Sporthirlap, 1932. szeptember (23. évfolyam, 70-78. szám)

1932-09-01 / 70. szám

■ (Folytatás az­lső oldalról.) A Bocskai harlemi mérkőzése­n Bocskai csapata, mint említettem, bizonytalanko­­­dott. Főleg a kapusnak volt rossz napja. Legalább két gólt védhetett volna. Amellett ,a kifutásai mind rosszul sikerültek. Gyenge volt ez­úttal a belső trió is,­­határozatlan, mindegyik a másikat akarta gól­helyzetbe hozni és persze senki sem lőtt. Az összeállítás egyebek­ben ez volt: Budai — Vanicsek,­­Rer­­ni — Mátéffy, Moóré, Re­viczky — Markos, Vince, Teleki, Zilahy, Hevessi. (Eddig szól a Klein Ignác tudó­sítása. Ezután a telefonhoz lépett Káldy Zsigmond, a túra vezetője ,és ezeket mondta:) — A Sporthírlap útján üdvöz­löm az otthoniakat. A fiúk kifo­gástalan egészségben vannak. Nagy a harci kedv. Ez a tizenket­tedik mérkőzés már sok volt. A csapat egyébként nagyszerűen dol­gozott az egész túrán. Mindenkit biztosítanak a fiúk, hogy a leg­jobb formában lévő Bocskait fog­ják otthon megismerni. Főleg va­sárnap, a Hungária ellen. A leg­komolyabban győzni akarnak. És ha úgy játszanak, ahogyan a túra 11 mérkőzésén, akkor ... Tessék közölni a Bocskai csapa­tának hozzátartozóival, hogy Há­gából csütörtökön este utazunk el­­és szombaton reggel hat ós húsz­kor érkezünk a keletire. Ha azon­ban Bécsben hálunk — ami köny­­■nyen lehetséges —, akkor csak szombaton délután 1 órakor­­érke­zzünk Pestre. Sérült nincs, minden­ki teljes épségben jön haza. A vi­szontlátásra ... Vác—Budafok Drasche—Apalota Bak—Shell Etc—Bőrös Drog.—Phöbus November 6: Drasche—Drog. Rpalota—Vác Budafok—Vasas Taxi—SzNSE Csepel—Etc Bőrös—Bak Shell—Phöbus November 13: SzNSE—Budafok Vasas—Rpalota Vác—Drasche Phöbus—Bőrös Bak—Csepel Etc—taxi Drog.—Shell November 20: Vác—Drog. Drasche—Vasas Rpalota—SzNSE Budafok—Etc Taxi—Bak Csepel—Phöbus Bőrös—Shell November 27: SzNSE—Drasche Vasas—Vác Shell—Csepel Phöbus—Taxi Bak—Budafok Etc—Rpalota Drog.­—Bőrös December 4: Vasas—Drog. Vác—SzNSE Drasche—Etc Rpalota—Bak Budafok—Phöbus Taxi—1-Shell Csepel—Bőrös December 11: SzNSE—Vasas Bőrös—Taxi Shell—Budafok Phöbus—Apalota Bari—Drasche Eto FC—Vác Drog­—Csepel Isz újjáalakult II. liga őszi sorsolása Hetekig tartó vajúdás után végre kedden befejezték a II. liga meg­alakítását. Többször adtunk hírt a sorozatos jelentkezésekről s arról, hogy a jelentkezők között óvatos kéz­zel válogatott a PLASz. Még a múltheti sorsolásnál sem zárták le teljesen a mezőnyt, hanem nyitva hagyták a 14. helyet, amit azután ezen a héten a Bőrösök kaptak meg. Közben lejátszották már az első for­duló négy mérkőzését. Végre ezen a héten már a teljes bajnoki mezőny áll ki a pályára. Alább adjuk a II. liga sorsolását, amely még kiegészül, mert az augusztus 28-iki fordulóból még lejátszatlanul maradt a Vasas— Etc, Rákospalota—Shell és Budafok­­—Bőrös mérkőzés. Ezeket az elma­radt mérkőzéseket a szezon közben valamelyik szabad vasárnapon fog­ják utólag lejátszani. Szeptember 4.* Csepel—Budafok Bőrös—Rákospalota Shell—Drasche Phöbus—Vác Bak—Vasas Etc—SzNSE Drog.—Taxi Szeptember 11: SzNSE—Bak Vasas—Phöbus Vác—Shell Drasche—Bőrös Rpalota—Csepel Budafok—Taxi Drog.—Etc Szeptember 21: Budafok—Drog. Taxi—Rpalota Csepel—Drasche Bőrös—Vác Shell—Vasas Phöbus—SzNSE Bak—Etc Október 9: SzNSE—Shell Vasas—Bőrös Vác—Csepel Drasche—Taxi Rpalota—Budafok Etc—Phöbus Drog.—Bak Október 16: Rpalota—Drog. Budafok—Drasche Taxi—Vác Csepel—Vasas Bőrös—SzNSE Shell—Etc Phöbus—Bak­­ Október 23: SzNSE—Csepel Vasas—Taxi A Marseillebe induló Nemzeti —III. kerület kombinált csapatot a szerdai bajnoki mérkőzés után állították össze. Tizenkét játékos és két kísérő utazik el pénteken reggel Marseillebe, hogy ott va­sárnap az Olimpique ellen mér­kőzzék. Kísérők Balog Miksa és Komor Ödön, a csapat: Vermes — Flóra, Bíró — Steiner, Lutz, Ma­gyar — Fenyvesi, Vadas, Gergely, Bihámy, Dömötör; tartalék Bel­esik. * A „MÁLÉRT” őszi menetrendje szeptember 1-én lép életbe. Ez idő­ponttól kezdve a budapest—wieni és azonnali forgalomban csak lényegte­len változások állnak be. A nyári idény kitűnő csatlakozásai kevés ki­vétellel továbbra is fennállanak és a mélyen leszállított díjszabásban sem lesz változás. A „MALERT” egyéb vonalain, így Budapest—Klagenfurt —Velence, Budapest—Pécs—Kapos­vár és, Budapest—Miskolc között szeptember 1-től kezdve szünetel a forgalorft. A folyó évben bevezetett k­ombinált repülőgép—autóbusz és re­pülőgép—­hajóforgalmat a közönség széles rétegei vették igénybe. A gyorsvonat III. o. jegy meg­felelő kombinált jegyek az őszi for­galomban is érvényesek maradnak. SPORTHÍRLAP CSÜTÖRTÖK, 1932 SZEPTEMBER 1. Németország—Ausztria futball­meccset terveznek a németek, akik­nek ilyen értelmű ajánlkozása nehéz helyzetbe hozta az osztrák szövetsé­get. Elutasítani nem akarják a né­meteket, terminust pedig már nehéz találni. Majd csak lesz valahogyan, — ez a jelszó. Annyi bizonyos, hogy a meccs meglesz a nehézségek ellené­re is a következő szezonban, mégpe­dig Németországban. A vasárnapi Budai XIII. kerü­let mérkőzésen Faragó Lója na­gyon izgult a tribünön. Ha a szél­sője kapura lőtt és nem talált célba, Lója lemondóan legyintett: — Rossz szögből lőtt... Mikor aztán Rock belőtte a győztes gólt, széles mosollyal mondta: — Na ja, nagyszerű szöge volt! A kerület azonban sorozatosan támadott és szorongatta a Bu­dait Lója nem is bírta ki egy helyben, folyton felugrált. Meg is kérdezte valaki: — Mit ugrál, Faragó úr? .. Mire egy epés óbudai így vála­szolt: — Bizonyosan rossz szögben ül... Síf­esztettük­ «1* 0$ § § • luté&ai Zeiemévrfytsséty, (4*dp u*c§taMÍ, krtpcaewtt augMiat két fiéldal megírni Az ifjúsági bajnokság nagyon szép és fordulatos dolog. A mérkőzések színvonala is jelentékenyen figye­lemreméltó, de ezúttal nem ezekről van szó. Hanem arról, hogy a lélek­jelenlét még mai napság is terem újat a nap alatt. És hogy az édes történetből valahogy baj ne legyen, jelen riportot még a tavasszal félre­tettük, amíg most megindult az őszi szezon és a tavalyi bűnök már nem kerülhetnek napirendre­­..­­. Az ifjúsági­ bajnokság reménytel­jes csapata játszott a pályán. Szálas legények, izmos legények, jó futbal­listák, öröm nézni őket. 2. Az ellenfél kiesésre áll és verejté­kezve igyekszik. Nem bír azonban a délceg együttessel, amely izmosan, frissen és határozottan uralkodik a pályán. Minek folytán a félidő ered­ménye 2:0 volt. 3. — Szerbusz Zsiga — mondotta ör­vendezve a kiesési csapat játékosa a délceg csapat egyik játékosának. A délceg azonban merev arccal értet­lenül ballagott be az öltözőjébe. 4. — Intéző úr — mondotta a kieső csapat játékosa lelkendezve. — Inté­ző úr, tetszett látni a Zúgni? .A Zsi­gát! Nem tetszett látni? — Milyen Zsigát? — kérdezte őszinte csodálkozással az intéző, aki belül kicsit dühös volt, hogy a já­tékos olyasmiről beszél, amit ő, az intéző nem „előbb" tudott. — A Zsigát kérem. A Zsigát, most jobbhalt az ellenfélnél. Hű, de jól játszik. Aki nálunk volt három óvó. A Zsiga. — Hm. — mormogta az intéző és a homlokára csapott,­ ami nála azt jelenti, hogy valami eszébe jutott és azon nyomban átsietett az ellenfél öltözője elé. 5. Tényleg a Zsiga volt. az intéző is megismerte. No, lesz ebből óvás ak­kora, hogy . .­. Elvégre Zsiga még ma is igazolt a a játékosa a kieső csa­patnak. Innen ugyan ki nem adtak soha . ..6. — Intéző úr. Baj lesz. Ezt Zsiga mondotta a délceg csa­pat intézőjének, nemes egyszerűség­gel, de egy kicsit már elfúló han­gon, mert csak a szünet utolsó pil­lanatában bírta félrehúzni az inté­zőt. — Miért? ! — Felismertek­ ? — A szentségit.­­ 7. A játék tovább folyt, a délceg Zsiga kissé ingadozott, zavar, této­vázás volt a pályán. Most mi lesz? Érdemes!8. — Zsiga! — suttogta az intézője a taccsvonalon —, gyere ide, fiam. Zsiga tényleg oda is ment a taccs­­vonalra, átvett egy citromot és köz­ben az intéző súgott is valamit. Onnan fogva pedig az történt, hogy a délceg csapat elkezdett vag­­dalkozni, aztán elkezdett összeesni, visszaesni, egymásután születtek a gólhelyzetek, de a váratlan fordulat már olyankor érte a kiesés jegye­seit, amikor azok már lihegni sem bírtak. Az is véletlen, hogy ilyen rettentően rogyadozó ellenfelüknek legalább egy gólt­ be bírtak kotorni. — Zsiga! — süvöltött be a délce­gek intézője és aki ért a muzsiká­hoz, azonnal láthatta, hogy az intéző hangja határozottan kétségbeesett színezetű. Mire Zsiga ijedtében kornert vé­tett, de igazán úgy meg volt ijedve, hogy a kornert még be is fejelte a saját kapujába. Minek folytán újra besüvöltött az intéző: — Zsiga! Lejár az idő. Ezt neked kell rendbehozni. Amire Zsiga megint úgy félre­figyelt, hogy mikor éppen akkor jött a labda, ijedtében úgy a ki­esők centere elé vágta a labdát, hogy az majd felbukott benne, bele­botlott, úgy röppent a lábáról a labda gólba. 10. A délcegek elnöke a haját tépte. — Ilyen pimfek ellen kettőnulláról elveszítitek a meccset! Kettőnullá­ról! Ilyen pimfek ellen! De az intéző félrevonta az elnököt és szépen megkérte, hogy ne hara­gudjon. — Nézze, ennek örülni kell. Csak nem hagyom, hogy az ellenfél meg­óvja a meccset! Akkor két büntető­pontot is levontak volna a szövet­ségben. De így? Elvesztettük és passz . . . i­ u Poe Edgar Allan és Ady Endre „esete" a sporttal, avagy egy pesti előadóművész kalandja Beregszászon ,Művész hazája széles e világ” — mondja a szállóige. Ugyanezt lehet elmondani a sportemberről is. Mint­hogy pedig az itt következő fordula­tos történetben ugyanennyi szerep jut a művészetnek, mint amennyi szó a sportról esik, az olvasó természe­tesnek fogja találni, hogy elöljáró szállóigénket a múzsák birodalmából merítettük. 1. Beregszászon történt alig pár nap­pal ezelőtt. A szlovenszkói város há­zain jól megtermett plakátok jelen­tek meg. A hatalmas betűkkel sze­dett nyomdatermék büszkén hirdette, hogy a színházban vasárnap délután „monstre birkózóverseny” lesz. A plakát arról is tájékoztatta a város sportszerető közönségét, hogy a „monstre” keretében neves magyar birkózók igyekeznek majd egymást a „nelson” és a „görög-római” egyéb évközeivel kétvállra fektetni. Ami­kor azután gyors ütemben közeledett a nevezetes vasárnap délután, a jegyárusító irodát valósággal meg­ostromolták. . 2. A nagy nap előtti szombaton ven­dég érkezett Beregszászra. Fehér Arthur, az ismert előadóművész uta­zott át a városon. Az átutazást be­regszászi jóbarátainak meglátogatá­sára használta fel. És amint baráti szó közben a klasszikus költőkről folyt a vita, valaki felvetette azt az indítványt, hogy Fehér Arthurnak illenék Beregszászon fellépni. Az „illenék”-ből kapacitálás, majd „mu­száj” lett és a nyomdaipar dicsősé­gére estére már készen volt a fellé­pést hirdető plakát. Vasárnap reg­gelre kiragasztották. A plakáton ez állt: Szelvény a tipbajnoksághoz Szeptember 3-iki mérkőzés: Budai „11”—Somogy Szeptember 4-iki mérkőzések: Hungária—Bocskai Kispest—Ferencváros Soroksár—Attila Szeged FC—Újpest A pályázó neve . • ■ « » A pályázó pontos címe . . . Csak azokat a szelvényeket vesszük figyelembe, amelyek legkésőbb szept. 3-án, szom­baton délig a Sporthírlap szerkesztőségébe jutnak. — A színházban este Fehér Arthur szereplése. Közkívánatra! 3. Délután pedig zsúfolt ház mellett lezajlott a birkózóverseny. A siker óriási volt. A közönség nem akart elmenni... Úgy kellett a termet kiüríteni. A közönség a színház előtt összesereglett Az ok egyszerű volt. A második plakát szövegét egyesek úgy magyarázták, hogy este újabb birkózás lesz. Ez a hír azután gyorsan elterjedt és amikor a máso­dik előadás jegyeit a pénztár árusí­tani kezdte, a közönség lassan visz­­szaözönlött. 4. A nézőtér este 8 órára megtelt. Fehér Arthur kinézett a függönyzé­sen és megérezte, hogy valami nincs rendben. Szokatlan dolog volt előtte, hogy az előadóestre minden jegyet el­adnak. Telt házakhoz hozzászokott a művész, de táblás ház... Sietett a rendezőhöz, aki „terepszemlére” ment és rögtön jött is vissza, je­lentve : — Művész úr baj van, a közönség azt hiszi, hogy ön is birkózóbajnok... Fehér gondolt egyet, levetette a frakkját, az ingen belül, a felső­­karra egy-egy törölközőt helyezett el és nyomban olyan izomzata támadt, hogy no!... Kisétált a színpadra, hatalmas taps. Kifeszítette a mellét, kitárt karjait kezdte behajtani és olyan muszkli tárult a bámuló kö­zönség elé, mint egy görögdinnye! „Ccc!” „Szszsz!” „Nahát' *— és hasonló csodálkozások futottak vé­gig a termen. Tertülete, ze­ngő basszusát még mélyebbre fogva, így szólt: — önök birkózásra várnak, tehát én bírókra kelek Pac Edgar Allan­­■ml. Egy hang a nézőtérről: — Hallod, a Pocval birkózik. Hí­res birkózó lehet, mert előneve is van. (Egy másik hang:) •— Edgar jöjjön ki! Fehér elszavalta az amerikai k­öltő „Harangok” című költeményét, de csak a fél ház tapsolt, a másik éle türelmetlenkedett. •— Ne harangozzon, hanem­­­ye­­rünk a birkózással­­... — kiál­ott be az előbbi hang. — Most Ady következik! — s­zólt közbe a már sápadt művész, de így harmadik néző újra felszól a színpadra: — Előbb lássuk azt az Allant, vagy nem mer kijönni? A rendezőnek közben remek öt­ete támadt. Az ötlet helyénvaló volt, mert a hangulatra már ráült a vi­har. i-i rendező elment a szállodába és elhozott két birkózót a délután sze­­replők közül. Amikor azután az Ady-vere utáni csendben a két bir­­kózó kijött a színpadra, az eg­ész ház tapsolni kezdett. — Lássuk! Gyerünk a műsor­­ait Majd a végén szavaljon! — szól­t a sokszáz torok és Fehér Arthur a színpad egy szerény sarkából volt kénytelen saját előadóestjének „ mű­­sorát” — végignézni. A történeti hűség kedvéért ideírjuk még ,hogy a végén a közönség a ■ ver­­seket is meghallgatta, de távozóján néhányan még felkiabáltak a sán­­padra: —■ Jobb lenne, ha szavaidé kel­lett birkózna. Ilyen szép szál embernel, az jobban illik! ... Seemann János, a BTC váloga­ott középfedezete hazaérkezett Franc­ia­­országból. Szabályszerűen lejelent­ke­zett a BLASz-ban, arról azonb­an nem döntött, hogy hol fog játszani és t

Next