Sporthirlap, 1938. január (29. évfolyam, 1-9. szám)

1938-01-01 / 1. szám

2 ­ Meglátogattuk Cseh Matyit Mátraházán „Februárban hazamegyek, március­ban játszani akarok" — A Sport­hírlap tudósítójától — Mátraháza, dec. 30. Itt Ölök Mátraházán egy igen tetszetős­ vendéglőben. Cseh Lászlótól jöttem ide, a szanató­riumból, egy felségesen szép erdei ösvényen, tíz percnyire jelzett úton húsz percig, de bár csak félóráig tartott volna. Azon fogok igyekezni, hogy Matyinál tett látogatásomat úgy beszéljem el, amint történt. Nem fogok hozzátenni semmit, nem is színesítem és nem is tálalom az újságírás hatásos, de nem mindig őszinte módján. Azt akarom, hogy úgy érezd magad, olvasó, mintha te kocsiz­tál volna fel a Mátrába ezen a kristálytiszta téli napon, hogy másfél órát elbeszélgess Csehvel, a jelenkori magyar futballsport egyik legeredetibb tehetségével és legérdekesebb alakjával. Most magatokra hagylak kettőtöket.* Itt ül veled szemben a Hungá­ria kék melegítőruhájábar­, papucsban, apacsínyben a szana­­tóri­um habljában, látod, milyen jó színben van, hogy lesütötte a vakító hó és hogy meghízott, mióta utoljára láttad a Zs­idókórházban s­rpad­­tan és beesett arccal ? Négy ki­lót hízott az utolsó két hétben. Bocsásd meg neki, hogy­ némi szakálla van. Nem számíthatott arra, hogy váratlanul betoppansz ide s ha nem vár látogatót, mi az ördögnek borotválkozzék. No, kérdezz tőle valamit! Nem tudod, hogy mit? Hát kérdezd meg, hogy van? * ■— Köszönöm, jól vagyok• Lázam nincs, úgy érzem magam, mint akinek kutyabaja. Nincs is nekem bajom, fejemet teszem rá. Ha nem akarnék tavasszal K. vevőinek­­ és ismerőseinek !­­ B.U.É.K. M. sportcipőtizem VI., Podmaniczki­nica 49. sz. újra futballozni, szóval ha „civil” lennék, akkor nem is kellene itt lennem. A magán­élethez elég egészséges vagyok. De é­n még 3—4 évig focizni szeretnék. Szeretnék még sok örömet sze­rezni­­ az elnök úrnak.­ Ezért akarom összes­z­edni magam töké­­letes­­. A mandulagyulladásom után tú­lkorévn kezdtem játszani, ez volt a dolog. Ezt most helyre­hozom. Ha az OTI hosszabbítást ad, február közepéig itt mara­dok, játszani úgy sem fogok előbb, mint március vége felé, ha már jó idő lesz. — És nem unja magát, Cseh úr? — Repülnek a napok! Két hete vagyok itt, de úgy tűnik, mintha tegnap jöttem volna­ Hogy mivel telik az időm? Reg­gel hétkor kelek. Fél nyolckor reggelizem, félkilenckor kifekszem a napra és nem hagyom aludni a többieket, mert horkolok. Fél­tizenegykor űzőnkön, sétál­gatok, egy órakor ebédelek. Ke­tőtől négyig általános pihenés. Fél ötkor uzsonnázom, hétkor vacsorázom. Erről jut eszem­be... Tessék szíves lenni fel­szólni az Erzsike húgomnak a Dohány­ utca 70-be, hogy süs­sön meg egy szép libamájat és frozza magával vasárnap, ha meglátogat. A libamáj: lehet nagy is. Ja és még egy. Tessék szólni a Berger igazgató úrnak, hogy ha Szombaton meglátogat, hozzon magával egy olyan svájci sapkát■ Lehet nagy is, mert a fülemre akarom húzni. Ja és még egy. Talán a kávéfőzőmre is szükségem lesz, ha az orvos megengedi a feketekávét. Egy­egy kor­y bort megengedtek, de marja a torkomat. Beesszavam­­ra. Vizet kap inneni utána. No, pendíts meg már valami futballtémát, öregem, hiszen úgyis tudja, hogy az fekszik a begyedben. Legyél nyugodt, ő is szívesen beszél róla. Kérdezd talán azt, hogy mit szól a Hungária portyaered­ményeihez, va­t két győzelem és két dön­tetlen, sez mintem elég szép ered­mény. Pláne, hogy az erősebb ellenfelet győztük le. Csuda izgalomban várom a s eredménye­■ kel­. . —­ Sajnálja Cseh úr, hogy nem utazhatott a csapattal? — Dehogy sajnálom! Unovl a portugálokat. Már nagyon érez­tem, hogy pihennem kell. Nem mentem volna el szívesen. Azt akarom, hogy tavaszra teljes erőmben legyek. Ez a fontos nekem, mert azt akarom, hogy idén is bajnokok legyünk. — Gondolja, hogy ez sikerül­ni fog? — Ki tudja? A Ferencváros most nagyon egy­ütt van. A mál­tai kirándulás nekünk is jót tett, nekik is jót fog tenni. És mégis­­azt mondom, hogy megelőzzük őket. Ha rajtam midik, minden­esetre. — Nem lesz baj, hogy olyan régen nem játszott? — Nem. Elárulok valamit, de ne adja tovább- Van nekem itt egy gömbölyű kövem. Jól gurul. Azzal szoktam délelőttönkint passzolgatni. Jobblábbal passzo­lom a balnak, ballal a jobbnak. Nem szabad egészen kijönni a játékból. Kár, hogy a Fradi— Hungáriát nem ezzel a követ fogjuk játszani... (Valld be, hogy boldog vagy! Látod a tekintetében, hogy meggyőződése szerint beszél és nem frázisokat­ akar mondani. Arca még' pirosabb­ lett, való-.­sággal tűzbe jött.). Olvasnivalót most ne hozza­nak neki, mer­t van bőven, csak győzze valamennyit. Mostanában főleg Az ember tragédiáját olvassa- De bevallja őszintén: nem igen érti, mit akar mondani Madách. Épp ezért most elolvas egy négy­kötetes Madách-életrajzot is, hátha attól okosabb lesz. Adyt már jobban érti. Őt életrajz nélkül olvassa. * Veszed észre, hogy már másod­szor ásít mióta együtt ülsz vele? Ennyire untatnád? És ha már ez a helyzet, hogyan lehet ennyire őszinte? Csak vond felelősségre, hadd restelkedjék! : , ,■— Igen, ásítottam. De nem azért, mert unatkozom, hanem azért,­­mert kivételesen rosszid aludtam az éjjel. Pedig minden éjjel jól alszom. Ma pedig for­golódom és hánykolódtam. — Miért? — Azt álmodtam, hogy fut­ballozom. Persze a Hungáriában játszottam, de fogalmam sincs, hogy ki ellen. Arra határozottan emlékszem, hogy a Hungáriában nagyon sok fiatal játszott és nekem folyton veszekednem kel­lett velük. Mindig rossz helyre ad­ok a labdát, tessék képzelni, micsoda méreg az. És a leg­jobban az dühített, hogy nekem magam­nák sem ment a játék. Akárhogyan igyekeztem, rosszul játszot­am. Futkostam jobbra, balra, nem csoda, ha fáradtan ébredtem és nem eléggé kialud­va. Hát ezért ásítottam. Pardon­ :— Meg vall bocsátva. De akkor megyek és hagyom aludni. — Ah, most már nem fekszem le ebéd előtt. Megvárom a postát, mindjárt itt lesz. . ...... Nem sok levelet kap, de nagyon örül mindnek, ürüli Alfrédtől kapott hosszú levelet, amelyben,­­ türelemre inti őt az pöreg’v Dietz , doktor is írt egy szép levelet neki. Hogy mennyi­re sajnálja a válogatott csapat egyik oszlopának kidőltét- Szur­kolók is írnak néha-néha, ezek gyógyulásra buzdítják. Na és persze a fiúk és Schaf­­fer... ők nem írnak leveleket, de minden városból küldenek eg­y-egy képeslapot. Most a leg­utóbbiban már boldog újévet is kívántak.* Bocsánat, hogy közbeszólok. Nem vagyok orvos, nem beszél­tem Cseh orvosaival, nincsenek röntgenfelvételeim. Mégis azt merem mondani, hogy Cseh Matyi­s nem komoly beteg. Miért mondom ezt? Figyeld meg, amint itt hanyagul hátradől a karosszék­ben és mesél, magyaráz. Vedd észre kézlegyintéseit, amelyek közismertek és vedd észre cinikus megjegyzéseit erről és amarról (s melyeket éppen azért nem érdemes feljegyezni, mert ciniku­sak.) Ennek az embernek a modora, világfelfogása, beszéde pontosan ugyanaz, mint volt azelőtt-Már­pedig a betegség át­formálja az embert. A komoly betegség istenhívőt varázsol az istentagadóból, elmélyedő elmét a felszínes emberből, szangvi­­nikust a flegmatikusból és flegmatikust a könnyen hevült­ből. Cseh semmit sem változott. S ha egyénisége, lelkisége ugyanaz, mint volt, — már pedig ugyanaz — akkor testi állapotá­ban sem lehet komoly változás. * Most pedig köszönj el Matyi­től s kérdéseiddel se hátráltasd tovább gyógyító kúráját. — Köszönöm, hogy meg­­látogatott. Jól esik, ha gondol rám valaki, mert én is sokat gondolok a barátaimra. Üzenem mindenkinek, hogy jól vagyok és alig várom, hogy újra játszhas­sak. Mindenkinek boldog újévet, hungaristáknak, fradistáknak, újpestieknek egyformán. 9. Hát így él és így pihen Cseh Matyi a Mátrában, szikrázó, csillogó fehér hegyek közt, egy csodaszép szanatóriumban. Sokat diskurál újdonsült barátaival, edzést is­­ tart a gömbölyű kővel s legfőbb gond­ja pillanatnyilag a fülrehúzható sapka és a libamáj. Most még külön öröme is lesz, mert Piskó úr (aki nagy hunga­rista) átmegy majd hozzá Gyöngyösről és visz egy üveg savanyúpaprikát-Libamáj — savany­úpaprika ... Mi kell több a teljes gyógyulás­hoz?? Tabi László. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1938 JANUÁR L Olvassa asz ELLENZÉKEI-mert a legmegbízhatóbb és legfrissebb anyagot a legki­válóbb újságíróié feldolgoz­­ásában hozza. Hirdessen asz ELLENZÉKIEN-mert ezt a lapot minden komoly vevő és eladó min­dennap elolvassa. Szerkesztőség­ét Hartóhivall. • CL­U­J-KOLOZSV­ÁR, anivergitatis Str. (Egyetem-n.) 8. m. Langfelder Ferenc válasza az Elektromos vádjaira: „Ha nem kapunk sürgősen elégtételt, kénytelenek leszünk az ügyet a bíróság elé vinni41! —­ A Sporthírlap tudósítójától — Általános feltűnést, sőt megdöb­benést keltett városszerte Kovács Dezső dr.-nak, az Elektromos fut­­balligazgatójának pénteken megje­lent nyilatkozata, amelyben nem kevesebbet állít, mint hogy Szendrődit az újpesti össze­­kötők „felsőbb utasításra hanyagolták el” a válogatottak Venus elleni pró­bamérkőzésen. Egyéb, nem ke­­vésbbé súlyos panaszokat is tar­talmaz az Elektromos futballigaz­­gatójának nyilatkozata. Langfelder Ferenc, az Újpest igazgatója az alábbiakban válaszol a nyilatkozatra: — Megdöbbentett Kovács Dezső dr.-nak a válogatással kapcsolatban adott nyilatkozata. Kovács dr.-t én nem ilyennek ismertem, vagy két­­évtizedes sportbarátságunk alatt ez az első ízléstelenség, amelyet a­ részéről tapasztalok. Meg vagyok róla győződve, hogy csak csalódott­­ságának első pillanatában ragad­tatta el magát ennyire és ő maga lesz az első, aki egyesületemnek, válogatott játékosainknak és nekem sietve elégtételt ad. Mert ha nem így lesz, akkor bizony legnagyobb sajnálatunkra kénytelenek lennénk az ügyet a megfelelő bíróság elé vinni. — Addig is csak két dolgot aka­rok már most leszögezni. — Az egyik az, hogy eddig el­képzelhetetlennek tartottam, hogy sportember még csak gondoljon is olyasmire, hogy egy játékost „fel­sőbb utasításra elhanyagoltak”. Minden mástól eltekintve, olvassa el Kovács dr. úr a­ mérkőzésről szóló tudósítást. Ebből megtudhat­ja, hogy Szendrődi például nagyszerű gólját éppen Vincze Jenő passzából érte el. — Sajnálatomra egy­ személyi ügyet is likvidálnom kell. Azt mondja Kovács dr. úr, hogy a májusban Belgrádban megtartott B­ válogatott mérkőzésen résztvett játékosai tele voltak panasszal. Minthogy pedig ezt a csapatot én vezettem és az azóta eltelt nyolc hónap alatt sem a játékosoktól, sem az Elctromos vezetőitől egyetlen panaszhangot­­sem hallottam, fel­hívom Kovács dr. urat, hogy ezeket a panaszokat pontonként a nyilván­­osság előtt konkretizálni szíves­kedjék. Fogl //. elmondja, hogy mi az a sportszerű gondolkodás — A Sporthirlap tudósítójától — Fogl II.-vel, a volt sokszoros válo­gatott hátvéddel találkoztunk. Elbe­szélgettünk a futballról és közben szó terelődött a sportszerűség fogalmára. — Ugyan kérem, — legyintett Fogl Karcsi, — manapság már ezt a fogal­mat is nagyon kiforgatták valódi jel­legéből. Majd én mondok egy jó pél­dát az igazi sportszerű gondolkodás­ra. A történet így hangzott: — Rangadót játszottunk az üllői­úti pályán az FTC ellen. (Lehet, hogy már Ferencváros volt.) Az első fél­időben az egyik FTC-csatár kapura lő. Knoll, a kapusunk kiszalad és a gólvonal előtt egy méterrel ölbekapja a labdát. Ebben a pillanatban a síkos talajon elcsúszott és kiejtette a bőrt, de rögtön utánakapott és megfogta. És ekkor — óriási megdöbbenésemre — a középvonalnál álló Schiller já­tékvezető kétszer fütyül és gólt ítél ellenünk! Odakiáltottam neki, hogy jöjjön a kapunkhoz, de ő nemet in­tett. Erre felemeltem a kezemet és jeleztem, hogy lemegyek a pályáról. Példámat követte az öcsém Is és Ki­rály, az egyik fedezet. Az öltözőben dühösen láttunk neki a vetkőzésnek.­ ­ Alig vetettük még le a cipőnket, be­állított Bródy Sanyi az FTC-ből és azt mondta: „Karcsi, gyertek vissza, a játékvezető megsemmisítette azt a vitás dugót.” Én nem akartam Bródy­­nak hinni, de az becsületszavával meg­erősítette, hogy igaz, amit mond. Erre gyorsan felvettük a cipőket és mindhárman visszamentünk a pályá­­ra. Irtózatosan beleszálltunk a játék­ba és 3 dugót rúgtunk a FTC-nek, így lett az eredmény 3:1. — Nem 3:0? — kérdezzük. — Nem. — feleli Fogl Karcsi és még a szeme is ragyog. — Bródy Sa­nyi nem mondott igazat, a játékve­zető nem vonta vissza az­­ítéletét. Csakhogy Bródy Sanyi nem tartotta sportszerűnek, hogy az FTC teljes csapattal játszon egy olyan Újpest ellen, amelyből három játékos hiány­zik. Az ő sportszerű gondolkodásával ez nem fért össze. Inkább bejött az öltözőnkbe és egy jámbor hazugság­ul visszacsalt bennünket a pályára. Bennünket, az ellenfél játékosait! Hát kérem, történnek manapság ilyen dolgok? ... ÚJABB MÉRKŐZÉSSEL BŐVÜLT BUDAFOK PORTYÁJA Fiala Antal, a Budafok FC intézője csütörtökön éjjel táviratot kapott a portvázó csapat vezetőjétől. A táv­­irat közlése szerint a csapat po­tvája újabb mérkőzéssel bővült, sőt Tichy Ede portyavezető szerint arra is re­mény van, hogy a portya még újabb meccsekkel fog bővülni.

Next