Sporthirlap, 1936. július (27. évfolyam, 52-60. szám)

1936-07-01 / 52. szám

O­SZ­TÁ­LYOZ­ÓKÖN­Y­VÜNK A számok beszélnek Hungária: 34, Ferencváros: 32, Phöbus: 24, Újpest: 18 összefoglalva az első EK-for­­duló második „félidejének” ta­pasztalatait, amelyek ránk, ma­gyarokra vonatkoznak,­­ kevés okot találhatunk az örvendezésre. Mert ime, tapasztaltuk, hogy leg­egészségesebb futballcsapatunk az az Újpest, amelyet kétségtelenül a leglelkesebb, leghivatottabb fér­fiak vezetnek, de amely mögé év­tizedek alatt sem sorakozott akkora tömeg, hogy a csapat sike­reinek hatása megfelelő mélység­ben és szélességben érvényesülhes­sen az egyetemes magyar futball javára. És ezt olyan körülmények okozzák, amelyeken a sport nem változtathat. Láttuk továbbá, hogy a teljesen vállalati alapokra épült Phöbus küzdött leglelkesebben a magyar KK-csapatok közül s ennek köszönheti, hogy­­ ha a sorsolás szeszélye leküzdhetetlen akadályt is állított eléje, a bu­kásában is nagy, értékes sikert aratott, hiszen egyetlen gólkülönb­séggel maradt csak a Sparta, a csehszlovák bajnokcsapat mögött. Viszont a Hungária „simán” kiesett, a Ferencváros pedig há­romgólos előnnyel sem tudott ke­resztüljutni a prágai Slavia­­gáton. A Hungária és a Ferencvá­ros... Az a két csapat, amelyért százezrek szíve dobban Magyar­­országon s amelynek eredményei­re idegenben élő magyarok is égő érdeklődéssel figyelnek.....­­ ....... , Slavia—F­erenc­város 17:32 (Péntek: Prága, Eredmény 1:0 (2:0). Góllövők: Vacek, Kopecky, Vud­acsil, Horak.) A mérkőzés lefolyásáról már szombati számunkban részletes tu­dósítást közöltünk, ugyanott adtuk bírálatunkat is. A két csapat osz­tályozását azonban most megis­mételjük, egyrészt az összehason­lítás kedvéért, másrészt azért is, hogy azt a hibát, ami múlt héten — a telefontudósítás közben —■ az osztályzatok közé csúszott, ez­úttal kiigazíthassuk. Phöbus — Sparta 24:23 (Szombat: Berlini­ utca. Ered­mény: 4:2 (2:0). Góllövők: Szi­kár, Béky, Zajicsek, P. Szabó Szikár, Nejedly.) A Phöbus páratlan igyekezeté­vel csaknem teljesen ellensúlyozni tudta­ a Sparta nagyobb tudását. Az eredmény —* * és éppen ez a Phöbus legnagyobb dicsérete — tökéletesen fedi a játék képét. De azért az utolsó pillanatban beka­pott gól nélkül sem lett volna ir­reális az eredmény. Még csak annyit, hogy a Phöbus különb sporttelepet érdemelne. Újpest—Torino 18:30 (Vasárnap: Újpest-Stadion. Ered­mény 5:0 (1:0). Góllörők: Ko­csis 11.esből, Vincze, Pusztai, Zsengellér 11-esből, Vincze.) A mérkőzés előtt azt hallottuk, hogy a Torino nem az olasz W-t játsza. A mérkőzés nagyrészében azután láttuk, hogy a torinói csa­pat rendszerint 1­9 emberrel vé­dekezett. Mégis­ súlyos vereséget szenvedett. Szerintünk elsősorban azért, mert az Újpest kitűnő tak­tikával játszott. Nem használta ki a Torino visszavonulásait arra, hogy állandósítsa Maina kapuja előtti tartózkodását s ily módon le­hetővé tegye az olasz­­ merevíté­­sét. A hátvédek és a fedezetek nem hagyták szabadjára az elől por­­tyázó Torino-csatárokat, tehát a pálya közepén gyakran maradt tér az olasz játékosok számára, akik persze ilyenkor igyekeztek tá­madni. Támadásaik eredménytele­nül törtek meg a biztos újpesti védelmen, az újpesti csatároknak viszont szintén maradt helyük a támadáshoz. Valójában az Újpest Planicka 1 Háda 1 Fiala 1 Korányi 4 Daucsik 1 Papp 2 Vodicska 3 Pósa 4 Tuhlar 1 Polgár 3 Prud­a 2 Lázár 4 Horak 1 Tánczos 3 Vacek 2 Kiss 3 Bradács 2 Sárosi dr. 3 Kopeczky 2 Toldi 1 Vyd­acsil______1 Kemény______ 4 Slavia: 17 Ferencváros: 32 Mies bíró (Ausztria): 2. Csikós 2 Klenovec 2 Weber 1 Burger 2 Fekete 2 Cstyroky 2 Borsányi 2 Kostyalek 2 Megyeri 3 Boucsek 2 Péter 2 Srbek 3 Béky 2 Faczinek 2 Szikár 2 Zajicsek 2 Solti 3 Braine 3 Turay 3 Nejedly 3 P. Szabó 2­ Kalocsay 2 Phöbus, 24 Sparta: 25 Mattea bíró: 1. Ilyen egy országos amatőr baj­no­ki, középdöntő! Avagy : "''4 ■ Hogyan készül a Szolnoki MÁV az NB-re? — A Sporthírlap tudósítójától — Vasárnap Szolnok került a vi­déki futball érdeklődésének közép­pontjába. Vasárnap délelőtt a szolnoki korzón, a Tisza-parton mindenki a MÁV-ról és a Nagy­kanizsai ZTE legendás hírű csa­patáról beszélgetett, az országos bajnoki középdöntő esélyeit latol­gatta. Az NZTE-játékosok is kint sé­táltak a Tisza partján, kis csopor­tokban. A szolnoki srácok egymás­nak mutogatták. Nézd, az a Csöngey! Csöngey volt a mumus Szolno­kon vasárnap délutánig. A szol­noki mamák így ijesztgették ra­­koncátlankodó gyermekeiket: — Ha rossz leszel, akkor a Csöngey öt gólt fog lőni a MÁV- nak. Mert Szolnokon mindenki a MÁV csapatával foglalkozik, a tisztes családanyák főzés, vagy gyermekeik kiporolása közben azt számolgatják, hogy hol kell majd a MÁV-ot megerősíteni, ha beke­rül az NB-be. Ennyi hölgyszurko­­lója Magyarországon egyetlen csapatnak sincsen, mint a szolno­kiaknak.* Délután a mérkőzésre érkezőt érdekes kép fogadja: kocsitábor, Cegléd, Kecskemét, Tápiószele és sok egyéb futballközpont vonult fel itt „egy- és kétlóerős” kocsi­kon. Sőt Szombathelyről is jött egy szurkoló, de ő később beval­lotta, hogy nem szurkoló, hanem kém. — Nem szégyen megfigyelni a következő ellenfelet — mondogatta a szombathelyi urambátyánk — a szolnokiaknak is volt szívük Diós­­győrbe elküldeni egy vezérszurko­lót, megfigyeltetni a DVTK-t és az Sz. MÁV-ot. (Megnyugtatjuk a szombathelyi „kémet”, a szolnokiak is elküldték rögtön az SZTE-mérkőzés után amatőredzőjüket, Bosnyákot, hogy nézze meg ő is a győri DVTK— Szombathelyi MÁV mérkőzést.) # 1 ! Mikorá Zsi­nyi csapata meg­jelent a pályáit, udvariak, mond-­ hatni tiszteletteljes taps fogadta őket. Persze Csöngeyt szemlélte mindenki. Még hozzá respektussal, mert a nagyhírű kanizsai közép­csatár bizony jókötésű, erős le­génynek mutatkozott. A SO-ik percig volt is miért iz­gulni, az NZTE-csatársor nagyon szépen passzolgatott, Röchbaum, a középfedezet hidegre tette a MÁV- belsőket. De csak 30 percig. Ek­kor a két tartalék szélsőfedezet: Velkágh és Vilcsek, valamint a tartalékhátvéd Pécze teljesen el­tűnt. A MÁV-támadások akadály­talanul gördültek és hamar bent ült két dugó az SZTE hálójában. * Szünetben csendes mindkét öl­töző. Az egyik még bízik, a másik még nem mer bizakodni. Szünet után fél perc alatt kap­nak a kanizsaiak még egy gólt és ettől kezdve teljesen leállt a csa­patuk. A közönségnek is megjön a hangja. De az ötödik gól után már csak humorizálnak. A Zrínyi­­játékosok is. Pápai udvarias mo­sollyal engedi be Kolláth és Hor­váth lövéseit, általában egyenesen előkészítik a MÁV-nak a helyzete­ket. A közönség Kerekes elnököt élteti... 10:1, vége... » A szolnokiak egészen mámoro­sak az örömtől, az NZTE szinte túl flegmatikusan fogja fel a ve­reséget. — 1936-ban először kapott ki a csapat — mondja örményi száza­dos, az NZTE vezetője —, egyszer mindenféle sorozatnak vége szo­kott tenni. És még egyet, sokat játszottunk, túljátszottuk magun­kat a tavasszal és az utolsó négy hét... Az alosztályi döntőre, Bajára és vissza utaztunk 440 km­-t, a DKASE elzeti elődöntőre Debre­cenbe utaztunk 900 km­-t, most idejöttünk és innen vissza Nagy­­kanizsám 700 km. 2080 km-t utaz­­tünk négy hét alatt, ez sem hasz­nál éppenséggel... — Azután más baj is volt — folytatja Benkő, az SZTE inté­zője — a csapat Hungáriát ját­szott, hat ember haragban van egymással, nem is beszélnek, ez nagyon is meglátszott. A tartalék VeV­aá­gh 1935 november óta nem játszott mérkőzést, minden össze­­jött... Azért 10 dugót kapni... Az SPORTHÍRLAP SZERDA, 1936 JÚLIUS 1. taktikája nem is kapta meg teljes jutalmát, mert Maina nemcsak ki­tűnő, de hallatlanul szerencsés ka­pusnak is bizonyult. „Normális” kapus legalább három gólt besze­dett volna azokból a lövésekből, amelyeket Maina védett. Vienna—Hungária 18:34 (Középeurópa Kupa-mérkőzés, Bécs. Eredmény: 5:1 (1:0). Gól­lövők: Gschweidl, Pollak, Müller, Pollak, Pollak, Pollak.­ A Hungária ezen a mérkőzésen ugyanazt a játékot mutatta, mint a Pestin. Egy ideig nagy kedvvel rohamozott, azután egy-két siker­telenségen kedvét veszítve csak­nem leállt. Zajtalanul távozott a KK-ból... egész tavaszi bajnoki idényben összesen 18 gólt kaptunk, most egy mérkőzésen 10-et. Még sze­rencse, hogy hajnalban érünk haza Kanizsára... Egész éjjel utazunk, hogy hajnalba érkezzünk­­laza, amikor a szurkolóink még alusz­nak. A győztes fél persze másképpen beszélt. — Nem volt véletlen, hogy egy héttel ezelőtt 4:1-re vertük a Budai „11”-et — mondja Kerekes szakosztályi elnök, akinek talán a legnagyobb része van abban, hogy a Szolnoki MÁV ennyire fel­javult — most feljövőben, van a csapat. Nem vagyok elbizakodott, de most már nyugodtan nézek az országos döntő elé és azután... Ter­mészetesen erősítünk, ha bekerü­lünk az NB.be. Sürgősem kell sze­reznünk egy hátvédet és három csatárt, már ki is szemeltük őket­. Ezenkívül valószínűleg megtörté­nik a fúzió a MÁV és a SzAK kö­zött. A szerencse is velünk van és ez is kell. Most megvan a lelki ön­bizalma a csapatnak, ez volt, ami­re sokat javított a szolnoki vasutasok formáján a megjavított pálya is, amelyet a csapat Leveles társelnöknek, a Szolnoki MÁV má­sik lendítőerejének köszönhet. ^nlvtlX/ tj ffiU/l lov bO O&KsN­bCrboIvb­ ^ ^ # _­­ • Ezenkívül valószínűleg megtörte- Végezetül vigasztalásul a kani­nik a fúzió a MÁV és a SzAK ko­­zsaiaknak. Kapott már a Fradi is jött. A szerencse is velünk van és 11 gólt, kapott már az Újpest is ez is kell. Most megvan a lelki ön­ 11 gólt, ők a 10 dugóval még elég bizalma a csapatnak, ez volt, ami előkelő helyen állanak... i nagyon is hiányzott, nem volt szék­­em­ a csapatban és ezt javítottuk fel.• Hári 2 Maina 1 Futó 1 Brunella 2 Sternberg 2 Ferrini 3 Seres 2 Gallea 3 Szűcs 2 Janni 2 Szalay 1 Prato 3 Pusztai 1 Bo 3 Vincze 2 Baldi 4 Kállai 2 Galli 3 Zsengellér 2 Buscaglia 3 Kocsis ______1 Milano _______2 Újpest: 18 Torino: 30 Pfützner bíró (Csehszlovákia): 2. Havlicsek 2 Szabó 2 Rainer 1 Kis 2 Schmaus 1 Biró 3 Kaller 2 Kiss 3 Hoffmann 1 Turay 4 Machu 2 Sebes 3 Molczer 2 Sas 3 Gschweidl 2 Müller 4 Fischer 2 Cseh 4 Pollak 1 Dudás 3 Érdi ______2_ Titkos _______3 Vienna: 18 Hungária: 34 Wunderlin bíró: 1. 70. NÉV■•••■«••••• Tb'S : U1Hn.ii CÍM: . , .............................* Könnyezve és lesújtva is üdv a KK-nak! Jegyzetek az első forduló szo­morú lapjainak szélére — A Sporthírlap tudósítójától — A Középeurópa Kupa első for­dulója befejeződött. Négy magyar csapat közül három kiesett. Okunk van minden elkesere­désre, okunk volna nagyot ütni a KK fejére, amely idén annyi szo­morúságot okozott nekünk, de mi ennek­­ éppen az ellenkezőjét tesszük. És ennek igazán örülhet­nek a KK apostolai, mert ha igaz, hogy a KK dicsérete annál érté­kesebb, mennél, rosszabbul sze­replő nemzet részéről jön, akkor a mi elismerésünk rangban rögtön Svájc­ után következik.­­ • A Középeurópa Kupa már sok válságot állt ki és a nagy harc, ami érte folyik, idén is szolgálta­tott válságos fordulatokat. Hiszen, minden gáncs, vagy erőszakosság, minden elröppent szitok, vagy sö­­röskancsó, minden csalódás árt a KK-nak, de éppen az bizonyítja e nemzetközi mérkőzések életrevaló­ságát, hogy kiheverték az emléke­zetes Slavia—Juventus botrányt, kiheverték Kladno részvételét is s ugyanúgy ki fogják heverni, sőt máris kiheverték az Admiranerek kilengéseit s Ferrini és Korányi horogütéseit. Mert a Középeurópa Kupa igazi küzdelem. Harc a javából. A klasszis igazi próbaköve, a közép- európai futball vezérszerepének egyik legfőbb biztosítója. S ha egy csapat otthon meg tudta is szerezni a bajnoki érmet, erre az éremre csak a KK mérték­hitelesítő intézete üti rá az igazi aranypróbát. Ezt a mi rossz mérlegünk da­cára is el kell ismernünk. • A magyar futballnak rossz éve volt. A Hungária fölényes baj­noksága nem vet jó fényt a me­zőnyre, viszont maga diktálta nagy iramát a Hungária sem tud­ta tartani, amit szezonvégi gyenge bajnoki eredményein kívül főleg nemzetközi mérkőzéseinek soroza­tos kudarca bizonyít. Újpest és a Phöbus példája vi­szont azt a tételt igazolja, hogy a KK-ban aránylag mindig jobban szerepel az a csapat, amely friss erőket tud a küzdelembe venni, akár kényszerpihenői felépültek, akár új szerzemények legyenek is azok. A Ferencvárosból csak a régen nélkülözött hazai pálya tudott az évi átlagnál jobb teljesítményt ki­csiholni.* A KK küzdelmei nem folynak kifogástalanul sportszerű körül­mények között, ez igaz. A KK nagy jelentőségét bizonyítja, hogy mindenütt nemzeti ügyet csinál­nak belőle, nagy jutalmakat tűz­nek ki érte s a kockán forgó nagy tét felhevíti a szenvedélyeket. De­­ az a legény, aki állni tudja a harcot, a Hohe Warte, a Lenna, az olasz arénák, vagy az újpesti stadionok „poklában’’ is. Aki a KK-ban csalódást keltően szerepelt, az ne erre az ártatlan versenydíjra vessen, hanem saját­magára. * Hiszen nemcsak nekünk esett rosszul, hogy a Ferencváros csa­patát kövekkel és söröskancsókkal dobálták meg, de — a jövőre vo­natkozó aggodalmakkal szemben — Springer Ferenc dr., a Ferenc­ város vezetője is hangot adott annak a sportszerű felfogásnak, amit egyidejűleg Valousek, a Sla­via főtitkára is képviselt, hogy: | 1 . || ■ ibi —Bj iffcrrenfM fk II­I iHiWiItfWaTMg A min H WIV6£ t. i. az izgatott légkörnek ezek az általában kölcsönös kilengései nem befolyásolhatják az egymásra utalt középeurópai nemzetek sport­barátságát.• Ismételjük, a KK-ra szükség van! Hiszen ennek a szerencsét­len idei fordulónak is sokat kö­szönhetünk. Köszönhetünk egy új, sok­ hivatott magyar nagycsapa­tot, a Phöbust és számos tanulsá­got,­­amire különben talán rá sem jöttünk volna. Hogy t. i. csodák tízévenkint átlag csak egyszer születnek, hogy minden csuklógyakorlatnál jobban erősít egy új és friss erő és hogy még a legbölcsebb egyesületi ve­zető is tévedhet, amikor aszongya hogy: „Bízzák csak ránk, mi ma­gunktól is tudjuk, mi a teendő!” • Külön boldogság, hogy mind­ezek mellé még itt van az lépest sikere­s az a remény, hogy a lila­­fehér csapat hasznosítani fogja már idén is az első forduló tanul­ságait. Ama régi KK-tanulság alapján, hogy más kárán tanul az okos. A KISPEST DÖNTETLENÜL VÉGZETT A POGONNAL Hétfőn Lembergben játszott a Kispest portya-mérkőzést a Pogon ellen. Csak eldöntetlen eredményt sikerült elérniük, 0:0-ás félidő után 1:1 arányban végeztek. A Kispest dugóját Nemes lőtte. A bíró 1:1 ál­lásnál nem adott meg a Kispestnek egy szabályos dugót.

Next