Sporthirlap, 1927. november (18. évfolyam, 149-160. szám)

1927-11-03 / 149. szám

CSÜTÖRTÖK, 1927 NOVEMBER 3. SPOR­THÍRLAP 14 ország 71 bajnoka 120 mérkőzésen dönti el, kik lesznek Európa 1927. évi birkózóbajnokai A franciák és jugoszlávok is megérkeztek Érdemes bekukkantani az Imperial szálló előcsarnokába. A modern Bá­bel az, ahol 14 ország válogatott bir­kózói és szövetségi vezetői gyűtek össze arra a nagy tornára, amelynek a neve: Európa 1927. évi birkózó­­bajnokságai és amelynek színhelye négy napon át a városligeti Beketow cirkusz porondja lesz. Az első, ami feltűnik annak, aki belép a hallba, a sok bikanyakú férfi, akikre még a laikus is egészen bi­zonyosan rámondja, hogy csakis bir­kózó lehet, mint ahogy a pestiek is egészen biztosan messziről felismerik a pesti detektívet. És milyen szeré­­nyek, milyen egyszerűek. Pedig té­ved az, aki azt hinné, hogy amiért birkózók, hát legalább is mészárosok vagy kőtörők. Szó sincs róla, talán az is van közöttük éppen úgy, mint ahogy lateiner, mérnök, sőt földbir­tokos is van a sorukban. És közvet­lenek. Nincs meg bennük az Arne Borg vagy a Morpurgó büszkesége és szinte boldogság nézni ebben a pacifista szólamoktól átitatott anti­­pacifista világban, mennyire örülnek külföldi sporttársaikkal, hogy szo­rongatják csillogó szemekkel egymás kezeit, még ha nem is értik egymás beszédét. Ezek az igazi pacifisták! És a vezetőik is hogy megértik egy­mást. Igaz, nincsenek itt a finnek, a birkózósport Bergwalljai, de nem is bánja senki. Végre is, csak rájuk nézve kellemetlen, hogy egy mondva­csinált ürüggyel kivonták magukat a küzdelemből. Azzal érvelnek, hogy nem reális, hogy súlycsoportonként csak egy-egy képviselője lehet min­den nemzetnek. Ők kettőt akarnak. Viszont valamennyi többi nemzet így tartja jónak, aminek ragyogó bi­zonyítéka, hogy Európának minden állama, ahol a birkózást sportszerűen űzik, teljes számmal és — amire ta­lán még soha nem volt példa — hiánytalanul küldte el legkiválóbb reprezentánsait. Különben Amster­damban is hasonló rendszer szerint folynak majd a világbajnokságok, amelyen hír szerint ugyancsak emiatt nem vesznek részt, bár az igazság az, hogy egy kiküldöttnél nincs drikli, nincs lefekvés, nincs összejátszás és úgy látszik ez fáj a derék finneknek. Negyed ötkor érkeztek a franciák a bécsi gyorssal, hétkor befutottak a jugoszlávok is és ezzel együtt van a bajnokság teljes mezőnye. A­­szinte nem is várt hatalmas versenyzőgárda hatalmas munka elé állítja a rende­zőséget és Csillag Miklós, a szövet­ség főtitkára — akié a munka orosz­lánrésze — , egyszerűen úgy segített a bajon, hogy otthonát elhagyva szintén beköltözött az Imperialba. A 71 birkózó az előzetes számítás sze­rint legalább 120 mérkőzést vív egy­mással és így ugyancsak fő a vezető­ség feje, hogyan is bonyolítsa le rö­vid négy nap alatt ezt az óriási programot. Az máris bizonyos, hogy a mai 7 órás kezdéssel szemben hol­nap már 5 órakor kezdenek és ha majd nem megy másként, szombaton és vasárnap bizony még előbb is munkához kell látni. ATLÉTIKAI SPORTCIKKEK a MAS*, által hitelesítve. KERTÉSZ TÓDOR-nál. KRISTÓF-TÉR Árjegyzék ingyen._____________ ! Olvassa a hétfői számunkat.1! Diadalmenetben vonult be Szombathelyre a szerdán délben megérkező Sabaria csapata — A Sporthírlap tudósítójának telefonjelentése — Szombathely, november 2. Van öröm Szombathelyen! A mámorost? diadal önfeledt boldog­sága rászakadt a szombathelyi futball­rajongókra még vasárnap, amikor a lapok szerkesztőségének portája előtt sűrűn tolongott a tömeg és leste az ab­lakot, amelyen majd megjelenik „az eredmény”. Onnan kezdve pedig, hogy a dolog bizonyossá vált, hogy a legfor­róbb remények is valósággá változtak át, a vasárnap délután szürkülő órájá­tól kezdve a Sabaria örömittas tábora nem tudott hova lenni. Mert könnyű ünnepelni azt, aki itt van jelen, Szombathely is egészen bi­zonyosan szétszedte, tenyerére vette volna a tizenegy fiát, ha úgy vasárnap este valahogyan megkaparinthatta vol­na. De a Sabaria fiainak már csak amo­lyan hétköznapi esemény lehet egy-egy győzelem, mert a Ferencváros mérkő­zés után se fordult vissza messze du­nántúli városába, hanem elment a déli végekre, felkeresni a másik, a régebbi ellenfelet, a szegedieket, így a szomb­athelyi futballtábor se te­hetett egyebet, minthogy szépen kise­­reglett az állomásra a hajnalon érkező különvonathoz, aztán úgy megéljenezte annak az utasait, mintha azok maguk is segítettek volna Szofiánnak belőni a gólokat. Ugyan ki tudta volna bevárni a Sabaria hívei közül azt, amíg a sport­újságok elmesélik a pesti dolgokat. Amúgy sem szombathelyi szemmel né­zik azok ezt a szörnyű nagy dicsőséget. A különvonat utasa egészen bizonyosan másképpen látta ezt a mérkőzést, mint a pesti újságíró, aki sehogyan sem tud amúgy igazában örülni a szombathelyi örömnek és a szőrszálhasogató tudo­mányosságával elveszi az igazhivő Sa­­baria-drukker élete kedvét. Tehát csak nosza, különvonati utas, meséld szapo­rán, ami Pesten megesett, ha már ne­ked megadta a sors, hogy végig élvez­hessed a legnagyobb boldogságot, amit csak megérhet szombathelyi halandó. Szóval a kivirágozott vonattól nem haza vezetett a legtöbb utas útja, ha­nem valami kis „helyiségbe” előbb, ahol megint csak el kellett mondani azt a sok gyönyörűséget, amit a különvonaton már százszor­­ kiszíneztek. Már most ugyebár nem lehet csodál­ni, ha szerdán délben kétezernyi tömeg tette bizonytalanná a közlekedést a szombathelyi vasútállomás táján. Ren­des munkanap a szerda, egyedül ez ma­gyarázza, ha csak ennyien szorongtak a vonat érkezésekor a pályaudvaron. Kü­lönben ott lett volna mindenki, aki már megtanulta kiejteni azt a szót, hogy — Sabaria. Közben három nap telt már el, a Sabaria legyőzte még egy ellenfelét, a Bástyát is, de ki beszél most erről .! A Ferencváros, az itt a nagy diadal, arról szónokol a város helyettes polgármeste­re is, Ujlaky uram, aki a „város kö­zönsége”, jól értsed, nem csupán a Sa­baria közönségének nevében üdvözli Szombathely diadalmas fiait. Mert nem­csak a klub van jelen az állomáson, de a sport előkelő barátainak, Lingauer Albinnak a társaságában ott vanak Szombthely társadalmi előkelőségei is, akiket ez a budapesti csatanyerés moz­dított ki délutáni félhárom órakor a napi foglalkozás mellől, hogy elébe men­jenek a győzteseknek. Az már olyan magától értetődő dolog, hogy ebben a szertelenül odaadó, végtelenül lelkes hangulatban Tompa uram, a Sabaria érzékenyszívű Tompa bácsija verssel fogadja a hazatérőket, ünnepi ódával, amit egyenest erre az alkalomra szer­zett abban az időben, ami eltelt a va­sárnapi nagy történelem és a megérke­zés között. Prém­y Móricnak az elfogódottságtól alig tud szóra nyílni a szája, amint né­hány szóban felelni próbál a csapat ne­vében az üdvözlésekre, mert hogy ez a fiú is abból a fajtából való, hogy inkább végig játszik ötven durva mérkőzést valamelyik spanyol külvárosban, mint­hogy egyszer hivatalos beszédre, szó­noklásra nyissa a száját. Egyébként az is természetesen követ­kezik el, hogy a város első cigányban­dája, Farkas prímás vezérlete alatt tel­jes létszámmal csinálja a zengő muzsi­kát, ami azért is igen nagy dolog, mert­­Szombathelyen senki sem eml­ékszik arra, hogy ez a banda valaha is össze­találkozott volna fényes nappal. Az­után azon sem ütközik meg senki, hogy minden rendezés nélkül a közönség for­málisan sorfalat áll, amíg „a csapat” (ezentúl már csak így hívják Szom­bathelyen) kivonul az utcára, felkászo­­lódik tizenöt autóra és behajtat. Nem haza. Dehogy is. Be a Kovács-kávéház­­ba, ahol megnyílnak az évek óta külön­leges alkalomra eltett pezsgős üvegek. Hogy a Kovács-kávéház is ki volt dí­szítve, virágozva, azt ugye, nem is kel­lene említeni. És hogy amikor ezt a cik­ket telefonba mondom a Sporthírlap­­nak, még javában folyik a dinom-dánom, azt csak természetesnek fogják tartani — még Budapesten­­! Magyarországon a legrégibb legjobb vezetői (soffőrjei) tanít * -tat­a ifcbe^ t a ■ t i m ványaink közü­l kerülnek ki f| I" fe­r­fi " 3 V 1/ §11 fi Még mindig a legolcsóbban ta­oUrrUKIoIvULA.7 benWngdl|mesé-ülca 8. mely saját autóján tökéletesen kitanít Telefon: József 412—46 Az első soffőrisskola­i Úr- és hölgyvezetők részén kötön tanfolyam: Tavaszmező­*. 8.­­W, J. 412-46. Mindenki tudja, Hogy az ország legjobb vezetői (soffőrjei) tanít­­ványaink közül kerülnek ki Még mindig a legolcsóbban ta­nítónk. Levél válfiszbélyeg elit Be­­llmnár VIIL, Tavasz­ben »•'■* 3 *••» mező­ utca 8. Telefon: József 412—46 % éjt __ Az első sorföriskolai 3 A birkózók minden mozdulatát minősíteni fogják az Európabajnokságok küzdelmeiben A nemzetközi szövetség az MLSz helyiségében értekezletet tartott és megválasztotta a verseny különböző bizottságait A Nemzetközi Birkózó Szövetség tagjai szerdán délután, az MLSz ta­nácskozótermében értekezletet tartot­tak, amelyen az Európabajnokságok rendezésével kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. Ez az értekezlet telje­sen független a nemzetközi szövetség kongresszusától, amely tudvalévően csak pénteken délelőtt 10 órakor kez­dődik a Gellért-szállóban. A tegnapi értekezletet délután öt órára hirdették, de már hat órára járt az idő, amikor az Imperiál-szálló­­ból együttesen megérkeztek az érte­kezlet tagjai. Az MLSz részéről Kiss Tivadar ügyvezető­ alelnök fogadta a vendégeket, akik a tanácskozás előtt megtekintették a labdarúgók otthoná­nak helyiségeit és elragadtatva szem­lélték azoknak az értékes díjaknak a tömegeit, amelyek az ízlésesen beren­dezett szobákban lépten-nyomon hir­detik a magyar futballsport világ­nagyságát. Hat óra után néhány perccel foglal­ták el helyeiket a delegátusok a ta­nácskozóterem asztalai körül, ame­lyeken valamennyi nemzet apró zászlócskái díszelegnek. Brüll Alfréd, a nemzetközi szövet­ség elnöke elfoglalja az elnöki széket, tőle jobbra Longhurst, a nemzetközi szövetség magyaros feketebajuszú an­gol főtitkára, a finn Smeds alelnök és Csillag Miklós titkár, az elnöktől balra pedig a hollandus Linden és a francia Peroud alelnökök helyezked­nek el az emelvényen. Brüll elnök németül, franciául és angolul üdvözli a vendégeket, akiket ezután felkér a dohányzás mel­lőzésére és ezt a kérelmét a biztonság kedvéért magyarul is megismétli. Ez­után a tárgyalás hivatalos nyelvét ál­lapíttatja meg szavazás útján. Arra az angolul föltett kérdésre, hogy há­nyan bírják a szigetország lakóinak nyelvét, heten tartják fel a kezüket, a franciául megismételt kérdésnél tizenöten jelentkeznek, végül német nyelvismeretükkel huszonegyen je­lentkeznek. Huszonegy­­ nyert és így a tanácskozás németül folyik, a fontosabb kérdéseket azonban Brüll elnök franciául és angolul is ismer­teti. Ezután megállapítják a nemzetek képviselőinek szavazati jogosultságát. Ennél a pontnál csupán a lengyel Pu­lasinszky-t nem igazolják, mert a jól megtermett szimpatikus öreg­úr azonos az egykor félelmetes hírű profi világbajnokkal és ezért az amatőrök között csupán tanácskozási joga van. A nevezések egyeztetése céljából Csillag titkár felolvassa a súlycsoportok résztvevőinek a névso­rát. A nevek felolvasásánál teljes egészében kibontakozik a tanácskozó társaság nemzetközi jellege. Ja, si, igen, oui, yes stb. hangzik el sűrűn egymásután minden névnek a halla­tára és kiderül, hogy egy-két lényeg­telen módosítás kivételével a benevezett komplett mezőnyök startolnak a klasszikus ver­senyben. Hetven birkózó százhúsz küzdelmet fog vívni a négy nap alatt, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nem lehet majd a tervezett időre befejezni a versenyeket. Különböző indítványok hangzottak el ennek a veszélynek az elhárítására, többek között fölmerült a délelőtti és a kora délutáni verse­nyeknek az eszméje, de — főképpen az étkezés beosztásának a szabályoz­­hatása miatt — végül amellett dön­töttek, hogy az eredeti programtól csak akkor fognak eltérni, ha a ver­senyek folyamán erre szükség mutat­kozik. A bíráskodás egységesítésének a problémája hosszabb vitát provokált. A magyar szövetségnek erre vonat­kozó javaslatát Weisz Richárd ismer­tette. A javaslat szerint a birkózók­nak minden akcióját meghatározott pontszámmal kellene minősíteni és Weisz Richárd egyidejűleg ismer­tette a pontozási tervezetet is. Ebben a formájában nem tette magáévá az értekezlet az indítványt, de elhatá­rozták, hogy a versenyzőknek minden moz­­­­dulatát minősíteni fogják, így tehát értékelik a támadó akció­kat, a komoly védekező fogásokat és a versenyző terhére minősítik a szán­dékos „időhúzást” vagy a szabályta­lan fogásokat. A fellebbezési tanácsba az értekez­let a következőket választotta: E. Kampynann (Németország), Weisz Richárd (Magyarország), Torolta £ IV.'V /Tw *T®T »f * ** * IIAiIOab­i­ftl (Olaszország), G. Willemson (Észt­ország), F. Superchelle (Francia­­ország), K. Denich (Jugoszlávia) és L. Raberg (Dánia). A bírák névsorának összeállítása után kimondták, hogy a vezetőbírá­­kat minden mérkőzés előtt kisorsol­ják. A bíróellenőrző bizottság tagjai: Brüll Alfréd, Longhurst és Smeds, akiknek jogukban áll a megválasztott bírák közül diszkvalifikálni azokat, akik a mérkőzések során bíráskodá­sukkal erre esetleg okot szolgáltatnak. A súlyhatárokat a mérlegelésnél a hollandus Linden fogja ellenőrizni és kimondták, hogy dekagramm pontos­sággal ragaszkodnak a megengedett határokhoz. Az indítványok során Peroud azt javasolta, hogy a szabálytalan fogá­sokat a verseny megkezdése előtt Radvány útján mutassák be a birkó­zóknak. Az indítványt elfogadták és nyolc óra után néhány perccel Brüll elnök a tanácskozást bezárta. Az MLSz-ből az egész társaság át­hajtatott a Royal-szállóba, amelynek fehértermében Brüll Alfréd vacsorára látta vendégül a birkózósport illuszt­ris reprezentánsait.

Next