Sporthirlap, 1940. február (31. évfolyam, 10-16. szám)

1940-02-07 / 10. szám

» beleadva „beledarált" és a kétkilométer­­nyi futás után következő lejtőn alaposan meglépett a „Sódertől". Ezen a lejtőn ér­te utol Bellonit a végzet­t Szalay képé­ben. A fáma szerint Belloni szive nem bírta, hogy a két lesikló is megelőzze. Feladta... 9. A vacsora előkelőségét emelendő Pet­­richet „báró úrnak", Bezsö dr -t pedig „hercegemnek” titulálták. Szalayt pedig ezzel a megszólítással tisztelték meg: „Bajnokom !*• 10. Kozich, a bécsi alpolgármester kedves, hangulatos beszédben köszönte meg a szíves vendéglátást. A beszéd utolsó mon­datait magyarul mondotta el, amivel ért­hetően nagy sikert aratott. Könnyekig meghatott és könnyekig megkacagtatott mindenkit. 11. Tatár István beszédének Baumann Eri­ka helyeselt a legtöbbet. Olyan meggyő­ződéssel, mintha értette volna... 13. A magyar szövetség díszes jelvénnyel, a bécsiek firomelvű bronzverettel ked­veskedtek az ellenfélnek... 13. Tatár István kevert német-magyar be­széd kíséretében osztotta ki a díjakat, így valahogy: — Bar er­te: Sfihöng. Jrh gratu Here... Második Szalay. Minden jót öregem!... Der dritte... 14. A vacsora után kis vita kerekedett De­zső Kornél dr., vitéz Szabó Zoltán és Petrich Géza között az utánpótlás neve­lése kérdésében. Abban egyet­értettek a felek, hogy a­­ fiatalságnak segíteni kell, arra kell törekedni, hogy a fiatalok ne ott kezdjék­, ahol a maiak kezdték, ha­nem ott folytassák, ahol a már nagyok tartanak. A módszerekben volt csak né­zeteltérés. Abban azután ismét találkoz­tak a nézetek, hogy a KISOK és a szö­vetség között hiányzik a kellő összhang.. 13. Az elég hosszúra nyúlt vacsorázást tánc követte. Cigány játszotta a talp alá valót. Amikor néhány tangó és foxtrott után felcsendült a hegedűn a Kék Buna­­keringő dallama, a bécsiek, összenéztek, könny csillant mag a szemükben és a lá­buk a jólsmert ritmusra kezdett mo­zogni... SHERDA, 1940 'FEERC­AK 7, SPORTHIRLAP HOSPORX Bécsi szakvélemény a budapestiekről A magyar sízők a viaszolásban na­gyon elmaradottak - Szalay és Dezső dr. ideális stílussal fut - Szikla Péter nagyon tehetséges Poschl Hans,a bécsiek kapitánya a mátrai versenyről és a magyar A bécsiek Magyarországon járt „különítményének" legnépszerűbb tagja kétségkívül Poschl Hans volt, a kapitány. Alacsony termete, fürge­­ mozgása, hegyes, mindig tréfa után szimatoló orra, örökké mosolygó szeme legfel­jebb huszonötéves fiatalembert sej­tet, csak deresedő haja mutatja, hogy már túl lehet a­­ harmincon. A népszerű Hansit mindenki na­gyon szereti. Igaz, neki is van min­denkihez egy kedves szava — azaz­hogy nem is egy. Élvezet beszélgetni vele, hiszen a sízés egyik legnagyobb szaké­rtője. A nagy viadal utáni ünnepi va­csorán megkértük, tegye félre pár percre a tréfát és mondja el véleményét a magyar verseny­zőkről, mutasson rá a hibáikra és mondja el azt is, hogy miképpen, milyen szempontok figyelemmel tartása mellett fejlődhetnek tovább. Készséggel tett eleget a kérésünk­nek: — A futókkal kezdem. A magyar futók nagy részének az a hibája, hogy erőből, szinte csak a felsőkar erejének a kihasználásával fut. Ezek közé tartozik egyik legjobbjuk, Bel­­loni is. Van azonban technikás futó­juk is. Szalay, Dezső dr. és Vulényi pompásan mozog. Szalay tökéletes norvég stílusa nagy meglepetés volt számomra. A műlesiklás, a pálya jó volt, igaz, nem nagyon nehéz. Mi nehe­zebbet vártunk. Szalay itt is nagy­szerűen­­mozgott, Kővári is pompás lesikló, a legnagyobb meglepetés azonban ebben a számban az a fia­tal versenyző volt, akit kapukiha­gyás miatt diszkvalifikáltak... ejnye, hogy is hívják... tudom már: Szikla. Nagy balszerencse volt az a kapu­­kihagyás. Nem is volt benne hibás. Sajnálom. — A mieink közül Schőnynek és Freyernek nem volt elég meredek a pálya, ők meredekebb pályához szoktak az Alpokban. ■— A magyar hölgyek közül Ig­­lóiné tetszett. És nagyon nagy te­hetségnek tartom Lénárt Vicát. Lé­nárt még csak „tehetséges kezdő“, de sok és megfelelő tanulással a legjobbak közé emelkedhetik. Ő a legnagyobb tehetség az egész gár­dában. Vasváry Évának is jó a technikája, csak a lába gyenge a­­műlesikláshoz. Többet kellene ed­­z­enie.­­ Az ugrás is nagy meglepetés­sel szolgált számomra. Sőt, a legna­gyobbat! A magyar ugrók óriásit fejlőd­tek a múlt év óta. Egész sereg új tehetség tűnt fel eb­ben a versenyben. Egy hiba van csak: érdekes, hogy minden magyar ugró közös hibája a fiataloknál is megtalálható: ollóznak a levegőben. Nem szorítják egymás mellé a két lécet. Ez pedig sok rossz pontot je­lent a számukra. Különösen Szath­­máry Ada fejlődött sokat. Regös viszont visszaesett. Darabos, sem tudja levetkőzni a régi hibáját: be­törik a lába térdben, nem nyújtja ki eléggé. Az összetett versenyzők közül csak Szalay és Kővári érde­mel dicséretet. Igazi összetett ver­senyző nincs is rajtuk kívül Ma­gyarországon. — Még egy újdonságot láttam az ugróversenyen. Olyat, amit eddig sehol sem lehetett látni az egész vi­lágon: öt méterenként jelzőtáblák voltak, úgyhogy a közönség szinte ellenőrizhette az ugrás helyes méré­sét és a sánc élét sem csupán az egyik sarokra odavetett kendővel je­lezték, hanem keresztbe támasztott rúddal, amiről színes zászlók lógtak. Nagyszerű újítások! Le kellene­ ve­zetni ezeket az egész világon! A kritikát hallottuk. Most már az iránymutatásra volnánk kiváncsiak. Poschl ezzel sem marad adós: — A futásban elsősorban meg kell tanulniok a magyaroknak via­szolni. Nem tudják, nem ismerik még az új dolgokat, még mindig a régi nyomokon haladnak. Talán nem is ismerik a finn viaszokat, amelyek­­ma a legjobbak a világon, Szalay és­­Dezső dr. részben annak is köszön­hette a futásban való jő szereplését, hogy a mieink viaszolták a lécüket. (Dezső Kornél itt közbeszólt: „Is­merjük mi is a finn viaszokat és tudjuk is, hogy a legjobbak, csak Magyarországon egyelőre nem kap­hatók. A kereskedők nem ismerik még!“) — A műlesiklásban nagy baj van, nincs semmi utánpótlás. Még min­dig Szalay és Kővári a legjobb. Szikla az egyetlen fiatal, aki számí­tásba jöhet. Itt nem is lesz fejlődés, amíg nem nevelnek ennek a két, vagy három versenyzőnek ellenfele­ket. — Az ugrásban viszont — amint már említettem — nagy fejlődés ta­pasztalható. Sok az új ugró. Csak sok edzésre van szükségük. Minde­nekelőtt meg kell tanulniok, hogy nem elég a nekifutón szerzett len­dület, el is kell ugrani a sáncról! Ma még nem szállnak el a sáncról. Pedig megvan bennük a bátorság. A módját nem tudják talán. Az edzés­­hiány abban is megmutatkozik, hogy nagyon sok a bukott ugrásuk. Egy-két év múlva azonban, ha biz­tosabbá válik a mozgásuk és meg­tanulnak elugrani is, az európai él­vonalba kerülhetnek... A fejlődés a múlt évhez viszonyítva így is nagy, sokkal nagyobb, mint amit el tud­tam volna képzelni... Eddig tartanak a tanácsok és kri­tikák. Tessék belőlük tanulni. Ve­gyük hasznát a kedves és minden te­kintetben hozzáértő jóbarát intő, korholó és dicsérő szavainak! Ha így lesz, jövőre talán már azzal büszkélkedhetik a derék Hans, hogy magyar tanítványai tűltettek a bé­csieken, visszahódították Szendy Ká­roly vándordíját a nemes ellenfél­től... B. P. MORZSÁK a Bécs Budapest síviadal díjkiosztó vacsorájáról A Bécs—Budapest városközi viadalt nagy ünnepi vacsora zárta be. A BSE látta vendégül a versenyzőket és a veze­tőket. A vacsorán történt néhány felje­gyezni való. 1. Kővári a balszerencséjére panaszkodott. — Még soha ilyen sorozatosan nem ül­dözött a balszerencse — mondotta. — A futásban rosszul viaszoltam. Még soha­sem fordult elő velem,hogy Szalay Laci az utolsó öt kilométeren három­ percet rámverjen. Most előfordult ez is. A jég úgy rátapadt a lécemre, hogy alig tudtam lépni. Éz nem, az összetett bajnokságért, futjuk, a versenyt, talán fel is adom. A műlesiklásban pedig a szemüveggel volt baj, ónos eső esett." Még mondtam is Emánuelnek, hogy nem veszek szemüve­get, nehogy ráfagyjon a jég. És akkor az utolsó pillanatban az indulás előtt, szinte önkéntelenül előrántottam a szemüveget és feltettem. A jóslatom bevált. Csak sze­rencsével menekültem meg a lábtöréstől, amikor „vakon” nekirohantam a kerítés­nek... 2. A sáncra mindenki­­ panaszkodott. A már olvadásban lévő hó ráfagyott a sánc­élre s így az elugróhely úgy eldobta az ugrókat, hogy a lélegzetük is elállt. Volt olyan versenyző is, aki szabályos légbuk­­fenc után ért földet... 3. Szathmáry Aba ugrott legnagyobbat: 56 métert. A sánc jóvoltából­ ígérte, hogy soha többé. Inkább maradjanak épek a csontjai... 4. A vacsorán Einhardt Muhi, a bécsi baj­noknő aratta a legnagyobb sikert. de ál­talában a szebbik nem ezúttal nemcsak a hófödte hatalmas lejtőkön aratott sikert, hanem „civilben" is... 5. Vacsora közben szóba került ismét, hogy a BSE csak az első három helyezet­­tet hívta meg a vacsorára. Iglóiné hall­gatta egy darabig az erre vonatkozó vi­tát, azután hirtelen Kővárihoz fordult: — Hát maga akkor mit keres itt? 8. Tilki, a szövetségi kapitány számította ki, hogy eddig senkinek sem sikerült kett­­őnél többször bajnokságot nyernie. Sza­lay az első „hárompróbáé”... 7. Szikla Péter is szóba került. Petrleh Géza mesélte, hogy Szalay és Kővári szinte könyörgött neki: „Ne menj gyor­san a műlesiklásban, légy óvatos!" Mégis belement. Ezért hagyta ki azt a bizonyos kaput. Még forrnia kell!... 8. Bellorinak is balszeren­csé­ se volt álla­­pították­ meg. Kővári futott előtte, Szalay mögötte. Már csak 30 méternyire volt a ,, Rététől’’­ Kővári ekkor an­adea erejét Jobbágy János nemcsak a síben, de a tanulásban is első Az országos ifjúsági síbajnokság büszke címét Jobbágy János szerezte meg. Nem érdemtelent koszorúzott a babér . A hat éve síző, középiskolás korában is mindig az élen járó fiú pompás küzdelemben hódította el a címet a legnagyobb esélyestől. Harangvölgyitől. A csendes, szerény, minden szabadidejét a tanulásnak szentelő Jobbágy Jánosról a tanárja, vitéz Szabó Zoltán beszél: —­ A sízés minden ágában otthonosan mozog. Futásban, ugrásban, lesiklásban egyaránt jó. Kisdiák korában úgy emle­gettük, mint az mi D© Pottere Zsenit. Most már látják. Hogy valóban az. — Mindig szín­jeles tanuló volt. És az osztályában a legjobb sportoló. A társai nagyon szerették. A tanárai is. Minta­kép volt. A társainak szint© vezér© volt. Mindig jó irányban vezette őket. Ma a műegyetemen is az első a tanulásban és a sportban is. Még sok ilyen tanítványt szeretnék. • • A TESTNEVELÉSI FŐISKOLA 30 tagú csoportja sítáborban volt Bán­kú­ton. Vitéz Szabó Zoltán testnevelési tanár vezette az egyhetes tanfolyamot. A tanfolyam eredménye: 20 ember már megfelelően mozog, telve van tanulni­­vágyással és lelkesedéssel, 8 máris nagy­szerű síző, 2 pedig — soha többé nem vesz lécet a talpára. Ez a kettő meg­bukott a vizsgán. Kényszerűségből men­tek el, kényszerűségből pedig nem szület­hetek sportember. Igaz, a többi huszon­nyolc bőséges kárpótlás értük. A dicséret pedig a magyar sí­sport egyik legkivá­lóbb oktatóját, nevelőjét, vitéz Szabó Zoltánt illeti. JÉG A csütörtök délután lebonyolításra kerülő KISOK-gyorskorcsolyázó bajnok­ság nevezési zárlata tegnap délben volt. Soha nem látott nagy tömegben nevez­ték futóikat az iskolák. Közel negyven nevezés érkezett be. A Szilassy Nadine,Kertész Ferenc műkorcsolyázó kettős, az idei magyar­ bajnokpár külföldi versenykörútra indul. Berlinben a Sportpalotában szerepelnek együtt a világbajnok Herbert Baier és a bécsi Pausin testvérpárral. Berlinből a magyar bajnokpár Troppauba utazik. Megjelent a korcsolyázó szövetség új szabálykönyve. KISOK-KORONGBAJNOKSÁG A tegnap délutánra kisorsolt KISOK- korongbajnoki mérkőzések közül csak kettőt­ lehetett megtartani, mert a Rákóczi felsőkereskedelmi—Eötvös gim­názium mérkőzés elmaradt az utóbbi meg nem jelenése miatt. A másik két elődöntő mérkőzés ered­ménye a következő volt: Evangélikus gimn.—Szent István gimn. 8:0 (3:0, 2:0, 3:0). Játékvezető: Endrei. Evangélikus gimn.­­ Szeghy — Szőgyén I., Czabalay — Messinger, Elek, Pásztor. Csere: Schmidt és Vitéz. Szent Imre gimn... Tóth — Kristófi, Keiszler — Lestyán, Rajkai, Molnár. Csere: Staud. Góllövők: Elek (4), Messinger (3) és Schmidt. Á Árpád gimn.—Zrínyi gimn. 2:1 (0:1, 2:0, 0:0). Játékvezető: Endrei. Árpád gimn.: Korányi — Somlai, Fonyódi — Pallós, Gigler, Visallyay. Csere: Horkai. Zrínyi gimn. : Hocsi — Szabó, Takács — vitéz Fodor, Dánig, Tufansz. Csere: Plundrich és Nagy. Góllövők: Pallós és Várallyay, illetve vitéz Fodor. S ÚSZÁS A minőségi nevelésnél előbbrevalónak tartja a tömegnevelést az új úszókapitány A MUSz közgyűlése tíz szónyi többséggel Vannie András dr.-t vá­lasztotta meg erre az évre úszókapi­tánynak. Vannie Andrást, azt hisz­­szük, nem kell olvasóinknak bemu­tatni, hisz nem is olyan régen még igen sokat olvashattak kiváló ered­ményeiről. Elég, ha csak annyit em­lítünk meg, hogy 27-szer képviselte a magyar színeket, ő volt a vidék egyik legjobb úszója, ő volt legtöbb­ször magyar válogatott. (A főváro­siakat is beleszámítva.) Beszélgettünk az új úszókapi­tánnyal megválasztásáról és tervei­ről. (— Számított-e a győzelemre? — ez az első kérdésünk.) — Igen, számítottam rá, egyrészt azért, mert aki a hivatalos listán in­dul, annak mindig könnyebb a dolga, másrészt számítottam a vidék tá­mogatására, amit úgyszólván száz százalékig­ el is értem. (— Mik a tervei a közeljövőre?) — Legelőször is olyan válogatott keret felállítása, amelyben nemcsak azok a versenyzők kapnak helyet, akik már beérkeztek, hanem mind­azok, akikre — esetleg akár csak évek múltán — tehetségük alapján számítani lehet. Azután: komoly versenyalkalmak biztosítása, amit azáltal szeretnék elérni, hogy csök­­kenteném a kisebb és sportértékre nézve jelentéktelen versenyek szá­mát, másrészt minden nagyobb ver­senyen szeretném kötelezővé tenni a legjobbak rajtolását.­­Közbevetjük, hogy igen sok egye­sület csak­ a rajtjegyek növelése miatt nevezi be versenyzőit.) — A nemindulás miatt két eljá­rást indítok, az egyiket a verseny­zők egyesületének felelős szerve, a másikat pedig maga a versenyző ellen. (— Távolabbi tervei?) — A vidéki úszósportnak az or­szágossal történő legszorosabb egy­bekapcsolása, vidéki versenyzők bu­dapesti, illetőleg külföldi szerepelte­tése által, majd az úszókongresszu­sok visszaállítása kisebb módosítá­sokkal, abban a formában, amelyben azok évekkel ezelőtt oly jól beváltak. Ezáltal olyan hatalmas, friss anya­got kapnánk, amelyből a vidéki ver­senyzők évről-évre nagy tömegekben válhatnának ki, akárcsak évekkel ezelőtt. Ezáltal az élénk fővárosi és az újjáéledt vidéki úszósport ismét hatalmas versengésbe kezdene. A visszacsatolt területek úszósportját is szeretném már ebbe a munkába bevonni, ezt is bevezetve mindazokat a szervezési módokat, amelyek annak idején a vidéken jól beváltak. Az első feladat a mennyiségi sport fejlesztése, már csak nemzetnevelési szempontból is, de a minőségi sport­ra való tekintettel is. (— Mi az álláspontja a fegyelem kérdésében ?) — Szeretnék minden versenyző­nek bizalmába férkőzni. Úgy állja­nak velem szemben, mint akik tud­ják, hogy az úszókapitány mérettük van. Én természetesen a legjobb tudásom szerint irányítom őket. Ha tehát valaki magaviseletével az egységet megbontaná, a többiek érdekében is a legszigorúbb eszkö­zökhöz fogok nyúlni. (— Egy kellemetlen kérdés: Miben látja az elmúlt évek soroza­tos sikertelenségeit?) — Egyrészt a formák ingadozá­sában, másrészt abban, hogy a mennyiségi sport elhanyagolásával talán inkább a minőségi sportra vetették a súlyt. Végül pedig abbatt, hogy az utánpótlás munkáját talán nem kísérték azzal a figyelemmel, mint az élvonalban állókét. (— Lát-e utat a fejlődés felé?) — A közelmúlt eredményei alap­ján kétségtelenül megállapítható, ha úszósport a mélyponton túlhaladva felfelé ívelőben van, sajnos, azon­ban ezt csak egy-két versenyző eredményei alapján mondhatom, mert hiányzik még az a széles akta, amelyet az úszószövetség most újra nyomatékosan célul tűzött ki s amelyből kiindulva a magyar úszósport egyszer már­­világhírűvé vált. Vannie­­r sietve mondja az utolsó szavakat, mert siet a fiúk­hoz edzésre a „Lukácsba". Az úszó­gárda már szorgalmasan dolgozik, hogy segítségére lehessen legjobb tudásával az új kapitánynak céljai keresztülvitelében. TENISZ Asbó­th Jóska Olaszországba vágyik Márciusban nagy feladatok várnak a magyar teniszezőkre. Elsősorban Asbóth Jóskára. Kedden találkoztunk a fiatal bajnokkal s elsoroltuk neki, hogy hova hívják márciusban a magyar teniszező­ket. — Én Olaszországba szeretnék menni — mondta Jóska némi gondolkozás után. — Azt is megokolom, hogy miért. A német—magyartól félek. Nem tudunk rá rendesen elő­készülni s aztán majd csak nézzük, hogy hogy vernek bennün­ket össze-vissza. Arról a verésről szeret­nék hiányozni. — Egyiptomba azért nem szeretnék menni, mert nem hiszem, hogy lenne ott komoly ellenfelem. A nyolchetes olasz portyát azonban szeretném végigjátszani. Ott lesznek is ellenfelek. Lehet nagyon nagy eredményeket is csinálni. Szeret­nék ebben az évben a világranglistára is felkapaszkodni! .. . Több a fóka, mint az eszkimó­k a teniszben A teniszszövetségbe szinte minden nap érkezik levél, amelyben portyá­ra hívnak magyar teniszezőket. Márciusban akár húsz teniszezőnk is portyára mehet , ha a szövet­ségi kapitány javasolja a kiküldeté­süket. Eddig Egyiptom, Németország és Olaszország kér márciusra magyar teniszezőt. A hamburgi német-magyar orszá­gok közötti fedettpálya-mérkőzés változást szenvedett. A németek — belátva, hogy az előkészületekre március 2-ig kevés idő áll rendelke­zésünkre — március 17-re halasz­tották az összecsapást. A mérkőzés nem Hamburgban, hanem Brémában kerülne lebonyolításra. Közvetlenül utána, ugyanis a német fedettpálya­­­bajnokságokat rendezik szintén Bré­mában s arra a magyar versenyző­ket­ is meghívták. Ez a kirándulás mintegy két hetet venne igénybe. Az egyiptomi portya ügyében is nagyban folyik a levelezés. Az elő­jelek szerint ez a portya is biztos­nak látszik. Mintegy négy hétig portyáznának Afrikában tenisze­zőink. A legnagyobbszabású meghívás Olaszországból érkezett. Egymás­után következő hét versenyre kérnek az olaszok magyar versenyzőket. Közben végigutaznak egész Olasz­ VÍVÁS Lasonc kardversenyt rendez február 11-én, vasárnap az UTE az Eötvös­ utcai vívótermében. II. osztályú kard­versenyt rendez vasár­nap a MAC. A versenyt a szövetség alkotmányutcai vívótermében fogják le­bonyolítani. A banktisztviselők is kezükbe veszik a kardot. Vasárnap az MPSL rendezésében bonyolítják le az idei első bankvivői versenyt. országot San Remotól Palermóig. A hét állomás a következő: San Remo, Alassio, Genova, Róma, Palermo, Taormina, Nápoly és Capri. Ez a versenysorozat körülbelül nyolc hé­tig tart. Ezen a portyán minden valószínűség szerint valamennyi I. A­ osztályú­ versenyzőnk résztvesz két-háromhetes turnusokban. A szövetség legnagyobb gondja egyébként a brémai német-magyar. Brémában fapadló van. Márpedig nekünk ilyen pályára körülményes az előkészület. A játékosok kivá­lasztása is sok gondot okoz az ille­tékeseknek. A NYUGATI TENISZKERÜLET EZ ÉVI MŰSORA: A nyugati teniszkerület most tartotta évi közgyűlését. Somló Bertalan előadó leköszönt tisztségéről, de az új előadó megválasztásáig ideiglenesen tovább vezeti az ügyeket. A közgyűlés a kerü­let székhelyét Pápáról Szombathelyre helyezte át. Kerületi kapitány Brenner Tóbiás, jegyző pedig Szalay István lett. A közgyűlés megállapította a nyugati kerület ezévi műsorét. íme: május 1—2: kerületi verseny, 12—13: az SzSE jubi­leumi bemutatója, május 31—június 2: I. o. férficsapatbajnokság, 8—9: I. o. női csapatbajnokság, 14—16: I. o. egyéni baj­nokság, 28—30: II. o. egyéni és ifjúsági bajnokság, Július 5—6—7: a 7. MOVE országos versenye, 11—14: az SzSL nemzetközi versenye, augusztus 15—17: kerületek közötti válogatott verseny, 18—20: országos vidéki egyéni bajnok­ság. ÖKÖLVÍVÁS A Törekvés ökölvívó csapata február 10-én, szombaton este a szombathelyi leventék ellen mérkőzik Szombathelyen. . TORNA *­­ magyar tornafizválogatott csapat szombaton és vasárnap Kőszegen be­mutatót tart. EGYESÜLETI HÍREK A ZIELINSKI-VERETET ma, szerdán este adják át az öreg MAFC- tagok Társaságának összejövetelén a magyar bajnokságot nyert MAFC-kézi­­labdacsapat tagjainak. IPORTÉRMET­Ű JELVÉNYT készít MORZSÁNYI I. iv. Váczi­ u. 36. Telefon: 182-217

Next