Sporthirlap, 1936. február (27. évfolyam, 10-18. szám)
1936-02-01 / 10. szám
SZOMBAT, 1936 FEBRUÁR 1. SPORTHIRLAP Újpest rangadó lázban! Várják a Hungáriát a 4500 emberes mammutgyártól a kávéházon keresztül a villamosremszig mindenütt Phöbus—Újpest kooperáció! Kétezer munkás egy gyárból! 100 külön villamos! Csak Sternberg pesszimista! — A Sporthirlap tudósítójától —• Dübörög a nyolcvanhetes villamos az újpesti Váci-úton az amerikai stílusú mammutgyár felé. Azt dübörgik a kerekei: Ran-ga-dó! Ran-ga-dó! A GYÁR KAPUJÁBAN aranysapkás viceadmirális,, az Izzó főportása, Márkus úr. Percenkint zárja a gigantikus vaskaput, teherautók robognak, társzekerek dübörögnek be az udvarra és kocsisok kiabálnak le a bakról, sofőrök a volán mellől a viceadmirálisnak. — Na, mi lesz vasárnap? Győzünk? .Jöfit** ,t: így — 3:2-re — nyugtat meg minden bejövőt Márkus úr. — Honnan tudja? — csodálkozunk. — Ő ne tudná? — ütközik meg naivságunkon a körülló segédszemélyzet. — Ő vasárnap jegyellenőr kint és éppen az elnök úrék BIK-pálya Budafok Február 2-án, vasárnap délután fél 3 órakor Budafok-Kispest Nemzeti Bajnoki mérkőzés, előtte fél 1 órakor Budatétény—Somogy profi bajnoki mérkőzés páholya körül__ Ez fizetésttlen tisztség. A viceadmirális, aki idősebb, családos ember, sportszeretésből csinálja. Dübörög a munka, az ember a tulajdon hangját is csak elmosódottan hallja. — Hányan vannak a gyárban? •— kérdezzük. — 11500-an, cirka. És több mint a felük kint lesz a meccsen. Az egyik épület felé különösen nagy a forgalom. — Jegyekért szaladnak — magyarázza Földes Károly, a kézilabda olimpiai keret tagja. — Ott adja Braun úr a jegyeket — Bajuszos úr magyaráz a várakozó sofőröknek, idegeneknek. — Újpest győz! Bár a Hungária technikában felettünk áll, de testi erőben mi vagyunk magasan felettük! Ő csak ért a testi erőhöz.Fogl I., a Fogl-gát édes bátyja. — Kiss Zoltán alelnök úr azt mondta a tegnapi klubvacsorán, hogy ennyire még sose volt teszt az Újpest győzelmére — meséli izgatottan Hörömpöly, a Tungsramműkedvelőgárda rendezője. Nem lehet baj... FÉLÖT, ZOKOGVA BŐG FEL A GYÁR SZIRÉNÁJA, árad kifelé a 4500. Arányi Árpád, az Újpest társelnöke is itt van, elsodorja a tömeg. Beugrik a portásfülkébe. Egy perc múlva kijön. . — Vereség! — mondja sötéten. — Mi az, mi az? — Legyőztek a potyajegykörök... Az egyre áradó tömeg kilencven százalékban a meccsről beszél. Egy munkás hozzánk lép: — Szerkesztő úr, írja meg, hogy erre az egy meccsre egyesül az Újpest közép és a Phöbus közép! Ezt úgy közli, mintha azt mondaná, hogy Laval és Leon Blum együtt fogja szidni vasárnap a francia kormányt. Bemegyünk AZ IGAZGATÓSÁGI ÉPÜLETBE. Mint egy hangyaboly, de olyankor, amikor lakodalom készül benne. — Rangadó? — mondja Füredi, az UTE titkára. — Ez azt jelenti, hogy Kiss Zoltán cégvezető úr perenként ötször hív be, hogy a jegyigénylőket vagy elégítsem ki, vagy ártsam távol személyesen! Ez a nagy forgalom pedig azt jelenti, hogy minden újpesti feszt a győzeemre__Kár, hogy nincs annyi szablljegy, ahány feszt újpesti. Arányi nyargalászik egyik írójából a másikba, m. v. — Legalább 20.000 néző! — kurogatja duhajul. — És győzzön a tudás, vagyis mi! Megdöbbentően szerény. — Győzelmet várok — zokog a titkár — és a kedélyek lecsillapolását, mert ez már több, mint örülökháza ... KABŐS HOZZA A VÍVÓSZAKOSZTÁLY NÉVSORÁT, s persze símán kap jegyet. (Nyerjen ön is Európa-bajnokságot, kap ön is.) Páli János, a várószoba „főnöke” így lelkendezik a derbihangulatról: — Soha ilyen rangadót! Már előre meg lehet tőle bolondulni, annyi az izgalom ... Hála Istennek! Gyöngyösi I. Oszkár, a Tungsram kultúrház vezetője, aki csárdást írt az angol királynak (velszi herceg korában) és a Charming Prince egy üveg „barack”-kal lepte meg érte, azt mondja: — Győzünk! Nagy nap lesz az a vasárnapi, ők is nagyon együtt vannak, mi is! Ha kikapunk? Ugyan, kérem! De ha mégis? Ja, akkor később kell majd megnyernünk a bajnokságot, van idő, elég hosszú a szezon... És ha döntetlen? Akkor nem történt semmi. De ezek olyan valószínűtlen esetek... És ez a kifelé hömpölygő 4500 fenntartásnélküli véleménye. A gyárból A KÁVÉHÁZBA megyünk át, a lilák másik fészkébe. A dohányfüstös zsibongás csendestengeri lakatlan sziget a gyár zsivaja után. Egy asztal: — Talán minden idők legnagyobb Újpest—Hungária csatája lesz vasárnap — mondja Rainprecht Vince vállalkozó. — Az eredmény? Újpest—Hungáriát mondtam, ugye ... Na. Szivaros! — A háló sor plusz dönt majd a javunkra — mondja Iczkovits Ármin, az UTE főpénztárosa. — Szivaros! Úgy látszik ez az új újpesti csatakiáltás. Nem rossz. Szivaros... Egy másik asztal. — Papírforma szerint a Hungáriáé a meccs, — mondja Udvarias Pál kereskedő — de a valóságban mi győzünk két góllal. Tuti... — Müller ezen a meccsen fog először csődöt mondani — jósolja sötéten Krammer József lakatosmester. — Majd a Puldi (Kállai) megmutatja a Hungáriának! Együtt voltunk iasok ... Ez meggyőző.— Be fog rozsdásodni az aranycsapat a stadionban — böki oda foghegyről Várszegi Tibor kereskedő. 3 P€HC€ V€Z€T A>e£& &ptoftxflfcom Védencet Rohanunk A STADIONBA. — 3:1-re győzünk — fogad a kapuban nemes egyszerűséggel Diki, a főszurkoló. — öt év alatt RFRFTVAC Iflerinper Gyula III. ker. FCDLnLl Vllofutballszakazlete VIII. József körút 31/A. Omniátál Tel.: 335-S2 gn®” Címre ügyelni! egyszer tudott győzni ellenünk a Hungária, pont most győzzön, mikor úgy kellenek a pontok?... Nem lehetnek oly udvariatlanok, igazán. A PÁLYA?! Langfelder és Jánosy megelégedetten nézi. — Príma! —véli Jánosy. — Tökéletes, ragyogó, szenzációs. — Az újság kis csapadékot jósol, — mondja Jordonan Diki. — Akkor biztos szép idő lesz, — mondja logikusan Langfelder. De ennek a pályának már egy kis csapadék sem árt. A kapuban, kimenet, Sternberg kiabál utánunk: — A csatársorunk biztos rúg egy gólt, tehát csak 1:5-re kapunk ki... Micsoda elbizakodottság! Utolsó állomás: A VILLAMOS ÁLLOMÁS. A re míz. — Hogy készülnek a rangadóra? A válasz: — 100 különkocsi kéreti a Berlini tér és Stadion között, már délelőtt 11-től. Ccc!.. — Igen, igen, — mondják Roppant szakszerűen az egyenruhások — délelőtt is már elsőrendű fontosságú amatőrmeccs ... Aztán a meccs kezdetéig a forgalom csökken, tároljuk a kocsikat... — Pardon? — Ja? Hát félreálítjuk, a villanygyár elé. A meccs után várjál a közönséget. Szóval összesen cirka százharminc vonat lesz a Berlinitértől Újpestig, a remíztől a stadionig meg cirka száz különvonat. Egyes, kettes, hármas szerelvények. És mi kérem, minden tekintetben tudatában vagyunk az egész rangadó fontosságának... Egy beszkártista utánunk kiált: — A hungaristákat egy „3-assal” fogjuk hazaküldeni. Szép, szép! De ettől a „3-astól” még — 4:3 is lehet. Gergely Miklós. MIT CSINÁL Ii, NA ££ Vasárnap délután az Újpest pályáján megvív egymással a Hungária és az Újpest. Ezzel a viadallal párhuzamosan, de a nézőtéren, magvív egymással a két csapat tábora. Ez a harc ugyan csak visszhangja a pályán dúló csatának, de megvívásához éppen úgy idegek és erő kell, mint amazéhoz. Az újpesti tölcsérek ellen a Hungária a helyzeti energiáját dobja harcba, azt a tudatot, hogy ők a bajnokság éllovasai. Az újpesti tábor nagyobb harci egysége ellen talán szétszórt kék-fehér gerilla,csapataik fogják felvenni a harcot. A meccs végén aztán atomjaira bomlik a tábor és kiki újra visszazökken a magánéletébe, ahol a maga egyéni módja szerint örvendezik, vagy szomorkodik, az eredményhez képest. HOGYAN ÖRÜL ÖN? HOGYAN BÁNKÓDIK ÖN? Ezt a két kérdést tettük fel egynéhány szurkolónak a holnapi nagy meccs előtt. FODOR ÚR az MTK-kaszinóban kijelentette, hogyha győz a Hungária, nem fog pezsgőt inni, mert egészen természetes dolog, hogy a Hungáriának győznie kell. — És ha kikapnak? — Akkor azt fogom mondani, hogy pechünk volt. — És ha nem volt pechük? — Akkor nem kapunk ki. Fodor úrral nem könnyít zöldágra vergődni. Hátha mással igen. — Mondd, kérlek, — vettük elő HOFFMANN GYÖRGYÖT, rajongó hungarista barátunkat — mit csinálsz, ha győz a Hungária? — Elmegyek egy zenés kávéházba. — Ez igen! És ha kikap? — Beveszek egy aszpirint és lefekszem. Ezek után feltelefonáltuk GREINER URAT, aki szintén óriási hungarista. — Uram, mit csinál,, ha győznek ? — Fogom magam, lemegyek a stamin-vendéglőmbe és eszem egy jó disznótorost. — Ez igen. És mit csinál, ha kikapnak? — Ugyanazt. Neki van igaza. Most csak arra vigyázzon, hogy döntetlen ne legyen. Mert akkor éhesen marad. A BOCSKAI Orosszal a jobbösszekötőben áll ki az Attila ellen. Más változás a csapatban nincs. A miskolciakat, mint régi vetélytársakat várják s különösen Bánra kíváncsiak. A pálya jó, érdeklődés kielégítő. I