Sporthirlap, 1929. október (20. évfolyam, 115-127. szám)

1929-10-03 / 115. szám

4 Szín: a Parlament kávéház. Személyek: a profi vezérkar ismert tagjai, akik itt szokták elfogyasztani délutáni uzsonnájukat. Idő: szombat, szeptember 28. Faragó, a Harihárom népszerű „Lója bácsi”-ja a Ferencvárost di­cséri. — Ilyen csapat még nem futott magyar pályán, mondja. — Na és a Harihárom?, — húzza valaki Lóját. — Majd október 13-án beszélünk, morogja csendesen nemlétező bajusza alatt a budai vezér. Az lesz ám a meccs! A Franzstadttal. Derbi meccs — derbi jövedelemmel. Pillanatra elhallgat, azután a 12:0-ás gólarányra célozva hozzá­teszi: — Hátha még nullra játszunk hol­nap a Nemzetivel... Szegény Faragó Lója! A Harihá­rom tényleg „null”-ra játszott a Nem­zetivel, de az a null valahogy fordítva sült el és az október 13-iki derbit már szeptember 29-ikén lelőtte. Ugyancsak a törzsasztalnál hallot­tuk. A törzsasztalnál, amely éppen arról híres-nevezetes, hogy a legjobb bemondások itt születnek. A bécsi csapat összeállításáról be­szélgetnek és arról, hogy az öreg Wes­­sely kimaradt a csapatból. Az egyik törzsfőnök ezzel kapcsolatban a követ­kező kedves históriát eleveníti fel: Nem is olyan régen történt, egy osztrák-magyar meccsen. A lebecsült osztrák csapat 5:5-ös döntetlent vívott ki a nagy favoritnak tartott magyar csapat ellen. A kiegyenlítést az utolsó percben Wessely szerezte meg. Alig ért hálót a labda, már szólt is a bíró kettős sípjele. Vége volt a játéknak. A pályáról együtt tart lefelé egy sportember, aki csípős megjegyzései­vel tette magát ismertté és a Hungá­ria trénere, aki akkortájt is éppen csapatösszeállítási gondolatokkal volt Barátom, az amatőr táncbajnok Külsőleg nem túlságosan érdekes ember a legújabb barátom. A be­mutatkozást bizonyos unalommal vé­geztük, az ember legtöbbször nem is sejti, milyen izgalmas pillanatoknak í­ár a közelében. Hans Schall például­­Budapestre jött Drezdából, mert a magyar-cseh boxmérkőzésre meghív­ták semleges pontozóbírónak. Kopa­szodó, köpcös fiatal úr, aki a mérkő­zést követően udvariassági látogatást tett néhány sporttekintélynél, dél­után ellátogatott a Parlament­i ké­véházba is. Itt akadtunk össze. — Szóval Jimmy Hogan az Ön­­klubjánál működik? — ragadom meg az első összekötő témát. — Igen, a DSC-nél. Éppen most­­fedezett fel egy tizenhétéves centert, s Schlössernek hívják. Remek, Drezda oda van érte. Mert a válogatott bal­­összekötő, a fenomenális Hoffmann is az ő embere. Tudja, aki a svédek ellen két gólt lőtt és a skótok ellen is egyet. Ott 1:1 volt az eredmény. — Igen, minderről bőven tudunk *— mondom megfelelő lelkesedéssel. Aztán konvencionálisan utána teszem: — És a profikkal mi lesz? Mikor lesz már érintkezés? — Amíg Haedicke a középnémet elnök, addig nem lesz semmi. Még kitör belőlem a pesti komisz­­ság, amikor a következő két kérdés­ben megtudakolom, hogy Haedicke elnök hány esztendős és egészséges-e. Aztán megfulladás fenyegeti a tár­salgást. Tulajdonképpen nem is ne­kem kellene vele beszélgetni, hanem Fodor doktornak, az udvariassági lá­togatás is neki szólt, de közben ma­gyarul a következő mosolyt kaptam tőle: — Sok a dolgom, tárgyalnom kell Foglalkozz egy kicsit vele. Hát így adódott, hogy a következő percekben megtudtam, miszerint Drezdában egyszerű klubmeccseken is kétezer-kétezerötszáz néző van jelen, viszont a stadionjuk nagy meccseken 30.000 nézőt lát, ez ellenben nemrég leégett és most 50.000-re építették át és éppen a magyar-német válogatott mérkőzéssel akarják felava­tni. To­vábbá október 13-án lesz a Guts-Muts ellen a derbi, stb. Tíz perc múlva megint elakadtunk és kétségbeesve kerestem a szemem­mel Fodor doktort, ha netán már ... Új barátom azonban mosolygott. — Tudja, hogy nekem nemcsak a box a szakmám? — Őszintén szólva nem tudom. Mi­lyen foglalkozást űz civilben? — Újságír­ó „is” vagyok. De nem erre céloztam. A sportra. Kolléga úr­­kezdtem kifeszíteni a mellemet) megírhatja, hogy én vagyok Közép- Németország legtöbb oldalú sport­embere. Négy sportág bajnoka. — Áh? Ez nagyon érdekes. — Klubom futballbajnoki csapatá­ban játszottam, gyephoki bajnokcsa­patában szintén, kézilabda bajnok­­csapatában szintén, azonkívül Szász­ország boxoló bajnoka is voltam. — Bocsánat, tényleg jegyzem már. Egy pillanat... — Kétszer voltam Szászország négyszázas futóbajnoka... — Pardon, négy bajnokságot emlí­tett ... —­ Rosszul számoltam. Egyébként nemcsak a boxsportban bíráskodom, hanem a kézilabdában és futball­ban is. — Természetesnek tartom, hogy ilyen sokoldalú sportember az aktív sport befejezése után ... — Téved, nem fejeztem be. Legújabb barátom megint kedve­sen nevet. Általában nagyon szere­tetreméltó ez a kopaszra nyírt német vasgyúró, amint itt felsorolja, hogy mi minden köze van neki a sporthoz. — Tagja vagyok Németország baj­­noki tánc-csapatának is. — Hogy mondja? — Bajnoki tánc-csapatának. — Kollégám megbocsát, nem egé­szen világos a dolog. Új barátom elcsodálkozik. Hogy komolyan gondolnám? —• Hát sohasem hallott a tánc­sportról ? — Bevallom, kissé zavaros előttem a dolog, de majd otthon megbeszé­lem a szerkesztőmmel, talán egy új rovatban... — Csodálkozom kissé azon, hogy önök, kollégám, e tekintetben meny­nyire nem követik a haladás útját. — Milyen ez a sport, kérem, önök­nél? — Olyan, mint minden más. Van­nak klubok, ott táncolunk. — Érdekes ez a Drezda. Persze, a közismert szász kedélyesség ... — Ugyan, ugyan. Nem drezdai ta­lálmányról van szó. A táncsport ma már általános Németországban. És külföldön is. Mi csak legutóbb nyer­­­tük a bajnokságot. — A DSC? — Dehogy. Az Edenklub zu Dress­­den. — Sohasem hallottam a hírét. — Ez direkt táncklub. — Olyan tánciskolásom­, neande? — Ugyan. Mondom, hogy klub. Tánc és társadalmi élet a célja. Tag­jai a drezdai előkelőségek, követségi emberek, hivatalnokok, notabilitások. Az én klubomnak 360 tagja van. — Aktív? — Maguk magyarok nagyon nehe­zen tudják megérteni a dolgokat. A társadalmi élet fenntartásában mind aktív, a táncban is. De versenyben csak mintegy húsz pár indul. Úgy mondjuk, húsz tornapárunk van. — Minek az? — A klub azokat indítja a versenye­ken. — A többit miért nem ? — Azokat még nem tartja alkalmas­nak a tréner. — Talán a tánctanár? — Nem, tréner. Minden klub tart tánctrénert. Mi nemcsak lépéseket ta­nulunk, hanem komolyan készülünk a versenyre. Az Eden klubnak a drezdai Deutscher Hof-ban pompás reziden­ciája van, ott társadalmi életet is le­het vinni és lehet sportszerűen ké­szülni a versenyekre is. — Sportszerűen? — A legkomolyabban. Elvégre or­szágos versenyek folynak. És nemzet­köziek is. A nemzetközi kapcsolatok fenntartására való a Németországi Amatőr Táncosok Szövetsége. Úgy bi­zony uram, hat kerület és 160 egyesü­leti SPOR­THÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1929 OKTÓBER 3. masa elfoglalva. Mondja a trénernek a ba­rátja: — Látod, az a Wessely-gyerek, az igen. Micsoda egy tehetség! Azt szer­ződtessétek, mit tudnál Te abból ki­hozni ... ■X* Párbeszéd. — Hallottad, szegény Orth Gyuri­nak már megint megrándult az Achil­­les-ina? — Tartok tőle, hogy a Gyuri Achil­­les-ina lesz a Harihárom Achilles­­sarka. Békés együttműködésre kérte fel a BLASz elnöksége a kisebbségben maradt Bíró-párt beválasztott tagjait Frischer Károlynak a háznagyi tisztséget ajánlották fel, Gerál­ Henrik számára egy második titkárságot akarnak létesíteni — este dönt a 12-es bizottság, hogy eleget tesz-e a BLASz elnöki felhívásának A BLASz közgyűlése már rég le­zajlott, sőt azóta az MLSz is meg­választotta új tisztikarát, a hullámok azonban mégsem ültek el. Még min­dig forronganak a kedélyek és a kulisszák mögött bizony lázas munka folyik, hogy végre nyugvópontra jut­tassák a BLASz kormányzását. A Bíró Dezső pártjának tizenkettes bizottsága a hét elejére tűzte ki ülé­sét, amelyen arról kellett volna dön­teni, milyen magatartást tanúsítson a párt a közgyűlés után. A teljes passzivitásba vonuljon-e vissza, avagy megengedje azoknak a tagjainak az aktív működést, akiket az ellenpárt listáján beválasztottak a BLASz tisztikarába. Döntést azonban nem hozhattak, mert az ülésen váratlanul megjelent Pártos Gyula, a BLASz alelnöke és az amatőrszövetség elnök­ségének a megbízásából azt a kérést tolmácsolta, hogy a párt megválasztott tagjai vál­lalják el azokat a tisztségeket, amelyekre őket a közgyűlés meg­választotta. Közölte továbbá Pártos, hogy a BLASz elnöksége sajnálja Frischer Károlynak és Gefáhl Henriknek a tanácstagok sorából való kimaradását és őket kárpótolni kívánja olyké­­pen, hogy a BLASz tisztikará­ban biztosít a számukra sze­repet. És pedig Frischert a háznagyi tiszt­ségre kívánják megválasztatni, Ge­fahl részére pedig egy másodtitkár­ságot szerveznek. A tizenkettes bizottságot váratla­nul érte az ajánlat és ezért nem kí­vánt nyomban határozni, de különben is a végleges döntés előtt szankciót kíván a BLASz elnök­ségétől azirányban, hogy a fel­ajánlott, tisztségeket garan­tálja is, nehogy a párt megint úgy járjon, hogy esetleg elfogadja az ajánlatot és azt azután a tanácsban az egységes amatőrpárt leszavazza. Ezt a garan­ciát Fártos a­lelnök nem tudta meg­adni, mire abban történt megállapo­dás, hogy Pártos a garanciabiztosí­tást a BLASz elnöki ülése elé viszi és az elnökség határozatát csütör­tökön délben közli Biróékkal, akik csütörtök estére hívták össze a tizenkettes bizottságot, hogy azon az elnökség válaszának a birtokában most máig véglegesen dönthessenek. A Bíró-pártban, értesülésünk sze­rint, az általános hangulat az, hogy nem kellene résztvenni a BLASz vezetésében, mert frivol dolognak tartják, hogy kizárják őket a jogok gyakorlásából, de ugyanakkor azt kívánják, hogy néhány emberük mégis segítsen ne­kik a munkában. Másrészt azonban ők is érzik, hogy egyes tagjaikat, akik a párt iránt való hűségüknek estek áldo­zatul, feltétlenül rehabilitálni kell, ezért tehát meg kell engedni nekik a felajánlott tisztségek elfogadását. Lehetséges ilyformán, hogy ez az utóbbi szempont lesz a döntő a tizen­kettes bizottság előtt és akkor mi sem áll útjában annak, hogy a BLASz-ban mégis meginduljon az együttműködés alapján az alkotó munka. Szükség volna erre azért is, mert ellenkező esetben a­­herce-hur­­cák állandósulhatnának a szövetség­ben. A kisebbségben maradt párt ugyanis, miután a tagegyesületek többsége — hetvenegy egyesület — odatartozik, mindenféle kívánságával, indít­ványával egyenesen a közgyű­léshez fordulna, lévén az ő oldalukon az egyesületek számszerű többsége. Tenné pedig ezt azértt, mert a tanács iránt nem visel­tetik bizalommal, ott — vélekedése szerint — nem tudna semmit elérni. A folytonos rendkívüli közgyűlések­kel pedig ugyancsak visszatartanák a szövetséget munkájában. De szükség volna a megegyezésre más szempontból is. A Bíró­ párt ab­ban az esetben, ha ma este a passzi­vitás­ mellett dönt, visszahívja a BLASz-ból azokat is, akiket tagjai sorából az el­lenpárt listáján már beválasz­tottak a szövetség elnökségébe és tanácsába. A tizenkettes bizottság a mai ülésére meghívta ezeket a megválasztott ta­gokat is és pedig Rosenberg Emilt (MT­I) és Kiss Hugót (Vasas), akik az elnökségben, továbbá Tóvárosi Fischer Gyulát (BSzKRT), Potecz Bélát (KTC), Szandtner Pált (CsTK), Szende Lipótot (III. ker. TVE) és Neubrandt Gyulát (UTE), akik a tanácsban foglalnak helyet. Ha tehát a tizenkettes bizottság ha­tározata úgy szólna, hogy nem kíván működni a szövetségben, ez azt je­lentené, hogy Rosenberg Emil, Kiss Hugó, Tóvárosi Fischer Gyula, Potecz Béla, Szandtner Pál, Szende Lipót és Neubrandt Mi­hály is a BLASz rendelkezésére bocsátja tisztségét. Am­ikor ezeket a sorokat írjuk, a BLASz elnöki ülése még tart, ezért az üg­y további fejleményéről lapunk utolsó­ oldalán, a „Legújabb” rovatban adunk tudósítást.

Next