Sporthirlap, 1926. szeptember (17. évfolyam, 138-154. szám)

1926-09-02 / 138. szám

Csütörtök Budapest, XVI. évf.,138. sz., 1926 szeptember 2. Ára 2000 K szerkesztőség: Budapest, IV. Halmady Győző ucca •­ Kiadóhivatal: Budapest, VI. kerület, Rózsa ucca 111 Távirati cint: Sporth­irlap Budapest telefonszám: 75—23 és 75—24, vasárnap délután 75—25 Előfizetési árak: Belföldön és Ausztriában egy negyedévre 100.000 korona, egy hónapra 40.000 korona Egyéb külföldre egy negyedévre 150.000 magyar korona, vagy ennek megfelelő valuta. MEGJELENIK HÉTFŐN, KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN ÉS SZOMBATON Egyes szám ára:Belföldön 2000 és 1000 K. Ausztr. 40 és 20 gr. ,lugos n­.4 és 3 dinár.Csehszlov.2 és 1'56 k.Románia 15 és 12 lei Franciaorsz. 150 és 1 fr. Olaszország 1­50 k. Német­­ország 25 a. pt. Lengyelország 30 gr. Amerika 5 c. A sajtó titkos harcban áll a pro­futballal. Alig egy-kéthetes ez a hadiállapot, de már olyan aggasztó tüneteket produkál, hogy foglalkozni kell vele a sajtó reputációjának és presztízsének az érdekében. Lehet a lapvállalatoknak az a fel­fogása, hogy­ a profifutball üzlet, tehát vele nem foglalkoznak, illetve csak kommünikéket és hirdetéseket adnak le, ez szigorú kereskedői gon­dolkodás, mely ha lényegileg nem is indokolt avagy helytálló, de tisz­teletreméltó és tárgyalás alapját képezheti. Ebben az esetben össze kell ülniök az illetékes tényezőknek és vagy meg tudják győzni a sport vezérei a­lapvállalkozókat arról, hogy a profifutball elsősorban mégis csak sport, nemzeti propa­ganda és kultúrmunka, melynél az üzlet másodrendű, sőt egészében problematikus, mert hamar el is le­het bele bukni, vagy pedig bekö­vetkezik ennek ellenkezője és a lap­vállalatok fogják meggyőzni a klu­bok vezetőit, hogy ebben az „üzlet­ben" a lapoknak is részesedniük kell. Mindkét esetben világos és egyenes az út. Vagy támogatják a lapok továbbra is a profifutballt önzetlenül és ingyen, mint eddig tették, vagy pedig megvonják a tá­mogatást,,és hallgatnak felőle, ha a klubok ezt nem akarják megfizetni. De azt cselekedni, amit a lapok egy része e hét folya­nán tett, hogy vasárnap előtt elhallgatta az ese­ményeket, vasárnap után pedig csak rosszat, hamisat és elferdítet­­tet írt, arról a sportról, melyet nemrég még dédelgetett, minden újságírói morál és jóérzés ellen való. Egy mérkőzésben nem látni mást, mint az árnyékot és elhall­gatni mindazt, ami fény és ragyo­gás volt, tízezrek szíve dobbanását, lelkesedését, aggódását, gyönyörét és élvezetét még az üzleti érde­kükkel is ellenkezik, hiszen a nagy­közönség igazán nem arra kíváncsi, hogy egy mérkőzésen egy rendőrt egy néző megrágott, vagy pedig egy játékos tiszteletlen volt a bíró iránt, hanem magára a sportra, az eleven életre, a gólokra, a játékosok formájára és a mérkőzések nem­zeti jelentőségére. Tehát jó volna, ha az újságíró urak, lap- és klubvezérek megérte­nék egymást és belátnák, hogy csak egymásnak ártanak ezzel a harccal, mert nem is egyenlő fegyverekkel vívnak, mert a sport, akár profi, akár­ amatőr, ki van szolgáltatva a tolinak mely sokat árthat, ha rossz­indulatú, s kártékony kezek vezetik. Viszont a sport hatalmas tábora ma már a sajtó felett is kritikát gyakorol és hamar megalkotja a véleményét a lapok és rovatvezetők felett, ha megállapítja, hogy a tol­lat nem mindig az igazság, a nyil­vánosság őszinte szolgálata vezeti, hanem olyan kulisszák mögötti okok, melyekre az igazán nem kí­váncsi. Ssseptember 22-én indul a cherbourgi Café amely Gross II-t és Fischerá­t New-Yorkba visszi A new-yorki Broolyn Wanderers bécsi megbízottja öt napon át tárgyalt velük Budapesten — Kétszáz dollár fiavi fizetés, ötszáz dollár útikölt­ség — A Gross II-ért való versengésben Amerika már a startnál győzött Amerika keze elért Budapestre. A százfelé szórt magyar játékos­­anyag máig mindig nem gyengült meg annyira, hogy néhány kiváló­sággal ne tudna szolgálni azoknak, akik a futball modern művelésére adják piacukat. A futballban szá­mottevő nemzetek között a legkele­tebbre fekszik Magyarország, e nagy megtiszteltetés még­sem ma­radhatott el, Amerika elkéri a­ mi legjobbjainkból — megmaradt leg­­jobbjainkból — is azokat, akik jö­vendő céljaihoz kellenek neki. Ezúttal Grosz II. és Fischer kel­lenek Amerikának. Az utolsó, am­a­­tőrba­jnokság végén elbukott­ VÁC két kiválóan értékes játékosáért heteken át tartó néma harc folyt. Amiig a VÁC valahol Jásztlandiban rótta egyhangúan utolsó túrájának kilométereit, idehaza. Grosz II. és Fischer lakása sűrűn látogatott hellyé változott. Senki se tudta ek­kor, hogy mi lesz a VAC-cail. A do­log igazában nem is igen érdekelte ezeket a látogatókat, akiknek csak egyetlen kérdés lehetett érdekes, hogy mi lesz a VAC két nagyszerű válogatottjával, Fischerrel és Grosz U.-vel. Az informálódás azokban a napokban érte el tetőfokát, amikor a túráról három játékos előre haza­érkezett. Nem késhet már soká a csapat törzse sem, pár nap múlva itthon a VAC. Szárnyra kelt közben néhány kó­sza hír arról, hogy a két játékos Rigában kivándorlási tervekkel kezdett folgalkozni. A Hiakoah Amerikába készülő játékosaitól kaptak volna állítólag kedvet­ és biztatást. A túráról korábban haza­jött játékosok cáfolták ezeket a hí­reket s a pesti klubok „érdeklődői­nek" türelmes reménykedésén ez mit sem változtatott. A VÁC vá­ratlan hazaérkezéséről, a pályaud­varon a várakozás közben egymás­ra mosolygó klubvezérekről, azután Fischer tüneményes gyorsasággal való leszerződte­téséről már beszá­moltunk. Fischert azóta nem is za­varja senki Budapestről, de Grosz II. nem került ki az intézőik vágya­kozásának távlatából s a közelmúlt napokban úgyszólván valamennyi elsőosztályú proficsapat, sőt egy­két­ II. ligabeli klubvezér is mer,­ próbálkozott informálódni afelől, várjon elbírná-e Grosz II. szerződ­tetésének a terheit. Groszék házatája sokat látogatott hely volt a napokban, de két korán­­kelő úr mégis minden feltűnés nél­kül kopogtathatott be múlt csütör­tökön­ reggel a Vörösmarty­ utcai lakásba. Ez a két úr nyilván na­gyon alaposan számon tartotta a VÁC túladóigazát, mert előzőleg nem látta őket senki, a Grosz II. és Fischer hozzátartozóihoz sem for­dultak felvilágosításért, de amikor múlt szerdán este a VÁC hazaérke­zett, másnap reggel — megelőzve mindenkit — a két úr már, jelent­kezett a Grosz II. lakásán. Njon sikerült megtudni, hogy név szerint kik voltak. Csak annyi bizonyos, hogy az egyik bécsi em­ber, akinek a sporthoz — legalább a bécsi sporthoz — igen kevés köze van, a másik pedig jól ismert pesti kereskedő, akinek meg éppenséggel semmi érintkezése nincs a futballal és bécsi barátjánál csupán szíves­ségből töltötte be Budapesten a megbízható kalauz szerepét. — Majd elhintem — meséli Grosz Dezső, a mikor a bécsi úr a bemu­tatkozás után igazolta, hogy a newyorki Brooklyn Wanderers teljhatalmú megbízottja és azért jött Budapestre, mert magával akar vinni Amerikába. A bécsi úr nem sokat teketóriá­zott. Megmondta, hogy Grosz II. já­tékára a Brooklyn Wanderers szá­mít s ezért havi 200 dollárt ajánl fel. Útiköltségre pedig itt van 500 dol­lár, ami bőven elég arra is, hogy visszautazzék, ha füstbe menne oda­kint a megállapodás. Tehát egy­­kettő: ne sokat elmélkedjünk, tes­sék nyilatkozni, kimegy-e Ameriká­ba. Az idő drága, a bécsi úr nem rostokolhat itt Pesten. — Mit mondjak, azt sem tudtam, hol áll a fejem. Amerika, havi 14 millió, aztán a túlontúl gavalléros útiköltség! Egy óra múlva elment a sürgöny Konrád Kálmán klubjához, hogy Grosz Dezső hajlandó kiutazni Newyorkba. — Csak Newyorkban, a klub me­nedzserével csinálok szerződést. Majd ha látom, hogy mi van oda­kint, nekem való élet-e az s nem kell-e visszafordulnom, mielőtt hoz­zákezdenék. .. Nem tudom, ki irányította a két megbízottat éppen hozzám, de nyilván ugyanaz a kéz játszhatot­t a dologba, amelyik két nap múlva már visszaküldte a táviratot Buda­pestre, hogy nem baj, ha nem is írtam alá szerződést, adják csak ki nekem az 500 dollár útiköltséget, csak utazzak hamarosan. A bécsi úr ezzel be is fejezte bu­dapesti tennivalóit, csomagolt s kedden este elutazott. Ellátta a szükséges utasításokkal Grosz De­zsőt s megmondta neki, hogy az el­utazását ő fogja megkönnyíteni Bácsból. Csak még egy dolgot inté­zett el hamarjában a bécsi úr. Az Amerikából visszaérkező első sür­göny lehetett talán némileg k­osz­­szabb tartalmú, mint ahogyan azt a bécsi úr várta. Grosz II. nem egyedül teszi meg a hosszú utat New­ Yorkig, hanem elkíséri ide is kiváló partnere, a magyar válogatott csapat kapusa, Fischer Lajos, akit állítólag sikerült meggyőzni arról, hogy a III. kerületieknek írt szerződése nem akadály egy ame­rikai klubnak, amely­­ üzletet akar csinálni. Nem kimélnek azok semmi pénzt. Mint a két megbízott mondta, a, Brooklyn Wanderersből világra­szóló csapatot akarnak csinálni, jövőre már olimpiai tornát rendez­nek az amerikai csa­patok között s addigra már maguk mögött­­akar­ják hagyni az európaiakat futball­­tudás dolgában. Pénz van, fizetnek becsületesen, de kicsit sokat is követelnek. Grosz­­nak például évi C0 mérkőzésre kel­lett volna szerződést aláírni. Ezek miatt esett gondolkozóba Grosz Dezső s ezért akarta előbb közel­ről megszemlélni az amerikai fut­ballt. Cherbourgból szeptember 22-én indul a hajó, az viszi Grosz II.-t és Fischert. Addigra megjön Bécsen át a beuta­zási engedély s a két játékos elin­dulhat... Amerikát próbálni. — Hanem 300 dolláron alul oda­kint sem írok alá szerződést. — mondja nagy meggyőződéssel Grosz Dezső, amikor búcsúzásra nyújtja a kezét. * Fábián Pál. TRULLALA HERCEGNŐ. Főszereplő Lilian Harvey és Corvin Hans Junkermann. . . . A legizgalmasabb sportfilm: Boxmer-Sei­i­tiS5 kőzés, lóverseny, lé-­cverseny. A MECCS HŐSE. Kamara és Kert mozi Rudolf Valentino legutolsó szenzációs alakítása CORP. Egy Don Juan élete és st­ízz szerelmei 8 felvonásban. Kékszakáll utolsó felesége. Amerikai vígjáték at­trakció 8 felv. Fősz.: Blanche Sweet és Ben Lyon.

Next