Sporthirlap, 1940. július (31. évfolyam, 51-59. szám)

1940-07-03 / 51. szám

1910 július^h^ ---------------------------------------­Belgrádi osztályozókönyv Polgár, Sár­osi HL* * Mrkusics és Dubac 1-3S BSK—Ferencváros 25:26 (BSK—Ferencváros 1:0 (1:0). Belgrád. Vezette: Bazsani. Góllövő: Glisovics.­ Gyorsaságban a BSK volt a jobb, taktikában és technikában a Fe­renc­város.­­A belgrádi csatársor töb­bet támadott, de csatárai a „több" helyzetből is gyengébben lettek, mint a Fradi-támadók kevesebb helyzetükből. Az eredmény igazsá­gos. Bár a Ferencváros is nyerhe­tett volna, viszont nagyobb lehetett volna a BSE győzelmi aránya is. DVSK: Mrkusics 1, Stoilkovics 2, Dubac 1, Manola 3, Dragicsevics 2, Lechner 2, Glisovics 2, Valjarevics 3, Bozsovics 3, Vujadinovics 3, Niko­­lics 3 , 25. 1 . Ferencváros: Csikós 3, Szoyka dr. Polgár 1, Lázár 2, Sárosi III. 1,­ása 2, Biró 4, Kiss 3, Finta 3, Ki­­ely 3, Gyetvai 2 — 26. Meghalt a szögfogás, éljen a ráállás! ■ • Pósa Béla véleménye a szögfogásról, a három­­hátvédes játékról és a KEK-val kapcsolatos kérdésekről A Ferencváros Belgrádban — a jugo­szláv sajtó egyhangú megállapítása sze­rint — a Szojka dr. Polgár, Pósa hátvéd­­hármasnak köszönhette elsősorban a győzelemmel felérő egy gólos vereséget. Idegen pályás­, idegen közönség előtt a BSK-tól egy góllal kikapni valóban becsületes eredmény. A belgrádi mérkő­zéssel kapcsolatban beszélgettünk Pósá­­val, a ferencvárosi hátvédhármas egyik tagjával. Pósa­ bal fedezetből lett balhát­véd, először tehát azt kérdezzük meg tőle, hogyan szólt neki az ..új” poszt. —­ Pompásan — feleli Pósa. — Első­sorban azért, mert kisebb a felelősség, ami rajtam nyugszik. Azelőtt, nemcsak a szélső volt az én gondomra bízva, hanem még az összekötővel is törődnöm kellett, így keletkeztek azok a bizonyos szög­fogóesetek, amikor tulajdonképpen sem a szélsőt, sem az összekötőt nem fogtam. Rém és tudom, hogyan játszhattuk olyan sokáig ezt a rendszert. Helyesebben: rendszertelenséget. Hiszen mindenki látja, hogy ma már csak úgy lehet futballoz­ni, ha az ellenfél valamennyi támadó­­játékosát lefogjuk. Megkérdjük Dósától: (— Szóval Pósáéknál „meghalt” a szögfogás?) — Nemcsak nálam, hanem az egész Ferencvárosban’. Szegre akasztottuk a szögfogást és elővettük a sokkal bizto­sabb ráállást. Hiába, az angoloktól ebben a tekintetben nem szégyen tanulni . . . Tulajdonképpen mi is angol rendszerben játszunk, csak más elnevezéssel, mert azt ugy­e senki sem vitatja, hogy én balfedezet létemre balhátvédet játszom. Polgár Drm­­i pedig balhátvéd létére középhátvédet. Úgy hiszem, Drurd­nál jobb kullancsa nincs is a Ferencvárosnak, sőt nem volna a magyar válogatottnak sem . . . A BSE elleni mérkőzésre tereljük a szót. Mondjuk, hogy a jugoszlávok panaszkodtak a csatáraikra, amiért rosszul já­tszottak. Pósa rögtön közbe­vág: — Nem is játszottak olyan rosszul! A mezőnyben általában egészen jól mozgott a belgrádi csatársor, de ter­mészetes, hogy nem boldogultak könnyen a közvetlen védelmünkkel, hiszen minden támadójátéko­nkra jutott egy-egy kul­lancs. Jó kullanccsal a nyakán a leg­veszélyesebb csatárnak is nehéz dolga van . . . A­ BSK góljáról ezt mondja a hátvéd: — Már az megzavart bennienket, hogy a játékvezető fordítva ítélte a szabad­rúgást. Amikor Csikós védeni akarta­­ Ilisovics fejese előtt a­ labdát, m­ind­­annyian azt hittük, Csikós kiüti a labdát. Egy pillanatra megtorpantunk, Gyuszi a labda mellé ütött s ez elég volt Glisovics­­nak, hogy a kapuba fejelje a­ labdát. Mentsége Gyuszinak, hogy közben őt Bozsovics hátulról lökte, így­­ tula­jdon­képpen kettős szabálytalanság előzte meg a belgrádiak gólját. Most a BSK csatárairól beszélgetünk. Arra a kérdésünkre, hogy ki volt a leg­jobb BSK-csatár, ezt válaszolja Pósa: — Nikolics, a balszélső bizonyult a leg­veszélyesebbnek az én véleményem sze­rint. Utána pedig Glisovics, a jobbszélső. Glisovics nagyon gyors, jól lő, keményen játszik. Egy kicsit bele is talpalt egyszer a lábfejembe, még most is dagadtak a lábujjaim. (— Mit szól ahhoz, — kérdezzük — hogy még mindig vannak, akik szerint a ráállás egyenlő a favágással s hogy ezek szerint régi játékos már nem tud bele­tanulni az új rendszerbe. Például Bíró Sanyi, ő még mindig csak ott tart, hogy egy kicsit közelebb ment a szélsőhöz Bukarestben.) — Meg is járta! — kiált fel Pósa. — Ú­gy hallom, Sípos Bukarestben is úgy élt, ahogyan akart. Ezt meg lehet csinálni esetleg „pimf” játékosokkal szemben, de nem komoly mérkőzéseken. De hol talál az ember ilyen mérkőzése­ken „pimf” ellenfelet? Befejezésül a budapesti visszavágóról beszélünk, meg arról, hogy a belgrádiak nagyon fogadkoznak. — A szarajevóiak is fogadkoztak! — szólal most meg Pósáné, aki eddig figyel­mesen hallgatta a beszélgetést. — Amint Béla mesélte, ha a Fradi csak harminc százalékkal jobban játszik, mint Belgrád­­ban, már nem lehet baj. Akkor biztosan kiverik a BSE-t. Úgy hiszem, ez meg is fog történni. A Gradjanski balsikerének oka: gyeplőki­engedés Zágráb még bízik Zágráb, július 1. „A fék nem nőnek az égig" és „nem jó a medve bőrére előre inni“ közmondás már a sportban is sok­szor beteljesedett. Ez volt a Grad­­janski esete is vasárnap, mert a nép­szerű „purgerek" eredménye a Ra­pid ellen: „vereséggel felérő döntet­len" volt. Az Újpest elleni győzelmek után már mindenki ott látta a KEK-dön­­tőjében a Gradjanskit, csupán a gól­­arány nagyságában nem tudtak megegyezni a szurkolók. A Rapid elleni mérkőzés előtt 3—6 gólos Gradjanski-d­öntökről beszéltek Zágrábban, így annál nagyobb most az elkeseredés, mert az előnyből hát­rány lett. Tudniillik idegen pálya hátránya gólelőny nélkül. * Már a mérkőzés előestéjén — a Rapid vezetőivel együtt! — min­denki mint a döntő egyik résztvevő­jét emlegette a Gradjanskit. Az ellenfél kérdésében megoszlottak a vélemények. A Ferencvárost és a BSE-t egyaránt fogadták. Csak Bauer Konstantin, a Rapid intézője kockáztatott meg egy megjegyzést: — Én azt hiszem, a Rapid lesz a döntő egyik résztvevője... Hogy komolyan gondolta-e, vagy tréfált, akkor még nem lehetett tudni...* A Rapid elsőrangúan védekezett. Mint a sziklafalról, úgy pattantak vissza a Gradjanski csatárai a ke­mény román hátvédekről, pedig a Gradjanski csatáraira sem lehet rá­fogni, hogy puhák. A védekezés ma­gas iskoláját mutatták be a román védők. Nem rúgták ész nélkül a labdát, hanem még arra is maradt idejük, hogy csatársorukat táma­dásba lendítsék. Ha Barátkynak egy megfelelő csatártársa lett volna, akkor bizony bajok lettek volna a Gradjanski kapuja előtt, ő egyedül azonban nem tudott sokra menni a szintén kemény, de ezúttal bizony­talan Gradjanski-hátvédekkel szem­ben.* A legfeltűnőbb Lesnik tehetetlen­sége volt. Az állandóan mozgó szőke középcsatár sakk-matt volt vasár­nap. Nem tudta magáról lerázni az ellenfél hátvédeit, elmaradtak cse­réi az összekötőkkel, röviden: ötöst kapott. Mi lehetett az oka a gyenge játéknak ? Igazak-e voltak azok­­a hírek, hogy a Gradjanski játékosai már Budapesten — az Újpest mér­kőzés után —, valamint Zágrábban a hét elején kiengedték a gyeplőt? Erről megkérdeztük Bukovit, aki így felelt: — Sajnos, gyenge erőnlétünk miatt nem tudtunk győzni. Rossz volt nézni például Lesniket, aki nem tudta magát szabadra játszani, Jaz­­binseket, akinek az első 15—20 perc­ben minden rá­menése szabálytalan volt, Wölfl erőtlen lövéseit... Fiz min­den az erőnléttel van összefüggésben és én ezt a gyenge erőnlétet annak a bizonyos gyeplőkiengedésnek tudom be. De nem hagyom annyiban a dol­got és a jövőben a legszigorúbban fogok eljárni az ilyen játékosokkal szemben. Ha kell, akkor a csapatba, egy kisebb tudású, de sportszerűen élő játékost fogok beállítani. * Nagy volt a lehangoltság a mér­kőzés után a Gradjanski öltözőjé­ben. Némi kis megnyugvást csak az idézett elő, hogy a mérkőzés után belátogatott Torbar dr., jugoszláv postaügyi miniszter, az egyesület el­nöke és Krnyevics dr., a horvát pa­rasztpárt főtitkára, ők további lel­kes munkára, bíztatták a játékoso­kat. Mi magunk részéről még nem lát­juk egészen kritikusnak a Gradjan­ski helyzetét, mert a purgerek min­dig ott szokták kivágni a rezet, ahol arra a legnagyobb szükség van. Bu­karestben is legyőzhetik a Rapidot, annál is inkább, mert most már csak jobb játék következhet. Rosszabb nem! F. P. A BSK kedden stany lövőedzést jajtolt Aligha lesz változás a Ferencváros elleni csapat­ban — Glisovics szerint a BSK Pesten is legyőzi a Fradit — „C­s­a t­á r a k a d é m i aki a BSK-pályán —­ A Sporthírlap telefonjelentése — Belgrád, július 2.­ Kedden délután már négy órakor vülekezik a BSK-gárd­a az öltöző­én. Popovics Sándor edző közli ve­­le, hogy ma főleg erőnléti edzés­­sz, amelyen elsősorban a csatárok­­­»­al fog foglalkozni. ’ — Általános volt a vélemény — mondja az edző —, hogy ezt a mér­kőzést a csatárok lövőkészség­hiánya miatt nyertük meg csa­k egy góllal. Éppen ezért ma délután főleg a csatárokat veszem elő. Kint van a pályán csaknem a tel­jes vezérkar is. Popovics Kika meg­jegyzi mellettem: — Egy sereg gól maradt vasár­nap csatáraink lábában. Most majd biztosan ki fogják „rázni" ezeket az elmaradt lövéseket... Popovicsnak igaza lett. An­kor a szokásos erőnléti gyakorlatok után a csatárok az egyik kapuhoz vonulnak, megkezdődik a kapuralődözés. Elő­ször a tartalékkapus áll be védeni, de nem sokáig bírja. Bozsovics, Ni­­kolics és Glisovics olyan hatalmas­ bombákat zúdít a kapura, hogy ne­gyedóra alatt a kapus egészen „el­készül". Bozsovics egy nagy gólja után a szurkolók körében megálla­pítják: í­r Hja, most nincs kullancs még a közelében sem... Mrkusics áll be, most a kapuba. Vujadinovics és társai még nagyobb erővel, szinte dühvel lőnek kapura. Természetes, hogy nem minden lövé­sük sikerül, fölé és mellé is száll egyik-másik, de bizony Mrkusicsnak sem könnyű a dolga. • Így folyik az edzés. A csatárok­nak minden helyzetből jöniök kell, az edző a félpályáról is indíttat el tá­madásokat és ezeket különböző mó­don eljutva a kapuhoz kell befejez­­niök. Az edzés után bizony lihegnek a csatárok. — Még mindig sok a hibás lövés — mondja az edző —, de úgy lá­tom, biztató a helyzetünk a buda­pesti mérkőzés szempontjából. A vé­delmünk és a fedezetsorunk ragyogó, a csatársorunk pedig sokat fog ja­vulni még vasárnapig. Amint hallom a vezetőktől, nem valószínű, hogy változtassanak az összeállításon. Ezek szerint a „bel­grádi tizenegy" utazik Budapestre is. Az edzés után sokkal jobb a han­gulat, mint az edzés előtt. A játéko­sok meglehetősen bizakodók. Gliso­vics például kijelenti: — Akár hiszik, akár nem,, a leg­komolyabban mondom, hogy bízunk a továbbjutásunkban. Úgy fogunk továbbjutni, hogy Budapesten is le­győzzük a Ferencvárost. A BSE különben pénteken érkezik Budapestre. A. E. Akik bekerültek Molnár Ignác „noteszába" Az ifjúsági labdarúgás kétnapos pará­déján egész sereg tehetséges fiatal vonult fel. A jövő utánpótlása. . . Szakértő szemek bírálgatták őket. Az egyik páholyban ott ült Molnár Ignác szövetségi edző is, kezében a ..hagyományos notesszal”. Ez a kis fizet t, le van már nevekkel. Ezeket a neveket alig ismeri még valaki. De hogy rövide­sen meg fogják őket ismerni, az bizo­nyos. A „noteszba” most újabb nevek kerültek. Lapozgassunk csak benne: Jakab. Komáromi FC. Középcsatár. Minden megvan ebben a fiúban, hogy rövidesen a legjobb korszerű középcsatár legyen belőle. ■ , , , _ — Sajnos, — j-i érzi most Molnár Ignác -i. Jakab elfoglaltsága olyan, hogy nem vihetjük edzőtáborba. A miniszteri biztos úr azonban mindent el fog követni, hogy kivételesen résztvehessen a siófoki edző­­tábor munkájában. Tovább forgatjuk a notesz lapjait.^ “Komáromi tehetségek. Paksi jobb­fedezet. Nagy balösszekötő. Séta jobb­­összekötő. Megjegyzés: szem előtt kell tartani őket. , ■ Pribeszky. DiMAVAG. Jobbösszekötő. Nagyon tehetséges. Károlyi. DiMAVAG. Kapus. Rugalmas, jószemű. Labdabiztos. Meglepően jó, igen nagy tehetség. 15 éves. Csernus. Pécsi VSK. Középfedezet. A legjobb kullancs az ifjúsági mezőny­ben­. Sajnos, a II. félidőben a csapatá­val együtt­­ is visszaesett. Páldi. Pécsi VSK. Balösszekötő. Tehet­séges, ügyes építő. Hibája: keveset lő kapura. Papp. DiMAVAG. Balhátvéd. Igazi hátvédtípus. Keménykötésü. Jó rúgásé. Gyorsaságán kell javítani. Korri. PTC.. JVnlfnélSÖ F1 ItÓSZ r.ynr. Nagyszerűen blkr. kapura— _Nagj:nn-t­baW Faee?. Kitűnően VeázIax N­V »t h * * Beke. FTC. Balösszekötő. Jóformán minggnUd­ler mav-Haroffisztár"bent volt a csatárképző „iskolában". Remekül lő. JEgyetlen lövése­ sem volt magas. ' 'SzTTrez-TK^TéccK­T—VBCT 'Középcsatár. Kemény, gróbratörő, gyors. Technikáján kell javítani. Egyszer már részt vett az országos ifi tábor munkájában. Szegedi ATE . . .? — Hát bizony — mondja Molnár Ignnác — a szegediek egyelőre csak lelkesek. Remélem, jövőre már közülük is bekerül egy-kettő a noteszámba. A másik páholyban Fábián József, az utánpótlás kapitánya tart seregszemlét. — Örvendetes, — mondja — hogy vala­mennyi ifjúsági csapat igyekszik rend­szerben játszani. Meglepő csapatok fegyelmezettsége és sportszerű játékfel­fogása. Nekem legjobban az FTC kocsisa és a komáromiak kitűnő középcsatára, Jakab tetszett, őket továbbra is figyelni fogom. ^ « «­­__ ígér labdarúgó jfölDőt ifjúsága n & Kétnapos megfigyelő szolgálat az ifi-bajnokságon Kezdjük mindjárt a lényegen: az ifjúsági bajnokságot eldönteni hiva­tott kétnapos körmérkőzésen, szom­baton és vasárnap fegyelmezett, mintaszerűen viselkedő ifjúságot (egyetlen csapat kivételével), jó, sőt pompás sportot láttunk. Olyan fel­készült a mai ifjú nemzedék, hogy bátran rá lehet építeni a jövendőt. Sportszerűség: l­es! Nyolc csapat játszott a két nap alatt hat mérkőzést és egyetlen egy kiállítás esett. Sajnos, éppen ott történt a kisiklás, ahol legkevésbé vártuk. A MOVE ifjúsági bajnok­­csapatának, a Pomázi TK-nak a fe­dezete, Czinner feledkezett meg magáról, durván megsértette a já­tékvezetőt. Azt hisszük, a megtor­lás példás lesz. Egyébként minden mérkőzés lefolyása példásan sport­szerű és fegyelmezett volt. Sehol egyetlen taglejtés, egyetlen bíráló megjegyzés nem hangzott el a já­tékvezető ítéletére. A Szegedi Alsóvárosi TE angol értelemben is amatőr csapat A Szegedi Alsóvárosi TE ifjúsági csapata külön fejezetet érdemel. Ezek a Szegednél is „vidékibb" ifi­­játékosok igazi amatőrök. A saját költségükön utaztak Pestre. Ezek nem ismerik a pesti, fedett és fű­tött, hideg-melegvizes összkomfortos öltözőt, ők maguk javítják cipői­ket, a kútnál mosdanak a mérkőzés után és vezetőjük, Nocsak István egyben a csapat edzője, intézője, el­nöke és szertárosa is. A miniszteri biztos nagyon szurkolt nekik (hja, a déliek összetrtanak és amikor az FTC-vel szemben erőnléti okokból mégiscsak alulmaradtak, a miniszteri biztos elismeréséül három játéko­sukat beosztotta a halasi ifjúsági edzőtáborba. A táborozáson a szö­vetség költségén vesz részt a há­rom ifjú tehetség. Angol rendszer az egész vonalon Mind a nyolc csapat elismerésre­­méltó igyekezettel játszotta az an­gol rendszert. Persze, sok még a hiba ott hátul, főleg mert a csapa­tok legtöbbje azt hiszi, elég, ha a felállásnál megmutatják a „formá­ciót" és azután ahogyan esik, úgy puffan! Erre mutat a sok bekapott gól is. Mérkőzésenként csaknem hét gól esett! Nyilvánvaló, hogy az angol rendszer még nem ment át az ifik vérébe. Azt azonban megmutat­ták az ifjúságiak, hogy az angol rendszer nagyon is „megfelel a ma­gyar vérmérsékletnek" és általa, vele csak szebb, jobb lesz a labda­rúgásunk. Az FTC kiemelkedett a­ mezőnyből. A zöld-fehérek mind­össze három gólt kaptak a két mér­kőzésen. A zöld-fehérek ifjúsága ugyanazt a rendszert játsza, mint a proficsapat, a Pataky-rendszert, amely ugyancsak háromh­átvédes rendszer, ők ezt már egészen jól játszák, jól váltanak, ügyesen fede­zik is egymást. Nagy László, Ho­­nigberger és Király edző együttes, lelkes munkája meglátszik a csapa­ton. Béke az „új Schlosser" Nem lehet említés nélkül elmenni néhány remek ifjúsági tehetség mellett. Mindkét napon ragyogó OPORTÉRMET , JELVÉNYT készít MORZSÁNYI J. IV. Váczi­ u. 36. Telefon: 182-217 csatárpéldányokat láttunk gyenge védelmek mellett. Úgy látszik ez azt évjárat csatárbőséget hoz az amúgy­ is kiszikkadt, elsenyvedt magyar­ labdarúgó-ugarra. Az újkomáromi­ Jakab igazi, korszerű „zuhanó" kö­d­zépcsatár. Az M. Pamut Kuricsé­t ismét felfedeztük. Sikere volt a­ Szegedi ATE jobbszélsőjének, SzD 3-I­kének, valamint középfedezetének,­ Bajnóczinak és kapusának, Pápai III-nak is. Mindhárom a balassi edzőtáborba került. A kétnapos­ körmérkőzés szenzációja mégis az FTC új „táltosai" voltak. Az FTC­ szélsői, Máth és Kocsis máris „kész" játékosok és hosszú időre elvetik a Ferencváros szélső­ gond­­jait. (Amellett Máth most „érett” jelesen!) A legkellemesebb megle­petést Beke, a zöld-fehérek bal­összekötője okozta. Játéka csupa ész és okosság, amellett csupa erő és lendület. Mindkét lábbal ágyú­­szerűen lő. A miniszteri biztos lelö­késén kiáltott fel játéka láttán: — Itt az új Schlosser!­­ A zöld-fehér közönség pedig így lelkesedett: —­ ,jzapaj“, veszélyben a helyei a Ferencvárosban! Jövőre méltóbb keretet kap az ifi-bajnokság Olyan remek küzdelmek, olyan­ példás viselkedés, olyan pompá­s sport, mint amilyet a két nap alatti ifjúsági játékosaink bemutattak, bizony nagyobb közönséget érdemelt volna. Gidófalvy Pál dr miniszteri biztos ki is jelentette: " Jövőre az ifjúsági döntőket fel­­használjuk arra, hogy a magyar labdarúgásnak nagyobb hírverést csináljunk. Méltóbb keretek között fogjuk lejátszani a­ bajnoki körmér­­kőzéseket, összekapcsoljuk őket hasznos bemutatókkal, oktató elő­adásokkal. Ezek az ifik valóban töb­bet és szebbet érdemelnek, mint amit és amennyit ez évben kaptak. A magyar ifjúsági labdarúgássá valóban érdemes törődni. Az ifik felejthetetlen emlékekkel gazdagodtak A bajnoki körmérkőzés vidéki csapatai, mintegy 80 játékos, három­ napon keresztül a szövetség vendé­gei voltak. A diákszálló valóban ki­tett magáért. A rugós-matracos ágyak, az egész ellátás, a szerető gondoskodás az ifikről, mind-mind felejthetetlen emléke marad a vi­déki ifjúságiaknak. Volt közöttük bizony sok olyan is, aki most volt első ízben Budapesten. Vasárnap dél­ben a miniszteri biztos az ifikké együtt költötte el ebédjét a diák­szállóban. Este velük ment a hajó­kirándulásra is. A vidéki ifjúság egyik legújoncabb tagja így kiáltott fel elragadtatásában: , . — Ha Isten megsegít bennünket, jövőre ha törik, ha szakad, de is­­mét beverekedjük magunkat a dön­­tőbe. Ilyen szép három napra még álmunkban sem gondoltunk. Köszönt­jük is szépen a miniszteri biztos úri atyai szeretetét és gondoskodását.­­ Vasárnap este búcsúzott el Buda­­pesttől a diákszálló vidéki vendég­serege. Kissé szomorúan csomagol­tak az ifik, de a szemükben tűz égett és ajkukról biztató őszinte­séggel hangzott a búcsúszó: " — Szebb jövőt! ! Árpádfy Jenő. asssso­m -fo­l -cssé­g ( Újpest semmiről sem tud vagy­­ — nem akar tudni Július az edzőválságok és az átadó­­jegyzékek hónapja. Ilyenkor szerződtet­­nek a csapatok új edzőt és új játékoso­­kat.­­ Langfelder igazgatóhoz fordultunk kérdésünkkel:­­ — Mi újság van az edzőikérdésben? Valóban tárgyalnak Bukovival? Az igazgató először nem akart válaszol­ni, majd hosszas töprengés után ezeket mondotta: — Ebben a kérdésben nem adhatunk felvilágosítást. Nincs értelme annak, hogy nyilatkozatokkal elrontsuk az ügyet. Majd ha időszerű lesz a dolog ... — Szóval a helyzet változatlan?­­ — Változatlan! — S mi van a játékosokkal? Kik váll­nak meg az egyesülettől? * — Nem tudom. Mi most még pihenünk A vezető­ség nálunk csak július 10-én kezd dolgozni, a játékosok pedig majd 20-a körül jönnek össze az első­ edzésül Akkor majd többet fogunk tudni. ] — Mészárosnak tényleg felmondtak? ! — Ez a kérdés sem idő­szerű még -­ válaszolta az igazgató,­­ így az Újpest... ! Kalocsay II., a­z Ungvári AC kit­űnő középfedezete vasárnap a Szentesi HÁZ elleni barátságos mérkőzésen megsérült A meccset végigjátszotta, de utána rosszra lett és az orvosok megállapították, hogy agyrázkódást szenvedett. Kalocsay II körülbelül 10 napig kórházi ápolásra szórnl. A Balaton-bajnokság szombat-vasárnap eredményei: Nagykanizsai leventék-Badacsonytomaji leventék 4:3 (4:0) Tapolcai repülők— Balaton­boglári leven­ték 6:1 (6:0). Nagykanizsai VTE—Tapol­cai VSK 4:3 (3:0). Balaton­lellei Leven­ték—Veszprémi TC 5:1 (4:0). Tapolc-­repülők—Badacsonytomaji Leventék 3 (2:0). Balatonlellei leventék—TrmfÉ VSE 2:1 (2:0). ELMARAD A DKD-éSZAK­I SZENT ROKONA KUPA MÉRKÉM Vasárnap kellett_ volna lejátszani^* keméten a Dél—Észak alszövetségiW­gatott mérkőzést a Szent Korom® páért. Gid­ófelvy Pál dr. miniszteri ■ azonban közölte­­.m­ás szövetség, hogy a mérkőzés a rendkívüli idők­ később kerül sorra. ff

Next