogy az MTK ragyogó haditettet vitt véghez a Baselben, mert az FC Basel csapatában. Schaffer­s a két Putzendoppler mellett a Svájcban le­telepedett Nemes Sánd­or, az FTC, majd a Hakoah kitűnő csatára is­­játrott. . Az utolsó június 15-ike. Még mindig tart a véres harc az MLSz-ben az utolsó június 15-ike előnyeinek kihasználásáért. Sok erkölcstelenséget, sok csúnyaságot vetnek felszinte ezek a tárgyalások. Sajnos, még mindig nem bírálják el ezeket a kisded ügye­ket olyan magas nézőpontból, miként azt kellene, bár már az intézőbizottság is indít­tatva érezte magát egy ízben dorgálást, más ízben pedig három havi büntetést kiosztani. Az e heti „adás-vételi ügyek" a következő eredményeket hozták: Klein Manót, a BAK szélsőcsatárát, az MTK-hoz igazolták, mert nem látták bebizonyítva, hogy Klein az iga­zoló, jegyet június 14-én és nem december 14-én írta alá. Kleint azonban viselkedéséért megdorgálták. Léderert (Testvériség), aki a VII. ker.-be akart átmenni, viszont nem iga­­zolták új egyletébe, mert bebizonyult, hogy sajátkezűleg írta alá a visszavonást. Léde­iért azonban nov. 15-ig felfüggesztették. Boross II. (MTK, régebben „b3“FC, jelenleg bécsi Hakoah) visszavonási ügyét nem fejez­ték be, mert a koronatanú nem jelent meg. Kleint a BAK jobbszélsőjét az MTK-hoz igazolták, miútt számunk­ban már megemlékeztünk róla, hogy Klein, a BAK jobbszélsője arra való hivatkozással, hogy visszavonási ké­relmét még december 14-én írta alá, kérte az MTK-ba való átigazolásá­nak érvényesítését. Az intéző bizott­ság keddi ülésén inkább impressziók, mint bizonyítékok alapján valóban ily értelemben döntött, de Kleint eljárásáért megdorgálta, am­i bizony igen túl enyhe büntetés.­­ Az ETO óvása, amelylyel a VII. ker. SC ellen elvesztett bajnoki döntő eredményét megtámadta olyan uni­kum a maga nemében, amivel remél­hetően nem csinál iskolát. Tárgyi érvek helyett érzelmi momenuum­ok egész seregét vonultatta föl ugyanis az ETC, amely nyilván elfelejtette, hogy az MILSz illetékes szervei sem­miesetre sem ítélhetik meg a meccs egyes fázisait a fovén és reményük­ben csalatkozott ETC rajongók néző­pontjából. Az ETC a következő hat pontba csoportosítja az érveit, ame­lyek egyik-másika vádnak (enyhén szólva) is beillik:. 1. A mérkőzés eredménye meg­­hamisítása volt az erőviszonyoknak. Ennek a bizonyítására csatolja az ETC, a sport- és napilapok tudósí­tásait. . 2. Az ETC csapata idegesen ját­szott, mert az erzsébetfalvai kar­hatalom a mérkőzés megkezdése előtt le akarta tartóztatni Knerczer Jó­zsefet, a csapat jobbösszekötőjét. 3. Tanukkal akarja bizonyítani, hogy az orvosi látleletekkel tanúsított durvaságokat tervszerűen és előre való megfontoltsággal követte­ a VII. k. SC. 4. A VII. ker. SC csapatában sze­repelt Ilovszky Dezső jobbösszekötő­nek szabályellenesen adott játékon en­gedélyt a fegyelmi bizottság.­1 5. Újvári Ödön kényelmesen, az előző napi bírói színész meccstől izomlázasan vezette a mérkőzést. 6. Az osztályközi bizottság nem döntött abban a tekintetben, hogy egy vagy két döntőt játszanak-e a II. oszt. bajnokságért. Az 1., 2. és 5. pont csupa, merőben érzelmi momentumokat tartalmaz, amelyek nem valók komoly óvásba. A 3. pont eres vádját csak magya­rázni lehet,­­ menteni semmi esetre sem. Meg tudjuk érteni az ETO rossz és ezért kesernyés hangulatát. Har­minc meccset veretlenül állni s a harmincegyediket, a legfontosabbat elveszteni, végzetnek csakugyan mos­­­toha. De még a legkegyetlenebb sors sem adhat jogot könnyelmű vádas­­kodásra. A tervszerűség és az előre való megfontoltság túl kemény s bi­zony könnyelműen­ elhamarkodott kifejezések egy komolynak föltűnni látszó egyesületi óvásban. Nem is lehet mással megmagyarázni, mint azzal a káros szellemmel, amely újabban a futball fórumon elhara­pódzott. Egyedül a 4. és 6. pontban hoz föl az ETO olyan tárgyi okokat,­ amelyek a VII. ker. SC győzelmét vitássá tehetik. Az intézőbizottság­­máris felhívta a fegyelmi bizottságot, hogy tegyen jelentést arról, milyen indokolással adott játékengedélyt a büntetés alatt álló Ilovszkynnak? Et­től­­ nem az összekapkodott érzelmi momentumoktól függ a bajnoki döntő igazolásának a sorsa.. V '.jjETTt C$ílt@rtelmi kiadás* ára 2 korona, 57. szám, Budapest, 1920 Julius 15. XI. évfolyam. 1 ■ testedzés iyitozr) ágával 1 \JmFWr * foglalható csilág * j Bécsi levél- Az osztrák kupa döntője: Rapid—Amateure 6 : 2 Az osztrák labdarúgósport legnagyobb eseménye a kupadöntő, nagyon rövid és ese­ménytelen múlt után került a közérdeklődés előterébe. Az osztrák szövetség eleinte bátor­talanul nyúlt a kupamérkőzések rendszeréhez, mert attól tartott, hogy a közvélemény nem lesz képes ennek igazi értelmét és értékét felfogni. De az errm­ények azoknak adtak igazat akik azt hirdették, hogy a kupa körül foly­tatott küzdelmek az érdeklődést ébren fogják tartani. A szövetség mindent megtett, hogy ezt a tételt beszédes tettekkel is igazolja. Míg minálunk a díj többizbeni kiírása elle­nére sem készült el a klasszikusnak „terve­zett" trófea, addig az osztrákok ezúttal már átnyújtották a győztesnek a nagyértékű­ díjat: magas márványállványon nyugvó remekművű aranyserleget De ezenkívül a szövetség 11 arany­érmet is juttatott a győztes csapatnak, ami csekély 25,000 koronájába került. (A döntő: Rapid—Amateure.) De tulajdonképpen nem ez kölcsönzött szint és értéket a küzdelemnek, hanem az a körülmény, hogy a szembenálló ellenfél a két legjobb osztrák csapat volt. A bajnok­ságban izgalmas finis után egyforma pont­számmal, de több győzelemmel a Rapid csa­pata győzött, úgy­ lett volna rendjén, hogy az Amateurök legalább a kupában kárpótol­ják magukat. Csakhogy nem így akarta ezt a zöld-fehérek együttese és nem így akarta a szerencse kiszámíthatatlan szeszélye. .­­ . Ismét a Rapid győzött, s ezzel rátette a ko­ronát bajnoki sikerére. (A mérkőzés külsőségei.) A Cup finálé színhelye a­­ Simmeringer SC új sporttelepe volt, amely ezúttal bizonyos tekintetben emlékeztetett azokra a pályákra, amelyeken ezt az eseményt a futballsport őshazájában szokták eldönteni. A pályát, amely 114x60 m­ méretű, végig finom gyeptakaró borítja, amelyen a legművészibb nüancok is érvényesülnek. Persze az osztrák sporttelepek régi hibája, a tribün teljes hiánya,­­ itt is szembeötlő. Mindenesetre nem valami meg­nyugtató lehet a nézőre az a tudat, hogy 50—60 koronás belépődíjáért egy kis „felső" meglepetésre is számíthat. Ezúttal azonban jól viselkedtek az égiek. Ritka szép nyári délután kedvezett a kupa­döntőnek s ennek megfelelően legalább 25,000 főnyi volt a pályát körülvevő embersereg. Szebb látványt nem is lehet elképzelni. Hogy teljes legyen a jó bécsiek öröme, a meccs alatt a Frendenauból idetévedt repülőgépek végzik merész mutatványaikat.­­Egy karcsú monoplánból épp a félidőben ugrik a földre ejtőernyőjével egy bátor pilóta. Fent a leve­gőben az emberi ügyesség küzdi le a látha­tatlan elemeket,­idelenn az ünnepi fényben úszó zöld gyepen pedig huszonkét futballista ad számot kifinomodott játéktudásáról. (Megjegyzések.) Csakhogy a fiúk nem egészen jól csinál­ták a dolgot Elsősorban a fegyelemmel volt baj. Már régóta figyeljük az osztrák futball­sport két alapvető hibáját, t. i.. a játékosok és a közönség megdöbbentően fegyelmezetlen viselkedését, valamint a bírói talentumok szer­­telen hiányát. Az előbbiek­­a háborús utóha­tások következményei, de a bírák tehetetlen vergődése már a szövetség legbelsőbb és leg­sajátosabb hibájának tudható be. A bíráknál leginkább az erélytelen és gyáva modort kell szóvá tenni, akik még nem jöttek rá, hogy mint kell és lehet az elejétől megkezdett energikus fellépéssel a közönség lelkiálla­potát egyensúlyban tartani. Ezúttal pedig Retschury volt a bíró, a bé­csiek büszkesége, akiért a legutóbbi magyar­­osztrák matekon hasztalanul sóvárgott a derék bécsi közönség. Retschury azonban opportu­­nitásból „szándékosan" elnézett egyes dolgo­kat, hogy a játék „zavartalan menetét bizto­síthassa". Ez azután igazán sikerült neki! Csinos jelenet volt például Brandstetternek a Rapid centerhalljának egyik akciója. A né­zőközönségből bizonyára nem valami hízelgő megjegyzés hangzott el a Rapid játékmodo­­rára vonatkozólag. A jeles férfiú egy rekord­ugrással ott termett, kritizáló járnál és meg­győződéssel tele — arculköpte. Retsbhurg úr azonban se látott, se hallott. (A mérkőzés.) Meg kell adni, hogy ezzel szemben az Amateurök csapatának viselkedése — Konrád II. néhány fon­tjától eltekintve — úri volt és kifogástalan. Pedig 3:2-re állt terhükre a mérkőzés, amikor Poppovich-ot a kiváló hát­védet Wieser úgy oldalba lökte, hogy az Ama­teurök védelmének főerőssége kénytelen volt kiáltani. Csakhamar erre a sorsra jutott Korag­rád­­ is. Ő azonban hamarosan rendbejött és ismét elfoglalta posztját a csapatban. A Rapid tehát ugyancsak kíméletlenül dolgozott és igénybe vett minden megengedett 63­r meg nem engedett eszközt. A győzelmet ennek ellenére is megérdemelte. Rossz startot vett, de már a 8. percben eléri a vezető gólt, Wieser kissé Hoff-side-ről indul, Bauerral­ való összjátékát mesteri centerrel fejezi be, Wond­­rák a szélbről vehemens erővel jön és védhe­­tetlen gólt plasszíroz. Ezzel el is dőlt a mér­kőzés sorsa. A Rapid nagy fölénye nem a folytonos mezőnyjátékban, hanem tértölelő hatalmas és energikus lefutásokban jut kife­jezésre. A népszerű „violettek" összeesnek és a Rapid 3:0-ra emeli az arányt. Bauer gólja mesteri volt, Uridil azonban a harmadik gól­nál kézzel stoppolta magának a labdát. A kö­zönséget e szenzációs eredmény valósággal frappírozza. Az Amateuröket persze mégin­­kább, míg végre Trinkl balszélső lefut, a bizonytalan Rapid védelmet kicselezi és 3 :1-re javítja az eredményt. Ezután csakhamar szü­net.­­ Hosszú és izgalmas félidő után kellemet­len incidenssel kezdődik a játék. A határbiró ellen elfogultsági panaszt tesz az Amateur csapat és hosszas vita után a­ határbiró ön­ként elhagyja a helyét. Az Amateurök frissen és lendületesen kezdik a játékot, azonban főhibájuk, a lassúság nem viszi őket előre. A Konrád fivérek is sokat forgolódnak. Egy kapu előtti kavarodásban Dittrich handset véti a megítélt 11-est Konrád II hidegvérrel érté­kesíti a második gólla 3:21 Most kezdi az Amateurök csapata a játékot és ízelítőt ad játéktudásából, anélkül azonban, hogy a kapu előtt igazán veszélyes tudna lenni. Mégis a kiegyenlítő nem maradhatott volna el, h­a

Next