Sporthirlap, 1921. július-december (12. évfolyam, 53-104. szám)
1921-09-19 / 75. szám
vrsxA' Jg'l j # V' , v' u ‘ ■ ;L—2— • ■ /■ ^' <$/ ’ ■ : Hétfői kiadására 4 korona. 75. szám*____________________Budapest, 1921ff^te«j^gr 19,________________ ^ foglalkozó újság* 1 Szerkesztőség: Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 3. Telefon: 897 Kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-u. 3. Telefon : 908. Előfizetési ár MfifHeletik hétfőt és csütörtökön rccforel Hirdetések felvétetnek a kiadó-Egész évre------------------- 390 kor. mCSJC1CIlm 11CUUI1 .C&UlUKUKUn TCggel hivatalbanIV.,Dalmady Győző-u.3., Fél évre---------------— — 200 ,t / * 1 — valamint az összes bel- és külföldi Negyedévre--------------100 „ Egyes szám ára külföldön 5.— korona hirdető-irodákban. Amszterdamban. A regatta pályája. — A rendezés. — A Pannónia győzelme a hollandi nyolcas fölött. — A döntők napja. — Eyken győzelme. — Két hajó fölborult a finisben. — A nyolcas bajnokság döntője. Kezd már derengeni, miért nem győzött a Pannon-nyolcas az Európabajnokság döntő futamában, amikor ezer méternél,,tehát a pálya derekán már kezében volt a verseny. Hiszen teljes háromnegyed hajóhosszal vezetett a Grashopper-csapat előtt. A három okot, amit Koch Károly feljegyzéseiből megtudunk: nehéz volt az új hajó, kezdetlegesek a fix villák, kiegészíti az, amit hollandi levelezőnk tudósításából s az ahhoz mellékelt lapkritikákból olvasunk : nem állta végig a távot a Pannónia. Mind a három versenyében szédületes gyorsasággal startolt, fényesen küzdött a pálya derekáig, de az utolsó 500 méteren már megritkultak és megrövidültek a csapásai. Különösen a nyolcas döntőben volt ez kirívó. Kitűnik az alább következő tudósításból, hogy 1000 méter tájékán a svájci hírlapírók, akik a Sporthírlap hollandi munkatársával egy kocsiban ülve követték a küzdő hajókat, a könnyen csüggedő svájci hírlapírók már lemondtak Svájc győzelméről, mert biztosra vették, hogy a Pannónia meg tudja védeni pompás technikája és stílusa révén elért előnyét. De nem így történt. Mikor Svájc szaporította csapásainak a számát és gyors csapásaival szemmel láthatóan közeledett a Pannoniához, a Pannónia nem tudott újítani, nem tudta átvenni a Grashopper iramát. A különb fizikum s az óriási, a még a Pannonokénál is valószínűen nagyobb tréning szerezte meg tehát Svájcnak a győzelmet Magyarország ellen.* A hollandi evezősszövetség mintaszerűen rendezte meg a regattát, amelynek külsőségeiről, nagy eseményeiről és eredményeiről az alábbi tudósítást kaptuk. Az Amstel két elhajlásától eltekintve, ideális regattapályát alkot. A starttól elkerült csónakok eleinte egyenes úton haladnak, majd egy kissé balra és 300 méterrel a cél előtt jobbra kanyarodnak. A pálya egész hosszában mindén 150 méternél rudak állanak ki a vízből, melyekre piros zászlók vannak erősítve. Minden 500 méter után hatalmas tábla van a zászló alatt a rúdhoz erősítve, mely növekedő számmal a befutott távolságot mutatja. Két híd alatt haladnak el a versenyzők, olyképen, hogy minden egyes év alatt más és más versenyző halad át. Az utolsó híd a starttól 300 méternyire van és rendszerint e helyen kezdődik a finis. A versenybírák motorcsónakokban követik a versenyzőket, olyformán, hogy minden versenyző mögött más és más motorcsónak halad. A csónak orrán hatalmas zászlót tart kezében az egyik bíró, aki zászlóját jobbra, majd balra hajítja, aszerint, amint a versenyző egyenes irányától jobbra vagy balfele eltért, így a skiffistáknak, kik háttal ülnek a cél felé, nagyon jól jön a zászló lobogtatása. A folyó mindkét oldalán a megszűnt, láthatatlan, egymás hátán szorongó közönség mögött a kerékpárok és autók egész serege száguld a versenyzők gyorsaságával. A hosszú sort két hatalmas kocsi nyitja meg, amelyeken, belföldi és külföldi hírlaptudósítók foglalnak helyet. A két kocsi előtt két lovasrendőr galoppozik, míg a kocsik mögött legalább 90—100 autó és ezeknek a víz felé eső oldalán a kerékpárosok százai száguldanak gyors iramban. Mindkét part legalább 2 méterrel magasabb a víz felszínénél és így a kerékpárosok is figyelemmel követhetik a versenyzőket az egész útvonalon. Az autókon szintén szócsövek vannak elhelyezve, honnan tele torokkal biztatják a versenyzőket. Nemcsak a versenybírák, hanem a sport lapok tudósítói is állandóan számítják az evezősök félpercenkénti csapásait. Nekem is sikerült az első kocsira felülnöm és igy a versenyek lefolyását a starttól a célig figyelemmel kisértem. Kívülem még négy hollandi, egy belga, egy francia, két svájci és egy angol tudósító foglalt a kocsiban helyet. Mindannyian rendkivül szívélyesek egymás irányában és a szünetekben, míg kocsink a start felé visszahalad, sok érdekes tárgy megvitatására került a sor. Úgy a francia, mint a belga nagyon barátságos volt hozzám, de az angol szótlanságával egyáltalán nem látszott velem törődni. Pipájával a szájában nagy flegmával hallgatta beszélgetésünket, de egyetlen egyszer sem tudtuk arra reávenni, hogy a beszélgetésben résztvegyen. A második nap eseményei. A liiburgi gyárban munkámat két órával a rendesnél korábban fejezvén be, fél 10 órakor már vonaton ülök és 65 km-es sebességgel rohan gyorsvonatom a belga határ mellől az északon fekvő Amsterdam felé. A mai nap már nem oly szép, mint az előbbiek voltak, sötét égboltozat mellett erős szél fujdogál. Négy órakor robogott be vonatom az amsterdami pályaudvarra, honnan futólépésben rohantam az Amstel folyó felé. Már messziről feltünedezik a Hopp csónakháza, melyben a magyarok sátrukat fölütötték. Látván a magyar címert, áttörtem a sűrti sorokban álló tömeget, a »Sporthirlap« igazolványa segítségével a csónakházba juthattam és a következő pillanatban már a magyar fiukat üdvözölhettem, akik rendkívül szívélyesen és barátságosan fogadtak. A hatalmas testalkattal megáldott magyarok épen elhelyezkedtek a csónakban, miután egymásnak szerencsét kívántak. A szép számmal megjelent magyarok éljenrivalgása közepette a nyolcas kiúszik a víz közepe felé és a közönség »hup, hup« kiáltozása közepette indul a start színhelyére. Én átsietek a túloldalra és a hírlaptudósítók társaságában kocsiban követem a versenyző hajókat. Az első előfutam gyenge dolog volt. Belgium nyolcasa fölényesen, tíz hajóhosszal győzte le Spanyolország csapatát. A győztes ideje 7 p. 5.6 mp. volt. A második előfutam a favorit Svájc bemutatkozása volt. A szerencsétlen áldozat, amely az ellenfél szerepét sok igyekezettel eljátszotta, Franciaország csapata volt. A svájci csapat könnyen tempót evezve, 6 p. 48.8 mp. alatt ért be a célba. A harmadik előfutam volt a nap kínja, mert Hollandia válogatott csapata állt a starthoz a magyar nyolcassal szemben. Hollandia: L. Schillemans (egyes), W. Schouten J. K. van Balen, J. A. de Bruyn, F. Koopmanns, dr. Je Henneppe, J. van der Vegte, J. Goemans vezérevezős, dr. Muysson kormányos. Pannónia, Budapest. Keresztes (egyes), dr. Józsa, Jesze, Wick, Jesze, Szendeffy, Hautzinger, Kirchknopf vezérevezős. Koch kormányos. Startlövés után Hollandia 39, Magyarország 41 csapással kezdi az első percet. A magyar nyolcas kiválósága már az első 100 méteren kifejezésre jut azzal, hogy e rövid távon máris egy teljes hossznyi előnyre tett szert. A magyarok rendkívül hatalmas tempóbírásuk és elsőrangú stílusmunkájuk által mind nagyobb és nagyobb előnyre tesznek szert. 1000 méter után a magyarok már három hosszal vezetnek és mire a közönség örömrivalgása mellett áthaladnak a célon, előnyük már 6 hosszra növekedett. A zene Rákóczy indulóját és több ismert népdalt játszik, majd fölhangzik a közönség ordítozása háromszor: »Hup, hup Hongari.« Zajtalan csendben éri el a holland csónak a célt. A magyar nyolcas ideje: 6 jp. 57 egyötöd mp., a hollandoké 7 p. 10 háromötöd mp. volt. Csend jön, a zene már nem játszik, ekkor teljes erővel kiáltja Koch kormányos : »Háromszoros éljen a hollandokra.« Dobpergésszerűen hangzik a háromszoros üdvözlés, melybe a jelenvolt magyarok is belezúgnak. A hollandok nyolcasa viszonozza az üdvözlést. Verseny után a magyarok öltözőjébe siettem, ahol Keresztes úr azzal fogadott, hogy e futamot csak azért nyerték meg, mert a nyolcasban helyet kapott a pesti állomásra kihozott MLSz zászló is. Az első napon hiányzott a zászló. A fiúk hangulata bizakodó és mindenki azt mondja, hogy a döntőben legalább három hosszal fognak jobban menni. Az Európa-bajnokságok döntő futamai. Viharos szélre ébredt vasárnap Amsterdam népe. De ez a legkevésbbé sem zavarta meg ünneplő kedvében. Délután legalább 150.000 ember szorongott az Amstel partjain. A víz telisded teli volt vizi járművekkel, a motoros csónakokon kezdve és az indián kéregkanoén végezve. Volt is dolga az energikus vizirendezőségnek, amíg rendet tudott teremteni. A regatta első száma a négyesek döntője volt. Az egyesszámú starthelyen Svájc, a kettesnél Franciaország, a hármasnál Hollandia állt föl. Startlövés után Svájc 42, Franciaország 39 és Hollandia 38 csapást tesz az első percben. Tehát a svájci négyes indult el a legjobban és 100 méternél egy teljes hossz előnye van, míg a holland négyes a legrosszabb pályán indulva, azonnal a francia négyes mögé kerül. A franciák a 100 méter után szintén 42-őt húznak és 200-nál már egy magasságban varrnak a svájciakkal. Itt a holland négyes is behozott már valamit s mindössze egy hosszal van a két vezető csónak mögött. A franciák technikája tiszta és szemet gyönyörködtető. A rutinos és jól összeszokott Grashopper, erős legénysége révén, nagyobb állóképességgel rendelkezik, ami nemsokára mutatja is elmaradhatatlan következményeit. 500 méterig hatalmas tempóban egy vonalban halad a két vezető csónak, míg a hollandiak már egy és fél hosszal hátrább vannak. Ötszáz utáh egyszerűen faképnél hagyja a svájci négyes a franciákét és mire. KERTÉSZ JÜDER SziSgi 1?^TM- SPORTCIKKEK