Sporthirlap, 1932. november (23. évfolyam, 88-95. szám)

1932-11-05 / 89. szám

6 ét b­ífes&maliá '""­ Adorján — Alászolgája, kedves Szer­kesztő úr, miért oly borús? _— Na hallja, ha magát látom!... Különben is elég okom van a ma­gyar-német után, hogy a hangulat idomuljon a halottak napjához. — No, majd megvigasztal min­denért a derbi ... — Azt hiszi Adorján, hogy ez­zel kint lesz a futball a vízből? — A szódavízből mindenesetre. — Nincs már olyan meleg, hogy félrebeszéljen. — Pedig a szódavíz éppen a me­leggel van kapcsolatban. Mert pár héttel ezelőtt még alaposan fűtött a jó Isten. Elannyira, hogy az egyik MILL-meccs bírája rettene­tesen eltikkadt a szomjúságtól. Nosza, megállította a játékot és zordonan kijelentette: „Egy pohár szódát, vagy nem vezetem tovább a meccset." A pályaválasztó csapat intézője úgyszólván a föld alól, de előteremtette a szódavizet. De a bíró többször is szomjazott és többször is megállította szódáért a játékot __ — Gyerünk a csattanóval! — A pályaválasztó csapat elve­szítvén a meccset, most az ered­ményt megóvja azon a címen, hogy a szódaszünetek indokolatla­nok voltak. A bírót pedig külön feljelenti a szomjúsága miatt, így aztán megint csak a bíró issza meg a szóda levét. — Ha már a víznél tartunk, ta­lán tud valamit az úszósport kö­réből is. — Hogyne tudnék. A MUSz-ban panaszkodnak, hogy a futball el­­szipkázza a vezetőit. Lám, most Kiss Zoltánra került a sor, aki az ÚJTE szakosztályában olyan nagy és eredményes munkát végzett. A III. ker. FC pedig Czelle Lászlót, a válogatott vízipólójátékost viszi el... főpénztárosnak. — Mi ajánlja őt erre a tiszt­ségre? — A közmondásos zsugorisággá, ő még az MTK-Hungária pénz­ügyminiszterének a hírnevét is el fogja homály­osítani. Pedig ez igazán nagy szó. — Szóval szipkáznak az úszók­tól ... —No, azért nem kell őket fél­teni, ők is értik a dolgukat. Ezt bizonyítja, hogy az egyik úszó­klub vezetője állandóan selypítve ejtette ki az egyre jobban feltörő fővárosi egyesület nevét. Mikor már vagy tizedszer cselekedte ezt, odafordult hozzá az aposztrofált klub szakosztályvezetője: „Mond­ja csak, miért hív maga minket állandóan BSzE-nek? Mi az, hogy BSzE?” „Hát még ezt sem tudja” — álmélkodott naiv arccal a ra­vasz másik — „a BSzE annyi, mint Budapesti Szipkázó Egyesü­let ...” — Gondolom, hogy mit kapott erre. — Ó, azon a tájon megértik a tréfát. De ha már a MUSz-nál tar­tok, elmondom, hogy Homonnay Tivadar dr. személyesen is el akar búcsúzni a sajtótól és ezért a MUSz teára hívja meg a sajtó képviselőit. Lám, mégiscsak meg­becsülnek bennünket. — Adorján, csak nem gondolja, hogy a meghívás magának is szól? — Azt mindenki tudja, hogy én meghívás nélkül is ott vagyok, ahol teázni lehet. Ellenben beszél­jünk másról. Érdekli az atlétikai pletyka Szerkesztő urat? — Mi lenne az? — Hertzka Rezső azt az érde­kes indítványt hozta szőnyegre, hogy az atléták átigazolását két évre függesszék fel? — Ez igaz, meg is írtuk, de mi ebben a különlegesség? — Az, hogy várjon mit szólt volna Rudi bácsi, ha hat-nyolc évvel ezelőtt ezt az indítványt valaki más adja be, mondjuk ... mondjuk, hogy az MTE ... — Megmondjam magának? — Isten ments. Inkább vágjunk át a boxolás terére. — Nem fél, hogy ez rosszul „üt ki” magára nézve?. __ — Bár úgy ütne ki rám a boxo­lás, mint Énekesre. r— Miért? Az olimpiai bajnok­ságon kívül mi történt vele? — Megházasodik ... — Csak nem?­­Hiszen még gye­rekszámba megy. — Ettől még nyugodtan meg­házasodhat. A vasutastársadalom ugyanis azzal rója le a háláját az olimpiai győztes iránt, hogy pár hónapon keresztül minden vasutas harminc fülért ad havonta ahhoz a házhoz, amit Énekesnek fognak felépíteni. Ez lesz a második felhő­karcoló Magyarországon. — Ne beszéljen bolondokat. Mi az, hogy felhőkarcoló? Lesz egy rendes kis ház, amihez előre is gratulálunk Énekesnek. — Rendes kis ház? Elhiszem azt. Tessék ceruzát venni és szá­molni. Van vagy negyvenezer vas­utas. Ha csak egyszer is adják a harminc filléreket, ez már maga tizenkétezer pengő. De ők nem egyszer adják, hanem pár hóna­pon keresztül... — Én már boldog lennék, ha maga addig nem jelentkezne, míg a ház fel nem épül. — Tehát az újabb válogatott for­duló sem sikerült — állapítják meg spelankólikusan a pályázati fronton. Hja, a magyar csatársornak a lábá­ban, vagy egyebütt maradtak azok a gólok, amelyekre nemcsak a magyar közvélemény, hanem maguk a néme­tek is mérget mertek volna venni. — Így aztán azért evett bennünket a méreg — panaszolja egy hervadt tipelőnk —, mert a belső triónk... hiszen úgyis tetszik már tudni, mit részleteztem?... Meg azután azok az amatőrök!... Ha már nyolc gólt tud­nak lőni, akkor minek engednek be hozzá hármat?... Mi ez, kérem, vízi­póló?. .. Minden részvétünk a leégett tipe­­lőké, akik a váratlan eredmények miatt elestek a zsíros 10, vagy leg­alább 5 pontoktól. Míg az amatőrválogatott eredmé­nyét egyetlen próbálkozó sem talál­ta el, a magyar—német mérkőzés 2:1-es eredményére mégis rá­hibáztak tizennégyen, akik ezáltal egyszerre öt ponttal ja­vították eddigi pontállományukat. A legtöbb tip átlag 4—5 gólos magyar győzelmet várt a németek ellen. Ami pedig a magyar—csehszlovák amatőr meccset illeti, úgy látszik, hogy a pályázók nagy része még mindig nem bízik amatőrjeinkben annyira, ahogyan megérdemelnék. Még a leg­jobbat­ megközelítő tipet Schiffer József küldte be, aki egyik szelvé­nyén 8:2 arányú magyar győzelmet jósolt. De térjünk rá a sikertelenség el­­parentálása után a részletes ered­ménykimutatásra. Az elmúlt forduló a következő pályázókat segítette pontokhoz: Báder Károly, Hefkó Mihály, Je­nen Mihályné, Jelinek József, Kerény Miklós, Pfeifer Gyula, Piros István, Rill Béla, Róth Pál Sági Béla, Stet­­tinger Rudolf, Schlosser Kálmán, Schiffer József, Vojticzky Piroska, akik valamennyien öt-öt ponthoz ju­tottak a magyar—német mérkőzés pontos találata révén. A szerencse ezek közül a következő öt pályázót juttatja a Sporthírlap heti nyere­ményeihez: I. Stettinger Rudolf, Buda­pest, Szőlő­ utca 59., aki egy komplet futballabdát kap. — Ebből azt látom, hogy Szer­kesztő uram szeret engem. Lám, a Patyi bácsi máshogyan áll a sze­retettel. — Miért? Ő szereti talán ma­gát? — Engem nem. Viszont állan­dóan Pókainét szavalja, ha a va­sárnapi Hungária—Ferencváros derbire gondol. — Mit szaval? — Azt, hogy: „Melyiket sze­ressem, melyiket szeressem?” — Mit akar maga Patyitól?! — Ha már nála tartunk, elmon­dom, hogy Székesfehérvárról szen­­zit telefonáltak nekem. Langfelder lent járt játékos-ügyben. — Ugyan! Nem olyan Preis­­mann-eset ez is? — Nem volt időm ellenőrizni. Annyi biztos, hogy nagyon jó ka­pusa van az SzDVE-nek ... —­ Hogy maga mi mindent összegágog itt! — Csak a gágogásról ne tessék beszélni. A minap nagyon meg­jártam vele. Kint jártam a nagy­szombat utcai pályán és miután eszembe jutott egy régi operett­nek a slágere, elkezdtem dúdolni az eredeti szöveggel: gá­ gá, gá­­gá ... és így tovább. Egyszerre csak vállon ragad a köpcös kis jobbszélső, akinek a neve a feny­vesek illatát idézi fel és így kiált rám: „Már magának is a talpam­mal van baja?” Képzelheti Szer­kesztő uram, hogy eltalpaltam onnan. — Nem tudná megismételni? — Máris eltalpalok innen... II. Báder Károly, Pestújhely, Neptun­ utca 1., aki három hónapig ingyen kapja a Sporthirlapot. III. , IV. és V. Schlosser Kál­mán, Füzesabony, Vojticzky Piroska, Budapest, VII., Cse­rey-utca 13., Jelinek József, Budapest, Andrássy­ út 12., akik egy-egy hónapig kapják ingyen a Sporthírlapot. Az első helytől eltekintve ismét jelentékeny változást szenvedett a vezetők listája, amelyen az első tíz helyet jelenleg azok foglalják el, akik eddig legalább 17 pontot szereztek. A tizes élcsoport jelenleg így áll: Jeney Mihályné 41, Schaffer Jó­zsef 25, Pfeifer Gyula 24, Karuch József 22, Róth Pál 22, Hefkó Mihály 19, Sági Béla 19, Báder Károly 17, Heller Mária 17, Rill Béla 17 pont­tal. Mint érdekességet említjük meg, hogy a tíz közül négyen vidékiek és közülük csupán a miskolci Schaffer József dolgozik tömegszelvényes rendszerrel. A vidék őseréje tehát a tipfronton is érvényesül... A vezetők listája azonban egyálta­lán nem tekinthető véglegesnek,, hi­szen nagyon sokan állnak most is 16 és 15 ponttal az élcsoport mögött és a hátralevő fordulók bizonyára ezen a téren is tartogatnak meglepetése­ket. Tekintve azonban, hogy egyre közeledünk a finishez, itt az idő a komoly pozíció­javításhoz. Tessék kihasználni... Tizennégy pályázó szerzett 5—5 pontot a magyar-német mérkőzésen A magyar-csehszlovák meccs eredményét senki se találta el SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1932 NOVEMBER 5. Száger, a BSE jeles összekötő­csatára az egyik cégmérkőzésen bor­datörést szenvedett, úgy hogy az idén már nem léphet pályára. Újból amatőrök. Az MLSz amatőr­­zsűrije pénteki ülésén két volt profi­játékost nyilvánított amatőrré, Men­tes Ferencet, aki a Megyernek és Löwy Józsefet, aki az Ékszerésznek volt a játékosa. Érdekes, hogy köz­ben mind a két klub megszűnt. Laurkó János (volt Turul) és Juhász János (volt Vasas) játékosokat szin­tén amatőrré nyilvánították, de az­zal a megszorítással, hogy mind a kettő csak anyaegyesületében játsz­hat azonnal, különben még egy évet várni­uk kell. Beretvás V. hazajön, mert már Havannában sincs közönsége a futballeseményeknek és meg­szűntek a sztárgázsik­ ­Beretvás V. Ignác, a III. ker. TVE válogatott csatára két évvel ezelőtt tudvalevőleg Havannába távozott. A kitűnő futballista, akinek sikereiről több ízben beszámoltunk, le­velet írt fivérének, Beretvás Gyulának, az óbudai profik jeles fedezetének és levelében beszámol a havannai sport­viszonyokról és arról is, hogy rövidesen visszaérkezik Bu­dapestre, mert­­ végleg el­hagyja Havannát. A levél így szól:J — Kedves Gyula! Bizonyára meglepetéssel fogod olvasni leve­lemet, mert arról értesítsek, hogy november vége felé végleg haza­érkezem. Ennek okáról később, most csak beszámolok neked az itteni viszonyokról. — Még hónapokkal ezelőtt is a futball iránt óriási volt az érdek­lődés és éppen ezért nem volt meg­lepetés, hogy az itteni játékosok, — amellett, hogy polgári elfog­laltságot is vállalhattak — mint futballisták nagyon szép fizetést kaptak. Nagyon meg voltam elé­gedve én is az itteni helyzetemmel, mert szépen kerestem és amiért idejöttem, hogy egy kis pénzt sze­rezzek magamnak, sikerült. Az utolsó hónapokban azonban hirte­len rosszabbodott a helyzet. A ha­vannai klubok komoly anyagi ne­hézségek közé kerültek, a szerző­désileg megállapított fizetéseket nem tudják folyósítani és ezért a játékosok kezdtek az eltávozás gondolatával foglalkozni. A mér­kőzéseket alig látogatja a közön­ség. Míg hónapokkal ezelőtt mini­málisan 10.000 ember nézte­­ a meccseinket, most alig néhány száz néző van. Legyen az akármi­lyen nagyszabású nemzetközi meccs, nincs közönség és hiába vannak a havannai klubok játé­kosai nagy formában, a közönség hirtelen elpártolt a futballtól. Ennek elsősorban az az oka, hogy a gazdasági viszonyok hir­­telen, hihetetlen mértékben le­romlottak és a meccslátogatók javarésze még a napi szükségle­­teit sem tudja előteremteni, nem­hogy a mérkőzések nagy belépő­díjait fizetni tudná. A havannai klubok megpróbálkoztak a hely­árak leszállításával segíteni a bajokon, de mivel az egyesületek óriási büdzsével dolgoznak, a hely­árakat csak mérsékelt arányban szállíthatták le s azok a beállott leromlás mellett még mindig túl­­magasak.­­ A játékosok kivétel nélkül álamatőrök, akik minden hónap végén pontosan jelentkeznek a fizetésért, a klubok eddigelé fo­lyósították a fizetéseket, de már közölték a játékosokkal, hogy a megváltozott viszonyok folytán a fizetéseket le fogják szállítani. " Az európai játékosok közül, úgy tudom, senki sem fogadta el a fizetésredukciót, jómagam se, tehát az ősz folyamán megindul a játékosok visszavándorlása. Egyelőre azonban senki sem tud­ja, hogy Havanna után hol köt ki. — Én hazamegyek. Klubom ugyan nem akar elengedni, én azonban nem maradok, s ha aka­dályok nem merülnek fel, novem­ber vége felé megérkezem Bu­dapestre. Remélem lesz hely va­lamelyik első liga csapatban ne­kem is. — Náci. * Lám-lám már a külföldi futball­­eldorádók varázsa is megtört és lassan kint visszaszállingóznak az ezer színes reménnyel távozott fut­ballisták. Megváltoztatták a bíróküldést: Majorszky vezeti az Újpest—Kispest mérkőzést, Kann Ferenc a Szeged- Nemzeti meccset A BT bíróküldői a péntek esti pótülésen több lényeges változta­tást eszközöltek az eredeti bírókül­­désben. A legérdekesebb, hogy az Újpest—Kispest mérkőzést Ma­­jorszky, a Szeged—Nemzeti mérkő­zést pedig Kann vezeti. A bíróküldésben történt változások különben a következőik: Újpest—Kis­pest: Majorszky; Szeged—Nemzeti: Kann; FTC—UTE: Kohányi; Törek­vés—MÁV: Juhász dr.; MTK—33: Himmler; RTK—PSC: Schwarcz Ernő; Vasas—ÚTE: Bartók; Ganz— Féltén: Fülöp Béla; Schmoll— UMTE: Witzinger; M. Pamut—Főv. TKör: Géberth; Törökőr—Compac­­tor: Feni­chel; ZAC—­P. Törekvés: Beregi F.; Vérhalom—V­­­SC (ÚTE pálya, 2 óra): Pohlencz; KSC— OMSC: Zaphir; MÁV Előre—MTC: Vass Anitás; Cukrász—NSC: Katz; OFK—B. Testvériség: Tötössy; Dra­­sche—BTSC: Bakács Gergely; Grá­nit—KFC: Zimmenmann; VÁC—X. ker. (Ceglédi­ út, fél 1): Vogel Re­zső; M. Textil—B.­felsőváros: Ko­vács dr.; BKSE—GSE: Handel; X. ker.—MFOE: Szécsy; RMSE— M­SE: Fridlender. Szövetségi díj: FTC—UTE (Üllői­­út, 12) Sc­hlos­sárik; MTK—33: Hel­­lischauer; B. Vasutas—Testvériség: Jelinek; KAC—BTK: Zilahi Z.; Schmoll—UMTE: Handel; SzRTC— Hálókocsi: Orosz Jenő; I. ker.— ÉMOSz: Fohl; LTE—WSE: Grüm­battm; Vérhalom—VI­­SC: Tohl. Ifjúsági mérkőzések: SzRTC—Há­lókocsi: Deutsch J.; SzAC—MAFC: Chemnyák; LTE—WSE: Jelinek; MFTR—RAFC: Himmler E.; CsTK —MKE: Barna B.; MAFC—MFC: Bojnitzer; KSC—OMSC: Berger J. Határbíróváltozások: Újpest—Kis­pest: Orosz II.—Égető; Sebes!—Phö­­bus: Hauke—Újvári; Drasche—Dro­­glisták: Him­ler—Markovits; BSE— Fór. Vasutas: Kertész József—Lö­winger; BEAC—Elektromos: Pirhoff —Gálfi J.; Postás—VI. FC: Szan­getta—Sólymos Pál; MTK—33: Mol­nár—Bessenyei dr.; Kalapos— KASC: Nosdi Dezső. MILL mérkőzések bíróváltozása: Postás—Drasche, bíró: Mandel I. Vasas—UTE, bíró: Vass A.; NJTC —BTK, bíró: Potecz Béla; Pestúj­hely—NSC, bíró: Rausch. Odry ismét a Nemzetiben! A rákoscsabai Stefanovicsot is leszerződtetik (?) Odryval, a Nemzetiek kitűnő csatár- és fedezetjátékosával a klub nemrégiben egyoldalú szer­ződést bontott, így érthető meg­lepetéssel fog hatni a hír, hogy a Nemzeti ismét leszerződtette volt játékosát. Odry vasárnap már játszik is csapatában, csak még az nincs eldöntve, hogy melyik poszton. Itt említhetjük meg, hogy a Nemzeti a mai nap folyamán szer­ződtetni akarja a rákoscsabai Stefanovicsot. A rákoscsabai fiú, mint ismeretes, a Hungária tré­­ningjeire járt ki és szó volt róla, hogy a Hungária szerződteti. A tárgyalások megakadtak és most a Nemzeti, amely már korábban meg akarta magának szerezni a játékost, tárgyalásokat kezdett vele és csaknem biztos, hogy va­sárnap Szegeden ő is játszani fog a Nemzeti együttesében. A Vasas a Budafok ellen a kö­vetkező csapattal áll ki: Bereczky — Kovács, Rózsa — Vágó, Burger, Bene— Jec­kl, Sas, Egri, Brunecker, Stanzl II. A Phöbus vasárnapi csapata ez lesz: Juhász — Vavró, Szilágyi — Szadovszky II., Komáromi, Péter — Csere, Sztrigán, Futnyik, Tombor H., Hajós. A VÁC—Testvériség MILL baj­noki mérkőzést nem a Ceglédi-útom, hanem az amerikai úti Testvériség­­pályán játszák le 8 órakor.

Next