Sporthirlap, 1928. június (19. évfolyam, 64-76. szám)
1928-06-02 / 64. szám
2 volta bombalövése védőjátékoson akad fenn. Megint állandósul az olasz fölény. A 6. percben Calligaris szabadrúgásából Rosetti éles lövése a hálóban akad meg, a bíró azonban offszájdot ítél. Nyomban utána hallatlanul nagy gólhelyzet. Olasz szabadrúgásból zavar támad, a labdára kifut a spanyol kapus is, Rosetti a biztosnak látszó gólra lendül, amikor Zaldua eléri és sikerül kornerre menteni. Az olasz ostromnak csak a 21. percben van eredménye Az olasz csapat most végső elkeseredettséggel rohamoz, a spanyolokat valósággal beszegezi a kapujukba. A 10. percben vehemens ellentámadás, Marculeta kiugrik, lövése alig súrolja a kapufát. A 13. percben Levratto ellenálhatatlanul száguld le, centerét Chiavio élesen fejeli, már bent látja a labdát mindenki, ám Jaureguinak sikerül az ugrás és kornerre ment. Chiavio kétségbeesésében felugrik a hálóba ésazt tépi, szaggatja, mint egy félőrült. A kornert is az olasz center fejeli, de a kapus fogja. Közben megint felújul a spanyol támadókedv, kornert érnek el. A 18. percben Levratto óriási lövése a kapu fölött süvít. A 21. perc azután végre meghozza a kiegyenlítést. Rosetti nagy iramban lefut, a bekk űzi, szorítja, felbuknak mind a ketten, de a labda Levrattóhoz gurul, ez centerez Baloneieri elé, aki tíz méterről pompásan helyezett fejessel gólt szerez (1:1). Heves, nyílt viaskodás folyik tovább A spanyolokat nem töri meg a gól, sőt felnyomulnak, a jobbszélső kornert szerez. Majd megint magukhoz ragadják a támadásokat az olaszok. Most sem fukarkodnak a lövésekkel. Rivolta és Baloncieri rúgnak kapura, de Jauregui a helyén van, nem lehet gólt szerezni. Az utolsó percekben némileg enyhül az iram, amivel az egyébként is alacsony nívón mozgó mérkőzés egyszeriben élvezhetetlenné válik. Egyszer úgy látszik, hogy a spanyolokat kegyébe fogadta a szerencse. Yermo nagy rohamában már a hálóba esik, de a labda elmaradt mellőle, elfogta az olasz kapus. Calligaris közben megsérül, de az olasz hátvéd most nem ismer fájdalmat, játszik rendületlenül tovább. A mérkőzés befejeződik, de nincsen döntés. A játékot folytatni kell, ezért csak ötperces szünetet tartanak, majd újra felállanak a csapatok a kétszer tizenötperces meghosszabbításra. Sereddo küzdelem végkimerülésig A meghosszabbítás sem hozott döntést. A játék képe a 2xr. perc alatt alig változott, csaknem állandóan az olaszok támadnak. A meghosszabbítás első percében vad spanyol roham hullámzik át az olasz kapuig, Combi óriási bravúrral veti magát közbe, csaknem biztosnak látszó helyzetet szabadít fel hidegvérével. Ettől fogva azután, bár némileg hullámzik a játék, megismétlődik az olasz ostrom. Határozottan jobb az olasz csapat, roppant erővel veti magát előre, de valahogyan fatális balszerencsével küzd. Csaknem azonosan pereg azután a meghosszabbítás második negyedórája. Itt is vehemens spanyol támadás vezeti be a játékot. Az első percben a szerdán már megcsodált Yermo irtózatos lövést küld az olasz kapura, a labda védhetetlen, Combi is, mintha fejbeverték volna, állva marad, amikor a gyilkos erővel küldött labda az oldalkapufáról egészen a tizenhatosig pattan vissza. Ez azután az utolsó spanyol helyzet. Ettől fogva egy pillanatra nem enged többé azolasz nyomás. Állandó elkeseredett, borzalmas pergőtűz. Az utolsó percekben már egyre fokozódó félhomályban folyik a mérkőzés. A tribün peremén már meggyújtják a kerékpárpálya megvilágítására szolgáló lámpasort. A két csapat végső erőfeszítéssel dolgozik. Ereje már nincsen egyiknek sem. Amelyik most egyetlen pihent emberrel rendelkeznék, tíz másodperc alatt holtbizonyosan megnyerné a mérkőzést. Ámde mind a két csapat halálosan fáradt, a spanyol védelem már hörög, a játékosok levegőért kapkodnak, de elapadt az ereje az olaszoknak is, a csatárok már alig vonszolják magukat. Nem kétséges, hogy ezen a Az okos áldozatkészség — a legfőbb takarékosság Gondolatok a fiú legszebb stadionjában Amsterdam, május 28. Ott hagytam el, hogy a FIFA-kongresszus befejeződött. Mielőtt pontot tennék kongresszusi tudósításom végére, meg kell egy-két szóval emlékeznem, a kongresszust, követő bankettről, melyet a holland szövetség adott a delegátusok tiszteletére. Voltunk vagy százötvenen a banketten és belekerülhetett becslésem szerint 6000 holland forintba, a mi pénzünk szerint,majdnem 14.000 pengőbe. Szegény sportíróknak ritkán van részük ilyen lakomákban s bizony ezúttal sem volt, mert erre a pazar vacsorára egyetlen újságírót sem hívtak meg. Pedig egy felesleges fogással, egy pohár pezsgővel kevesebb és máris vendégül láthatta volna a gazdag hollandi szövetség az egész kongresszusi sajtót és nagyobb propagandát csinált volna magának, mint így, pusztán a delegátusok körében, akik hajlandók hamar felejteni. De, úgy látszik, ez hozzátartozik a holland természetrajzhoz. Ugyanaz az elv nyilvánult meg ebben is, mint az olimpiai jegyek kiállításában: a költségeit behozni akaró, takarékos, üzleti gondolkodású hollandi kereskedő elve, aki az olimpiászban elsősorban a 7.000.000 hollandi forint befektetést látja, azután annak amortizációját igyekszik biztosítani, azután a sportra gondol és csak legvégül a vendéglátás udvariassági és előzékenységi formáira, amelyek hiányáról bizony sok énekre terjedő költeményt lehetne írni. Szóval a bankett pazar volt. Egy gazdag nép gazdag szövetségének vendéglátása, egy szövetségé, amely saját házában megmutatja gazdagságát, ennél azonban tovább aligha megy. Ez az istenáldotta ország magába fogadja a fél világ minden kincsét, terményét, hajókról átrakja szárazföldre, hozza és küldi ezermérföldekről ezermérföldekre, közben leveszi mindenről a maga tisztes hasznát és azt átváltoztatja polgári jólétre, tisztaságra, egészségre, közjóléti intézményekre, vasútra, hajózásra, csatornákra, ragyogó utakra, palotasorokra, kultúrára, irodalomra, művészetre, sportra. Átváltoztatja erős, egészséges nemzedékre, amely gazdagságát okosan használja fel, éli és élvezi, de nem pazarolja, sőt sokszor olyan takarékosan bánik vele, hogy mi szegény, de úri passziókhoz szokott, könnyűkezű, könnyűszívű, adakozókedvű, gavallér magyarok bizony úgy érezzük, hogy a smucigsághoz járnak közelebb, mint a takarékossághoz. De ha azután megnézzük alkotásaikat, valami belenyilallik szívünkbe, hogy talán mégis az ő módjuk, gondolkodásuk, cselekvésük a helyes, mert igazolja őket az 1928. évi olimpiai játékokra felépített új stadionjuk főbejáratának felírása. * „Citius, fortius, altius". E három szó, egyszerű fekete betűkkel kirakva a marathoni kapu felett, a hatalmas marathoni torony szomszédságában, bizony belenyilalott az én szívembe is, amikor tátott szájjal, remegő térdekkel és meghatottságtól reszkető ajakkal állottam meg először ennek a stadionnak a kapujában. Szerettem volna, ha a „Pesti Futball” című cikk szerzője velem lett volna ebben a pillanatban és érezhette volna a perc nagyszerűségét, a templomi áhítatot, ami minden sportembert elfog, ha a testedzés egy új templomát látja, a porból kiemelkedni azokat a gigantikus arányokat, melyek a gót templomok felfelé törekvő merész íveihez és vonalaihoz hasonlóan vonják, vonszolják, markolják az ember szívét annak a megérzéséhez, hogy mivé fejlődött ez a sport rövid 10—20 év alatt é s mivé fejlődtek ennek a sportnak a templomai. Szerettem volna a „Pesti Futball” szerzőjének, megmutatni, mennyi gazdagság nincs, hatalom fekszik egy ilyenonban, micsoda organizáció egutballolimpiász, még ha a legjobbak nincsenek is itt, hogyan fog össze az emberi lángelme minden alkotása, az építőművészet, technika, a posta, rádió, telefon, távíró, villamos- és autóközlekedés, képzőművészet, irodalom, újság, közlekedés, kereskedelem, ipar, hogy ezt az új szektát, ezt a modern vallást, a test legnemesebb értelemben vett kultuszát szolgálja. Bizony magam is, akit pedig kevésbé lep meg valami a sportban, a csodálkozástól némán állottam, ennek a pazarstadion-alkotásnak az alján és meghatottságom csak egyre fokozódott, amint beljebb kerültem, fel a legmodernebb szerkezetű hatalmas olimpiai tribünre és feltárult előttem a zöld gyep, melyen éppen Délamerika egyik csapatát, Chiléét fogadta dörgő tapssal a közönség és amely felé a sajtópáholyból 400 világlapnak a tudósítója szögezte kimeresztve szemét, hogy pár perc múlva telefonon, távírón, rádión, vonaton, hajón, repülőn adja tudtára az egész világnak, hogy egy gömbölyű bőrlabda berepült egyik vagy másik csapatnak a hálójába. Hát ezt bizony még sokan nem tik meg, de én, aki megértem és értettem már régen, elszomor gondoltam ebben a pillanatban mai sporttelepekre, az FTC és pályára, a pünkösdi ünnepek tomboló drága közönségre, mennyire elszállott az idő se hogy az annak idején ritkaság menő magyar stadionok in devalválódtak ócska, rozoga, sporttelepekké, melyeket ne múzeumi tárgyakként kell mert 20 év óta egy új stadt technika és tudomány fejlő a ma épülő stadionok ágy az SPORTHÍRLAP ,SZOMBAT, 1928 JÚNIUS 2. bmubik&nA' . . • —-n mérkőzésen már nem eshetik gól. Mind a két csapat megnyugszik ebben a gondolatban és mint, a megváltást üdvözli a mérkőzés végét jelző sípszót. Az olaszok nagy lemisilettel, de higgadtság nélkül, a spanyolok hasmllatos akaraterővel küzdöttek A nagy izgalmak között végbement küzdelem nem mozgott magas színvonalon, sőt egyenesen gyatra játék folyt a játékidő legnagyobb részében. Az olaszok szinte a mérkőzés háromnegyed részében tökéletes fölényben uralták a mezőnyt, mégsem tudtak eredményt elérni a nagy elszántsággal dolgozó spanyol védőkkel szemben Ám maguk az olaszok sem futballoztak valami jól. Túlságosan a lendületükből akarták a győzelmet megszerezni és a higgadtságukat csaknem teljesen elvesztették. A spanyol csapatból senkinek a teljesítményéről nem lehetne azt állítani, hogy magasabb színvonalon mozgott volna, viszont valamennyiről a nagy ambíciót és lankadatlan küzdőkedvet kell hangsúlyozni. Az olaszoknál kétségtelen a nagyobb futballtudás, azonban ez a pályán csak Chiavio, Balencieri, Pitto, Calligaris és Rosetta játékában mutatkozott meg kifogástalan módon. Döntés hétfőn Az olimpiai bizottság a döntetlen mérkőzés után azonnal összeült és tanácskozott az új mérkőzés napjának kijelöléséről. A döntés értelmében hétfőn délután 2 órakor tartozik ismét kiállani egymás ellen az olasz és a spanyol csapat és ekkor már feltétlenül döntésig fogják folytatni a mérkőzést. Uruguay a sérült Andrade és Scarone nélkül áll ki Németország ellen Apró hírek a futballolimpiájról A keddi mérkőzésen úgy látszik, komolyan sérült meg az olasz Depra kapus, ezért végleg a tartaléknak jelölt Combi lépett előtérbe. Az uruguay csapatnak is van két sérültje és éppen a két legjobb játékosa. Már bizonyos, hogy a vasárnapi mérkőzésen sem Andrade, sem Scarone nem fog játszani. Örülnek, ha a döntőben majd játszhat a két brekk. (A döntőben való résztvételt az uruguayok biztosra veszik.) Már ki is vannak jelölve a tartalékok. Scarone helyén Bartibas, míg Andrade helyén az ugyancsak néger Piriz játszik a németek ellen. Vf Egyébkénta szombati és vasárnapi mérkőzések bíráit is kijelölték már. Szombaton az Argentína—Belgium mérkőzésen az olasz Gama, vasárnap a Németország—Uruguay mérkőzésen a török Jussuf Mohamed lesz a bíró. vz A vigaszdíj iránt nehezen indult meg az érdeklődés. Hollandia mellett résztvesz eddig Mexico és lehetséges, hogy Chile is. A többi résztvevő a második fordulóban kieső csapatok közül kerül majd ki. * Vilma, Hollandia királynője értesítést küldetett, hogy a főolimpiászra hazaérkezik és a döntőkön meg akar jelenni. Fogadónapot és díszebédet fog tartani a megjelent külföldi előkelőségek számára. Megvan az olimpiász első botránya is. A mozisok lázadoznak azért, hogy a holland olimpiai bizottság, a holland mozisok mellőzésével, az olasz Luce filmvállalatnak adta a monopóliumot arra, hogy az olimpiászról filmfelvételeket készíthessen. A holland mozisok gyűlése zajos jelenetek között kimondotta, hogy a Luce-vállalkozás filmjét egyetlen hollandiai mozis sem mutatja be. Állítólag ehhez a határozathoz a német mozisok is csatlakoztak. (Nem értjük, miért kellett a németeknek ehhez csatlakozni? A szerk.) A magyar olimpiai expedíció első visszatérő utasa Fischer Mór, aki szombatnál tovább nem maradhat