Sporthirlap, 1924. május (15. évfolyam, 58-78. szám)

1924-05-05 / 58. szám

TW4-ISAJ. inn. IP \\ J ­ " .tryem' A Haj SZél­Unk 16 ©Ida! Ára 3000 koréba V, jj . Budapest, 1924. május 5. XV. év ff0.yam. f SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST IV. DALMADY GYÖZŐ UTCA 3. SZ. TELEFOM 9­0& P foglalkozó újság I­­ MESJESEHIK szertfa és péczen­ Motelével ftMEM EBP ELŐFIZETÉS NEGYEDÉVRE, HETENKÉNT ÖT SZÁMRA: Magyarországon 80,000 korona, Ausztriában 70,000 osztrák korona, Csehszlovákiában 10 cseh kor., Romsatvában 280 lej, Franciaországban 40 frank, Poroszláviában 140 dinár, Olaszországban 40 óra, Németországban 1 és fél dollár, Amerikában 1 és fél dollár. EGYES SZÁM­ÁRA MAGYARORSZÁGOM: Hetién 3000 korona — Más napon 2000 korona KÜLFÖLDÖN ■ Ausztriában 2000 osztrák kor., Csehszlovákiában 15 cseh korona, Romániában 6 lei, Franciaországban 50 centimes, Ameriká­ban 5 cent Magyarország-Ausztria 2:2 (1:6). ■ Hungária-víí pálya. — 40.000 néző. — Híre: Björklund (Svédország). Magyfarorsság­ifserifsöfffer révén érte el az első §61t; az osztrákok a 11. félidő elején Korvitfi révén kiegyenlítenek. — _ Braun—Molnár—Spata­gissakeffer mintaszerz­ősssjátékának eredménye volt Eiseekeffer második §6- ja, — fiz osztrák csapat 3 perccel a játék vége előtt Wiaser révén egyen­lített ki, miután Honról *» lövését Felvér kétszer is védte. -......-r — #*-♦------- -fi magyar csapatnak az első fén­zlében négy-öt biztos görkerysets volt, de a belső csatárok nem tudták kihasználni a szélsők pompás beadásait. — A második fél­időben Ortft teljesen elkészült erejével s ez lehangolta a csatársort, viszont frontba engedte az osztrák támadást. — Az osztrákok az első félidízben egy 11-est a kapu felé töttek. — A magyar csapat legjobbjai Manoil, Fogi 11. és Braun voltak, az osztrák csapatban Sál­dl, Horváth és a védelem játéka tűnt ki. ii ■j.auESnk- - ■ CySzfüRk iííSwergenb­en 1:0 arányban, — kikapó az osztrák II. osztályú csapattal 4:9 arányban. Az olimpiai futballtorna főpróbájá­nak tekintettük az ötvenharmadik na­gyaró osztrák mérkőzést, a tavaszi­­­portidénynek különben is lép jelentő­sebb eseményét, azok a reményteljes várakozások azonban, amelyek válo­gatott csapatunk újabb szerepléséhez fűződtek, csak részben teljesedtek be. Úgy indult a mérkőzés, hogy gólok­kal fogjuk megnyerni, hiszen már az első percekben esett a vezető gól és utána is olyan fölényben maradt a magyar csapat, hogy megfelelő iram­mal párosulva, ismét csodákra lett volna képes a magyar csatársor. Csakhogy baj esett a kormánykerék körül. Eltörött, és­ a hajó kormányos nélkül hánykolódott a nyílt tengeren, még szerencse, hogy valami sziklába nem­ütközött. Mi is Orth György bá­mulói közé tartozunk, elismerjük ki­vételes klasszisát, de csak. a vasárnapi kemény erőproba után tűnt ki, hogy ő sem az az ideális center hall, a­kire a párisi forró ütközetben bátran szá­míthatunk. Nem a jó szándékán, nem is a kvalitásán múlt, hogy a nehéz­­ fel­adatnak nem tudott megfelelni, fizi­kailag nem bírta az óriási fáradalma­kat, a­mik a centerhalf posztjával együtt járnak. A győzelem ezúttal tehát elmaradt, csüggedésre azonban egyelőre okunk nincsen. Hiszen tudjuk, hogy Orth csak kényszerűs­égből­ került a közép­­fedezet helyére, az ő igazi helye a csatársorban van, ahol még­sem kell olyan emberfölötti tüdőrmunkát vé­gezni, mint a fedezetsorban, amellyel betegsége után még mindig lerom­lott szervezetével megbirkózni nem képes. Új középfedezet után kell tehát néz­nünk, ha itthon nem akad, a kül­földre szakadt véreink között kell vá­logatni és ha a vasárnapi olimpiai főpróba nem is sikerült úgy, mint ahogyan reméltük, nem csökken a bizalmunk a­ magyar válogatott csa­patban, amelyet az olimpiászig hiányzó három hét alatt gondos és előrelátó munkával könnyű lesz feljavítani, ha néhány posztra a megfelelő embere­ket állítjuk. ... A magyar-osztrák futball­­derby különben abban a ragyogóan szép miliőben folyt le, mint a nemze­tek közötti mérkőzések általában. Mégis a közönség hangulata a szo­kottnál jóval lelkesebb volt, az osz­trákokra ugyanis jobban feni a fasat és százszor inkább örül az Ausztria elleni győzelemnek, mintha akár ne­vesebb­ ellenfed gyűrne maga alá a magyar­ csapat. Az utolsó percekben engedtük ki a győzelmet a kezünkből, pedig micsoda ujongás és örömrivalgás között ért volna véget az a gyönyörű színjáték, ha legalább az osztrákok második ki­egyenlítő gólját sikerült volna meg­akadályozni. De talán úgy ,­akarta a Végzet, hogy ne elbizakodottan álljunk Parisban starthoz. Jó volt ez a vere­ségnek is beillő eldöntetlen, mert hátha ez az útja az olimpiai győzelemnek ! Mi nem adjuk fel a reményt, hiszen aki a magyar csapat első félidőbeli fölényét látta, az eldöntetlen eredményt nem tarthatja reálisnak. Ha le nem becsüljük ellenfelünket, ha starttól kezdve gólra dolgozunk és ha közvet­len védelmünket és pompás stílusban dolgozó csatársorunkat megfelelő half­­sor fogja támogatni, ott kell lennünk a futballtorna döntőjében. A díszes közönség soraiban ott lát­tuk Bethlen István gróf miniszterelnö­köt nejével és Rakovszky Iván bel­ügyminisztert is nejével. A miniszter­elnök a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott arról a képről, ami a miz­géria-úti pályán eléje tárult és csodálkozással emlékezett meg a kö­zönség lelkes hangulatáról, a­mihez hasonlót meg sohasem tapasztalt. Hátha még győzelemittasan ujongni is látta volna a tízezreket! Ausztria reprezentatív csapata is­mét méltó ellenfélnek bizonyult, nem szabad tehát lebecsülnünk a magyar fiúk teljesítményét, ha nem is úgy ütött ki, mint ahogyan reméltük, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Ausztria ma a kontinensen a legjobb futballt játszó nemzetek közé számít, az eldöntetlen eredmény is tehát elég hízelgő­­ a külsőid előtt. Mi azonban másként gondoltuk és a krónikás is tárgyilagosan megálla­píthatja, hogy becsületesen megérde­­meltük­ volna a győzelmet. A mérkőzés szigtlisigén. Az eső szinte lógott vasárnap dél­után a levegőben, de azért senki sem maradt odahaza, akinek ülőhelye volt a magyar-osztrák meccsre. Egy kis eső?­Annyi baj legyen, amikor a futballderbyt láthatjuk. Most már csak az volt a kérdés, hogyan jutunk ki a Hungária-úti pályára ? A 28-as­ és 30-as villam­os­­kocsik már délután „egy óra óta ostrom alatt álltak, a gyengébb idegzetűek dehogy is merészkedtek volna a vil­lamosra. Az egylovasok és az autók után indult meg tehát a hajsza, de akinek nem volt lefoglalt kocsija, az ugyan h­iába fáradt, mert a kocsisok olyan lenézéssel intettek nemet, mintha minden napra esne egy-egy magyar­osztrák mérkőzés. A kocsi- és az autóhiány, továbbá a zsúfolásig megtelt villamosok elle­nére sem maradt le senki az óriási izgalommal várt meccsről és szinte csodaszámba ment, hogy hol fér el az a rengeteg tömeg, amely ömlik a pálya bejárói felé és az állóhelyeken is a legpéldásabb rendben helyezkedett el. A magyar—olasz mérkőzésen az volt a hiba, hogy a közönség a nagytribün felé vezető utat is annyira ellepte, hogy csak rendőrlovak patái alatt juthatott ülőhelyéhez. Most azonban kordont vonatott Kelemen Jenő, a Hungária-úti pálya rendezőgárdájának kitűnő vezére és százezer koronánkért Mistm­é blat ge­r„-f: j§ ’ BUDAPR^r. VI.. MSET FESUMSa­TER S. ;k . T.I,GPQ8 13S-GS. wimeewnemu sportcikium: ATLÉTIKA, FUTBALL,­­ LAWH^TEMWIS, BOX STB.

Next