Sporthirlap, 1939. január (30. évfolyam, 1-8. szám)
1939-01-07 / 2. szám
4 SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1939 JANUÁR 7. Hatalmas újpesti siker Egyiptomban Újpest—Kairói válogatott 5:2 (2:1) — A Sporthírlap távirati jelentése — Az Újpest csapata Vízkereszt napján második portyamérkőzését játszotta Egyiptomban, Kairó városában az ottani városi válogatott csapata ellen. Miként első mérkőzésén az alexandriai válogatott ellen, Kairó csapata ellen is győzelmet arattak a li Lafehérek. A mérkőzésről alábbi táviratunk számol be: Kairó, január 6. Ma, Vízkereszt napján Kairóban játszottunk a kairói válogatott csapata ellen. 10.000 néző jelent meg, mert első mérkőzésén a csapat meglehetős tekintélyt szerzett. A mérkőzést Mohammed Joussuf vezette. Csapatunk összeállítása a lehető legerősebb volt. .Vagyis: Sziklai — Futó, Fekete — Szalay, Szűcs, Balog — Kocsis, Vincze, Hidasi, Zsengellér, Kállai. Már az első percekben látszott, hogy labdakezelésünk sokkal kifinomultabb, mint ellenfelünké. Az egyiptomiak viszont meglehetősen energikusak és gyorsak, s ezért gólhelyzeteink kimaradnak. A kairói csapat néha veszélyes, de hátvédjeink biztosan állanak lábukon. A 9. percben nagyon szép támadást vezetünk és Zsengellér megszerzi első gólunkat. 1:0. Ezen még csak jobban felbuzdul ellenfelünk és sikerül is egyenlítenie, a 24. percben Asri révén. Nagy lesből kaptuk a dugót, de Mohammed barátunk nem sípolt. Nem sokáig örülhettek az egyenlítésnek. Öt perccel később, a 29. percben Kállai szép csatárakció végén bombalövéssel vezetést szerez. 2:1. Vége az első félidőnek. A második félidőben már könynyebben bánunk el a kairói csapattal. A 18. percben Zsengellér szögletrúgás után kapásból vágja a hálóba a labdát, öt perccel később nagy kavarodás támad a kairóiak kapuja előtt és Hidasi ér el gólt. Már 4:1-re vezetünk. A 25. percben Asri kiugrik és megszerzi a kairói csapat 2.-ik gólját. Vincze gólja a 30. percben 5:2-re növeli előnyünket. Szögletarány 8:2 (3:0) az Újpest javára. 8-án, vasárnap Port-Saidban játszunk. Servet bey, hamar „készenlétbe" kellett volna állnom! Két perc sem telt el a gól után, amikor kapusuk kivetődött Palágyi beadására, Horváth kapura szúrta a labdát s a kapus helyett a jobbhátvéd védett — két kézzel — a kapuvonalon. A játékvezető egyszerűen — továbbot intett. A közönség itt is nagy füttykoncertet rendezett erre a gesztusra. Három perc múlva a fenti kezelés pontosan megismétlődött. Eredmény: lásd fent. Bizony kissé elvesztettük nyugodtságunkat és idegesek lettünk, de még így is állandóan támadtunk. Ekkor akcióba lépett a magyar földről elszármazott Kellners minden lefutásunkat lesnek minősítette, nem beszélve a rengeteg meg nem adott szögletrúgásról. Így ment ez az egész mérkőzésen. Az első félidő végén ismét lejátszódott a már leírt eset. Akkor lettünk volna meglepve, ha 11-est ad javunkra a játékvezető! Egyik játékosunk találóan jegyezte meg a játékvezetőről a mérkőzés után: — Úgy hiszem, ez az út nyugodtan megérdemli az „Afrika legrosszabb játékvezetője” címet. * Félidőben edzőnk, Molnár Ottó igyekezett a játékvezető lelkére beszélni, hogy csak valamivel elfogulalanabbul vezesse a mérkőzést. A kérésnek volt valamicske látszatja. Sajnos, azonban valamit elfelejtett Molnár Ottó. Nevezetesen: nem beszélt a lelkérel Kellernek, aki a második félidőben valamivel még rosszabbul (ha ugyan lehet ebben az esetben fokozásról beszélni) működött a partvonalon. A mérkőzés végefelé Palágyinak mégis sikerült egyenlítenie, sőt majdnem megszereztük a győztes gólt is. Marrakechben szörnyen durván játszott ellenünk a város válogatottja. Hála Istennek senki sem sérült meg közülünk, Meknesi mérkőzésünk után azonnal hajóra ülünk s átmegyünk Gibraltárba, két utolsó mérkőzésünk színhelyére. Azután indulás hazafelé!... —i —n. —..........---------------- A Nemzeti felfedezte Afrika legrosszabb játékvezetőjét Részletek a rabati és casablancai mérkőzésről — A Sporthírlap tudósítójától — Casablanca, január 1. Amikor autóbuszunk elinódult Rabat felé, a fiúk remek dolgot találtak ki, hogy az út esetleges unalmát elűzzék. Sorra rázendítettek egy-egy magyar nótára, vagy divatos slágerre. A feladat az volt, hogy egy-egy dalt ismételni nem szabad, mindig újabb és újabb nótának keleltt következnie. Nem hiába jótorkú társaság a Nemzeti gárdája: három és félórán keresztül nem fogytunk ki a dalolásból ! A hangulat tehát remek, de igaz, hogy ebben a jó csapatszellemen kívül igen nagy része van a kitűnő időjárásnak is. Ebben bizony nem régóta van részünk! Néhányan már egészen lebarnultak, akárcsak odahaza, júliusban, Kisalagi Jancsi aggódott is: — A menyasszonyom fehér embert engedett el hazulról és négert fog viszontlátni! (Megnyugtattuk a jeles középcsatárt, hogy így is hódító jelenség. Megnyugodott.) Rabati mérkőzésünkre hatalmas közönség előtt került sor. Nagy autópark vette körül a pályát, benn pedig alig volt üres hely a nézőtéren. A rabatiak érték el az első gólt, igaz, hogy kézzel ütötték a labdát a hálóba. A közönség — meglepetésünkre — egy cseppet sem volt soviniszta: alaposan kifütyülte a játékvezetőt! Egy szabálytalan góljukra azután kaptak öt szabályosat... Rabatból még aznap este továbbmentünk Casablanca felé. Tudtuk, hogy itt vár ránk portyánk legerősebbnek és legnehezebbnek ígérkező mérkőzése, amelyen a marokkói válogatottat állítják ki ellenünk. Zsigmond, a Szeged volt edzője várt ránk és kalauzolt bennünket a városban, azonkívül hasznos tanácsokkal is bőven ellátott. Szállónkban együtt vártuk meg az óév utolsó éjszakáját és 1939 első óráját. Éjfél után nem sokkal már le is feküdtünk. Másnap Kolos Pepinek horgászvágyai támadtak, versenyre is kelt egy bennszülöttel. A verseny hamarosan eldőlt: K0103 horgászóbotját már a második percben magával húzta egy kisebbfajta halacska. Újév délutánján indultunk el tehát mezbe öltözötten a pálya felé. A casablancai magyarok nagy ovációval fogadtak bennünket. Hamarosan megtudtuk, hogy az egyik partjelző bizonyos Kellner nevű honfitársunk lesz, aikről a már ittjárt kispesti vezetők nem a leghízelgőbb véleményt nyilvánították. Hogy ennek a véleménynek milyen komoly alapja volt, azt a mérkőzés folyamán sajnálattal kellett tapasztalnunk. Egyébként is rosszul indult számunkra a mérkőzés. Nem sokkal a kezdés után a marokkóiak középcsatára (az illető bécsi fiú, valamikor a Floridsdorfban játszott) kitört és az elmélázó Angyal Pista már késve dobta magát a lövése után. Erre a gólra mondta este a vacsoránál Angyal: — Nem gondoltam, hogy ilyen Ezt a nevet meg kell tanulni: Vancaeneghem, Franciaország új középcsatára Páris, január 6. Nagyszerű új játékos tűnt fel a francia futball egén. Éppen akikor, amikor a legnagyobb szükség mutatkozik középcsatárokban. Courtois, Nicolas és Bigot, a francia válogatott eddigi középcsatárai, hétről hétre gyengébb tomában szerepelnek és a szövetségi kapitánynak komoly gondjai voltak, hogy ki irányítsa a „Globe” csapatának támadósorát január 23-án Lengyelország ellen. A Fives—Metz bajnoki találkozó hozta a megoldást. A Fives az első félidőben nehezen egyenlítette ki a metziek vezető gólját. A gólszerző Vancaeneghem, a csapat középcsatára volt. Remek alakú, tankszerű mozgású modern középcsatár. A második félidőben azután két újabb ikernek góllal biztosította be csapatának győzelmét és nyugtatta mag a szövetségi kapitányt, hogy első félidőbeli gólja nem véletlen műve volt. A szakértők szerint Vancaeneghem óriási tehetség. Vele a francia támadósor középcsatár-szegénysége egyszerre és hosszú időre megoldódik. Nagy jövő előtt áll, hiszen mindössze 19 éves és máris kibontakoznak nagy képességei. Francia szakkörökben most már biztosra veszik, hogy január 23-án a breton származású Vancaeneghem irányítja a francia támadósort a lengyelek ellen. FELFÜGGESZTETTE A B. VASUTAS MŰKÖDÉSI JOGÁT Ladányi Gyula játékos ügyéből kifolyólag az MLSz egyesbírája. ZÁRT KAPUK MELLETT kell lejátszani a Kelen völgyi BSC mérkőzést, így határozott a BLASz egyesbírája. A Ferencváros Szalonikiben (A tudósítás eleje az 1. oldalon.) A Ferencvárosban Tihanyi nagyon jól védett, sőt a 11-es kivédésével rendkívüli teljesítményt is nyújtott. A hátvédők közül Polgár volt a jobbik. Sákosi III. az I. félidőiben, a neki szokatlan helyen, kissé bizonytalanul mozgott, a II. félidőiben magára talált. A II. félidőben Pósta is nagyon jól játszott. A csatársorban Lázár ismét remekelt a szélen, Sárosi dr. sem a fedezetsor, sem a csatársor közepén nem érte el legjobb formáját. Toldi a csatársor közepe jobban játszott, mint összekötőben. 4—5 nagyszerű lövése volt. Kemény a portyán már megszokott jó formában szerepelt. A görg csapat legjobb embere Gotsis volt. Az eddig látott görög kapusok közül ő tetszett legjobban. Saranas, a jobbhátevéd is kiváló játékos. A fedezetsor szürkén mozgott, a csatársorban csak a két szélső érdemelt dicséretet. Hadzsopoulos, akit a legjobb görög játékvezetőnek tartottunk, nem igazolta jó hírét. Glasos gólja előtt elnézett egy 3 méteres lest, Sárosi dr. remek gólját az első félidőben viszont nem adta meg VASÁRNAP HAZAINDUL A FERENCVÁROS A törökországi mérkőzések terve végleg meghiúsult. Nem volt értelme annak, hogy a skopljei mérkőzés után ismét visszautazzunk Törökországba. Ha innen Szlalonikiből egyenesen Törökországba mehettünk volna, vasaltuk volna a három további mérkőzést, így azonban Skopljéből hazautazunk és hétfőn délben 3 órakor érkezünk a Keleti pályaudvarra. Tóth Lajos dr. Gólzáporral búcsúzott Északafrikától a Nemzeti Nemzeti—Meknes 8:1 (4:1) Meknes, január 6. Utolsó mérkőzésünkön Meknes válogatottjai ellen könnyen, 8:1 (4:1) arányban győztünk. Góljaink közül Pálya kettőt, Kisalagi kettőt, Túri, Balog, Horváth és Sztancsik egyet-egyet rúgott. A mérkőzés után azonnal hajóra szálltunk és utazunk Gibraltár felé, ahol szombaton és vasárnap játszunk. 13-án érkezünk haza. Nemzeti. Európa— Délamerika mérkőzés a láthatáron — A Sporthírlap tudósítójától — Páris, január 6. Rímeinek, a FIFA elnökének küszöbön álló délamerikai útjával kapcsolatban híre kelt annak, hogy az elnök rendkívül érdekes mérkőzésről fog tárgyalni. Ezt a mérkőzést, amely Délamerika és Európa válogatottjai között zajlana le Parisban — valószínűleg ez év nyarán — „békemérkőzésnek” szánja Rímet. Emlékezetes, hogy a brazil csapat vezetői a VB után nem valami hízelgően nyilatkoztak az európai futballsportról. Ez volt az oka annak, hogy azóta bizonyos feszültség volt észlelhető a délamerikai és európai futballkörök között. Rímet egy bizalmas beszélgetés során kifejtette, hogy a nagyszabású keretek között megrendezendő mérkőzés meghozza a rég áhított békét. Futballisták a szabadságon! (Szín: előljárásáigi szoba. Idő: hétköznap délelőtt. Szereplők: tisztviselők, felek, várakozók.) 1. sz. tisztviselő (2. sz. tisztviselőhöz): Laci, kérlek, légy szíves ezt a három iratot is átnézni. Ha megfelelnek, kiállíthatod őket. 2. sz. tisztviselő: Kérlek. Máris csinálom. 3. sz. tisztviselő: Én meg már készem is vagyok a munkámmal. 1. sz. „fél” (1. sz. tisztviselőhöz, súgva): Mi történt, Béla? Ők itt dolgoznak ? ? 1. sz. tisztviselő: Igen. Segítenek nekem. Ahhoz képest, hogy szívességből „amatőr alapon” csinálják, igazán meg vagyok elégedve a munkájukkal. Remélem, utólag sikerül azért majd valami munkadíjat kiutaltatnom számukra. Igazán megérdemlik.•Nem lett volna értelme az egész pillanatképnek, ha nem áruljuk el, hogy kikről is van szó. Hát eláruljuk. Az 1. sz. tisztviselő nem más, mint a volt bajnokcsapat amatőr egyesületének titkára, a 2. sz. tisztviselő pedig a csapat sokszoros válogatott csatára, a 3. sz. tisztviselő pedig a csapat amatőr jobbszélsője. Hozzá kell tennünk, hogy láttunk még 4., 5. és 6. sz. „amatőr tisztviselőket” is a hivatalban. Mindenképpen örvendetes, hogy a pillanatnyilag munka nélkül levő és futballszabadságukat élvező játékosok valamilyen elfoglatságot találnak maguknak. Sokkal, sokkal hasznosabb, mintha reggeltől estig a kávéházban ülnének.-)