Sporthirlap, 1935. április (26. évfolyam, 27-33. szám)

1935-04-13 / 30. szám

4 SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1935 ÁPRILIS 13. Zürich! A legnehezebb meccs! így utaztak el... Hári jubilál, Titkos 3000 személyes keresztelőre készül, Csehnek nem kell pénz, Pálinkás a második kis­teleki Polgár, Vincze zürichi „tőzs­­detippjei“, Rökk üzen a „falábú44- pártnak és egyéb válogatott hírek —* "A Sporthirlap tudósítóidtól . Utazik a válogatott csapat Svájc­ba. Megszokott régi kép: a váró­terem előtt külföldi emlékekkel teleragasztott utazóbőröndök, isme­rősök, klubvezetőik, edzők, itthon­felejtett masszőr, tizenhárom játé­kos. Pontosan 50 perc múlva indul a vonat, de itt van már mind a tizenhárom fiú. Hol vannak a régi bohémidők, amikor a játékos egy perccel a vonat indulása előtt lib­bent be a pályaudvar indulási csar­nokába?* Elmúltak ezek az idők. Az a kor­szak is, amikor a fiúk nagyrészé­nek vezérgondja abból állott, hogy van-e römikártya. És mit kellene vásárolni az úton? Most? * Például itt van CSEH LÁSZLÓ. Fodor Henrik dr., a PLASz fő­titkára az indulás előtt megkér­dezte a kék-fehér csatárt: — Matyi, van elég pénzed? — Köszönöm szépen, el vagyok látva... Fodor dr. csodálkozik, a króni­kás csodálkozik, hiszen régente másképpen volt. A túrák, a váloga­tott meccsek előtt Cseh Matyi... Tempóra mutan­ tura. (Bocsánat!) * Cseh új életrajzi adatai: 25 éves, 173 centi magas, testsúlya 71 kilóra emelkedett. Az indulás előtt jókedvű, az interjú közben udvarias és bizakodó. — Tizenharmadszor vagyok vá­logatott. Remélem, az osztrákok el­len, „átlépem” a szerencsétlen szá­mot. És dicséri a csapatot. Aztán vidáman kinyitja „útibőröndjét”. Egy fogkefe, futballcipő és alig miegymás. Valaki rosszmájúan jegyzi meg: — Ötperces játékhoz ez is elég ... Pedig nincs igaza a közbeszóló­nak. A Matyi nagyon megváltozott. (Előnyére.)* HORI-HORN GYÖRGY, a­­kapus is a vígkedélyű játékosok kategóriájába tartozik. 27 éves, 173 centi magas, 71 kiló. Három évvel ezelőtt volt először válogatott a csehszlovákok ellen. A világ legnagyobb komoly­ságával mondja: — Ajándékul kaptam a szép megbízatást. Pontosan huszon­ötször voltam válogatott kapus­tartalék. És büszkén, nevetve meséli, hogy a legmagasabban lakó pesti futbal­lista. Kérdő szemek merednek rá: — Talán az OTI-toronyban lakik? — Ugyan, kérem! A Sashegy tetején.❖ PÁLINKÁS JÓZSEF kapustartalék, egyetemi hallgató, negyedéves jogász. Nyolcvan kiló a testsúlya, 177 centi magas, 22 éves. Büszkén mondja: — Kisteleken kezdtem futballoz­ni Polgárral együtt. Egyidőben hagytuk el szülővárosunkat. Polgár valamivel „jobban tanul”. Ő már sorkatona a válogatottban, én pedig még csak tartalékos vagyok. * Húsz perc múlva indul a vonat, a válogatottak kocsija előtt nagy a tolongás. (Annyi a búcsúztató, hogy alig lehet a fiúkat meg­találni.) AVAR ISTVÁN következik, aki az utóbbi időben a „hallgatag” futballisták sorába lépett. Nem szívesen beszél magá­ról. De azért nem nehéz eltalálni az alaphangot: — Mit csinál a lurkó, Ricsi? — Óh, köszönöm szépen. (Sugárzik az apai arc ...) — Jól néz ki, Ricsi. Meghízott? — (Tiltakozva.) Dehogy, kérem. Mindössze 81 kiló vagyok. Ahhoz képest, hogy 176 centi magas vagyok, ez nem sok. Ugy­e? — Hányszor volt válogatott? — Tizennyolcszor. Pontosam ennyi éve futballozok. — Hány éves korában kezdte? — Tizenegy éves voltam. A meccsről is kérdezősködtem Ricsinél. Nem ... Aztán bocsána­tot kért, odament a cukorkaárus­hoz, vásárolt egy doboz bonbont, ki akarta bontani. Csak akarta. Arcán az a jól ismert, elérzékenyülő vo­nás jelent meg... Eltette a lurkó­nak.* VINCZE JENŐ „Félpár debreceni” a híres Markos—Vincze-kettősből. Hetven­­kilós, 170 centi magas, 26 éves. Gyakorlott interjúalany. Ő kérdez: — Mikor tetszik újból Debrecen­be utazni? — Bizonytalan. — Ugy­e, jó a csapat, szerkesztő úr? — Majd vasárnap este meglát­juk. — Úgy érzem, a magyar futball árfolyama emelkedni fog vasárnap Zürichben. (A környék nevet Vincze tőzs­dei hasonlatán. Az újpesti össze­kötő ugyanis civilben tisztviselő egy nagybanik­i tőzsdeosztályá­ban ...)B RÖKK EDE Huszonhárom éves, 80 kiló, 173 magas. Panaszkodik: — A Hungáriában elneveztek „szeleburdi-falábúnak". Hát majd megmutatom Zürichben. A „fa­lábú-párt” már tanulhatja a bocsá­natkérő beszédet. Kétszer voltam válogatott. Az osztrákok ellen sú­lyos sérülés után tettek be. A kon­dícióm nem volt kifogástalan. De most. Megálljatok csak! Kezével fenyegető mozdulatot tesz, arra a kérdésre pedig, hogy minek örülne legjobban, ezt vála­szolja: — Ha a húgomról azt írnák a lapok: „Rökk Edúsnak, a híres jobbszélsőnek a testvérhúga.” SÁROSI GYÖRGY A válogatott csapat legmaga­sabb tagja (182 centi). Hetven­nyolc kiló, 23 éves. Ezt mondja: — Most harmadszor játszom a svájciak ellen. Nehéz meccs lesz. A Svájciak tudása az utóbbi, években középeurópai színvonalra emelke­dett. Még 5 perc hiányzik az indulás­hoz. Búcsúzás, jótanácsok, előke­rülnek a zsebkendők. Aszerint, hogy lobogtatásra, avagy család­tagi elérzékenyülésre akarják hasz­nálni. Sietve „bemutatjuk” még a hátralevő fiúkat. TITKOS PÁL: — Huszonhét éves vagyok, 17 magas, 75 kiló. Í­gy érzem, most már elértem legjobb formámat. Mindenkit üdvözlök. Mindenkit meghívok a keresztelőre. Hat hét múlva lesz. Azokat is, akik tavaly eltemettek. A kertben elfér 8000 ember. LÁZÁR GYULA: 24 éves, 68 kiló, 171 magas. — Majd a meccs után nyilatko­zom! — mondja és már fel is ug­rik a vonatra. Egyik hozzátartozó­jának bizalmas közlése szerint teg­napra nagy névnapi mulatságot tervezett Polgárral, a Ferencváros másik Gyulájával. De elhalasztot­ták a jövő szerdára. Nagyon helyes. A naptár csak nem fog sportszerűtlenséget okoz­ni .... STERNBERG LÁSZLÓ Az újpesti hátvéd az újpesti bú­csúztató különítmény közé ékelve beszélget, csak feleségét lehet elfogni. Az amerikai szárma­zású fiatal asszony adja meg a sze­mélyi adatokat: — Huszonkilenc éves a Laci. Hetvennégy kiló és a pályán 175 centi magas. Otthon sokkal keve­sebb ... PALOTÁS ISTVÁN 26 éves, 172 magas, 72 kiló. Rö­vid, de velős nyilakozata: — Hetedszer fogok játszani a győztes válogatottban. BÁN NÁNDOR, a mezőnyjátékos tartalék: — 20 éves vagyok. Egyéb adat MŰVÉSZET Haála, Iványi-Grünwald, Köves versenyképes tájakkal, Vanczák, Siklódy, Pataky S. korstílusú portrékkal hozott világnívót. Aikelin, Nowinsky, Spindler, Csortos muzeális sikerei jelen­tékenyek, Gajzer, Csikász, Iványi L., Marjanovits kompozíciói erő­teljesek. Kovács G., Molnár, Schaffner kerámiái vonzók Káldor László. D"FÉNYES szakorvos vér-, bfk­- és n» Rákóczi-út 32.1. em­. t ajtó Aktusa J­aramban nap * taim: 180, 71. Még nem voltam vá­logatott. De tartalék mivoltomnak is nagyon örülök. Egyébként rekor­der vagyok. Az összes pontokon játszottam már bajnokit. Sőt ka­pus is voltam már bajnokin. Ez is valami.* Négy óra 50 perc. Indulás. A villanymozdony rákapcsol. Mind­járt az elején. A futballcsapatok példát vehetnének a villanymoz­donytól. Még egy nyilatkozat:­­ Jánossy Béla, az Újpest edzője! — Újra lesz egy nehéz vasárnap­juk.* A vonat már messze jár. A pá­lyaudvar előtt tekintélyes számú búcsúztató csoport beszélget. Ta­kács Béla, a Hungária másodedzője a B­ csapatot dicséri... Márkus Pál. flífyi spact... Emlékezzünk egy régi zürichi meccsre! Amikor először eszméltünk rá, hogy a futballhoz a tudáson kívül akarat és szív is kell — A Sporthírlap tudósítójától —­Tizenháromszor mérkőztünk meg eddig a svájciakkal. Nyolc győze­lem, két eldöntetlen és három vere­ség a mérleg. Ezek közül is a legfájdalmasabb, ami ért: az 1924 május 18-i zürichi 2:4. Ez volt a bevezetője a legnagyobb csalódásnak, amely a magyar fut­ballt valaha is érte. Ekkor indult útjára a magyar válogatott csapat Páris felé, amikor az olimpiai fut­­balltorna biztos győztesét látták benne itthon és mindenütt az egész világon. És­­ ekkor indult meg egyszersmind a magyar futball a lejtőn lefelé, ekkor kezdtek kiüt­közni azok a végzetes hibák, ame­lyeket még ma sem tudtunk egé­szen levetkőzni. „Magyarország csapata elbizako­dottan ment a küzdelembe és játék nélkül játszott", írta az akkori Sporthírlap. „Fáj ez a kiábrándulás”– folytat­ta, „de jobb, hogy most jött, mint egy héttel később, (t. i. a párisi olimpián. Szerk.) ... És jobb, hogy a csapat leckét kapott abból, hogy a futballban biztosra menni nem lehet, hogy ebben a szép játékban az győz, akinek a tudásán kívül akarata is van, meg szíve is ... És ha a Svájcban szerepeltek egyikében-másikában ez nincs meg, — ám jöjjenek a helyükbe mások. Aki nem felel meg ennek a hármas követelménynek, — félre vele. Aki­nek nincs magyar szíve s nincs ma­gyar akarata, annak a tudása sem kell.” „Súlyos vereséget szenvedtünk a lelkesebb, gyorsabb és eredménye­sebb svájci csapattól”, írta a Nemzeti Sport. „A magyar csapat mindannyiunkra egyenesen kínos benyomást tett. A vereség egyik fő oka, hogy nagyon sok játékos tudása csődöt mondott. Ha még csak azokkal történt volna ez a baleset, akiktől nem vártunk abszolút tökéletes teljesítményt, nem lett volna baj, de éppen az volt a magyar csapat katasztrófája, hogy rendíthetetlennek hitt oszlo­paiban rengett meg." A Zürichben megjelenő „Sport” szerint: „A magyar csapat kifino­modott stílusával a svájciak el­szántságukat, lendületüket és lelke­sedésüket szegezték szembe. Ezek olyan tényezők, amelyek nem egy nemzetek közötti mérkőzésben bizo­nyították be jelentőségüket. Svájc nem,csak gyorsaságával és győzni­­akarásával, hanem technikai ké­szültségével is kitűnt. A magyar csapat csupán fölényes labdakezelé­sével felelt meg a várakozásnak. Hatásos, de nem eredményes volt a játékuk. Pontos passiók, finom stoppok, de lassú startok, semmi temperamentum.” Hej, hányszor kellett mindeze­ket megírnunk azóta is. Hány mér­kőzést vesztettünk el, melyben csak a technika csillogott, de küzdeni tu­dásra már nem tellett. Vájjon a holnapi nap új korszak hajnala lesz-e? Mi bízunk benne, hogy igen. Kölykök tavaszi vizsgája a bajor-magyar előtt — A Sporthírlap tudósítójától —­A vasárnapi Bajorország—Ma­gyar profiválogatott mérkőzés elő­játéka a Budapest—Budapestkör­­nyék kölyökválogatott - mérkőzés lesz. Ezen a mérkőzésen a kölykök újabb tanúbizonyságát adhatják fejlődésüknek. A két csapat, amelyet Gudenus Hugó báró, a kölykök kapitánya most öszeállított, majdnem e­gyenlő játékerejű. Talán a pestkörnyéki csapat valamivel erősebb. A Bu­­dapestkörnyék csapatában játszik ugyanis a KAC-védelem, amely már igen nagy hírnévre tett szert a kölykök világában. Kiváló játékos még a környéki csapatban Hudecz, a X. ker. FC balhallja (nemrég fedezték fel), nagyon ügyes a két Hrotka-gyerek is. A már ismert kölyökjátékosok közül ismét látni fogjuk Barsit és Csömört. Budapest csapatában nagy ér­deklődés előzi meg Révésznek, a jobbhátvédnek a játékát, aki Ré­vész Bélának, a kitűnő edzőnek a fia. Mint tartalék szóhoz fog jutni valószínűleg Maly is, aki viszont a jelenleg Észtországban működő Maly Antalnak a fia. Itt ismert kö­­lyökjátékos Sárosi III., Holpert, Sarovetzky, Sáfrán. A BT UTASÍTOTTA a bírákat a BLASz átirata alapján, hogy a játékosok igazolása alkalmá­val mind a két csapat intézőjét hív­ják az igazolás helyére, az igazolvá­nyok fényképeit pedig ellenőrzés végett a tokból emeljék ki és vizsgál­ják felül. TOLDI ELSŐ TRÉNINGJÉT TARTOTTA sérülése óta tegnap az Üllői­ úton. Nagy kedvvel végezte gyakorlatait. Még kapura is lődözött. Csak éppen fejelésre nem vállalkozott még. Ka­pura küldött bombáin nem látszott meg a háromhetes kényszerszünet. Háda nem győzött kapkodni utánuk. — Nagyon jól esett a mozgás — mondta­ a tréning után. Nem fárad­tam el. Nem is erőltettem meg ma­gam. Félek az izomláztól. Négy kiló­val könnyebb lettem a betegségem alatt. Ezt is be kell hozni. — Húsvétkor viszontlátjuk a pá­lyán? — Alig hiszem. Majd a derbin talán.

Next