Sporthirlap, 1929. január (20. évfolyam, 1-13. szám)

1929-01-12 / 5. szám

6 SPORTHÍRLAP SZOMBAT, 1929 JANUÁR 13. Két tét a tengeren Fábián Pál hajónaplója a Sabaria átkeléséről az Atlanti-óceánon A hajósélet egyhangúságát előre sötéten festették meg előttünk a rigóink. Maguk a BEAC-isták is, akik már túlestek egynéhány tengeri utón, azt mesélték, hogy annyira unalmas nem lehet semmi, mint bezárva lenni két héten át egyazon társasággal. A napok összefolynak, az eseményeknek nincsen határa sem előre, sem hátra Csütörtök, december 6. A vigói Universec-számokis szorbáiban mélyen alszik a társaság. Nyolc óra felé is csak arra ébred, hogy a parancsra jelentkező portás szörnyen veri a szobák ajtaját. A fiúk a pokolba kívánják az ébresztőt. Félrevonjuk a függönyt és a tengeren egyszerre három nagy hajót is megpillantunk. Köztük van az Edam is, megismerjük a társaság jelzéséről: kövér zöld-fehér csík a kéményeken, így messziről nagyon törékenynek látszik, a legtöbben nem tudják elleplezni az aggodalmat. Az előkészületekkel tíz órára, készen vagyunk, a szálló emberei kihordják a Poggyászokat, alig harminc lépés a part, beszállunk a megrendelt motorosra. A spanyol gépész egykedvűen eltaszítja a parttól és mi ebben a pillanatban elhagytuk Európa szárazföldjét. (Titkos gondolata mindegyiknek: szeretnénk három hónap múlva egészségben visszaérkezni.) Pesovnik lerántja a sapkáját, a következő pillanatban rázendül a magyar Himnusz. Mélységgel átérző meggyőződéssel énekeljük, amíg a motoros eléri a hajót. Megkerüli, a lépcső a hullámzás miatt a másik oldalon áll. A hajón nem nagy esemény az érkezésünk. Néhány utas odajön a korlátokhoz, amíg feltaposunk a szűk lépcsőn vagy három emelet magasságira. Különben semmi. A hajó „Hofmeister”-e elhelyez a kabinjainkban, addig várakozunk a fedélzeten. Csak tíz perc az egész, ám azalatt mégis csak előkerül az az ördöngős gramofon és egyszerre felhangzik a „Gyöngyvirág, gyöngyvirág.’‘ Amiből következik, hogy a futballista kedvét megölni nem lehet. Odagyűl két hajóstiszt is, a következő charleston melódiáját már azok is dúdolják és meglesünk egy sovány hadnagyot, aki az árbóc mögött észrevétlen néhány szerény tánclépést gyakorol. Az első negyedórában megfőztük a hajót. A hajó még az, amikor ebédhez ülünk. Külön kis étkezőt kapott az expedíció, ahol elsőrangú az ellátás Csak a hálóhelyeink vannak a III. osztályú részen, mert ezen a hajón nagyon kicsi az elsőosztály, a harmadik osztályú kabinokból kellett átalakítani a számunkra. A berendezés kifogástalan, csak kissé szűk. Sebaj. Pontosan félháromkor indulunk. Az öböl szájáig a szirtek között a kikötő tisztviselője vezeti a hajót. Ott elhagyja és motorosan visszamegy. A kontinenssel megszakadt az utolsó összeköttetés. A tenger csaknem teljesen sima, boldogan vesszük tudomásul. A nyílt vizen kapunk mérsékelt hullámokat, amire a hajó alig hogy megremeg. Már látjuk, hogy nem is olyan kicsiny ez az alkotmány. Az egyik fedélzeten külön pihenőhelyet jelöltek ki nekünk. Nyugágyat kap mindenki a napsütésben odafekszünk. Az első óra már letelt, most néma csendben heverészik a társaság. Egymás arcát lessük, figyeljük. Nem szól és az emberek a halálos unalomban annyira idegesek lesznek, hogy mire kiszállunk, a fele csapattal mindenki haragban lesz. Ki ezzel, ki amazzal. Annyi bizonyos, hogy nem tengeri nép a magyar. Futballistáink meg különösképpen idegenek még a tenger világában. Hát lássuk, miként pereg az első transatlanti futballistautalás, senki a gondolatairól, mert ugyanaz valamennyinél: lessük a tengeri betegséget. A fiúk közül egyesek egészen izgatottan lesik a hatást, s ha egyik-másik egy-egy percre feláll, kitör a gúny és a kétség. A harmadik órában megvan az első beteg. Bass Béla lemegy a kabinba, rosszul van. Szédül, hányinger jelentkezik. Egy negyedóra múlva eltűnik Szofián, újabb öt perc múlva Hajós. Nagy Jancsi hirtelen és pillanatok alatt ott a szemünk láttára ugrik a korláthoz, a robusztus fiúnak vége, letört. Pesovnik nem vesz tudomást a tengerről, mert előző éjjel keveset aludt, a beszállás után isteni nyugalommal a kabinjába vonult és most visszavonhatatlanul alszik. A többiek is meglepően jól bírják a tengert. Csak Vámos és Tárnok jelentenek romuló szédülést, ami nincsen akkora, hogy jóízűen ne vacsorázzanak. Az első aggodalmon túlestünk. A fedélzeten szól a gramofon, a kapitány is megáll egynéhányszor és kedvtelve nézi a vigadókat. Itt meg kell említenem, hogy az expedíció milyen nagystílűen van felszerelve. Eltekintve attól, hogy csaknem valamennyinek a táskáján kívülről rá van akasztva Kertész II. vadonatúj futball labdája, de fel kell sorolnom, hogy a három hónapra szóló ruhaneműn kívül a következő műszaki tárgyak vannak a birtokunkban: 21 töltőtoll, 1 gramofon, 1 írógép, 21 borotváló készülék, 19 zsebkés, 8 boxer és 2 revolver. A három gramofon közül kettő szakadatlanul szól, a Csili őrizetére bízott hivatalos gramofon azonban csak valami kiismerhetetlen szabály szerint indulhat meg. Egyelőre csak maga Csili tudja, hogy mikor szabad vele játszani és hogy ehhez miféle külső körülmények kellenek. Bass Béláé és Szentmiklóssyé a III. osztályú társalgóban javítja a közhangulatot. Bizonyos, hogy ha magyar futballisták volnának szétszórva a spanyol országokban, kevesebb volna a forradalom. Biri jelenti a közvélemény hangos megnyilvánulását, ő az egész hajónépnek első és patentírozott kedvence. Ha úgy valami zendülés ütne ki az utasok között, vagy matrózlázadás, mifene, hát menten ő lesz a kapitány. Első osztályú utas csak 11 van rajtunk kívül, de leginkább gőgös és merev spanyolok, akikkel nem is ismerkedtünk eddig össze. A III. osztály egyébként is jobban vonz, mert ott legalább van egynéhány takaros fehér személy, amely körülményt a futballista soha figyelmen kívül nem hagyja. A vacsora után kialakul a tánc, amit előbb a spanyolok kezdettek meg egyhangúan síró saxofonjuk hangja mellett. Utána Kása egyéni charleston számot mutatott be, végül Katzer vezetése mellett megndult az össztánc. Alig hiszem, hogy még egyszer előfordult volna az útvonalon, hogy az I. osztály utasai minden finyásság nélkül elvegyültek volna a nép III. osztályú gyermekei közé és azokkal mulattak volna. Formálisan mulattak, de bor nélkül. Magyarázata is van a dolognak. Néhány kolozsvári magyar kivándorló van a hajón, két szemrevaló leány is közötte. A kivándorlók nyomott kedélyű társaságát tudatosan vidítják fel a fiúk. Egyik játékossal ott állok az árboc tövében és a koromsötét éjszakában minden inspirálás nélkül mondja: — Miféle elszánt dolog így nekivágni a világnak. Semmijük, senkijük odaát. Csak felszedik a cókmókjukat, és mennek. Milyen boldog emberek vagyunk mi. Utazunk első osztályon, semmi gondunk, csak vigadunk. Fizetést is kapunk, élünk gondtalanul. És ugyan mit adunk cserébe? Játszunk, szórakoztatunk. Legfeljebb azt lehetne mondani, hogy a heti munkában elbágyadt közönséget felfrissítjük, regeneráljuk a következő hét munkájára ... Ha hazamegyek, nem nyugszom addig, amíg nem szerzek polgári munkát. Akármit, csak dolgozni. A kivándorlók állandóan cserélődnek a futballisták körül. Minduntalan elvonulnak egy-egy sarokba. Az ő számukra nem vígasság ez az út, nekik nem szabad elpocsékolni a két hetet, amíg a hajó átérkezik. A legtöbbnek a kezében ott Péntek, december 7. Fél hétkor ébreszt, a gong. A közös reggelit, hétkor tálalják, az I. osztályút nyolckor. Mégis felkelünk, mert egynéhányan hajnali tréninget veszünk. Az óránk vagy háromnegyed órával többet mutat, mint a hajóóra. A kapitány minden éjjel visszaigazíttatja az időt aszerint, hogy a hajó mennyi utat tett meg. Kubáig hat órát késik az idő, azt kell fokozatosan behozni. Az időjárás kissé nyugtalanít. A tegnapihoz képest erősen hullámzik a tenger és nyugaton sötét felhők közelednek. Felettünk is borús az ég. A levegő hűvös, nem lehet felöltő nélkül kimenni, pedig Vigoban már kiskabátban jártunk. Még sötét van, amikor a fedélzeten néhányan tréninget tartunk. A hátsó tetőn van vagy húszméteres szabad hely, azon kitűnően lehet szkippelni és rövid sprinteket venni. Egyelőre csak az önkéntesek dolgoznak, mert a tréner is beteg és a fiúk közül is alig néhányan vannak abban az állapotban, hogy erősebb mozgásokat végezhetnének. Szegény Hajós áll a legcsúnyábban, meg Bureseh. Hajós még fel bírt kelni, de nem jutott tovább, mint a nyugszékbe, ahol lefeküdt és nem mozdult többé. Egy pezetát ígért Birinek, ha hoz neki valami reggelit. — Csak az Isten tartsa Hajóst betegen, — áhítozik Biri. Akkor mire elérünk Kubába, szanálva leszek, Biri minden lépést megfizettet a kényeskedő Hajóssal. Ám Bureschnél nincsen üzlet, mert az egyszerűen fel sem kell. Kijelenti, hogy amint lábra áll, azonnal vége. Nem áll sokkal jobban az óriások szobája sem. Szofián és Nagy talpon van, de gyakran eltűnik némi felfrissülésre. Pesovnik viszont egyenesen kihívóan könnyen érzi magát és általában a társaság legedzettebb tagja. Nagy a tekintélye a Birtnek. Még árnyalatokban sem érzi a tengert. Nekem titokban elárulja, hogy nem új neki az egész, mert amikor a túra már eretlen bizonyos lett, akkor ő rászánt tíz nongot, kiment az angol parkba és ott az egész pénzen állandóan az elvarázsolt kastélyt látó- van a Berlitz-könyv: német-spanyol, francia-spanyol, angol-spanyol. Tanulnak, muszáj. Új világ kezdődik a számukra. Hirtelen feltárul az ajtó, belép egy hatalmas, fehérszakállas alak, végig piros ruha van rajta, ölében kis kosár, fején csúcsos süveg, kezében aranyos püspök-bot. Mögötte fekete ruhában néger alak (vagy kéményseprő?) Elég az hozzá, hogy fekete és az ölében lévő hatalmas kosárból minden utasnak kis csomagot ad. A hajó ajándéka ez: csokoládé, keksz, cukorka. Persze, persze, Mikulás van. A kabinok mögött nagy termet fedezett fel valaki. Van vagy húsz méter hosszú, nyolc méter széles és nincsen benne semmi. Kinevezzük tréning pályának. Tárnok felfújja a labdáját, megindul a játék. A közönség a lépcsőkön és a falak mentén mintegy száz főnyi. Gyors mozgással pattog a labda és Tárnok egy önfeledt pillanatában hatalmasat rúg. A labda szálkeresztben a teremben és a kis szerelő ablakon mint az ágyúlöveg kirepül a sötét tengerre. Szinte hihetetlen eset. A hajóablak talán csak miliméterekkel nagyobb, mint a felfújt labda és ha céloznák, tízezer rúgás közül sem lehetne a futballt kilőni rajta. Most meg „érintés és horzsolás nélkül” kirepült. A játékosokban azonban van annyi bajtársi érzés, hogy elhallgatják az esetet. Herczog Edwin csak mintegy három hónap múlva tudja meg, hogy eltűnt egy labda. Ha majd ezt a cikket olvassa. A labdakiosztásnál ugyanis elfeledték feljegyezni, hogy ki kapott a közvagyonból megőrzés végett gáttá. Ahhoz képest a tenger hullámzása egészen szolid szórakozás. Pedig délután a helyzet kezd egészen komolyra fordulni. A reggel óta tartó hullámzás egyre fokozódik és délben már erősen inog a hajó. A hullámzás négy óra tájban kulminál, akkor már öt-hat méteres hullámverések csókolják a hajó oldalát. A fedélzeten alig tartózkodik valaki. A víz felfreccsen minden pillanatban, csak a Sabária van kint, mert annak a második fedélzeten van a pihenőhelye és oda nem ér a hullámzás. A mi helyünket három oldalról ponyvákkal fogták körül és így még a szél sem érint. Hanem amint a hátsó fedélzet felé tévedünk Powolnyval, látjuk, hogy a második kapitány vezénylete alatt nagyon komoly előkészületek folynak. Szótlanul, teljes csendben folyik a munka, nincsen tanúja senki, csak mi ketten. A hajó hosszában köteleket feszítenek ki, másfél méterre a hajókorlát.tól, hogy az utasok még véletlenül se közelíthessék meg az ingó hajón a mellvédet, ahol elég egy erősebb hullám és az egyensúlyát vesztő utas, ha történetesen még szédült állapotban is van, kiessék. Minden megmozgatható tárgyat lekötöznek, vagy eltüntetnek a hajó belsejében. A fedélzet kiürül, megmerevedik. A többméteres rakodónyílást elfedik ponyvákkal és lerögzítik gerendákkal. Vastag deszkákat és más anyagokatemel ki a daru a hajó gyomrából. Ezek viszont felkerülnek a tetőre és csak félig lekötözve maradnak ott. Kéznél lesznek. — Igen, némileg nyugtalan a tenger, — mondja egy fiatal tiszt. Semmi komoly jelenség nincsen, csak a rádión némi északi szelet is jeleztek és ezért óvatosságot kell tanúsítani. Még ezt is felesleges elmondani a többieknek, ígéretet teszünk és komolyan betartjuk. Késő délután megáll a hullámzás. Nem csökken, de nem is erősödik. Vacsora időre valamivel enyhébb a A behajózás — Bizalmatlanság az óceán iránt - Az első beteg — Gyerünk csak a III. osztályba! — Kolozsvári lányok a kivándorlók között — Mikulás a hajón — Felfedezünk egy „fedett pályát•* — Megfogyatkozik a „szertár“ Amikor a Hajós bajban van a tengeren Biri, a „tengeri medve" — Gyanús intézkedések — Végre szélcsend