Sporthirlap, 1922. július-december (13. évfolyam, 56-107. szám)
1922-08-31 / 73. szám
1 -X 1 f* ■ -.-r.,\ • ' / -.ni' Se'/ -i' . • ’ - vVv.' / i .. . \ Csütörtöki kiadására 12 korona, 73. szám.______________________Budapest, 1923 augusztus 31.____________________ XIII. évfolyam. 1 fl te^tedzés rpiodcQ ágával * foglallotó újság. Szerkesztőség: Budapest, IV.,Dalmady Győző-u.3. Telefon:897 Kiadóhivatal: Budapest, IV., Dalmady Győző-u.3.Telefon:908. Megjelenik hétfőn és csütörtökön reggel K32.IKBW!£!£ Negyedévre Z_ Z _ 300 " Egyes számára Cseh-Szlovákiában 2 fokol, Romániában 3 lel, valamint az összes bel- és küskföldi Ausztriában 600 o. korona, Jugoszláviában 8 jugoszláv korona, hirdető irodákban. — A lipcsei győzelem, — Kiss Gyula tudósítása. — Kedves témám volt mindig elbeszélni a válogatott csapat egy-egy külföldi mérkőzésének a történetét. Ma azonban nehezemre esnék betartani a megszokott sablont: hűséges leírását a lipcsei túrának az utazástól az érkezésig és mindannak, ami közbü esik. Nem mintha az idegeimet megviselték volna az utazás gyötrelmei s nem is azért, mert még mindig szédül a fejem Lipcse világvárosi forgalmától, de rapszodikusan akarom tudasságomat azért mert maga a HIbáér Vangatott mérkőzés sem állott egy kerek egészből, hanem csupán zavaros töredékekből. Kedves, kellemes, bővebb tárgyalásra érdemes kizáróan maga a mérkőzés volt, minden egyéb csak futólagos említést érdemel. Ha ez a nyárutói válogatott meccs sportbeli szempontból, nem sikerült volna ilyen jól, kétségbeesve kérdez- nénk, miért volt szükségünk erre a mérkőzésre. Talán az ördögnek tartoztak vele. Igaz, hogy szorított a ■vans kötelezettsége, de semmiféle revans nem kötelezhet bennünket arra, hogy kitegyük magunkat a legnagyobb kényelmetlenségeknek. Mi két évvel ezelőtt szükségből kapcsolatba léptünk a középnémetországi szövetséggel, lejátszottunk válogatott csapatával egy mérkőzést ott Középnémetországon s ennek ellenében vendégül láttuk Mitteleutschlandot itt Budapesten. Ezzel tulajdonképen le is róttuk volna kötelezettségünket, ha a megállapodás nem kényszerített volna egy újabb találkozásra. Mi vállaltuk ezt a mérkőzést, bár lemondhattak volna róla a német birodalmi szövetségnek ama ismert határozata alapján, amely kimondja, hogy kerületi szövetségek ne játsszanak nemzetközi válogatott mérkőzéseket. A nobilis MLSzZ mégis ura maradt a szavának és elfogadta a középnémeteknek augusztus 27-iki terminusát. Ám Mitteldeutschland nem mutatkozott egészen érdemesnek a magyar nobilitásra. A szövetség vezetői jól tudhatták, hogy a lipcsei világvásár, a Messe, a szász kulturközpontba, Lipcsébe csőditi fel Európának kereskedővilágát s igy ilyenkor ott az idegenforgalom amerikai méreteket ölt A középnémet szövetség ezt tudta, de azért nem átallotta a szegény magyar válogatott csapatot belevetni ebbe a forgatagba. A lipcsei uraknak könnyű volt úgy megoldani a dolgot, hogy Halléban szállásolták el a magyarokat, ennek a megoldásnak a kényelmetlen oldalát persze nem ők, hanem mi éreztük. Megtörtént például az a különös eset, hogy az ünnepi vacsora a meccs után nem a mérkőzés színhelyén, Lipcsében folyt le, hanem a gyorsvonaton közel háromnegyed órányira fekvő Halléban. De még mindezt csak el lehetett volna viselni. Voltak azonban bosszantóbb és fárasztóbb kényelmetlenségek is. Vasárnap a mérkőzésre már kora délutánra bedirigálták a csapatot Lipcsébe s ahelyett, hogy néhány autóra reszkírozott volna a szövetség a busás bevételből, külön villamoskocsin szállított ki bennünket a Bewegungspielerek Stadionnak elkeresztelt és jó távoleső pályájára. A »Stadionnak« az öltözőjében véltük megpihentetni játékosainkat, az új öltözők azonban mindenre inkább bizonyultak alkalmasaknak, csak erre nem. Egy odvas, alacsony, vaksötét helyiségbe vezettek s itt öltözködni is csak gyertyavilágitás mellett lehetett. Boszszuságunk mellett is mosolyognunk kellett a németeken, akik ilyen primitiv öltözőket építenek Stadionjukban. Mulatságos volt a Stadion tribünje is. flipnár száz ember fér el rajta,jóllehet, a tribün építése még be sincs fejezve, már két és fél millió márkát csvsltatt fel. No de ez az ő bajuk. . . A bajaink folytatódtak hétfőn. A bölcs lipcseiek programunkat úgy állították össze, hogy Halléból a déli vonatta jöjjünk be Lipcsébe, az este fél 11 órakor elkövetkező indulásig töltsük az időt a kiállítás megtekintésével. Igen ám, de ez a kiállítás külön épületekben van elhelyezve s aki végig akarja nézni, nyolc nap alatt sem juthat a feléig. Nem is néztünk meg belőle semmit. Játékosaink elszéledtek, s amikor ismét összegyülekezve elmentünk a vacsorára kijelölt Thüringen-Hofba, a helyiség olyan ostrom alatt állott a vacsorázni szándékozók tömegétől,hogy bejutásról szó sem lehetett. Nem volt mit mást tennünk, kimentünk a pályaudvarra, amelynek kolosszális étkezőhelyiségeiben egyszerre negyvenezer embert tudnak kiszolgálni. Elszórva különböző termekben kaptunk helyet s igy nagy nehezen megvacsorázhattunk. Jött azután az elutazás. Beszállunk a vonatba, el akarjuk foglalni napokkal ezelőtt megrendelt helyeinket a hálókocsiban, nyomban kiderül azonban, hogy a kifizetett tizenhat helyből cak nyolcat tartottak fenn a részünkre, a többit eladták. Hiába volt minden rekrimináció, minden haragos kritika a híres német megbízhatóság lezülléséről, segíteni nem lehetett, a hálófülkékben elhelyezkedett utasok mélyen aludtak. Végül is négy-négy magyarnak kellett beérnie egy-egy kétágyas hálófülkével, elképzelhető tehát, milyen pihenésük esett a fáradtságtól meggyötört játékosoknak. A magam részéről nem is vettem igénybe a fél fekvő helyet, inkább a kocsi perronján virrasztottam át az éjszakát, hogy annál jobban szidhassam magamban a német vasút felületességét. Ha mi mindezt előre látjuk, bizony leshetett volna a magyar válogatott csapatra a középnémet szövetség, amelynek a csapat nevében ezúton mondok hálás köszönetet a szíves, az elragadó, az áldozatkész, feledhetetlen vendéglátásért. Oly feledhetetlen volt, hogy nem is kérünk többet belőle. Ami kellemes és derűs mozzanatai voltak a lipcsei kirándulásnak, csak magunknak köszönhetjük. Öröm volt nézni, milyen megadással viselték sorsukat játékosaink. Olyanok voltak, mint a harctéren a katonák, akiknek lelkét összekovácsolják a szenvedések. Vigak voltak, türelmesek és úgy szerették egymást, mintha egy családot alkotnának. Ez a lelki harmónia szülte talán azt a megértést is, amely oly szép játékkal, rég látott szép győzelmet hozott a magyar sportnak. A fiúk a pénzváltás és a vásárlás lázában égtek. Hol 92-vel, hol 100-zal, hol pedig 125-tel váltották be a bankok a magyar százkoronást. De nem irigykedtekegymásra a szerencsések és a pechesek. Sőt inkább a szerencsések fájlalták a pechesek sorsát. Az áruházakat szerették volna összevásárolni, úgy, ahogy voltak. Aki tehette, hasznos árucikkekbe ölte bele a pénzét. Ki inget, ki felöltőt, ki kalapot vagy nyakkendőt vásárolt s mindenkit elkápráztatott Halle olcsósága. Fogl Karcsi például két nadrággal és két télikabáttal egészítette ki garderobját. Hogy a pesti ruhakereskedőket elöntse a sárga irigység, ideirom az árát a Foglok új ruháinak. Nadrág a 1300 M. Télikabát a 2700 M. Hirzer bevásárlásait nem részletezem, mert nem akarok elkeseredést kelteni Kőbányán, ahol ma már aligha van nagyobb dendi a népszerű kis balösszekötőnél. A hallei vásár bizonyára jobban sikerült a lipcsei vásárnál, ha nem is a németekre nézve, de a magyarokra nézve feltétlenül. Amint mondják, nincsen öröm üröm nélkül a mi külön lipcsei tanulságunk szerint azonban üröm sincsen öröm nélkül. Mert valóban örömük volt a fiuknak az olcsó árukban s teljessé tette az örömüket, hogy mindent, amit vásároltak, az Árgus-szemekkel őrködő vámőrök láncain keresztül is el tudták hozni rendeltetési helyére, Budapestre. (A mérkőzés.) A lipcsei csata emlékére emelt diadaloszlop tőszomszédságában terül el a Verein für Bewegungspiele Leipzig Stadionnak nevezett pályája. A nap sugaraitól alig védett hely ez, ahol Magyarország—Középnémetország harmadik, pardon, utolsó mérkőzése lefolyt. Ez a Stadion mindennek ellenére kedves emlékünkben marad, mert csapatunk végre föllépésében, teljesítmé nyének értékében olyan volt, aminőnek reprezentatív csapatunkat az utóbbi időben csak elvétve láthattuk. Forró, hamisítatlan magyar lelkesedés hatotta át az egész csapatot és kivétel nélkül mindenki annyit adott, amennyi tehetségéből vagy pillanatnyi kondíciójából tesett. A csatársor összmunkája a nagy reprezentatív mérkőzések emlékeit idézte fel a magyar nézőkben. Nem akarok túlozni, de a csatársor játéka beleillett volna a magyar futball fénykorába. Öt fiatal játékos szerzett részünkre gyönyörűséget, öt fiatal játékos festette rózsaszínűre a jövőt. Ha csak a csatársoron múlott volna, katasztrofális vereség éri a középnémeteket. De szerencséjük volt. Fedezetsorunk nem tudta kellő erővel alátámasztani a támadósor törekvéseit és ennek következtében gyakran megszakadt az a lendület, amely öt precíz, szebbnél-szebb gólhoz juttatta a magyar színeket. A fedezetsor labilitásán múlt, hogy a védelem is megingott néha, aminek viszont két német gól volt az eredménye. Mert mindkettő védelmünk bizonytalanságából eredt, míg a harmadik a puszta véletlennek és kapusuak indiszponáltságának volt az eredménye. Ha a centerhall helyén ezúttal olyan játékos dolgozik, aki fölött ez idő szerint sajnos nem rendelkezünk, a német csapat szánalmas szerepre lett volna ezen a mérkőzésen kárhoztatva. Közelébe sem jutott volna a magyar kapunak, viszont csatársorunk vasárnapi formájában a gólok özönével borította volna el a németek hálóját. Amíg a német csapat játéka csupán küzködés volt az ár ellen, szünetlen védekezés a magyar ostrommal szemben, addig a magyar csapat játéka tiszta fényben tükrözte a futballjáték fejlett technikáját. Ott rendszertelenség, itt fény s taktika volt az uralkodó jellemvonás. (A játék lefolyása.) Délután 4 órakor, nagy melegben állottak fel a csapatok a következő összeállításban: Középnémetország: Dölling—Dreese, Hetze—Gartner, Edy, Wittig—Leip, Reissmann, Thomas, Paulsen, Clattss. Magyarország: Fehér—Fogl II— Fogl III—Kertész II., Szabó, Schweng—Paulusz, Braun, Opata, Hirzer, Weisz . Bírónak egy szimpatikus megjelenésű fiatal sportsmann, Alfred Schildanek, a berlini Vorwarts tagja mutatkozott be az ugyancsak berlini Martelock helyett, aki elfoglaltságára való hivatkozással lemondatta a mérkőzés vezetését. A szokásos fotografálás ezúttal játékosaink nagy örömére elmaradt és a nekünk kedvező helyválasztási aktus