Sporthirlap, 1929. október (20. évfolyam, 115-127. szám)
1929-10-03 / 115. szám
4 Szín: a Parlament kávéház. Személyek: a profi vezérkar ismert tagjai, akik itt szokták elfogyasztani délutáni uzsonnájukat. Idő: szombat, szeptember 28. Faragó, a Harihárom népszerű „Lója bácsi”-ja a Ferencvárost dicséri. — Ilyen csapat még nem futott magyar pályán, mondja. — Na és a Harihárom?, — húzza valaki Lóját. — Majd október 13-án beszélünk, morogja csendesen nemlétező bajusza alatt a budai vezér. Az lesz ám a meccs! A Franzstadttal. Derbi meccs — derbi jövedelemmel. Pillanatra elhallgat, azután a 12:0-ás gólarányra célozva hozzáteszi: — Hátha még nullra játszunk holnap a Nemzetivel... Szegény Faragó Lója! A Harihárom tényleg „null”-ra játszott a Nemzetivel, de az a null valahogy fordítva sült el és az október 13-iki derbit már szeptember 29-ikén lelőtte. Ugyancsak a törzsasztalnál hallottuk. A törzsasztalnál, amely éppen arról híres-nevezetes, hogy a legjobb bemondások itt születnek. A bécsi csapat összeállításáról beszélgetnek és arról, hogy az öreg Wessely kimaradt a csapatból. Az egyik törzsfőnök ezzel kapcsolatban a következő kedves históriát eleveníti fel: Nem is olyan régen történt, egy osztrák-magyar meccsen. A lebecsült osztrák csapat 5:5-ös döntetlent vívott ki a nagy favoritnak tartott magyar csapat ellen. A kiegyenlítést az utolsó percben Wessely szerezte meg. Alig ért hálót a labda, már szólt is a bíró kettős sípjele. Vége volt a játéknak. A pályáról együtt tart lefelé egy sportember, aki csípős megjegyzéseivel tette magát ismertté és a Hungária trénere, aki akkortájt is éppen csapatösszeállítási gondolatokkal volt Barátom, az amatőr táncbajnok Külsőleg nem túlságosan érdekes ember a legújabb barátom. A bemutatkozást bizonyos unalommal végeztük, az ember legtöbbször nem is sejti, milyen izgalmas pillanatoknak íár a közelében. Hans Schall példáulBudapestre jött Drezdából, mert a magyar-cseh boxmérkőzésre meghívták semleges pontozóbírónak. Kopaszodó, köpcös fiatal úr, aki a mérkőzést követően udvariassági látogatást tett néhány sporttekintélynél, délután ellátogatott a Parlamenti kévéházba is. Itt akadtunk össze. — Szóval Jimmy Hogan az Önklubjánál működik? — ragadom meg az első összekötő témát. — Igen, a DSC-nél. Éppen mostfedezett fel egy tizenhétéves centert, s Schlössernek hívják. Remek, Drezda oda van érte. Mert a válogatott balösszekötő, a fenomenális Hoffmann is az ő embere. Tudja, aki a svédek ellen két gólt lőtt és a skótok ellen is egyet. Ott 1:1 volt az eredmény. — Igen, minderről bőven tudunk *— mondom megfelelő lelkesedéssel. Aztán konvencionálisan utána teszem: — És a profikkal mi lesz? Mikor lesz már érintkezés? — Amíg Haedicke a középnémet elnök, addig nem lesz semmi. Még kitör belőlem a pesti komiszság, amikor a következő két kérdésben megtudakolom, hogy Haedicke elnök hány esztendős és egészséges-e. Aztán megfulladás fenyegeti a társalgást. Tulajdonképpen nem is nekem kellene vele beszélgetni, hanem Fodor doktornak, az udvariassági látogatás is neki szólt, de közben magyarul a következő mosolyt kaptam tőle: — Sok a dolgom, tárgyalnom kell Foglalkozz egy kicsit vele. Hát így adódott, hogy a következő percekben megtudtam, miszerint Drezdában egyszerű klubmeccseken is kétezer-kétezerötszáz néző van jelen, viszont a stadionjuk nagy meccseken 30.000 nézőt lát, ez ellenben nemrég leégett és most 50.000-re építették át és éppen a magyar-német válogatott mérkőzéssel akarják felavatni. Továbbá október 13-án lesz a Guts-Muts ellen a derbi, stb. Tíz perc múlva megint elakadtunk és kétségbeesve kerestem a szememmel Fodor doktort, ha netán már ... Új barátom azonban mosolygott. — Tudja, hogy nekem nemcsak a box a szakmám? — Őszintén szólva nem tudom. Milyen foglalkozást űz civilben? — Újságíró „is” vagyok. De nem erre céloztam. A sportra. Kolléga úrkezdtem kifeszíteni a mellemet) megírhatja, hogy én vagyok Közép- Németország legtöbb oldalú sportembere. Négy sportág bajnoka. — Áh? Ez nagyon érdekes. — Klubom futballbajnoki csapatában játszottam, gyephoki bajnokcsapatában szintén, kézilabda bajnokcsapatában szintén, azonkívül Szászország boxoló bajnoka is voltam. — Bocsánat, tényleg jegyzem már. Egy pillanat... — Kétszer voltam Szászország négyszázas futóbajnoka... — Pardon, négy bajnokságot említett ... — Rosszul számoltam. Egyébként nemcsak a boxsportban bíráskodom, hanem a kézilabdában és futballban is. — Természetesnek tartom, hogy ilyen sokoldalú sportember az aktív sport befejezése után ... — Téved, nem fejeztem be. Legújabb barátom megint kedvesen nevet. Általában nagyon szeretetreméltó ez a kopaszra nyírt német vasgyúró, amint itt felsorolja, hogy mi minden köze van neki a sporthoz. — Tagja vagyok Németország bajnoki tánc-csapatának is. — Hogy mondja? — Bajnoki tánc-csapatának. — Kollégám megbocsát, nem egészen világos a dolog. Új barátom elcsodálkozik. Hogy komolyan gondolnám? —• Hát sohasem hallott a táncsportról ? — Bevallom, kissé zavaros előttem a dolog, de majd otthon megbeszélem a szerkesztőmmel, talán egy új rovatban... — Csodálkozom kissé azon, hogy önök, kollégám, e tekintetben menynyire nem követik a haladás útját. — Milyen ez a sport, kérem, önöknél? — Olyan, mint minden más. Vannak klubok, ott táncolunk. — Érdekes ez a Drezda. Persze, a közismert szász kedélyesség ... — Ugyan, ugyan. Nem drezdai találmányról van szó. A táncsport ma már általános Németországban. És külföldön is. Mi csak legutóbb nyertük a bajnokságot. — A DSC? — Dehogy. Az Edenklub zu Dressden. — Sohasem hallottam a hírét. — Ez direkt táncklub. — Olyan tánciskolásom, neande? — Ugyan. Mondom, hogy klub. Tánc és társadalmi élet a célja. Tagjai a drezdai előkelőségek, követségi emberek, hivatalnokok, notabilitások. Az én klubomnak 360 tagja van. — Aktív? — Maguk magyarok nagyon nehezen tudják megérteni a dolgokat. A társadalmi élet fenntartásában mind aktív, a táncban is. De versenyben csak mintegy húsz pár indul. Úgy mondjuk, húsz tornapárunk van. — Minek az? — A klub azokat indítja a versenyeken. — A többit miért nem ? — Azokat még nem tartja alkalmasnak a tréner. — Talán a tánctanár? — Nem, tréner. Minden klub tart tánctrénert. Mi nemcsak lépéseket tanulunk, hanem komolyan készülünk a versenyre. Az Eden klubnak a drezdai Deutscher Hof-ban pompás rezidenciája van, ott társadalmi életet is lehet vinni és lehet sportszerűen készülni a versenyekre is. — Sportszerűen? — A legkomolyabban. Elvégre országos versenyek folynak. És nemzetköziek is. A nemzetközi kapcsolatok fenntartására való a Németországi Amatőr Táncosok Szövetsége. Úgy bizony uram, hat kerület és 160 egyesületi SPORTHÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1929 OKTÓBER 3. masa elfoglalva. Mondja a trénernek a barátja: — Látod, az a Wessely-gyerek, az igen. Micsoda egy tehetség! Azt szerződtessétek, mit tudnál Te abból kihozni ... ■X* Párbeszéd. — Hallottad, szegény Orth Gyurinak már megint megrándult az Achilles-ina? — Tartok tőle, hogy a Gyuri Achilles-ina lesz a Harihárom Achillessarka. Békés együttműködésre kérte fel a BLASz elnöksége a kisebbségben maradt Bíró-párt beválasztott tagjait Frischer Károlynak a háznagyi tisztséget ajánlották fel, Gerál Henrik számára egy második titkárságot akarnak létesíteni — este dönt a 12-es bizottság, hogy eleget tesz-e a BLASz elnöki felhívásának A BLASz közgyűlése már rég lezajlott, sőt azóta az MLSz is megválasztotta új tisztikarát, a hullámok azonban mégsem ültek el. Még mindig forronganak a kedélyek és a kulisszák mögött bizony lázas munka folyik, hogy végre nyugvópontra juttassák a BLASz kormányzását. A Bíró Dezső pártjának tizenkettes bizottsága a hét elejére tűzte ki ülését, amelyen arról kellett volna dönteni, milyen magatartást tanúsítson a párt a közgyűlés után. A teljes passzivitásba vonuljon-e vissza, avagy megengedje azoknak a tagjainak az aktív működést, akiket az ellenpárt listáján beválasztottak a BLASz tisztikarába. Döntést azonban nem hozhattak, mert az ülésen váratlanul megjelent Pártos Gyula, a BLASz alelnöke és az amatőrszövetség elnökségének a megbízásából azt a kérést tolmácsolta, hogy a párt megválasztott tagjai vállalják el azokat a tisztségeket, amelyekre őket a közgyűlés megválasztotta. Közölte továbbá Pártos, hogy a BLASz elnöksége sajnálja Frischer Károlynak és Gefáhl Henriknek a tanácstagok sorából való kimaradását és őket kárpótolni kívánja olyképen, hogy a BLASz tisztikarában biztosít a számukra szerepet. És pedig Frischert a háznagyi tisztségre kívánják megválasztatni, Gefahl részére pedig egy másodtitkárságot szerveznek. A tizenkettes bizottságot váratlanul érte az ajánlat és ezért nem kívánt nyomban határozni, de különben is a végleges döntés előtt szankciót kíván a BLASz elnökségétől azirányban, hogy a felajánlott, tisztségeket garantálja is, nehogy a párt megint úgy járjon, hogy esetleg elfogadja az ajánlatot és azt azután a tanácsban az egységes amatőrpárt leszavazza. Ezt a garanciát Fártos alelnök nem tudta megadni, mire abban történt megállapodás, hogy Pártos a garanciabiztosítást a BLASz elnöki ülése elé viszi és az elnökség határozatát csütörtökön délben közli Biróékkal, akik csütörtök estére hívták össze a tizenkettes bizottságot, hogy azon az elnökség válaszának a birtokában most máig véglegesen dönthessenek. A Bíró-pártban, értesülésünk szerint, az általános hangulat az, hogy nem kellene résztvenni a BLASz vezetésében, mert frivol dolognak tartják, hogy kizárják őket a jogok gyakorlásából, de ugyanakkor azt kívánják, hogy néhány emberük mégis segítsen nekik a munkában. Másrészt azonban ők is érzik, hogy egyes tagjaikat, akik a párt iránt való hűségüknek estek áldozatul, feltétlenül rehabilitálni kell, ezért tehát meg kell engedni nekik a felajánlott tisztségek elfogadását. Lehetséges ilyformán, hogy ez az utóbbi szempont lesz a döntő a tizenkettes bizottság előtt és akkor mi sem áll útjában annak, hogy a BLASz-ban mégis meginduljon az együttműködés alapján az alkotó munka. Szükség volna erre azért is, mert ellenkező esetben aherce-hurcák állandósulhatnának a szövetségben. A kisebbségben maradt párt ugyanis, miután a tagegyesületek többsége — hetvenegy egyesület — odatartozik, mindenféle kívánságával, indítványával egyenesen a közgyűléshez fordulna, lévén az ő oldalukon az egyesületek számszerű többsége. Tenné pedig ezt azértt, mert a tanács iránt nem viseltetik bizalommal, ott — vélekedése szerint — nem tudna semmit elérni. A folytonos rendkívüli közgyűlésekkel pedig ugyancsak visszatartanák a szövetséget munkájában. De szükség volna a megegyezésre más szempontból is. A Bíró párt abban az esetben, ha ma este a passzivitás mellett dönt, visszahívja a BLASz-ból azokat is, akiket tagjai sorából az ellenpárt listáján már beválasztottak a szövetség elnökségébe és tanácsába. A tizenkettes bizottság a mai ülésére meghívta ezeket a megválasztott tagokat is és pedig Rosenberg Emilt (MTI) és Kiss Hugót (Vasas), akik az elnökségben, továbbá Tóvárosi Fischer Gyulát (BSzKRT), Potecz Bélát (KTC), Szandtner Pált (CsTK), Szende Lipótot (III. ker. TVE) és Neubrandt Gyulát (UTE), akik a tanácsban foglalnak helyet. Ha tehát a tizenkettes bizottság határozata úgy szólna, hogy nem kíván működni a szövetségben, ez azt jelentené, hogy Rosenberg Emil, Kiss Hugó, Tóvárosi Fischer Gyula, Potecz Béla, Szandtner Pál, Szende Lipót és Neubrandt Mihály is a BLASz rendelkezésére bocsátja tisztségét. Amikor ezeket a sorokat írjuk, a BLASz elnöki ülése még tart, ezért az ügy további fejleményéről lapunk utolsó oldalán, a „Legújabb” rovatban adunk tudósítást.