Sporthirlap, 1921. július-december (12. évfolyam, 53-104. szám)

1921-09-19 / 75. szám

vrsxA' Jg'l j # V' , v' u ‘ ■ ;L—2— • ■ /■ ^' <$/ ’ ■ : Hétfői kiadás­­ára 4 korona. 75. szám*____________________Budapest, 1921ff^te«j^gr 19,________________ ^ foglalkozó újság* 1 Szerkesztőség: Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 3. Telefon: 8­97 Kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 3. Telefon : 908. Előfizetési ár MfifHelet­ik hétfőt­ és csütörtökön rccforel Hirdetések felvétetnek a kiadó-Egész évre------------------- 390 kor. mCSJC1CIlm 11CUUI1 .C&UlUK­UKUn TCggel hivatalbanIV.,Dalmady Győző-u.3., Fél évre---------------— — 200 ,t / * 1 — valamint az összes bel- és külföldi Negyed­évre--------------100 „ Egyes szám ára külföldön 5.— korona­ hirdető-irodákban. Amszterdamban.­­ A regatta pályája. — A rendezés. — A Pannónia győzelme a hollandi nyolcas fölött. — A döntők napja. — Eyken győzelme. — Két hajó fölborult a finisben. — A nyolcas bajnokság döntője. Kezd már derengeni, miért nem győzött a Pannon-nyolcas az Európa­­bajnokság döntő futamában, amikor ezer méternél,,tehát a pálya derekán már kezében volt a verseny. Hiszen teljes háromnegyed hajóhosszal veze­tett a Grashopper-csapat előtt. A há­rom okot, amit Koch Károly feljegy­zéseiből megtudunk: nehéz volt az új hajó, kezdetlegesek a fix villák, kiegészíti az, amit hollandi levelezőnk tudósításából s az ahhoz mellékelt lap­kritikákból olvasunk : nem állta végig a távot a Pannónia. Mind a három versenyében szédületes gyorsasággal startolt, fényesen küzdött a pálya­ derekáig, de az utolsó 500 méteren már megritkultak és megrövidültek a csa­pásai. Különösen a nyolcas döntőben volt ez kirívó. Kitűnik az alább követ­kező tudósításból, hogy 1000 méter tájékán a svájci hírlapírók, akik a Sporthírlap hollandi munkatársával egy kocsiban ülve követték a küzdő hajó­kat, a könnyen csüggedő svájci hírlap­írók már lemondtak Svájc győzelmé­ről, mert biztosra vették, hogy a Pannónia meg tudja védeni pompás technikája és stílusa révén elért elő­nyét. De nem így történt. Mikor Svájc szaporította csapásainak a számát és gyors csapásaival szemmel láthatóan közeledett a Pannoniához, a Pannónia nem tudott újítani, nem tudta átvenni a Grashopper iramát. A különb fizikum s az óriási, a még a Pannonokénál is valószínűen nagyobb tréning szerezte meg tehát Svájcnak a győzelmet Ma­gyarország ellen.* A hollandi evezősszövetség minta­szerűen rendezte meg a regattát, amelynek külsőségeiről, nagy esemé­nyeiről és eredményeiről az alábbi tudósítást kaptuk. Az Amstel két elhajlásától eltekintve, ideális regattapályát alkot. A starttól elkerült csónakok eleinte egyenes úton haladnak, majd egy kissé balra és 300 méterrel a cél előtt jobbra kanyarodnak. A pálya egész hosszában mindén 1­50 méternél rudak állanak ki a vízből, melyekre piros zászlók vannak erősítve. Minden 500 méter után hatalmas tábla van a zászló alatt a rúdhoz erősítve, mely növekedő számmal a befutott távolságot mutatja. Két híd alatt haladnak el a versenyzők, olyképen, hogy minden egyes év alatt más és más versenyző halad át. Az utolsó híd a starttól 300 méternyire van és rendszerint e helyen kezdődik a finis. A versenybírák motorcsónakokban követik a versenyzőket, olyformán, hogy minden versenyző mögött más és más motorcsónak halad. A csónak orrán hatalmas zászlót tart kezében az egyik bíró, aki zászlóját jobbra, majd balra haj­ít­ja, aszerint, amint a versenyző egyenes irányától jobbra vagy balfele eltért, így a skiffis­­táknak, kik háttal ülnek a cél felé, nagyon jól jön a zászló lobogtatása. A folyó mindkét oldalán a megszűnt,­­ láthatatlan, egymás hátán szorongó kö­zönség mögött a kerékpárok és autók egész serege száguld a versenyzők gyor­saságával. A hosszú sort két hatalmas kocsi nyitja meg, amelyeken, belföldi és külföldi hírlaptudósítók foglalnak he­lyet. A két kocsi előtt két lovasrendőr galoppozik, míg a kocsik mögött leg­alább 90—100 autó és ezeknek a víz felé eső oldalán a kerékpárosok százai száguldanak gyors iramban. Mindkét part legalább 2 méterrel magasabb a víz felszínénél és így a kerékpárosok is figyelemmel követhetik a versenyzőket az egész útvonalon. Az autókon szintén szócsövek vannak elhelyezve, honnan tele torokkal biztatják a versenyzőket. Nemcsak a versenybírák, hanem a sport lapok tudósítói is állandóan számítják az evezősök félpercenkénti csapásait. Nekem is sikerült az első kocsira fel­ülnöm és igy a versenyek lefolyását a starttól a célig figyelemmel kisértem. Kívülem még négy hollandi, egy belga, egy francia, két svájci és egy angol tudósító foglalt a kocsiban helyet. Mindannyian rendkivül szívélyesek egy­más irányában és a szünetekben, míg kocsink a start felé visszahalad, sok érdekes tárgy megvitatására került a sor. Úgy a francia, mint a belga nagyon barátságos volt hozzám, de az angol szótlanságával egyáltalán nem látszott velem törődni. Pipájával a szájában nagy flegmával hallgatta beszélgeté­sünket, de egyetlen egyszer sem tudtuk arra reávenni, hogy a beszélgetésben résztvegyen. A második nap eseményei. A liiburgi gyárban munkámat két órával a rendesnél korábban fejezvén be, fél 10 órakor már vonaton ülök és 65 km­-es sebességgel rohan gyors­vonatom a belga határ mellől az észa­kon fekvő Amsterdam felé. A mai nap már nem oly szép, mint az előbbiek voltak, sötét égboltozat mellett erős szél fujdogál. Négy órakor robogott be vonatom az amsterdami pályaudvarra, honnan futólépésben rohantam az Amstel folyó felé. Már messziről fel­tünedezik a Hopp csónakháza, mely­ben a magyarok sátrukat fölütötték. Látván a magyar címert, áttörtem a sű­rti sorokban álló tömeget, a »Sport­­­hirlap« igazolványa segítségével a csó­nakházba juthattam és a következő pillanatban már a magyar fiukat üdvö­zölhettem, akik rendkívül szívélyesen és barátságosan fogadtak. A hatalmas testalkattal megáldott magyarok épen elhelyezkedtek a csónakban, miután egymásnak szerencsét kívántak. A szép számmal megjelent magyarok éljen­­rivalgása közepette a nyolcas kiúszik a víz közepe felé és a közönség »hup, hup« kiáltozása közepette indul a start színhelyére. Én átsietek a túloldalra és a hírlaptudósítók társaságában ko­csiban követem a versenyző hajókat. Az első előfutam gyenge dolog volt. Belgium nyolcasa fölényesen, tíz hajó­hosszal győzte le Spanyolország csapa­tát. A győztes ideje 7 p. 5.­6 mp. volt. A második előfutam a favorit Svájc bemutatkozása volt.­ A szerencsétlen áldoza­t, amely az ellenfél szerepét sok igyekezettel eljátszotta,­ Franciaország csapata volt. A svájci csapat könnyen tempót evezve, 6 p. 48.8 mp. alatt ért be a célba. A harmadik előfutam volt a nap kínja, mert Hollandia válogatott csapata állt a starthoz a magyar nyolcassal szemben. Hollandia: L. Schillemans (egyes), W. Schouten J. K. van Balen, J. A. de Bruyn, F. Koopmanns, dr. Je Hen­­neppe, J. van der Vegte, J. Goemans vezérevezős, dr. Muysson kormányos. Pannónia, Budapest. Keresztes (egyes), dr. Józsa, Jesze, Wick, Jesze, Szendeffy, Hautzinger, Kirchknopf ve­zérevezős. Koch kormányos. Startlövés után Hollandia 39, Ma­gyarország 41 csapással kezdi az első percet. A magyar nyolcas kiválósága már az első 100 méteren kifejezésre jut azzal, hogy e rövid távon máris egy teljes hossznyi előnyre tett szert. A magyarok rendkívül hatalmas tempó­­bírásuk és elsőrangú stílusmunkájuk által mind nagyobb és nagyobb előnyre tesznek szert. 1000 méter után a ma­gyarok már három hosszal vezetnek és mire a közönség örömrivalgása mel­lett áthaladnak a célon, előnyük már­ 6 hosszra növekedett. A zene Rákóczy indulóját és több ismert népdalt ját­szik, majd fölhangzik a közönség ordí­­tozása háromszor: »Hup, hup Hon­­gari.« Zajtalan csendben éri el a holland csónak a célt. A magyar nyolcas ideje: 6 jp. 57 egyötöd mp., a hollandoké 7 p. 10 háromötöd mp. volt. Csend jön, a zene már nem játszik, ekkor teljes erővel kiáltja Koch kor­mányos : »Háromszoros éljen a hol­landokra.« Dobpergésszerűen hangzik a háromszoros üdvözlés, melybe a jelen­volt magyarok is bele­zúgnak. A hol­landok nyolcasa viszonozza az üdvöz­lést. Verseny után a magyarok öltözőjébe siettem, ahol Keresztes úr azzal foga­dott, hogy e futamot csak azért nyer­ték meg, mert a nyolcasban helyet ka­pott a pesti állomásra kihozott MLSz zászló is. Az első napon hiányzott a zászló. A fiúk hangulata bizakodó és mindenki azt mondja, hogy a döntő­ben legalább három hosszal fognak jobban menni. Az Európa-bajnokságok döntő futamai. Viharos szélre ébredt vasárnap Am­sterdam népe. De ez a legkevésbbé sem­ zavarta meg ünneplő kedvében. Dél­után legalább 150.000 ember szoron­­gott az Amstel partjain. A víz telisded teli volt vizi járművekkel, a motoros csónakokon kezdve és az indián kéreg­­kanoén végezve. Volt is dolga az energikus vizirendezőségnek, amíg ren­det tudott teremteni. A regatta első száma a négyesek döntője volt. Az egyesszámú starthelyen Svájc, a kettesnél Franciaország, a hármas­nál Hollandia állt föl. Start­lövés után Svájc 42, Francia­­ország 39 és Hollandia 38 csapást tesz az első percben. Tehát a svájci négyes indult el a legjobban és 100 méternél egy teljes hossz előnye van, míg a holland négyes a legrosszabb pályán indulva, azonnal a francia négyes mögé kerül. A franciák a 100 méter után szintén 42-őt húznak és 200-nál már egy magasságban varrnak a svájciak­kal. Itt a holland négyes is behozott már valamit s mindössze egy hosszal van a két vezető csónak mögött. A franciák technikája tiszta­ és szemet gyönyörködtető. A rutinos és jól össze­szokott Grashopper, erős legénysége révén, nagyobb állóképességgel rendelkezik, ami nemsokára mutatja is elmarad­hatatlan következményeit. 500 méterig hatalmas tempóban egy vonalban halad a két vezető csónak, míg a hollandiak már egy és fél hosszal hátrább vannak. Ötszáz utáh egyszerűen faképnél hagyja a svájci négyes a­­ franciákét és mire. KERTÉSZ JÜDER SziSgi 1?^TM- SPORTCIKKEK

Next