Sporthirlap, 1920. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1920-07-15 / 57. szám
ć, ’ 1 Jui 1 K, V é jf Jf , M fjM V, $ —“I Szerkesztőség: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 897. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 908. I ELŐFIZETÉSI ÁR: I . . .. MEGJELENIK ! Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban, IV., Sar-Egész évre ...««.••• , 200 kor, HETIŐN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN kantyus-u. 3., valamint a hirdetőirodákban, Ausztria Futurs * ’ * * ' mp * REGGEL. részére Mosse Rudolfnál, Wien, I., Seilerstatte 2. „ .. , ——-------— —— ------ Németország részére August Scherfnél, Berlin, Negyedévre...................................................50 „ Egyes SZáiBara Wsenben 3 K Zimmerstrasse 37—41. FUTBALL Végig győzött az MTK. Sok dicsőséggel megrakodva, győzelmektől ékesen jön hazig a szabad Helvécia földjéről a Magyar Testgyakorlók Köre nagyszerű csapata. Vasárnap este még más hír járta. Egy hióblik fekete árnyéka szegte be a futballégboltot, tragikus ízt' 'adva az FTC* és az MTK középeurópai túrájának. A téves hír szerint — amit egyébként a Magyar Távirati Iroda röpített világgá — az MTK-t ugyanaz a sors érte utól túrájának utolsó állomásán. Bőseiben, ami dicsőségben és hírnévben egyformán osztályos társát, a külföldön csak olyan ismert és rettegett FTC-t sújtotta. A M. T. I. tévedésen alapuló hieb-kire szerencsére csak egy esténk ünnepi hangulatát rontotta el, mert hétfő reggelre már megérkezett Baselból a hiteles sürgőny, amely szerint az MTK szombaton az FC Nordstern csapatát győzte le' 2: 1' re, vasárnap pedig az FC Basel fölött aratott diadalt 3 : 1 arányban. A bázeli sürgöny azt is közölte az aggódó, kétkedő s az első hír ellenére is reménykedő közönséggel, hogy az MTK ragyogó haditettet vitt véghez a Baselben, mert az FC Basel csapatában. Schaffers a két Putzendoppler mellett a Svájcban letelepedett Nemes Sándor, az FTC, majd a Hakoah kitűnő csatára isjátrott. . Az utolsó június 15-ike. Még mindig tart a véres harc az MLSz-ben az utolsó június 15-ike előnyeinek kihasználásáért. Sok erkölcstelenséget, sok csúnyaságot vetnek felszinte ezek a tárgyalások. Sajnos, még mindig nem bírálják el ezeket a kisded ügyeket olyan magas nézőpontból, miként azt kellene, bár már az intézőbizottság is indíttatva érezte magát egy ízben dorgálást, más ízben pedig három havi büntetést kiosztani. Az e heti „adás-vételi ügyek" a következő eredményeket hozták: Klein Manót, a BAK szélsőcsatárát, az MTK-hoz igazolták, mert nem látták bebizonyítva, hogy Klein az igazoló, jegyet június 14-én és nem december 14-én írta alá. Kleint azonban viselkedéséért megdorgálták. Léderert (Testvériség), aki a VII. ker.-be akart átmenni, viszont nem igazolták új egyletébe, mert bebizonyult, hogy sajátkezűleg írta alá a visszavonást. Lédeiért azonban nov. 15-ig felfüggesztették. Boross II. (MTK, régebben „b3“FC, jelenleg bécsi Hakoah) visszavonási ügyét nem fejezték be, mert a koronatanú nem jelent meg. Kleint a BAK jobbszélsőjét az MTK-hoz igazolták, miútt számunkban már megemlékeztünk róla, hogy Klein, a BAK jobbszélsője arra való hivatkozással, hogy visszavonási kérelmét még december 14-én írta alá, kérte az MTK-ba való átigazolásának érvényesítését. Az intéző bizottság keddi ülésén inkább impressziók, mint bizonyítékok alapján valóban ily értelemben döntött, de Kleint eljárásáért megdorgálta, ami bizony igen túl enyhe büntetés. Az ETO óvása, amelylyel a VII. ker. SC ellen elvesztett bajnoki döntő eredményét megtámadta olyan unikum a maga nemében, amivel remélhetően nem csinál iskolát. Tárgyi érvek helyett érzelmi momenuumok egész seregét vonultatta föl ugyanis az ETC, amely nyilván elfelejtette, hogy az MILSz illetékes szervei semmiesetre sem ítélhetik meg a meccs egyes fázisait a fovén és reményükben csalatkozott ETC rajongók nézőpontjából. Az ETC a következő hat pontba csoportosítja az érveit, amelyek egyik-másika vádnak (enyhén szólva) is beillik:. 1. A mérkőzés eredménye meghamisítása volt az erőviszonyoknak. Ennek a bizonyítására csatolja az ETC, a sport- és napilapok tudósításait. . 2. Az ETC csapata idegesen játszott, mert az erzsébetfalvai karhatalom a mérkőzés megkezdése előtt le akarta tartóztatni Knerczer Józsefet, a csapat jobbösszekötőjét. 3. Tanukkal akarja bizonyítani, hogy az orvosi látleletekkel tanúsított durvaságokat tervszerűen és előre való megfontoltsággal követte a VII. k. SC. 4. A VII. ker. SC csapatában szerepelt Ilovszky Dezső jobbösszekötőnek szabályellenesen adott játékon engedélyt a fegyelmi bizottság.1 5. Újvári Ödön kényelmesen, az előző napi bírói színész meccstől izomlázasan vezette a mérkőzést. 6. Az osztályközi bizottság nem döntött abban a tekintetben, hogy egy vagy két döntőt játszanak-e a II. oszt. bajnokságért. Az 1., 2. és 5. pont csupa, merőben érzelmi momentumokat tartalmaz, amelyek nem valók komoly óvásba. A 3. pont eres vádját csak magyarázni lehet, menteni semmi esetre sem. Meg tudjuk érteni az ETO rossz és ezért kesernyés hangulatát. Harminc meccset veretlenül állni s a harmincegyediket, a legfontosabbat elveszteni, végzetnek csakugyan mostoha. De még a legkegyetlenebb sors sem adhat jogot könnyelmű vádaskodásra. A tervszerűség és az előre való megfontoltság túl kemény s bizony könnyelműen elhamarkodott kifejezések egy komolynak föltűnni látszó egyesületi óvásban. Nem is lehet mással megmagyarázni, mint azzal a káros szellemmel, amely újabban a futball fórumon elharapódzott. Egyedül a 4. és 6. pontban hoz föl az ETO olyan tárgyi okokat, amelyek a VII. ker. SC győzelmét vitássá tehetik. Az intézőbizottságmáris felhívta a fegyelmi bizottságot, hogy tegyen jelentést arról, milyen indokolással adott játékengedélyt a büntetés alatt álló Ilovszkynnak? Ettől nem az összekapkodott érzelmi momentumoktól függ a bajnoki döntő igazolásának a sorsa.. V '.jjETTt C$ílt@rtelmi kiadás* ára 2 korona, 57. szám, Budapest, 1920 Julius 15. XI. évfolyam. 1 ■ testedzés iyitozr) ágával 1 \JmFWr * foglalható csilág * j Bécsi levél- Az osztrák kupa döntője: Rapid—Amateure 6 : 2 Az osztrák labdarúgósport legnagyobb eseménye a kupadöntő, nagyon rövid és eseménytelen múlt után került a közérdeklődés előterébe. Az osztrák szövetség eleinte bátortalanul nyúlt a kupamérkőzések rendszeréhez, mert attól tartott, hogy a közvélemény nem lesz képes ennek igazi értelmét és értékét felfogni. De az errmények azoknak adtak igazat akik azt hirdették, hogy a kupa körül folytatott küzdelmek az érdeklődést ébren fogják tartani. A szövetség mindent megtett, hogy ezt a tételt beszédes tettekkel is igazolja. Míg minálunk a díj többizbeni kiírása ellenére sem készült el a klasszikusnak „tervezett" trófea, addig az osztrákok ezúttal már átnyújtották a győztesnek a nagyértékű díjat: magas márványállványon nyugvó remekművű aranyserleget De ezenkívül a szövetség 11 aranyérmet is juttatott a győztes csapatnak, ami csekély 25,000 koronájába került. (A döntő: Rapid—Amateure.) De tulajdonképpen nem ez kölcsönzött szint és értéket a küzdelemnek, hanem az a körülmény, hogy a szembenálló ellenfél a két legjobb osztrák csapat volt. A bajnokságban izgalmas finis után egyforma pontszámmal, de több győzelemmel a Rapid csapata győzött, úgy lett volna rendjén, hogy az Amateurök legalább a kupában kárpótolják magukat. Csakhogy nem így akarta ezt a zöld-fehérek együttese és nem így akarta a szerencse kiszámíthatatlan szeszélye. . . Ismét a Rapid győzött, s ezzel rátette a koronát bajnoki sikerére. (A mérkőzés külsőségei.) A Cup finálé színhelye a Simmeringer SC új sporttelepe volt, amely ezúttal bizonyos tekintetben emlékeztetett azokra a pályákra, amelyeken ezt az eseményt a futballsport őshazájában szokták eldönteni. A pályát, amely 114x60 m méretű, végig finom gyeptakaró borítja, amelyen a legművészibb nüancok is érvényesülnek. Persze az osztrák sporttelepek régi hibája, a tribün teljes hiánya, itt is szembeötlő. Mindenesetre nem valami megnyugtató lehet a nézőre az a tudat, hogy 50—60 koronás belépődíjáért egy kis „felső" meglepetésre is számíthat. Ezúttal azonban jól viselkedtek az égiek. Ritka szép nyári délután kedvezett a kupadöntőnek s ennek megfelelően legalább 25,000 főnyi volt a pályát körülvevő embersereg. Szebb látványt nem is lehet elképzelni. Hogy teljes legyen a jó bécsiek öröme, a meccs alatt a Frendenauból idetévedt repülőgépek végzik merész mutatványaikat.Egy karcsú monoplánból épp a félidőben ugrik a földre ejtőernyőjével egy bátor pilóta. Fent a levegőben az emberi ügyesség küzdi le a láthatatlan elemeket,idelenn az ünnepi fényben úszó zöld gyepen pedig huszonkét futballista ad számot kifinomodott játéktudásáról. (Megjegyzések.) Csakhogy a fiúk nem egészen jól csinálták a dolgot Elsősorban a fegyelemmel volt baj. Már régóta figyeljük az osztrák futballsport két alapvető hibáját, t. i.. a játékosok és a közönség megdöbbentően fegyelmezetlen viselkedését, valamint a bírói talentumok szertelen hiányát. Az előbbieka háborús utóhatások következményei, de a bírák tehetetlen vergődése már a szövetség legbelsőbb és legsajátosabb hibájának tudható be. A bíráknál leginkább az erélytelen és gyáva modort kell szóvá tenni, akik még nem jöttek rá, hogy mint kell és lehet az elejétől megkezdett energikus fellépéssel a közönség lelkiállapotát egyensúlyban tartani. Ezúttal pedig Retschury volt a bíró, a bécsiek büszkesége, akiért a legutóbbi magyarosztrák matekon hasztalanul sóvárgott a derék bécsi közönség. Retschury azonban opportunitásból „szándékosan" elnézett egyes dolgokat, hogy a játék „zavartalan menetét biztosíthassa". Ez azután igazán sikerült neki! Csinos jelenet volt például Brandstetternek a Rapid centerhalljának egyik akciója. A nézőközönségből bizonyára nem valami hízelgő megjegyzés hangzott el a Rapid játékmodorára vonatkozólag. A jeles férfiú egy rekordugrással ott termett, kritizáló járnál és meggyőződéssel tele — arculköpte. Retsbhurg úr azonban se látott, se hallott. (A mérkőzés.) Meg kell adni, hogy ezzel szemben az Amateurök csapatának viselkedése — Konrád II. néhány fontjától eltekintve — úri volt és kifogástalan. Pedig 3:2-re állt terhükre a mérkőzés, amikor Poppovich-ot a kiváló hátvédet Wieser úgy oldalba lökte, hogy az Amateurök védelmének főerőssége kénytelen volt kiáltani. Csakhamar erre a sorsra jutott Koragrád is. Ő azonban hamarosan rendbejött és ismét elfoglalta posztját a csapatban. A Rapid tehát ugyancsak kíméletlenül dolgozott és igénybe vett minden megengedett 63r meg nem engedett eszközt. A győzelmet ennek ellenére is megérdemelte. Rossz startot vett, de már a 8. percben eléri a vezető gólt, Wieser kissé Hoff-side-ről indul, Bauerral való összjátékát mesteri centerrel fejezi be, Wondrák a szélbről vehemens erővel jön és védhetetlen gólt plasszíroz. Ezzel el is dőlt a mérkőzés sorsa. A Rapid nagy fölénye nem a folytonos mezőnyjátékban, hanem tértölelő hatalmas és energikus lefutásokban jut kifejezésre. A népszerű „violettek" összeesnek és a Rapid 3:0-ra emeli az arányt. Bauer gólja mesteri volt, Uridil azonban a harmadik gólnál kézzel stoppolta magának a labdát. A közönséget e szenzációs eredmény valósággal frappírozza. Az Amateuröket persze méginkább, míg végre Trinkl balszélső lefut, a bizonytalan Rapid védelmet kicselezi és 3 :1-re javítja az eredményt. Ezután csakhamar szünet. Hosszú és izgalmas félidő után kellemetlen incidenssel kezdődik a játék. A határbiró ellen elfogultsági panaszt tesz az Amateur csapat és hosszas vita után a határbiró önként elhagyja a helyét. Az Amateurök frissen és lendületesen kezdik a játékot, azonban főhibájuk, a lassúság nem viszi őket előre. A Konrád fivérek is sokat forgolódnak. Egy kapu előtti kavarodásban Dittrich handset véti a megítélt 11-est Konrád II hidegvérrel értékesíti a második gólla 3:21 Most kezdi az Amateurök csapata a játékot és ízelítőt ad játéktudásából, anélkül azonban, hogy a kapu előtt igazán veszélyes tudna lenni. Mégis a kiegyenlítő nem maradhatott volna el, ha