Sporthirlap, 1934. május (25. évfolyam, 35-43. szám)

1934-05-02 / 35. szám

4 Kikapott a Nemzeti Karlsbadban — A Sporthírlap távirati jelentése — Karlsbad, május 1. A Nemzeti vándorcsapata ked­den az FC Karlsbad együttesével mérkőzött és attól 2:1 arányú ve­reséget szenvedett. A félidőben még a Nemzeti vezetett 1:0-ra. A magyar csapat szépen játszott és vereségét csak a pártos bírónak, a karlsbadi Straussnak köszönheti, aki a helyi csapat második gólját, amely tiszta lesállásból származott, szabályellenesen megítélte. A karlsbadiak mindkét gólját Zeiss lőtte, a Nemzeti gólja Szécsi lövé­séből esett. A magyar csapat szerdán éjjel 1412 órakor érkezik Budapestre a nyugati pályaudvarra. MATTYÓK ALADÁR, az FTC alelnöke, a kitűnő sport­építész, súlyos műtéten esett át és jelenleg is az egyik fővárosi szanatóriumban fekszik, immár­­ a sikeres operáció után — ja­vulóban. NAPLÓ (rendkívü­li kiadás) Budapest, május 1. Rendkívüli megtiszteltetés késztet rá, hogy ne várjunk péntekig, hanem kivételesen már kedden folytassuk „Napló”-nkat. Rendes heti megjegyzéseink ugyanis tegnap a futballegyesületek élcsoportjának, az ú. n. profi I. ligának ülésén is szóba kerültek. Foglalkoztak velük. Tárgyalták őket. Mégpedig azokat a megjegyzéseket, melyek szerint a futballklubokban is hangulatot keltettek a válogatott játékosok között­­ a válogatott csapatot vezető szövetségi kapitány ellen. *■ A ligaülésen aligha mondták, hogy a Sporthírlapnak kötelessége volt a bécsi vereséget megelőző és az azt követő szörnyű hangzavarba belekiáltani: — Ne robbantsák szét a válogatott csapat fegyelmezett egy­ségét! Pedig kötelességünk volt. S ezt a kötelességet nem is végeztük rosszul, mert — mindenki tapasztalta — a zsivaj félbeszakadt. Válo­gatott játékosaink nyugodtan indulhattak a harcba s ha kifogásolni­való természetesen akadt is, a lelkesedés, az odaadás ezúttal nem hiányzott. Nem szokásunk becsületrendeket tűzni saját gomb­lyukainkba, azonban tény, hogy egyedül mi emeltünk szót a válogatás körüli csatározások sportszerűtlen túlkapásai ellen és ezzel véget is vetettük a visszásságoknak. Jutalmunk nem maradt el... * Huszonnégy órával a prágai és budapesti sikerek után, a profi I. liga egyesületei kimondták a bojkottot a Sporthírlap ellen. Erő­teljes és hatásos naplójegyzeteink miatt az „I. liga valamennyi egye­sülete kimondotta, hogy a Sporthír­lappal minden néven nevezendő összeköttetést megszakít”. Amint azt kedd délelőtt „szíves tudomásul­vételt kérve”, lapunk felelős szerkesztőjével közölték. „ Mi, akik itt a Sporthírlap hasábjain végezzük hivatásunkat, melynek nem minden önfeláldozás nélkül élünk, megtehetnék, hogy csakugyan szívesen tudomásul vesszük a profiegyesületek bojkottját. Mert éppen ők közölték régesrégen mindenkivel, hogy az I. liga a professzionalista egyesületek érdekképviselete. S ha ez az érdek­­képviselet szembekerül azokkal a sporthírlapírókkal, aki az igehirde­tők önzetlenségével és teljes anyagi igénytelenséggel szolgálják a magyar sportot, a közvélemény nem habozna ítéletével s azonnal tudná, hol védik a sportot és hol rejtőzik az önös érdek. De mi nem vesszük tudomásul ezt a bojkottot. Nem szíveskedünk tudomásul venni.­­ Mert mi nem mondtuk, nem mondjuk s nem is hisszük, hogy akadjon magyar sportvezér, aki a szövetségi kapitánnyal szemben engedetlenségre biztatja válogatott játékosainkat. A profi I. ligának sem akadhat olyan vezetője, egyetlen magyar futballklubban nem lehet olyan felelős személy, aki merné azt a felelősséget vállalni, amit a játékosok lázítójának viselnie kellene. Sőt, nem is hihető, hogy futballvezéreinket ettől csak a félelem tartja vissza, egész biztos, hogy ők maguk is a legteljesebb mértékben elítélnek minden ilyes­fajta kísérletet. Mert hiszen...« A válogatott csapat sikerei elsősorban a profi I. liga egyesüle­teinek kamatozna­k, a kudarcok terhét szintén főként nekik kell viselni. A válogatott játékosok dicsősége rásugárzik a klubokra, melyekből kiválogatták őket. Fiaskójuk visszahat egyesületeikre is.­­ De persze, vitatkozni sem lehet róla, hogy, igen is, lehetetlen légkör alakult ki néhány hónapja a magyar válogatott csapat körül. Kétségtelen, hogy a válogatás reakcióját a válogatás súlyos hibái provokálták. De még így sem szabad senkinek elfeledkezni arról, hogy a játékosoknak mindehhez semmi közük, ha beállították őket abba a csapatba, melynek tagjai a magyar­­címert viselik szívük fölött. Nekik akkor küzdeni kell — nem a kapitányért — Magyar­­országért. Ez csak nem vitatható ? ... *­És most tegyék kezüket szívükre futballvezéreink, úgy adjanak választ: képesek ellenőrizni­­ klubjaik felelőtlen tagjainak és még felelőtlenebb drukkereinek minden ténykedését?... Nem!... Hát akkor csak nem azonosítják magukat velük?!... A PLASz nyílt tanácsülésén mondta ki határozatilag, hogy bizalmatlan a szövetségi kapitánnyal szemben. A profivezérek nyíltan, a fórumon, az MLSz­­ben bírálták Nádas Ödönt. Amihez persze joguk volt. De ha akadtak, akik­­— felelőtlenül — erre még többet merészeltek, nekünk jogunk volt erélyesen leinteni őket. Jogunk volt követelni, hogy ne suttogja­nak játékosaink fülébe, ne igyekezzenek befolyásolni őket helytelen irányba! ... Mert ez akkor is bűn, ha felelőtlenül teszik!... * Mi elértük célunkat: játékosaink nyugodt légkörben készülőd­hettek a csehszlovákok és a bolgárok ellen. Az eredmény sem­ maradt el. S hogy jóhiszemű félreértések, vagy (nincs kizárva) rosszindulatú ferdítések arra késztették az I. liga egyesületeit, hogy „minden néven nevezendő összeköttetést” megszakítsanak velünk, ezt nem vesszük tudomásul. Ha az I. liga haragszik a Sporthirlapra, hát vegye tudo­másul : a Sporthirlap nem haragszik az I. ligára. Hogyan is haragud­hatna? Hiszen benne találjuk a magyar futballisták színe-javát. S mi értük, a magyar futbalsportért élünk, dolgozunk és­­ harcolunk! (Sz.) SZERDA, 1934 MÁJUS 2. , SPORT HÍRLAP Ma triáli­san a „főváros" — A Sporthírlap tudósítójától —■ Régen esedékes mérkőzés kerül lejátszásra a magyar-angol mérkő­­előtt. Budapest amatőrválogatottja csap össze a vidék legjobb amatőr­jeivel. Budapest kapitánya már kije­lölte a keretet, amelyből a csapatot össze fogja állítani. Ez a szeret ma délután fél 5-kor triált tart a Mil­lenárison. A triálra még pótlólag ezeket a játékosokat hívta meg a kapitány: Opata (MÁVAG), Vá­radi (UTE), Semsei (MTK), Gombos (Postás). Lénárt a csapat­összeállításról ezt mondta: * — A csapatot nem állítom össze a triál után. Megvárom a vasár­napi mérkőzéseket és az azokon mutatott formák figyelembevételé­vel jelölöm ki majd véglegesen a csapatot. Némi „zöldség" a bol­gár—magyarról — A Sporthírlap tudósítójától — Tízezer futballnéző között min­denfajta embertípus akad. Talál­koztunk a tribünön egy nézővel, aki először azért elégedetlenkedett, mert későn kezdték a meccset. A derék halandó szerint külföldön — ilyenkor — már négy órakor folyik a meccs. — És külföldön egy futballszö­­vetségi elnök — mondta — nem a kezdés után félórával jön a válo­gatott meccsre, mint az Usetty. Ez a néző egyéb kifogásolnivalót nem talált, sőt szomszédjával amo­lyan nyári, lagymatag vitába szállt. — Ugyan kérem. Bécsben az első garnitúra állt ki a bolgárok ellen. És így is csak két góllal rúg­tak többet. Meg lehetünk elégedve, hogy az osztrák csodacsapat csak két góllal jobb a­ csapatunknál... * A vásárcsarnokok, a környék bolgár kertészei testületileg vonul­tak ki futballista honfitársaikat megnézni. A változatosság ked­véért most őket ültette szép sor­ban a jegyszedő. A tribün sarká­ban is ült egy bolgár csoport. Csendben ültek. Tőlük eshetett gól, eshetett magyar vagy bolgár játékos. Csak ültek szótlanul, kö­zömbös arccal. Egyikük a félidő­ben „felmelegedett” és tört ma­gyarsággal beszélgetni kezdett ma­gyar szomszédjával. A végén a bolgár már annyit kérdezett a futballról, a szabályokról, a meccs­ről, hogy magyar szomszédja egé­szen belezavarodott. Az utolsó kérdése — a meccs vége felé — ez volt: —­ Aztán tessék mondani, me­lyik is a bolgár csapat?... * A pálya előtt kíváncsi nézősereg. Azok a nézők, akik nem tudtak bejutni. Érdeklődnnek a prágai eredmény iránt. Megmondjuk. Az illető nem elégszik meg a szám­szerű eredménnyel. Más is érdekli. — Ki rúgta a gólokat? — Nem tudom. — Hát nem hirdették ki a pá­lyán? — Nem. — Nahát... Szóval nincs megelégedve Pedig nem is látta a meccset... A HŐMÉRSÉKLET ALIG VÁLTOZIK. . . A Meteorológiai Intézet jelenti május 1-én este 9 órakor: Európaszerte meleg az időjárás. Itt-ott voltak zivatarok, de többnyire jelentéktelen esővel. Nagyobb eső (9—10 milliméter) csak Sziléziában esett. Hazánkban változó felhőzet mel­lett ma is igen meleg volt az idő. A hőmérséklet a déli órákban 27—29 fokig emelkedett és este 7 órakor is 23—25 Celsius fok volt. Esőt nem j­elentettek. Budapesten este 9 órakor a hő­mérséklet 18 Celsius fok, a tenger­szintre átszámított légnyomás pedig 760 milliméter, gyengén emelkedő irányzatú. Várható időjárás a következő 24 órára: Változó felhőzet, néhány he­lyen zivataros eső.­­ A hőmérséklet alig változik. ­ÍU iszac­sátycsa a prágai dup­lán » meleg €C vasárnapról — A Sporthírlap tudósítójától — ÉRDEKES! A sportban is van­nak éppen olyan hagyományos, mint érthetetlen kabalák. Loos Pepi, a csehszlovák sport egyik vezéralakja magyarázta Prágá­ban : — Az osztrákok akármit csinál­nak, akármilyen jó szériában van­nak, ellenünk nem tudnak játszani. Legutóbb megvertük őket Bécs­ben is. Sindeláron csak nevetnek Prágában. És nekünk éppen úgy nem megy a magyarok ellen. Mintha meg lettek volna babonáé­vá vasárnap is a mieink. — Ha mi ketten kerülünk a világbajnoki döntőbe — jegyezte meg tréfásan Dietz dr. —, hajlan­dók leszünk elárulni a titkot­­— a döntő után.* MÓRÉ ÉS PALOTÁS közösen írta a levelezőlapokat, így csak félösszegű befektetésre van szük­ség. A mai gazdasági viszonyok mellett az ilyen takarékossági akció érthető. Csak akkor tört ki a gyalázat, amikor a címzettek között egy bizonyos Katókára került a sor. Ezen a poszton csúfosan fel­bomlott az alkalmi egyesülés. A prágai posta ezúton tolmácsolja köszönetét Katókának. Ismeret­lenül is.* PETRU, a csehszlovák szövet­ségi kapitány edzőtársat keresett május 9-re Prágába az angolok ellen kiállítandó csapat kipróbálá­sára. Nádas melegen ajánlotta a II. liga válogatott csapatát. — Azt nem — jelentette ki erélyesen Petra. — Mert mit csi­nálok, ha kikapunk?!..* * AZ ÉTKEZŐKOCSIBAN fel­tűnő szép, de már nem egészen fiatal hölgy ült az egyik asztalnál. Az expedíció nőtlen tagjai nem tudtak betelni dicséretével. Nádas nem osztotta a többiek vélemé­nyét . — Tényleg nagyon szép lehetett — visszaamatőrizálása előtt. * BRÜNNBEN leszálltak a fiúk egy pohár ásványvízre, mert nagyon meleg volt. Móré Jancsi meglát egy szép lányt. Odaszól a fiúknak: — Figyeljétek, hozzásímulok. — Szemtelen! — csattant fel a magyarul beszélő kislány. •— Móré itt is rosszul helyez­kedik — jegyezte meg az egyik epés kísérő.* MARKOS nagy formában volt. Már t. i. mulattató formában. Mókáin nevetett az egész csapat. Vasárnap este a Vencel-téren olyan erélyesen dugta hirtelen kigyűjtött öngyújtóját egy sétáló úr orra alá, aki egy még nem égő cigarettával sétált, hogy az illető ijedtében majdnem rendőrért kiáltott. Mikor magához tért, alig győzte köszönni Markos figyelmességét. * KEVÉSBÉ volt hálás az az utcai reklámsétáló, akire valami néger nőbábut bujtattak. A bábu szoknyája szalmából volt és Markos égő cigarettával kezdett vele kacérkodni. Már-már fenye­getővé vált a helyzet, mikor Markos nagy komolysággal elordí­tott török halandzsabeszéde lesze­relte a halálra ijedt reklámost. * HÉTFŐN fájlalta a lábát Markos és Lénárd Ernő vett neki a pályaudvaron egy szép séta­pálcát azzal a feltétellel azonban, hogy ha megérkeznek Budapestre, mihelyt feltűnik a perronon Herzog Edvin alakja, Markos köteles a legnagyobb mértékben sántikálni és a legszúróbb fájdalmat mímel­ni. Markosra vall, hogy az új botot nyomban kipróbálta egy vonatra váró prágai úr a tyúkszemén. Csak úgy véletlenül. AZ EGYIK prágai magyar mondta: — Nádast már régen agyonver­ték volna Budapesten, ha ilyen jobbszárnyat mert volna kiállítani, mint Petru. Petru azt hozta fel mentségére, hogy a „sajtó nyomása alatt” állí­totta ki ezt a jobbszárnyat. Cseh­szlovákia világbajnoki csatársora már egészen másként fog festeni. Silnyt hazahozatják Franciaor­szágból, Swobodát Pöstyénbe kül­dik kárára, Kopeckyt felcserélik a Sparta Nejedlyjével, így fest majd a csatársor: Silny, Swoboda, So­­botka, Nejedly, Pucs. Erre már csettintettek egyet a prágai ínyencek is. * PUCS bájos volt. A banketten mondta: — 27 éves vagyok... Csak egy­szer játszhatnék életemben Sárosi mellett! ... Úgy tetszett neki Gyurka egy­szerű, de mégis ideális futballja. De miután Pucsot aligha szerződ­teti a Ferencváros, arról pedig igazán szó sem lehet, hogy Gyurka a Slaviába menjen, Puccs szívbéli kívánsága csak akkor teljesülhet, ha egyszer Középeurópa válogatott csapatát kellene összeállítani. Biz­tos, hogy Sárosi is, Pécs is be­kerülne.* A BEHAJIGÁLT SÖRÖSKOR­SÓKON nagyon felháborodott a magyar expedíció. Nádasnak még remegett a hangja a szállóban is, amikor panaszkodott Pelikán el­nöknek : — Tessék elképzelni, bedobálnak hozzánk söröspoharakat, amikor árnyékban is 27 fok volt a meleg. És nem volt egy csepp sör sem a kriglikben. Felháborító! Pelikán megértő mosollyal csat­lakozott a magyar kapitány véle­ményéhez. Globetrotter. Frissít a Törekvés... (Eső után?) Forrong a Törekvés-tábor. Min­den évben van valami a csapat körül. Tavaly az országos bajnok­ság elvesztve miatt forrongtak, idén pedig azért zúg a drukker­tábor, mert a csapat majdnem minden héten veszít egy pontot. Most már alig lehet bajnok a Törekvés. A vasárnap 1 :1-re végződött WSC—Törekvés-mérkőzés után mondta az egyik Törekvés-párti: — Hiába, nem lehet öreg játékosokkal bajnokságot nyerni. Az egyébként jóhiszemű vezetőség pedig sohasem tanul. Már a szezon elején változtatni kellett volna az évek hosszú sora óta hozzá nem nyúlt csapatösszeállításon. Fiatalok tudják csak megmenteni a hanyat­lásnak indult törekvést. A drukkerek által hangoztatott vádakkal a vezetőségben nem igen törődnek. — Elhatároztuk —■ mondja az egyik vezető —hogy ebben a szezonban már nem igen változ­tatunk a csapatösszeállításon. A jövő évadra azonban annál inkább. Nem fogjuk ugyan­akkor sem kicserélni egészen a csapatot, csak fel fogjuk frissíteni tartaléksor­ban levő jóképességű fiataljaink­kal. Egyébként vasárnap nagy meccse van a Törekvésnek. Az Elektromossal játszik. Az optimis­ták nem mondják erre a meccsre, hogy kár a gőzért, így beszélt az egyik: — Bele kell adni mindent ebbe a meccsbe! Ha Isten csodát művel, akkor még bajnokok lehetünk...

Next