Sporthirlap, 1925. január (16. évfolyam, 1-17. szám)
1925-01-01 / 1. szám
t ........ 1826-nAN.Hl. \ — -• ' ~** i s,• / f -Csütörtök. " -4Tf:!l]nPa 3000 korona wm" »!■ I—III ‘m'-qgyW^gCT'iuK' tMig^-;y?r^-yy,MVTC7 pro w^ I. szám.___________________ Budapest, 1925. január* I. XVI. évfolyam. Szerkesztői!!- és kiadóhivats!: Budapest, IV. kerület, Dilmad. OySicesca S. sz. Távirati cím: Sporthirlap Budapest. Telfonszám : 9 -08., vasárnap délután S-97. és 73 - -25. Előfizetési árak: Belföldön és Ausztriában elég negyedévre 120.000 korona, egy hónapra 40.000 korona. Egyéb külföldre egy negyedévre 130.000 magyar korona, vagy ennek megfelelő valuta. MEGJELENIK SZERDA ÉS PÉNTEK KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára: Hétfőn és ünnepnap utáni napokon 3000 K, egyébként 2000 K. Ausztriában ugyanannyi p. K. Franciaországban Ifr. Olaszországban 1 líra. Amerikában 3 , Németországban 20 a. pt. Jugoszláviában 4 dinár, minden ágával . Az idő rozzant zárjában ismét • ráfordult a láthatatlan kulcs egy esztendőre. Szilveszter éjszakáján meghalt az ó-esztendő s halálának pillanatában megszületett az uj. Ali halandó emberek az időnek ezt a fordulását nem vesszük tragikusan. Vidáman búcsúzunk a lepergett év utolsó órájától , jó Szívvel egymáshoz, boldog uj esztendőt kívánva köszöntjük az uj évet. Franciaországban a királyok halálát is igy ünnepelték. Le roi est mort — Vive le roi ! Meghalt a király — éljen a király ! Ami el- . Vaus, az címűd, bot úrok reá afeledés fátyolát s üdvözöljük az újat, akinek hatalma reánk következett ! A legjobb valóban az volna, ha a régi esztendő elmúlásával elmúlna minden rossz is, amiben részünk volt , az uj év meghozná mindezt a jót, amire vágyakozunk. De hát ez nincsen így. Az uj Cvrendó nem jelent uj elsiet is, csak uj reménységeket. Reménységet a jövőben, reménységet önmagunkban és embertársainkban, reménységet küzdelmeinknek, törekvéseinkneksikerében. A cigányfilozófia szerint az okos ember a rossz időnek örül, mert a rossz idő után jön a jó idő. Nos,z 11 esztendőnek első napján, mindannyiunknak a cigánybelcösszég álláspontjára kell helyezkednünk S az elmúlt rossz esztendő után csakugyan a jót kell várnunk. Mert az 1921-es év nagyon is ■fclfios és viharokkal telitett telt ",a ■magyar .sport birodalmában. Ádáz harcok folytak a sportpolitika színterén, belső láz ömésztette sportéletünket e a, nemzetek nagy csatájának olimpiai, mezején bizony nem vonultunk felspártai fegyverzetben. Ha nem is buktunk el dicstelenül, de nemzeti színeinket nem tudtuk visszahozni annyi babértól ékesen, amennyi tehetségünktől és erőnktől kitellett volna. Hiányzott a lelki közösségnek, a miindennt átfogó nemzeti érzésnek tűrős melege, hiányzott a nagy eszmének mindenen kerestül törő ereje, nem élt mindannyiunk lelkében a szent hevület lángja, s mert így volt, apicinket nem kisérte áldás és szerencse. Mint a bábeli tornyot, úgy építettük föl olimpiai szereplésünknek a tornyát. Megértés, önzetlenség, egyetértés és céltudatosság nélkül. Nem is maradt el a bábeli nyelvzavar, a kicsinyes torzsalkodás, a személyeskedéseknek az áradata, a viszálykodás pusztító mérge. Nem is jó mindenre rá gondolni, ami az olimpiai balsikernek a nyomában járt, de nem volna helyes, ha minden bajra nem úgy gondolnánk, hogy okulni fogunk rajta. A cigányfilozófia nélkül kétségbe kellene esnünk de ezzel szívesen gondolunk a rossz időkre, mert utána jónak kell jönnie... S mi nem csak várjuk tol a jó időt de' hiszíik is, hogy u uj c's::-ndó meg is hozza a magyar sport számára. Az optimizmus kellemes érzésének adjuk át magunkat a reánk ■virradó ujesztendőnek najpján. Az 1926. évtől várjuk a magyar sport reneszánszát, a kissé megkopott épületnek a renoválását, várjuk', az uj erőket, akiknek meg kell jelenni a gáton és várjuk a megújhodást a régieknek a lelkében. Várjuk az egészséges gyümölcsnek termését a futballsport terebélyes fáján s várjuk a férgesnek elhullását. "S arjuk az anyagias szellemnek a pusztulását s a régi, ideláis felfogásnak uj hódítását. Mert, ha a fiatalság lelkében az idealizmusnak a gyökerét meg nem tudjuk szabadítani az anyagiasság romboló férgeitől, hiába várjuk a tisztulást, hiába prédikálunk nemzeti érzést és tiszta sporszellemet, elsülyedünk a kalmár szellem ingoványában. Várjuk az atlétika föllendülését az ifjúságtól s fellendítését a vezetőktől. Zárjuk ki végre lelkünkből a visszavonás ördögét s adjunk ismét helyet a béke angyalának. Várjuk továbbá a céltudatos, csak a közösség érdekeit szolgáló, várirtett munkát a magyar sportéletnek minden terén, s ha ebben a várakozásunkban nem fogunk csalatkozni, az uj esztendő feledteti és jóvá teszi a réginek minden hibáját és bűnét. A bizalom és remény jegyében köszöntjük tehát az uj esztendőt s kivártunk minden sportembernek szerencsét és boldogságot. 9 magyar sport Papiheonja. 1. Ha értekezést kellene tartanom, nem tudom mit választanék témá- nak. Kétségkívül a sportról beszélnék, de nem tudom, a pedagógia és a sport azonos hatását, avagy a történelem példáira hivatkozva, a tekintélytisztelet nevelő hatásának fontosságát fejtegetném-e. Sőt nem tudom, mindezt nem kapcsolnám-e össze azzal a szándékkal, hogy be- szorítsam, hogy a pidogógia, a történelem és a sport valójában nem más, mint a nemzet neveléinek egészséges eszköze, vagyis eszköze a fiatalság szellemi és testi művelésének. Nem avatkozom azonban az ifjúság kulturális művelésének a dolgába, bár nem tagadom, az életben leszűrt tapasztalásaim már régen arra a meggyőződésre vezettek, hogy a magyar ifjúság nevelése a legjobb után akkor járna, ha a pedagógusok sppilembarók és viszont a sportférfiak pedagógusok is írmatóik." Mert az ifjúságot, az ifjúságnak fizikai képességeit, lelki erejét és szellemi képességeit a komoly sportférfiúnál senki jobban megizétni nem tudja, de nem tudja jobban harmóniába sem hozni,, bármilyen nagyszerű is legyen pedagógusnak hivatásos pedagógus.Mondom, nem mélyedet el ebben a kétségen kivül érdekes és nem csekély jelentőségű problémában, választom- -inkább témámnak a történelmet, de ebben is a sportnak a történelmét , bevallottan azzal a céllal, hogy szerény emléket állítsak a sport nagyjainak, akik már pihenni tértek a nagy csaták után s már a holtak birodalmában álmodozóak rólunk, akik őket már el is feledtük ... "Mirren nemzet annyit ér, mint amennyire meg tudja becsülni nagyságainak az emlékét.» S ez emlékek megőrzésére, a nemzet értékét megmérő tisztelet föntartására Szolgál a történelem. A nemzetnek nagy szellemei, nagy hősei, szent apostolai és fénkert királyai csak a történelemben élnek , a történelemnek a föladata, hogy őket örültétejűvé tegye az egymásra következő generációknak a lelkeiben. Ami pedig áll a nemzetnek, a társadalomnak az egészére, vonatkozik arra a társadalomra is, amelyet a sport ereje alkotott s amely ma már egybeolvadt a nemzettel. A sporttársaságokbólnőtt a sporttársadalom s a sporttársadalom lelválaszthatatlanul összeforrott az egész társadalommal. A sportnak éppen úgy megvannak a maga nagy céljai, a maga nagy jelentősége, a maga törvényei és a maga hagyományai, mint aff. összesség társadalmának, az egész nemzetnek. Amíg azonban a történelem nem hagyja elmosódni a nemzet nagyságainak fényét és értékét, addig a fiittgyar sport veszni engedi történelmi nagyjainak fényes emlékét. Ez pedig nagy hálátlanság azokkal szemben, akik szivük vérével írták bele a nevüket a magyar sportnak történelmébe. Amíg itt voltak, elismerés és taps lév körül őket s dicsőségüik és hírük, nevükkel együtt ott élt az ajkakon. Kihűlt testül fölött azonban elhalkulta szó, f elfagyott a hír s lassan kint enyészet terpeszkedett a sirjuk fölé. Így becsüli meg, igy őrzi a magyar sport elmúlt nagyiának az emlékét ? Parisban a stadion közelében utcát neveztek el Jean Bouinról, a franciák hősi halált halt legjobb távfutójáról. Nálunk ! Ugyan ki beszél már Gillemot Ferencről, Kovács Györgyről, Ondrus Istvánról, Békessy Béláéról, Bsánthy Jenőről, Hornung Gyuláról, Sugár Istvánról, Las Torres Béláról, Demján Oszkárról ,és még tizennyi jeleséről a sportnak, akik pedig rászolgáltak, hogy legalább a szívekben éljen az emlékezetük. Ki beszél róluk és ki gondol rájuk. Kinek a gondja, hogy pályafutásuk, jelentőségük, sikerük és hatásuk a magyar sport életére a feledés sírjába ne forduljon kiászhatatlanul. A ma nem törődik a holnappal, de még kevésbbé a tegnappal. Igaz, hogy a mai élet küzdelmei elhomályosíthatják az ember szeme előtt a múltnak és a jövőnek a képét, de éppen így igaz az is, hogy meg van pecsételve annak a nemzetnek a sorsa, amely tágra meredt szemmel csak a jelenbe mered, lelkét pedig elzárja a múltak tradíciói és a jövő céljai előtt. A magyar sportnak mai élete is