Sporthirlap, 1921. január-június (12. évfolyam, 1-51. szám)

1921-05-05 / 36. szám

|ff Csütörtöki kiadás. ^HIL.^^ra 4 korona. 36. számi_______ | Budapest,fi 921 május 5. XII. évfolyam. |­ fi te^ecszés agával ! " foglalkozó újság, I Szerkesztőség: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 8097. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 9081 Előfizetési ár: Egész évre_____________ 390 kor. Fél évre________________ 200 „ Negyed évre___________100 „ Megjelenik hétfőn és csütörtökön reggel Egyes szám ára külföldön 5.— korona. Hirdetések felvétetnek a kiadó­­hivatalban, IV., Sarkantyus­ utca 3., valamint az összes bel- és külföldi hirdető­irodákban. Virraszt a sport. A néma Erdélyország. — Mű­ködh­etnek a magyar sportegye* sÜletek. — FSSR. — A Kőrös partján. — Erdély a Bánát ellemi. — Kolozsvár. Napvárad. Marozvásárhely___Erdély atlétikája. A szomszédainkkal már megva­gyunk valahogyan . Az osztrák — «ba-­ rátunk*, a lengyel — «lelkesedik« ér­tünk, a cseh —’békülni akar. Csak az eltávolodott magyar tájak hatalmas sporttáboráról hallgat a hír. A Király­hágón túl, meg a Kőrös partján lehaj­tott fejű emberek járnak-kelnek, mint az árnyék. A román uralom konok erő­szakkal tép el minden szálat, a­mi Er­dély és Bihar sportoló ifjúságát a ma­gyar sporthoz fűzte. Mióta a román hadsereg megszállta Erdélyt, egyetlen magyar csapat sem lépte át azt is a geo­gráfiai vonalat, amit a trianoni béke a történelem rettenetes meghamisításá­val Csonka-Magyarország délkeleti ha­tárának rajzolt elő. Nemcsak „Horthy katonájától” remegnek Bukarestben és­­ Nagyszebenben, de félnek a sport ma­gyar hadseregétől is. És mégis: van élet a hó alatt. Szívet dobogtató dolgokat hallottunk Erdély­iből. Miként húzódott a rabmagyarság izzó lelke egyetlen fellegvárába, amit­­meghagytak neki, a sportegyesületekbe. [Miként védi ezt a fellegvárát erővel, ravaszsággal és elszántsággal az ön­­­kény, a nyers erő és a hízelgő csábítás­­ellen. Mindent eltiport az oláh bocskor szép Erdélyországban, nincs már ott ,sem gyűlés, sem barátságos összejöve­­ttel, egyedül a magyar sportegyesíile­­■tekben találkozhat magyar a magyar­ral. Sokáig tartott, amíg a magyar sport­­­egyesületek működését megengedte a­­román kormány. A megszállást követő­­évben, 1919-ben hallani sem akartak­­róla Nagyszebenben. De a derék erdélyi­­sportsmanek nem adták be a dereku­kat. Pásztor Bertalan, a Nagyváradi­­AC társelnöke, ötször járt miatta Nagy­­­szebenben, memorandumokat nyújtott­­be, kérelmezett, érvelt s addig kilin­­ncselt a mindenható román miniszterek­énél, amig végre elérte célját . A román kormány 1920 tavaszán feloldotta a sportegyesületekre vo­natkozó tilalmat azzal a határozott paranccsal, hogy a politizálástól tartózkodniok kell. Ez a rendelet volt az első enyhítés­­az erdélyi magyarság béklyóján. Rög­­t­ön utána azonban oláh sportszervezetbe kényszerítet­­ték a magyar futball csapatokat. Megalakították Bukarestben a Ro­mán Labdarúgók Szövetségét (FSSR), ■a melyet hét alosztályba tagoltak. Az alosztályok székhelyei: Brassó, Kolozs­­­vár, Temesvár, Nagyszeben, Craiova, Gyulafehérvár és Bukarest.­­ A román alosztályok természetesen csak papiroson léteznek. Bukarestben csak egy sportért hevülnek, a lóver­senyért, önfeledt szenvedelemmel maj­molják Parist, s persze a csillogó, nagy­világi Longchampsi versenyéletet "ül­tették át a léha román fővárosba, míg a futballnak és az atlétikának még pá­lyát sem adtak. Annál jobban virul az erdélyi és bihari magyar sport. Olyany­­nyira, hogy szemet szúrt Bukarestben is, így, kongresszus volt Bukarestben, a­mely elhatározta, hogy­­ a gyulafehérvári koronázási ünnep­ség programjába iktatják az Erdély- Bánát válogatott mérkőzést. S a magyar futballistáknak meg­­hasonlott lélekkel kell beletörődniük abba, hogy nélkülük­ róluk tervezges­senek Bukarestben. A megszállt nagy magyar városok közül Nagyvárad (Aradea Mare) fejti ki a legkülönb sporttevékenységet. Négy sportegyesülete van: a NAC, a Tőszejövés, az Egyetértés és a román Bi­horul. A Bihorul csapatát román tisz­tek és diákok alkotják, de még nagyon gyöngécske, ellentétben a kolozsvári román Viktoria-va­l, a­mely profi ala­pon szervezte meg a futballcsapatát, amelyben —a fájdalmas jelenség — ma­gyar játékosok is játszanak. A Bihorul egyszer játszott csak ma­gyar csapattal és akkor is megjárta. Afféle magyar-román testvéresülé­si Ün­nepet rendezett a nagyváradi prefektus­­a futballal is egybekötve. A Bihorul ellenfele az Egyetértés volt, de a meccset nem fejezték be. A harmadik Egyetér­tés gól után, még az első félidőben csak ennyit mondott fanyar hangon a jelen­levő román püspök : Elég volt a játék­ból — és félbe szakították a mérkőzést. Azóta kerüli a Bihorul az újabb erő­próbát. A nagyváradi sportélet élén a nagy múltú NAC áll, a­melynek csapata — informátorunk szerint — megüti a bu­dapesti első klasszist. A NAC meccsei 8—10.000 főnyi közönséget vonjanak. Anyagilag is jól áll a klub épp a kitű­nően látogatott meccsek révén. Rekord bevétele 36.000 lej volt, amit az MTK— FTC meccs jellegű NAC—Törekvés mérkőzésen ért el. Az életet is szabadabbá, kevésbbé terhessé teszi a sport azzal, hogy lehe­tővé tette a szabadabb mozgást. Újab­ban ugyanis divatba jöttek a városok közötti válogatott mérkőzések. Ezek­ből is Nagyváradé az oroszlánrész. Az első ilyen válogatott meccset Nagy­várad Kolozsvárral játszotta Nagy­váradon az alábbi csapattal: Sugár, Egyetértés—Barta (Törekvés), Kajl( NAC)— Körözsy (NAC), Romváry (NAC), Csillag (Egyetértés)—Zsiga (Tö­rekvés), Kinigli (Törekvés), Guru (NAC), Rónai (NAC), Frechster (NAC). Nagyvárad győzött 2 : 1 arányban. A kolozsvári revánsmeccset is Nagy­várad nyerte meg 3 : 1 arányban. Nagy­várad legjobb embere Rónai balössze­kötő volt, akiről úgy nyilatkozot Strasser Emil, a váradi szövetségi kapi­tány, hogy Schaffer is csak egy gondo­­lattal jobb nála. Bár úgy volna. Érdekes, hogy a kolozsvári csapatot magyar nyelven üdvözölte a kick-offot Vágó Buckó Coriolan polgármester. Különösen fájdalmas és mégis lel­kes hangulatu­ lehetett Kolozsvár— Marosvásárhely mérkőzése is. A meccsek eredménye 1 :1, illetve 5:0 volt Ma­rosvásárhely javára. A székely fiúkat könnyes szemmel fogadták Kolozsvárt s a fél város künn szorongott a korláto­kon túl, mert a pályára csak kevesen fértek el. Nagy napja volt ez Kolozs­várnak a hosszú-hosszú éjszaka után — az első napsugár a végtelennek látszó sötétségben. S csakugyan, mintha pirkadna már Erdély felől. Magyar válogatott csapat­ról álmodoznak Nagyváradon és Ko­lozsvárt, de odáig volnának a boldog­ságtól egy klubcsapatért is. Azt halljuk, hogy a NAC tárgyal a budapesti NSC- vel egy erdélyi túráról. Ha csak kettőjükön múlna a dolog, már nyélbe is ütötték volna, de még kérdéses, meg tudja-e szerezni a NAC a román kormány engedélyét? A NAC mindenesetre hallgat, reménykedik és dolgozik. De lehet-e mást tenni ma a Maros, a Szamos és a Kőrös partján? • Erdély atlétikai életét teljesen meg­ölte a román megszállás. Csak Nagy­váradon pislog homályosan az atlétika mécsese. Április végén atlétikai ver­senyt is rendeztek Nagyváradon s a miting húsz számából tizenhatot a NAC atlétái nyertek meg. A versenyen Mór­ár Teofil, a BEAC volt neves atlétája is indult, mint román főhad­nagy s mind a három súlyszámot meg­nyerte. (Súllyal 1280-at, diszkosszal 38-at, gerellyel 52-öt dobott.) A verseny érdekesebb eredményei ezek voltak: 100 méter: Drescher Zoltán 12 mp. 800 méter : Kaiser Károly 2 p. 8 mp. Magasugrás: Pele János 170 cm. Az atlétika első erőteljes megmoz­dulását csakhamar követni fogja a többi verseny, amelyekbe be fogják vonni Kolozsvár tétlenségre ítélt atlé­táit is. S az egészséges versengés remél­hetően feltámasztja Erdély atlétikáját,­ amely többek között egy Somody Istvánnal ajándékozta meg a magyar sportot. " 8 ---------Pünkösdkor 9* Spieivereinigung FUrth és Spieivereinigung Leipzig játszanak Budapesten az MTK és FTC ellen. FUyBA_LL_] A profik amnesztiája. Nagy ér­deklődés várja az MLSz pénteki tanács­ülését. Ekkor kerül végleges döntés­­ alá a profijátékosok sorsa. A fegyelmi­­­ bizottság ismert határozata, amely a profikat május 15-től ismét amatőrök­nek nyilvánítja, heves vitának lesz a­­ középpontja. Az érdekelt egyesületek,­­ amelyek a profik amnesztiájától né­­­­hány kiváló erőnek a visszanyerését­­ várják, természetesen teljes erővel síkra fognak szállani a fegyelmi­bizottság határozata mellett. Támo­gatni fogja őket a tanács tagjainak az a frakciója, amely valamilyen módon lekötelezettje lévén a nagy egyesületeknek, árkon-bokron követi a vezérkolomposokat. Meggondolás, meggyőződés és előrelátás, a futball­­sport igazi érdekeinek mérlegelése nélkül. A harcot a profi­ játékosok mentoraival szemben fölveszik a tiszta amatörizmus hirdetői, így elsősorban Hajós Alfréd, az MLSz alelnöke, to­vábbá az egyetemi egyesületek kép­viselői, valamint Zsarnóczay János dr. (MAC), aki indítványozni fogja, hogy állítson föl az MLSz profi alosztályt, s ezzel vonja meg végre a határvona­lat a professzionalizmus és az ama­törizmus között. Az MTK Olaszországban. Végre teljesül az olaszok vágya és látni fogják a kék-fehéreket. Karácsonykor, az őszi szezon befejezése után kel útra bajnokcsapatunk, ami már azért is kívánatos, mert az olaszok a Rapid és az Amatőrök olaszországi szerep­lése óta egészen szerelmesek lettek a­­bécsi iskolába.* A közelmúltban Itáliában járt magyar csapatok nem tudták ellensúlyozni a bécsi csapatok játékának kedvező benyomását és így az MTK-ra hárul a feladat, hogy­­­ helyreállítsa a magyar futballsport­­ felsőbbséges tekintélyét.

Next