Sporthirlap, 1923. január-június (14. évfolyam, 1-53. szám)

1923-02-05 / 11. szám

11. szám SPORTHÍRLAP A szegedi fiúk útja. A magyar vidék úttörő vállalkozása. — Utazás akadályokkal. — A túra végleges programja. — Csupa válogatott csapat lesz a SzAK ellenfele.— Március 4-én csak Olaszország győzhet? — Földessy János dr. úti levelei a SzAK olasz­országi útjáról— Róma, 1923. február 1. Amikor ezeket a sorokat írom, a nagy magyar Alföld piros pozsgás fiai, a „szegedi” gyerekek már az egyik legelőkelőbb római szálloda, a Hotel Minerva egy-egy szobájában ál­modnak az ő délibábos hazájukról, a gémes kutakról és a szőke vizű Tiszá­ról. Messze az út Szegedtől Rómáig, — éppen 55 óráig tart amig a két vá­ros között hidat épit az ember kilo­méterekből, — s mégis milyen kicsiny lett az a távolság a sport országútján. Valamikor, jól emlékszem, az egyik felvidéki falu borzasztó büszke volt a papjára, mert az egyszer eljutott Ró­mába, s ott magát ő szentségét, a pápát is láthatta. Nos, most százszor büszkébb lehet Szeged az ő fiaira, akik — íme — nem egyenkint, de mindjárt csapatostul jutottak el a vi­lág másik végére és messze idegenben, szép Taljánors­zágban mutatják be sportbeli tudományukat egy idegen nációnak. Nagy dolog ez, s ennek a jelentő­ségét nem lehet semmiféle handaban­­dázással, lekicsinyléssel elvitatni. Ha külön fejezetet érdemel a művész, s még inkább az író, akit elismertek idegenben, s ha sikerét, mint nemze­tünk kulturális gazdagodását köny­veltük el, úgy még inkább ide soro­landó az a tény, ha nem egy, nem kettő, hanem egy egész csapatra való kiváló magyar ember jut el a külföld szívébe s szerez ott elismerést, csinál ott propagandát a magyar névnek, s legalább öt, — hat — tízezer talán húszezer­ ember ajkára is kényszeríti azt a szót, hogy ,Ungheria“, kapcso­latban azzal, ami szép, ami jó­l meg­becsülendő. Különösen nagy dolog pedig a sze­gedi fiúk meghívása. Mert igaz az, hogy a pesti, a fővárosi fiúk csapa­tostól mentek a múltban is a kül­földre, s el kell ismerni, hoztak is babért egy egész kosárral, de — saj­nos, — a fővárost eddig nem követte a vidék, ez csak szajtátva bámulta a főváros hőstetteit s esze ágában sem volt azt követni. Nem volt messze, vagy nem volt esze hozzá, nem tudom, — de tény, hogy amig Németország csip-csup vá­roskájának gyengécske reprezentánsa végigutazta egész Európát, s Mann­­heim, Pforzheim, s mit tudom én, milyen —­heim neve ismertté vált Spanyolországban, Hollandiában s egyebütt, addig Szeged, Szombathely, Debrecen, Miskolc létezéséről a leg­halványabb fogalma sincs a világnak, s igazán azon sem csodálkoztam ami­kor olasz sportbarátaink azt kér­dezték tőlem : — ugy­e, a Sze­gedi Atlétikai Club budapesti csapat ? Ezt a maradi felfogást megtörni, a magyar vidéki futballt a pató­pálosko­­dásból kiragadni s a helyi veszekedé­seken felül más, magasztosabb célt tűzni eléje akartam akkor, amikor el­határoztam, hogy a Szegedi AK csa­patát, amely méltán nyerte meg két­szer egymásután a vidék bajnokságát s amelyet bátran tartok egyenrangú­nak a legtöbb elsőosztályu csapattal, kiviszem a külföldre, hogy lásson és tapasztaljon s lássa és tapasztalja a nagy világ­­is, hogy a magyar futball­­nak nincs vége Budapesten, hogy van méltó és nem véka alá rej­tendő folytatása (és elismerem, neve­lése, csa méltó nevelése) a vidéken is. Ebben a pillanatban nem tudom még, hogyan fog végződni a kéthetes csata, lehet, hogy az első próbálkozás nem fogja meghozni azt a sikert, amit én várok tőle, de ha ez nem válik is be, ha nem is sikerül az ellenünk felálló délolasz­­városi vá­logatottak­ gyűrűjét megtörni, egy maradandó eredménye akkor is marad a túrának: a magyar vidéket kiemel­tünk a nincsetlenségből, a semmiség­ből, az ismeretlenségből. Viszont ha sikerül a túra, úgy eze­ken az eredményen kívül nagy­­lépést tettünk afelé a cél felé is, hogy megteremtsük a magyar Fürth- Nürnberget, megadjuk a vidéknek is az alapot a fővároshoz való felfejlődéshez, később a versenyképességhez, hogy valami­kor elérhessük azt az időt,, hogy egyszer majd ne Budapest sportja vezessen, hanem Szegedé, vagy akár Szombathelyé, Miskolcé, vagy másé. No, de elég az elmélkedésből ennyi. Hiszen útilevelet vár tőlem a Sport­­hírlap lelkes közönsége. Ehhez képest be kell számolnom arról, hogy a Szegedi AK-nak is, akár az UTE-nek és a Törekvésnek is, rengeteg kellemetlensége volt az után. Hol a vonatra késte le a csatlakozást, hol a jegye nem volt érvényes a leg­közelebbi vonatra, s amikor már min­den rendben lett volna, a rengeteg átszállás és várakozás hosszabbította meg az utazást. Végre is annyi baj után csütörtökön délután 2 órakor megérkeztünk Rómába, ahol a pálya­udvaron a déli liga elnöksége, élén Sidotti elnökkel, testületileg várta a csapatot és az általuk rendelkezésre bocsátott kocsikon mentünk szállá­sunkra. Az útról csak néhány részletet tar­tott szükségesnek ideiktatni. Ilyen elsősorban a budapesti indulás, ahol Fischer Mór, a Törekvés elnöke, a vidéki sport őszinte barátja mondott utolsó Isten hozzádot a csapatnak. Szívhez szóló szavakkal kötötte a szívére a szegedi fiúknak a lelkes játékot és az összetartást.­­Még a játékon kívül is csak együtt menjenek mindenhová.“ — mondotta, s a csapat erős szóval fogadta is, hogy eleget fog tenni tanácsának. Nagykanizsán Topscher, az NTE jeles hátvédje kereste fel és üdvözölte a csapatot, majd a magyar határon túl­jutva, egy tőlünk elszakított ma­gyar sporttestvérünk csatlakozott hoz­zánk azzal, hogy ő már elkísérte út­jában a Törekvést és az UTE-t, nem mulaszthatja el, hogy a SzNK-ot is fel ne keresse. Szerdán reggel érkeztünk meg Triesztbe, ahol három órát kellett várni a csatlakozásra. Ennek az idő­nek egy részét egy magyar sport­ember társaságában töltöttük el, aki­­ klubja, az Unione Sportiva Trieszté nevében mindjárt egy meccsre is­­ meghívott bennünket (amit „csak vasárnapra* el nem fogadhattunk), a másik részét pedig az egykor hatal­mas kikötő megtekintésére használtuk fel. Itt azután megdöbbenéssel konsta­táltuk néhányan, akik békében is látták már a kikötővárost, hogy a békekötés óta Trieszt elvesztette jelen­tőségét. Szinte kihalt s egy-két ameri­kai személyszállító hajón kívül alig horgonyzott benne valamire való hajómonstrum. A trieszti három órás séta később késő éjjel Bolognában ismétlődött meg, s csak itt tudtunk azután fel­­szállani egy olasz „direttissimó“-ra a mely azután már egyenest Rómába vitt bennünket. Rómában azután a szívélyes fogad­tatás és a pompásan tűző tavaszi nap­sugár kárpótolt minden fáradalomért. Itt tudtuk meg, hogy nem kis feladat elé álított bennünket a ,Lega del Suda (a délolaszországi szövetség.) Túránkat ugyanis a Lega éppen úgy propagandára használja fel, mint a Törekvés és UTE mécseseit, csak még fokozottabb mértékben, mert úgy Rómában, mint Nápolyban, nemkülönben Tarantóban és Bariban is városi válogatott csapatok lesznek a SzAK ellen­felei. Az olasz sportlapok melegen ünnep­lik a dél-olasz szövetség ötletét, mely­­lyel azt akarja elérni, hogy a déli já­tékosok legjobbjai­k tanuljanak, mi azonban kissé szokatlannak tartottuk ezt a módszert, amellyel szemben csak egy vigasztalásunk maradt: válogatott csapat sohsem lehet olyan egységes, mint egy klubcsapat. Viszont termé­szetesen fokozottabb munkára kény­szeríti a SzAK-ot az állandóan legjob­bak ellen való játék. A Lega Sud által összeállított vég­leges program a következő: Szombat, február 3. Rómában a Roma, Unione Sportive Romana és Inventus válogatott ellen. Vasárnap, február 4. Rómában a Lazo, Alba és Fortitudo válogatott ellen (Róma legjobb három csapata). Szerda, február 7. Nápolyban a Reprezentative Napolitana (Internaples, bavoia, Bagnollio) ellen. Szombat, február 10. Tarantóban az Audacia—Pro Italia válogatott ellen. Vasárnap, február 11. Bariban az Ideali és Liberti válogatott ellen. A Gazetta dello Sport már közli a két római válogatott csapat névsorát, és hozzáteszi, hogy a vasárnapi csa­patot jobbnak tartja, mint a szombatit. A SzAK a szombati mérkőzésre a következő csapatával fog felállani: Baumgartner— Beck, Horváth—Vezér, Csáky, Simóka—Vőneki, Hapa, Me­gyeri, Martor­ossy, Solti. A Lega del Sud péntekre ünnepé­lyes lunc­re hívta meg a csapatot, amelynek egyben még egy anconai mérkőzést is felajánlott, minthogy amúgy is Anconán keresztül kell hazatérnünk, a meghívásra vonatko­zóan azonban csak később lesz mó­dunkban dönteni. Általában a legnagyobb tisztelet és becsülés hangján beszél mindenki a magyar futballsportról, a magukéra is nagyon büszkék azonban, s egy fut­ballistájuk, a legkomolyabban jelen­tette ki, hogy Magyarország bármilyen jó, március 4 én nem győzhet más mint Olaszország. Vederemo . . . Dr. Földessy János. Mérkőzések Gyertyaszentelő napján. Zuglói AC—BA­K 7:2 (5:0). Mind­két csapat több tartalékkal szerepelt. Az első félidőben a BAK védelem gyen­gesége folytán könnyen estek a ZAC góljai. A másodikban a Szendrővel megerősödött védelem sikeresen meg­akadályozta a Zuglóiak sorozatos tá­madásait. A Zuglóiak csapatában elő­ször szerepelt Vacek, aki az V. ker. csapatából lépett át és Bindl, a Vienna volt kapusa. Mindkettő jó erőnek ígér­kezik. A ZAC góljait Zwolenszky (5), Vacek (2), a BAK góljait pedig Gácsy lőtte. — TLK—BTK 5:0 (1:0). A jóképességű harmadosztályú csapat fölényes győzelmet aratott másodosz­tályú ellenfelén. A BTK több tartalék­kal játszott. A megsérült játékosokat ezentúl a játékosok biztosításának hathatósabb megállapítása, illetően ellenőrzése szem­pontjából a jövőben a mérkőzéseket vezető bíráknak be kell jelenteni a szö­vetségnek. Az MLSz az erre a célra szolgáló új bírójelentéseket nyomat, s ezekben pontok szerint kell megtenni a sérülés körül tapasztalt észrevétele­ket. A jövőben a bírónak akár a félidő­ben, de a mérkőzés végén okvetlenül meg kell győződnie a nála sérülés miatt kiállásra jelentkezett játékos állapo­táról. A HI. ker. TVE lemondta a francia túrát. A Vívók a február 11—18. között tervezett francia túráról lemondottak. A lemondás oka az, hogy a Vívók húsvétkor spanyol túrára mennek. A spanyol túrát a Real Union Club írán rendezi. A »33» FC közgyűlése. A »33» FC most tartotta huszonharmadik évi ren­des közgyűlését, amely a következő­képpen alapította meg az egyesület tisztikarát: Elnök: Ripka Ferenc dr., társelnök : Kiss Gyula, alelnök : Kocsi Nándor,Oblath Béla dr., Szikora Vilmos. A középmagyarországi kerület feb­ruár 10-én, d.u. 2 órakor az MLSz helyi­ségében tartja tisztújító közgyűlését. Betegek a III. ker. TVE hátvédei. A Vivők két hátvéde betegen fekszik. Harrer inházódást szenvedett, Szabó pedig erős influenzába esett. A Vívók csapata ilyenformán nehéz helyzet előtt áll, ha netalán az első bajnoki mérkőzésén két hátvédjét is nélkü­lözni lenne kénytelen. Horváth és Kléber az elmúlt vasárnapon tartott tréning-­ mérkőzésben nem vett részt s olyan hírek kerültek róluk forgalomba, hogy a jövőben más egyesületben kívánnak szerepelni. A híresztelés azonban nem felel meg a valóságnak. Horváth és Kléber továbbra is a Vivők csapatában fog játszani. A Bírák Testületének közgyűlése. Február 10-én, szombaton este 7 óra­kor tartja a BT rendes évi közgyűlését. A választás ezúttal igen problematikus, mert úgy az egyes tisztségekre, mint a tanácstagságra sok a jogos aspiráns. A kiküldött jelölő bizottság mindazon­által remélhetően úgy oldja meg a fel­adatát,hogy a tisztikarban és a tanács­ban a legrátermettebb sportemberek jussanak vezetőszerephez. Plattkó sérülése. Plattkó, az MTK kiváló kapusa, csapatának egyik spa­nyolországi mérkőzésén tudvalevőleg erősen megsérült. A sérülés, bár nem bizonyult olyan komolynak, mint ami­lyennek az első pillanatban látszott, nem múlt el nyomtalanul, mert Plattkó azóta is, különösen pihenő helyzetben, mély lélegzéskor szűrő fájdalmat ér­zett a jobboldali­­bordák között. Meg­vizsgálták tehát és az orvosi vizsgálat bordarepedést állapított meg, ami azon­ban nem igényel operatív beavatkozást, s orvosi vélemény szerint önmagától­ fogg összeállni. Plattkó ennek megfele­lően részt is vesz az MTK meccsein, amennyiben fájdalmai nem lesznek. Hogyan készül a spanyol válogatott csapat a belga mérkőzésre. Érdekes határozatot hozott a spanyol futball­­szövetség válogatott csapatának­­tré­­­ningjére vonat­kozólag. A küszöbön álló Belgium-Spanyolország­­ mérkő­zésre kiszemelt játékosok kötelesek a válogatott mérkőzés előtti egész hetet egy San Sebastian mellett fekvő kis­ faluban tölteni és egy erre a célra ki­rendelt bizottság őrködik testi kondí­ciójuk fenntartására és táplálkozásuk beosztása felett. 3. oldal Jól jár, ha előre gondoskodik minden sportcikk­nagykereskedő Csak nagybani eladás! minden sportegylet és sportklub Csak nagybani eladás! Törekvés-cipő­ a tesPWl! Kérje mindenütt a­­ gyártmányokról. Elsőrendű futball-labdák és futball-cipők különféle kivitelben. A nemzet­közi szabályok szerint készült atlétikai cikkek, bajnokaink által ez évi versenyeken használt skík egyedüli gyára »SPARTE« ANGEL-M GYÁR SPORTFEJLESZTŐ TÁRSULAT R.-T. BUDAPEST, V. KERÜLET, VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 28 SZÁM, II. EMELET, BOXKEZTYÜK 4- BOXLABDÁK SUMMI ÉS ÜRES SZOBATORNASZEREK KERTÉSZ 31. NAGYMEZŐ­ UTCA 22-24. SZ. .Telefon : 32—20. Sz. Fővárosi Orfeummal szemben

Next