Sporthirlap, 1930. augusztus (21. évfolyam, 85-94. szám)
1930-08-07 / 86. szám
CSÜTÖRTÖK, 1930 AUGUSZTUS 7. SPORTHIRLAP Szolnoké Vissza pillantás a vidéki atléták vasárnapi nagy csatájára A folytonos robot után kedélyes kirándulásnak szántuk a vasárnapi szolnoki verseny megtekintését s mint a következőkből kiderül, szuperrobot lett belőle, ami nem tévesztendő össze a szuperrobottal. Mit tagadtam, nem tartozom a koránkelők kategóriájába s már ezért is az atlétika oltárán való nemes áldozásnak számít, hogy a hajnalelőtti 6:15-ös vonattal utaztam. Vagyis este fél kettőkor már lefeküdtem, hogy éjféli háromnegyed ötkor már felkeljek. Úgy három órát pihentem csupán, de ha meggondolom, hogy Finnországban a napnak is elég ennyi, sőt kevesebb is (pedig ott is jók az atléták), nincs mit panaszkodni. Egy vallomással tartozom azonban. Valósággal meglepett, hogy már ilyen korai időben is, már mint éjfél után 6 óra tájban, milyen sokan járnak az utcán, méghozzá vasárnap. Szinte kedvem volna azt hinni, hogy le sem feküdtek ... Vagy mind Szolnokra utaznak? A versenyre? No, ez nem valószínű. A vonat indulása előtt ugyanis mindössze négyen jöttünk össze, mint akik a versenyre tartanak. Bodánszky doktor, a MASz alelnöke, Nádai főtitkár, Bolyó titkár és e sorok álmos írója. Meg kell állapítanom, hogy „standesgemoss” csak Balyó szerelte fel magát. Egy nagy koffert hozott magával, amely József főhercegre való figyelemmel egy fekete öltönyt rejtegetett, valamint — reánk való tekintettel — egy pakli kártyát, amit persze rövidesen működésbe is hoztunk. Mondhatom, kiválóan működött, különösen ami a MASz jelenlévő tisztikarát illeti. A játék végén siettek is biztosítani, hogy ne tekintsem ezt is sajtó elleni támadásnak. Miután egyszer minden vasúti utazásnak vége szokott lenni, úgy látszik, még egy szolnokinak is, jó negyedórás késéssel (a 97 km-es úthoz a MÁV-nak, úgy látszik, kevés két és fél óra, neki két és háromnegyed óra kell ehhez, tehát óránként — mondd és jajveszékeld — 35 km), 9 órára bevánszorogtunk — már mint a vonat — Szolnokra. A főispán, az alispán és a polgármester — nem vártak, sőt a rendezőség rém képviseltette magát, ami azonban nem akadályozott meg bennünket abban, hogy jól megreggelizzünk. Amikor elkerültünk, a vendéglős közölte, hogy a főispáni hivatalból telefonáltak, hogy a főherceg váratlanul meghalt és ezért nem jöhet. A hír kellemetlenül érintett, hiszen előzőleg már Stankovits elnök is lemondott, mert gyomormérgezést kapott s így a propaganda külső filénye ugyancsak megcsappant. — Szóval nem jön a főherceg, gondoltuk s nem minden káröröm nélkül Balyóra néztünk, aki nagy dühösen lógázta a fekete öltönyt rejtegető nagy koffert. A pálya jó 10 perc az állomástól s ami a legkellemetlenebb, még autóval sem közelíthető meg. Csak gyalog. Ez szép időben, amilyen vasárnap is volt, még tűrhető, bár a nap izzó heve nem megvetendő. De mi lehet itt, ha esik? Mindenesetre kedves látvány volt, hogy lázasan hengereltek. Biztosan nem mi miattunk ... Sok rendező sürgölődött a pályán, szép fehér öltönyben és karszalaggal és Bucsinszky Viktor, a MASz irodaigazgatója, a kapitány. Szegény már péntek óta dolgozott folytonosan, hogy hiba ne legyen, de hiába, csak nagy zökkenőkkel indulhatott a verseny délelőtti része. Már startolni akart a 400-as mezőnye, amikor észrevettük, hogy nincsen célszalag, azaz hogy van, de a jó erős madzag. A pályaszolga bizonyára azért hozott ilyet, nehogy elszakadjon... De mert ennek mégis az a rendeltetése, hogy hadd szakadjon, tehát egy spurni cérnával pótolták. Egyébként nem volt baj, sőt imponált, hogy a célnál lévő asztalon telefon állt s arról utasították a szpíkert, hogy mit hirdessen. Mert megafon is volt! A főrendezők Németh Gyulával és Márkusz Imrével az élükön nem győzték ekszkuzálni magukat a zökkenőkért, de mint mondották, vasárnap délelőtt ott munkanap van , így kevesen jöhettek csak ki a rendezők közül. Az bizonyos, hogy a jóakarat megvolt és délután már alig volt hiba, ami teljes elégtételül szolgálhat számukra. A pálya csak viszonylag jó. Még sok javítanivaló van rajta, ami csak pénzkérdés s ha meglesz az okozat, nem lesz ok panaszra sem. Szép kis tribünjével egyébként az ÚTE pályájára emlékeztet. A délelőtti rövid program után visszamentünk a pályaudvarra, ahová Molnár altábornagy, a szövetség társelnöke éppen akkor érkezett meg. ő is kelletlenül hallotta, hogy a főherceg lemondott. Szegényben így bizonyosan bennemaradt egy szónoklat, vagy — hogy stílszerűen fejezzük ki magunkat — egy szolnoklat. Aztán autóbuszon berobogtunk az elegáns Tisza-szállóba, ahol ki-tűnően megebédeltünk. Általában csak a kellemes meglepetés hangján írhatunk erről a kedves tiszaparti városról, amely szemmel láthatóan fejlődik. Szép épületei, széles, tiszta utcái, pompás parkjai, szobrai és impozáns hídja biztató perspektíva a jövő fejlődésére. Ebéd után a vezérkar kerületi előadói értekezletre vonult, amelynek főmotívuma abban állott, hogy a pénz nem minden, de mégsem nélkülözhető Egyébként, mint fontos határozatot kimondották, hogy már a közjövőben megvalósítják a Budapestt.a Vidék válogatott viadalt, ami nem kis érdeklődésre számíthat. Mialatt az értekezlet folyt, e sorok írója — jó globetrotterhez illően — felfedező körútra indult s rövidesen ki is HS4a3«sís®ií ametikai sportcikkek Kí£RTÉ®Z fodor és WESZELY Isten «. Váci-utca 9 • Árjegyzék ingyen kötött a Tisza túlsó partján fekvő kedves strandfürdőn. Sajnos, csak rövid időt tölthettünk a pompás vízben, mert a verseny délutáni részét 3 órára írták ki, pedig érdemes lett volna hosszabb időt is kint tölteni ezen az ideális nyaralóhelyen, amelynek háttere ugyan egyelőre csak kukoricás, de hihetőleg nemsokára villákkal ékesítik. Siettünk tehát a pálya felé és pedig a romantika kedvéért egy konflison s közben volt időnk elgondolkozni azon, hogy milyen modern világot élünk. Úgy látszik már a Tisza is festi magát, mert bizony távolról sem szőke ... Fájdalmasan érintett bennünket, hogy bizony a verseny iránti érdeklődés nem volt túlságosan nagy. Pedig impozáns volt a kerületek atlétáinak egyöntetű dresszben való felvonulása, jó volt a zene, kedves volt, amint Szolnok virágai virággal ékesítették a jelző táblákat, bensőséges volt Tóth Tamás dr. polgármester mélyenszántó beszéde és kitűnő volt maga a verseny, amelyet Almásy Sándor főispán, Alexander Imre alispán és még számos helyi előkelőség végig a legnagyobb érdeklődéssel szemlélt. Persze izgalomban sem volt hiány. Sőt, a vége felé egyenesen paprikás (tiszai paprikás) volt a hangulat. Dél és Kelet viaskodott ugyanis a remek vándorzászlóért s hol az egyik, hol a másik vezetett néhány ponttal. A közönség persze Keletnek drukkolt és a nemes ügy érdekében különösen a távolugrásnál volt hajlandó feltételezni a Budapestről jövő igazán érdektelen és tárgyilagos zsűritagokról, hogy — nem halhatatlanok. Csak fokozta az izgalmat, hogy Ottovay Károly, a déli kerület előadója — egyébként aktív résztvevő — szintén mindenben rosszakaratot szimatolt s bizony többször megfeledkezett arról, hogy nem mai gyerek már és viselt pozíciója nagyobb higgadtságra és objektivitásra kötelezné. Ellenlábasa, Hadházy Dezső ennek folytán igyekezett ellensúlyozni vérmes ellenfele rohamait, de tudjuk a háborúból, hogy egy ilyen ellentámadás a pergőtűzzel jár. Közben váratlanul megérkezett Garám Jenő dr., aki nem akarván 50 fillér szigeti belépőt fizetni a MAC-versenyre, inkább idejött, mert a vasút neki nem kerül pénzbe. Szép volt a diszkoszdobás, amelyben a közönség a kitűnő Madarásszal szemben a pestvidéki Remecnek drukkolt — hiába. Az izgalom a stafétafutás végén érte el csúcspontját. A 800 m alőtt ugyanis Pestvidék vezető futója, a váltás után, hibáján kívül akadályozta a Kelet elinduló 800-asát, amiért Kelet rögtön óvott. A versenyt végül mégis Kelet nyerte s így minden rendben lett volna, de a Kelet mégis óvott. Bodánszky dr. — helyesen — nem adott ■ helyt az óvásnak, amiért az óvó urak A párisi német—amerikai Július 22-én a német és amerikai elektromos és filmipar képviselői hosszas tárgyalások és még hosszabb harcok után békét kötöttek Párisban. Minden ország filmiparának és filmkereskedelmének Pakisra kellett volna figyelnie ama július végi napon, mert hiszen a hangosfilm-szabadalmak generális része német és amerikai tulajdon, tehát sem a filmgyártást, sem a filmvetítést nem lehet többé függetleníteni a párisi békekonferencia határozataitól. A németek és az amerikaiak a maguk részéről teljesen megegyeztek, amikor kimondták, hogy a jövőben minden film minden gépen leadható. Ez azt jelenti, hogy a német filmek korlátozás nélkül bejuthatnak Amerikába, viszont az amerikai filmek előtt is megnyílik Németország. A békének ez a része teljesen magánügye a két nagy filmállamnak. Annál kevésbé tekinthető magánügynek a béke második része. A filmbékekonferencia megállapította, hogy 1930 augusztus 1-étől kezdve a következő országokban csakis német gyártmányú gépeket lehet eladni: Németország, Danzig szabad állam, Saar-vidék, Nemel-vidék, Ausztria, Magyarország, Svájc, Csehszlovákia, Hollandia, Holland-India, Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária. Viszont az amerikai gépek piacát így jelölték ki: Egyesült Államok és gyarmatai, Kanada, Neufundland, Ausztrália, Új-Zéland, Straits Settlement, India, Oroszország. A többi országokban, úgy a német, mint az amerikai gépek eladhatók. A megállapodásnak ez a része nyilvánvalóan elárulja, hogy Párában tulajdonképpen a filmipar világtrösztjét állították fel. Itt most nem is lehet kellőképpen megmagyarázni, hogy művészi tekintetben milyen szörnyű veszedelmeket rejt magában ez a teljes trösztösödés. Hiszen ha csakis az anyagi vonatkozásokat figyeljük, akkor is észre kell venni, hogy a két nagyhatalom önkényesen rendelkezik az egész föld filmiparával és filmkereskedelmé-A most kötött béke ugyan érvényben filmbéke következményei hagyja a szerzett jogokat, tehát az eddig felszerelt, vagy augusztus 1-e előtt megrendelt gépek nyugodtan tovább működhetnek, de a hangosfilmgyártás mai stádiumában még mindig komolyan kell számolni azzal a lehetőséggel, hogy egy-két éven belül minden ma működő felvevő- és leadógép elavul. Ha ez megtörténik, akkor például mi itt Magyarországon csakis német gépeket szereltethetünk fel. Azonkívül aligha lesz elkerülhető, hogy a vidéki filmszínházak is egymásután kövessék a fővárosi színházakat és felállítsák a leadógépeket, mert hiszen a filmgyártás már csaknem száz százalékig az új irányba halad. Márpedig ma összesen 55 magyar hangos filmszínház működik, vagy áll szerelés alatt. Tehát több száz gép beszerzése lesz aktuális a közeljövőben, mikor már csak Németországból lehet vásárolni. Az lett volna a legkevesebb, hogy amikor Párisban ilyen nagyjelentőségű ügyekről tárgyaltak s ilyen világjelentőségű ügyben hoztak határozatot, meghívták volna az érdekelt feleket is. Ám a német és amerikai képviselőkön kívül egyedül az egyik hollandi gyár képviselője részesült abban a szerencsében, hogy részt vehetett a párisi konferencián. Pedig például Magyarország, ha nem is gyárt még hangosfilmeket, mint SS®®®®®®®®®®®®®®®®®®®'?®®®®©®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® Augusztus elsejétől kezdve csak német gépeket szerelhetnek a magyar mozgóképszínházakba — becsületükben érezvén magukat megsértve (ó, áldott jó vidék!) rettentő patáliát csaptak. De aztán ez is elsimult. Sőt rendes filmhez méltóan becsületes happy enddel végződött. Befejezésül Almásy főispán adta át szép beszéd kíséretében a vándorzászlót a déli kerületnek, míg a keletiek nagyot sóhajtottak. — Hej, ha a Stolp csütörtökön nem esik a kezére! ... No, de majd jövőre! A verseny ismeretes eredményei magukért beszélnek. Valóban biztatóak, ám bizonyos, hogy még sok csiszolásra volna szükség. Rendes trénerek kellenének, hiszen valóban nem természetes, hogy egy Remecz, a bivalyerejével csak 10.65 m-t dob súllyal. Hát persze, amikor nincs, aki megmutassa neki a helyes stílust. S még hányan vannak ilyenek? A MAFC most kénytelen lemondani a kitűnő Vadas Ivánról. A MASz megragadhatná ezt a kitűnő alkalmat és szerződtethetné vándortrénernek. Bizonyos, hogy ez esetben jövőre már Budapest első garnitúráját kellene kiállítani a Vidék legjobbjai ellen. Baráti vacsora fejezte be a pompásan sikerült versenyt. Ezen osztották kiemelkedett hangulat közben a díjakat. A Szolnoki MÁV különösen kitett magáért, amennyiben értékes fára erősített ezüst plakettekkel jutalmazta a győzteseket, akik (már aki) buzgón ittak a siker örömére. Aztán megeredt a jótékony eső s csakhamar heves zápor tette kétségessé a pályaudvarra való kijutást. De végül is akadt egy jótékony taxi, amely szerény négy pengőért volt szíves kivinni. Egy órákkor indult a vonat. Az állomásfőnök bölcsen csupa faüléses másodosztályú kocsit szereltetett össze, hiszen egy ilyen fáradságos nap után, éjjel, direkt két X5-ig (közel négy órát!) elábrándozni azon, milyen szép is egy ilyen vidéki propagandaverseny... Beck István. 13 Filmszínházak műsora MÁRKUS PARKMOZI (Múzeum-körút és Rákóczi-út sarok, J. 374—90): 2 órás kacagás a Csókok hajósa szenzációs énekes, hangos vígjátékattrakció 10 felv. Fősz.: William Haines, Anita Page és Kari Dane. Beszélő burleszk: Kedves egészségére. Fősz.: Charles Chase. Angol—amerikai—magyar híradók. Előadások X8 és 10-től. MŰJÉG-MOZI (a városligeti tavon. • Tel.: Aut. 182—54). A miniszter úr (vígj. 10 felv. Fősz.: a Comédie Francaise tagjai). Fra Diavolo (Victor Hugó hőskölteménye filmen 8 felv.). Magyar és angol híradó. Folytatólagos előadások kezdete: X8 és X10 órakor. ORION-SZÍNHÁZ (Eskü-út 1. Tel.: 831—02). Marlene Tietrich és Emil Jannings főszereplésével a Kék angyal (100 százalékos németül beszélő, zenélő és éneklő film). A mesterdamen kok (hangos trükkfilm) . Hangos amerikai híradó, magyar híradó. Előadások: fél 6, fél 8, fél 10 órakor.